Kozmáné Sike Emese
Könyvtárosok(k) az ezredfordulón
2. rész: Könyvtárosi hangulatjelentés – 2001
Tanulmányom első részében a könyvtárossághoz kapcsolódó szakmai értékek, célok, követelmények összetevőit vizsgáltam egy 2001 nyarán lefolytatott empirikus vizsgálat eredményei alapján. A legfőbb kérdések, melyekre választ kerestem, a következők voltak: Hogyan definiálható napjainkban a könyvtárosi szakma? Milyen képességeket, készségeket, kompetenciákat követel ez a szakma művelőitől? Azaz: mit jelent ma könyvtárosnak lenni?
A továbbiakban a körülményekről lesz szó. Arról például, hogy milyen anyagi és erkölcsi megbecsülést takar az első rész 4. táblázatában található 1,2-es átlagérték. Az erkölcsi és anyagi megbecsülés, illetve a presztízs problémaköre azonban rendkívül sokirányú megközelítésre ad lehetőséget, mivel valamennyi eleme számos összetevő eredője (pl. fizetés, képzettség, tudásszint, hatalom, szimpátia, munkahely jellege, település típusa). Ráadásul a társadalmi – gazdasági változások függvényeként állandó mozgásban is van. Ezek közül elemzésem (a kérdőívemből kiragadott kérdések alapján) elsősorban a legfőbb dimenziókra – fizetés, képzettség, tudás – terjed ki.
8) Rangsorolja 1–15-ig a felsorolt foglalkozásokat a presztízs, tudás, hatalom szintje szerint!
A presztízs vizsgálatához egy táblázat kitöltését kértem a könyvtárosoktól. 15 értelmiségi foglalkozást (orvos, egyetemi tanár, újságíró, pap, könyvtáros, tanító, jogász, mérnök, tanár, óvodapedagógus, színész, közgazdász, csillagász, katonatiszt, gyógyszerész) kellett rangsorolniuk a szakma társadalmi megítélése (presztízse), a mögötte álló képzettség mértéke (tudás) és társadalmi befolyásának (hatalom) nagysága szerint. Meglehetősen sokan nem válaszoltak erre a kérdésre. Volt, aki nem látta értelmét annak, hogy ilyen módon szakmákat összehasonlítsunk, mások pedig bizonytalanok voltak saját vélekedésükben is. A kitöltésben gondot okozott továbbá az is, hogy nem volt egyértelmű számukra: a saját véleményükre vagyok-e kíváncsi vagy a közmegítélésre. A nehézségek ellenére 53 válasz értékelhetőnek bizonyult.
Mielőtt azonban rátérnék az eredmények bemutatására, összehasonlításképpen álljon itt az a táblázat, amely ugyanilyen módon hasonlítja össze a felsorolt értelmiségi foglalkozásokat – egy 1989-es reprezentatív felmérés alapján. A könyvtárosok akkori helyét e listán kiemeléssel jelöltem.
Minden adatnál szemléletesebb ez a kép: a rendszerváltás évében a könyvtárosok a lehető legrosszabb helyzetből indultak. Abszolút értelemben vett “vesztes” helyzetüket a tudás, hatalom, presztízs azonos – rendkívül alacsony – komponensei határozzák meg.
8. táblázat
A foglalkozások rangsora a KSH első országos presztízsfelvétele szerint 1989-ben
Értelmiségi foglalkozások |
Presztízs |
Tudás |
Hatalom |
szerinti elhelyezések |
|||
Kórházi orvos |
1 |
1 |
1 |
Egyetemi tanár |
2 |
2 |
4 |
Körzeti orvos |
3 |
3 |
2 |
Állatorvos |
4 |
4 |
12 |
Mérnök |
5 |
5 |
7 |
Gyógyszerész |
6 |
8 |
14 |
Ügyvéd |
7 |
6 |
3 |
Külkereskedő |
8 |
11 |
10 |
Tanár |
9 |
9 |
9 |
Közgazdász |
10 |
10 |
11 |
Tanító |
11 |
15 |
13 |
Csillagász |
12 |
7 |
18 |
Agronómus |
13 |
12 |
8 |
Színész |
14 |
13 |
15 |
Újságíró |
15 |
16 |
6 |
Katonatiszt |
16 |
18 |
5 |
Szociológus |
17 |
14 |
16 |
Szobrász |
18 |
19 |
19 |
Pap |
19 |
17 |
17 |
Könyvtáros |
20 |
20 |
20 |
Forrás: KSH 1989
És lezajlott a rendszerváltás! Ismét készültek reprezentatív felmérések e témában. 1994-ben a helyzet a következő:
9. táblázat
Néhány értelmiségi foglalkozás társadalmi elismertségének megítélése a lakosság körében rangsorátlagokban 1994-ben (a helyezés zárójelben!)
Értelmiségi foglalkozások |
Lakossági rangsorátlag |
Jogász |
3,5 (2.) |
Közgazdász |
4,6 (3.) |
Általános orvos |
2,8 (1.) |
Újságíró |
6,8 (9) |
Gépészmérnök |
5,8 (5.) |
Gyógyszerész |
5,6 (4.) |
Lelkész |
6,7 (8.) |
Középiskolai tanár |
5,8 (6.) |
Óvodapedagógus |
8,2 (10.) |
Általános iskolai tanár |
6,5 (7.) |
Könyvtáros |
9,1 (11.) |
Forrás: Marketing Centrum 1994.
Számunkra pozitív változás tehát nem történt! Továbbra is az utolsó helyet osztotta ki számunkra a társadalom. És sajnos a végtelenségig sorolhatnám az ehhez hasonló táblázatokat: ettől eltérő rangsort – a könyvtárosok helyét tekintve – egyetlen esetben sem találtam. (Pedig ismerek 1997-ben megismételt felmérést is, de a helyünk ott is a legutolsó sorban van.) A társadalom tehát értékítéletében rendkívül konzekvens.
Ezek után lássuk a könyvtárosok véleményét arról, hogy a presztízslétra mely fokán állunk – 2001-ben. A kérdőívek elemzésekor a teljes rangsor felállításától eltekintettem, mert számomra releváns információt csak a könyvtárosokra vonatkozó válaszok tartalmaztak. A szándékomnak megfelelő kérdéseket viszont csak ebben a kontextusban lehetett feltenni.
Az alábbi táblázat azt mutatja be, hogy a kérdőívben felsorolt 15 értelmiségi foglalkozás rangsorában a 15-ös skála melyik fokán (a foglalkozási rangsor melyik helyén) helyezik el önmagukat a könyvtárosok és az egyes fokokat hányan jelölik meg. (Az egyáltalán nem választott rangsorbeli helyeket nem vettem fel a táblázatba.)
10. táblázat
A könyvtáros szakma rangsorbeli helye 15 más értelmiségi szakmához viszonyítva könyvtárosok választása alapján
Rangsorbeli hely száma |
Választások száma |
6. |
1 (1%) |
8. |
3 (4,5%) |
9. |
3 (4,5%) |
10. |
4 (7%) |
11. |
8 (15%) |
12. |
6 (11%) |
13. |
7 (13%) |
14. |
8 (15%) |
15. |
13 (24%) |
Összesen |
53 (100%) |
Azonnal szembeötlik, hogy a presztízslétra felső fokaira senki nem helyezte szakmánkat. Viszont: a válaszadók mintegy 40%-a az utolsó két hely valamelyikére. De a többség (60%) ennél jobbra értékelte a szakma presztízsét. Mindez egy 15 fokú skálán átlagosan 123 értéket ér, azaz a 12. rangsorbeli helyet.
Összevetve ezeket az értékeket a közvélemény rangsorával bizony tapasztalható eltérés, mégpedig pozitív irányban. Számomra mindebből az következik, hogy a könyvtárosok presztízse munkájuk társadalmi megítélése valójában annál alacsonyabb, mint ahogy azt ők maguk megélik.
A számszerű adatokkal nehéz vitatkozni. Még akkor is, ha látjuk a táblázatból, tudjuk ismeretségi körünkből, hogy vannak olyan könyvtárosok is, akik egyáltalán nem érzik ilyen bántónak a helyzetet. Sőt! (Irigyeljük őket!) Véleményem szerint az ő esetükben néhány egyéb presztízsmeghatározó tényező (munkahely jellege beosztás településtípus kiugróan magas képzettség stb.) erőteljesebb befolyásáról lehet szó.
Általánosságban elmondható ugyanis hogy a városnál kisebb településeken élő könyvtárosok nagyobb erkölcsi elismerésben részesülnek, mint nagyvárosi kollégáik. Az is természetes hogy a vezetőként dolgozó, aki döntési jogokkal bír mások fölött, diszponál más presztízshelyzetet élvez, mint beosztott kollégái. Ettől azonban a könyvtáros társadalom megítélése nem lesz sokkal jobb!
Az általam elemzett kérdőívekben se, könyvtártípusonként se településenként nem lehetett szignifikáns eltéréseket kimutatni a válaszadó könyvtárosok megbecsültségérzete között. Mindenütt voltak kiugró értékek de ezek inkább a fentiekben jelzett okokkal magyarázhatók.
9) Véleménye szerint a társadalom hogyan ítéli/ítélte meg a könyvtárosi hivatást presztízstudás és társadalmi súly (hatalom) szempontjából? Hozott-e elmozdulást a rendszerváltás?
Ugyancsak a presztízzsel kapcsolatos véleményüket mondhatták el a megkérdezettek akkor is, amikor elsősorban a változások irányára kérdeztem rá. Alapvetően négy választípus különíthető el: “nincs változás”; “régen nagyobb volt az elismerés”; “a rendszerváltás után elenyésző mértékben ugyan de nőtt a megbecsülés”; “régen a pedagógusokkal egy szinten álltunk ma már ők előbbre vannak, mint mi”.
Legtöbben nem érzékeltek semmilyen irányú változást. Véleményüket legfrappánsabban egy debreceni 40 éves férfi (!) könyvtáros fogalmazta meg így: “Régebben: »futottunk még...« keveset kerestünk – igaz mások is; ma: »még mindig futunk...« keveset keresünk – sajnos mások nem!” Egyébként a debreceni és miskolci válaszadókra volt inkább jellemző ez a fajta válasz. A nyíregyházi könyvtárosok zöme ezzel szemben presztízsvesztéssel élhette meg az elmúlt éveket, mert ők gyakrabban írtak “régen nagyobb volt az elismerés” típusú válaszokat, mint a többi város könyvtárosa.
Elenyészően kevesen – de vannak ilyenek (!) – vélik úgy, hogy napjainkban kapnak több megbecsülést. Ők azonban se könyvtártípushoz, se településhez nem köthetők. Egy jellegzetes választípus az is, amelyikben a válaszadó a tanárok helyzetével hasonlítja össze a könyvtáros státuszt. A konkrét adatoknál néha valóban többet mondanak a viszonyítások. A párhuzamba állításra pedig különösen alkalmasak a pedagógusok, akik hasonló gondokkal küzdenek, mint mi állandó harcot vívnak a jobb anyagi és erkölcsi elismerésükért. És ők már valóban előbbre járnak! Úgy érzem a pedagógus társadalom azért tudja jobban képviselni saját érdekeit, mert öntudatban erősebbek mint a könyvtárosok. Véleményem szerint érdemes lenne tanulni tőlük...
10) A rendszerváltás óta tapasztal-e változást a könyvtárosság anyagi elismerésében?
Mindenekelőtt nézzünk először ismét néhány adatot!
11. táblázat
Egyes foglalkozások átlagos havi bruttó keresete 1994-ben és 1997-ben
Kereset |
Gépész-mérnök = 100% 1995 |
Gépész-mérnök = 100% 1997 |
||
1994 |
1997 |
|||
Gazdasági szervezet vezetője |
124 067 |
219 012 |
206 |
207 |
Kereskedelmi részegység vezetője |
82 274 |
171 252 |
137 |
162 |
Költségvetési intézmény vezetője |
73 681 |
96 934 |
122 |
92 |
Közgazdász |
83 258 |
136 407 |
138 |
139 |
Jogász |
79 367 |
144 965 |
132 |
137 |
Gépészmérnök |
60 196 |
105 750 |
100 |
100 |
Általános orvos |
52 030 |
72 091 |
86 |
68 |
Felsőoktatási oktató |
53 084 |
75 510 |
89 |
71 |
Építészmérnök |
47 403 |
72 833 |
79 |
69 |
Középiskolai tanár |
46 084 |
64 978 |
77 |
61 |
Könyvtáros |
42 426 |
57 549 |
70 |
54 |
Általános iskolai tanár, tanító |
38 431 |
54 518 |
64 |
52 |
Számviteli ügyintéző |
46 313 |
70 624 |
76 |
67 |
Gépésztechnikus |
45 186 |
67 194 |
75 |
64 |
Pénzügyi ügyintéző |
42 946 |
67 519 |
71 |
64 |
Titkárnő |
39 977 |
65 602 |
66 |
62 |
Ápolónő |
29 502 |
42 037 |
49 |
40 |
Festő mázoló |
27 898 |
37 130 |
46 |
52 |
Bútorasztalos |
28 731 |
35 753 |
48 |
34 |
Vájár |
64 920 |
102 050 |
115 |
97 |
Varrónő |
21 816 |
30 170 |
36 |
29 |
Forrás: Tájékoztató a kereseti arányokról. Munkaügyi Minisztérium.
Az adatok önmagukért beszélnek. Akik átéltük tudjuk, hogy a könyvtáros keresetek a '90-es években sorozatosan lemaradtak az inflációval szembeni versenyben. Tetemes lemaradás halmozódott fel ily módon.
Ezt a kérdést megválaszolva mindenki saját maga dönthette el, hogy számára anyagi téren mit hozott a rendszerváltás. A vélemények jobb összehasonlíthatósága és a gondolatok kordában tartása érdekében ezúttal zárt kérdést tettem fel. Egyértelműen sorba rendezett 5 válaszkategória közül kellett a válaszadónak kiválasztania azt a választ, amelyik legjellemzőbb rá a saját helyzetét leginkább illusztrálja. Erre a kérdésre 63 értékelhető felelet érkezett. Megoszlásukat a 12. táblázat mutatja.
12. táblázat
A könyvtárosság anyagi elismerésében
a rendszerváltás óta tapasztalt változások megítélése
Válaszlehetőségek |
Választások száma |
1. A rendszerváltás sokkal jobb anyagi helyzetbe hozott |
2 (3%) |
2. Kis mértékű javulást érzek |
15 (24%) |
3. Az elmúlt évtizedben relatíve semmi nem változott |
23 (36%) |
4. Rosszabb anyagi helyzetbe kerültem |
18 (29%) |
5. Kilátástalanul rossz az anyagi helyzetem |
5 (8%) |
Összesen: |
63 (100%) |
A leggyakrabban előforduló válasz értelmében stagnálás jellemzi anyagi helyzetünk alakulását. Egyértelműen pozitív irányú elmozdulásról 27% számol be! Negatív irányú változást viszont 37% tapasztalt. Tehát 73% számára semmi jót nem hozott a rendszerváltás! De másképp is fogalmazhatunk: 63% nem került rosszabb helyzetbe. Ez is valami...
Érdekes összehasonlításra ad lehetőséget városonként és könyvtártípusonként elemezni az eredményt. Az eredmények többféle dimenzióban ábrázolhatóak. (Fontos azonban hangsúlyozni hogy – természetesen – általánosítani nem akarok megállapításaim csak a mintámra igazak esetleg tendenciákat jelezhetnek.)
13. táblázat
A rendszerváltás óta tapasztalt jövedelmi változások minősítése
településenkénti bontásban
Felmért települések |
1. válasz |
2. válasz |
3. válasz |
4. válasz |
5. válasz |
Összesen |
sokkal jobb (fő) |
kis mértékben jobb |
változatlan (fő) |
rosszabb (fő) |
nagyon rossz |
||
Debrecen |
1 |
7 |
5 |
7 |
1 |
21 |
Nyíregyháza |
0 |
3 |
3 |
4 |
4 |
14 |
Miskolc |
0 |
4 |
5 |
3 |
0 |
12 |
Szolnok |
0 |
2 |
4 |
4 |
0 |
10 |
Egyéb (vidék) |
1 |
0 |
4 |
1 |
0 |
6 |
Összesen |
2 |
16 |
21 |
19 |
5 |
63 |
Látható hogy a rendszerváltás anyagi vesztesei a nyíregyházi könyvtárosok. Tizennégyből nyolc könyvtáros számára negatív irányú volt a változás. (Emlékezzünk: presztízs-szempontból is igaz ez rájuk!) A szolnokiak helyzete nem sokat javult. Csak ketten tudtak javulásról beszámolni. Miskolcon viszont inkább pozitív irányú a változás. A tizenkét válaszadó közül kilenc esetben nem történt visszaesés. Debrecen nagyon vegyes képet mutat: a szélső értékek itt kiegyenlítik egymást.
Más dimenzióból közelíti meg ugyanezt a problémát a 14. táblázat.
14. táblázat
A rendszerváltás óta tapasztalt jövedelmi változások minősítése
könyvtártípusok szerinti bontásban
Könyvtár-típusok |
1. válasz |
2. válasz |
3. válasz |
4. válasz |
5. válasz |
Összesen |
sokkal jobb (fő) |
kis mértékben jobb |
változatlan (fő) |
rosszabb (fő) |
nagyon rossz |
||
Közművelődési |
2 |
7 |
13 |
10 |
4 |
36 |
Felsőoktatási |
0 |
6 |
7 |
9 |
1 |
23 |
Szak |
0 |
3 |
1 |
0 |
4 |
|
Összesen |
2 |
16 |
21 |
19 |
5 |
63 |
A táblázatban foglalt adatok szerint a közművelődési könyvtárakban dolgozók többségének anyagi helyzetén a rendszerváltás utáni évek tehát semmit nem javítottak. Ez azért különösen szomorú, mert a többi értelmiségi foglalkozáshoz képest már így is elmaradásban voltak a könyvtárosok – ahogy ezt a 13. táblázat is igazolja. Sőt a nem felsőfokú végzettséghez kötött szakmákhoz képest is kimutatható ez a megrekedés.
A felsőoktatási intézményekhez tartozó könyvtárakban dolgozók úgy tűnik még ennél is rosszabb helyzetbe kerültek. Pedig a hallgatói létszám ugrásszerű megnövekedése következtében jóval több feladat hárul nap, mint nap az itt dolgozókra és az információtechnika kihívásai is itt a legintenzívebbek a nyelvismeret hiánya pedig szinte megengedhetetlen. Mindezek ellenére keresetük alakulását tekintve őket is a vesztesek között kell számon tartanunk.
A szakkönyvtárosok viszont talán egy picit nyertek a változásokkal. Legalábbis a válaszolók közül senki nem járt rosszabbul.
Összességében elmondható a könyvtárosok jövedelmi viszonyáról hogy más értelmiségi csoportokhoz képest relatív elmaradásban van. A más szektorokban (ma már az oktatás is ideértendő!) és a közgyűjteményekben dolgozók keresete közti olló egyre inkább szétnyílik. Képzettségünkhöz képest a magyar társadalom igen rosszul fizetett foglalkoztatási csoportját alkotjuk.
11) Egyetemen/főiskolán szerzett ismeretei alapján meg tud-e felelni a jelenleg felmerülő felhasználói (olvasói) igényeknek? Hogyan próbálja ismereteit korszerűsíteni?
Már a korábbiakban tettem egy olyan kijelentést hogy a könyvtáros társadalmat alapképzettség tekintetében egyértelmű emelkedés jellemzi. Ha visszatekintünk az elmúlt évszázadra (!) – 20. századunkra – a magyar könyvtártörténetben az 1950-es évek végéig a könyvtárosok derékhadát a középfokú képesítésűek alkották. 1961-ben követelik meg először a főfoglalkozású könyvtárosoktól az alapfokú végzettséget. Egyébként ekkor indul a pálya elnőiesedése is. A '60-as évektől a könyvtárosokat tanárképző főiskolák nevelték ki. A könyvtárosok alapképzése ma is tanár- és tanítóképző főiskolákon és az egyetemi bölcsészkarokon (vagy éppen a természettudományi karon) történik.
Napjainkban az alapképzés mellett egyre nagyobb szerep jut a munka melletti tanulásnak. A szakmai fejlődés új mechanizmusai alakultak ki. A könyvtárosokban minden korábbinál nagyobb az önképzési és önfejlesztési igény minden korábbinál erősebb a személyiség involváltsága az ismeretszerzésben. Ez természetesen szoros korrelációt mutat a változások nyomásával.
A továbbtanulási szándéknak és megvalósulásának motívumait és lehetőségeit több kérdésen keresztül is vizsgáltam. Kérdésfelvetésem onnan indult, hogy a válaszadó – tapasztalata szerint – meg tud-e felelni meglevő ismeretei alapján a felhasználói igényeknek; és ha nem eléggé, akkor próbálja-e tudását korszerűsíteni. Ha nem mi ennek az oka; ha igen milyen formában tette ezt. Végül arra kértem rangsorolja azokat a szempontokat, amelyek miatt továbbképzésre jelentkezett.
Egyetlen kérdéscsoport esetében sem tapasztaltam ennyi hasonlóságot, azonosságot a válaszokban, mint itt. Bár a legtöbben (48%) úgy vélték, hogy “többnyire meg tudnak felelni” az olvasói igényeknek (7% – “teljes mértékben”) 96%-uk az elmúlt 10 évben mégis részt vett valamilyen továbbképzésen. A továbbképzéseken szerzett ismeretek jellegéről már korábban volt szó.
12) Milyen szempontok motiválták a továbbtanulásra?
A továbbtanulási motívumok között egyaránt szerepel a munkáltatói kérés (39%-nál) az ismeretek rendszerezésének igénye (20%-nál) az újabb diploma megszerzésének lehetősége (16%-nál) amit szakmai előrelépés és magasabb fizetés követhet de legtöbben – 80%-uk – egyszerűen új modern ismereteket kívántak szerezni szakmai kompetenciájuk növelése (37%) céljából.
A munkáltatói kérés egyébként a debreceni felsőoktatási könyvtárosok esetében volt a leggyakrabban említett motívum. (Ez egybecseng azzal a korábbi megállapításommal, hogy ebben a könyvtártípusban különösen sok új kihívással szembesültek szakmánk művelői.)
A jelzett tendenciák azt is jelentik, hogy a könyvtárosi munkának egyre több “mesterség-eleme” van, ami megtanulható. (Ezek a szakmai munka során folyamatosan és tipikusan jelentkeznek a régi képzések, azonban nem készítettek fel rájuk.) Látható hogy a mai könyvtárosok készek ezeket magas szinten elsajátítani – sokszor csupán belső motivációból is.
Ennek két nagyon fontos vonzata van szakmánkra nézve: erősödik a könyvtáros szakma professzionalizálódásának folyamata és a hivatás jellegről a szakmaiságra kerül(het) a hangsúly. A társadalom ugyanis nem arra kíváncsi, hogy elhivatottak vagyunk-e a könyvtárügy iránt, hanem hogy mennyire vagyunk eredményesek. Csak ez vezet el a hatékonysághoz a szakszerűséghez a minőséghez – anélkül talán, hogy tagadnunk kellene az elhivatottságot. Ez az elhivatottság azonban már nem a régi. Ma már a szakmai tudás nem pótolható vele. De azért szégyellnünk sem kell szakmaszeretetünket, mert az érzelmi elkötelezettség nagy belső hajtóerő.
Számomra úgy tűnik, hogy a most pályára lépő nemzedék – az “informatikus könyvtárosok” nemzedéke – (és már az idősebbek egy része is) magánügyként kezeli hivatástudatát. Ez a generáció inkább arra büszke amit tud, amire képes. Esetükben a hivatással kapcsolatos illúzióvesztés folyamata érzékelhető. Mindez bizonyítható azokkal a “sikerélmény-listákkal” is, amelyeket a következő kérdésre állítottak össze.
13) Kérem folytassa a megkezdett mondatot! Pályámon a legnagyobb sikernek azt tartom ...
Jól érzékelhető hogy folyamatosan nő azoknak a száma, akik pályájukon legnagyobb sikernek a “tárgyiasult eredményeiket” tartják azt amit szaktudásukkal létrehoztak arra büszkék, amire szakemberként képesek voltak. (Pl.: számítógépes integrált rendszer bevezetése gépi kölcsönzés beindítása felügyelete (45 éves nő); a könyvtár informatikai infrastruktúrájának kialakítása (42 éves férfi); kiadásra került repertórium készítése (28 éves nő); automatikus állományellenőrzés megvalósítása saját erőből és saját programmal (28 éves férfi); miniszteri dicséret (45 éves nő); de ide sorolhatók az “eddig minden felmerülő problémát meg tudtam oldani” – típusú válaszok is.)
A válaszadók másik csoportja (a régi idők könyvtárosai?) viszont rendkívül fontosnak tartja érzelmi eszmei etikai elkötelezettségét a szakma iránt. Az ő válaszaikra az jellemző, hogy sikerként a pályán maradásukat említik. “A szakmában dolgozom ma is és még mindig sok örömet okoz” – típusú válaszok sorolhatók ide. Természetesen találtam példát az átmenetre is: ezen az egyetlen kérdőíven a szakmaiság és a hivatástudat jól megfért egymás mellett.
Meg kell azonban vallani hogy az általam megkérdezettek többsége (még) hivatáspárti volt!
Összességében megállapítható hogy a hivatástudattal kapcsolatos hagyományos beállítódás igen erős még ma is a könyvtáros társadalomban de tanúi lehetünk annak, ahogyan ez kezd elmozdulni a szakmaiság irányába.
14) Milyen problémákat lát a szakmában illetve szűkebb szakterületén?
A kérdőív utolsó levezető kérdéseire válaszolva mindenki elmondhatta mindazt, ami a “lelkét nyomta”(szakmai problémák) és megoszthatta velem könyvtárosi hitvallását. Ezek közül álljon itt először néhány probléma – csak felsorolás szintjén:
Ismétlem ez csupán néhány probléma a felsoroltakból. Legyen ez halk üzenet a döntéshozóknak!
15) Ön miben látja a könyvtárosság lényegét?
Legvégül a könyvtárosi hitvallást kértem megfogalmazni. A sokféle válasznak volt egy közös pontja egy kulcsszó mely különösen gyakran szerepelt a mondatokban. Ha a válaszok alapján legtömörebben kellene meghatároznom azt, hogy mi a könyvtárosság lényege ezt a szót használnám: SZOLGÁLAT.
Befejezésül álljon itt egy szép megfogalmazás az egyik Debrecenben kitöltött kérdőívből: “A könyvtárosság az emberi segítségnyújtásnak egyik nemes eszköze feladatunk lényegét a szolgálatban látom: szolgálni segíteni a tanulást a művelődést a kutatást.” (61 éves nő)
3. Eredmények
Vizsgálatom igazolta azokat a fejlődési irányokat, melyeket a szakirodalom jelzett. Komoly eltéréseket könyvtártípusok szerinti bontásban sem tapasztaltam. Egy lényegesnek tűnő “véleménykülönbségre” és egy feltűnő “véleményazonosságra” azonban érdemes felhívni a figyelmet.
A kérdőív segítségével összegyűjtött adatokból jól látszik hogy:
1. A tudományos szakirodalomban lezajlott paradigmaváltás nyomán a szakmán belül is megtörtént a szakmai énkép a szakmai identitás újraértelmezése. Az újrafogalmazás kulcsmozzanatai: mediatizált környezetben (elektronikus információhordozók uralta kultúrában) megvalósuló társadalmilag hasznos értelmiségi jellegű mesterség (professzió).
2. Az önreflexió azonban önmagában kevés! Szükséges a társadalomban élő sztereotípiákat az archaikus klisészerű könyvtár- és könyvtárosképet lebontani és helyette felépíteni az újat. Ennek értelmében a könyvtáros legfontosabb feladatai aktív funkciók: tudásátadás információkezelés (önálló információbegyűjtés, szelektálás, feldolgozás, közvetítés). Ezzel párhuzamosan a “könyvtár – templom”-modell könyvtárfelfogást is fel kell váltania az információsközpont-modellnek.
3. Az új feladatkörhöz új szerepek és új kompetenciák társulnak. Az új funkciók részben a hagyományos szerepek átrendeződéséből részben könyvtáridegen szerepek átvételéből származnak. Az új kompetenciákat – főképpen – a globalizálódó világban felértékelődő új tudástartalmak képviselik: az idegen nyelvek ismerete és a modern kommunikációs technikák. El kell fogadnunk továbbá azt is, hogy a könyvtáros szakma tartalma és a munkavégzéssel kapcsolatos elvárások a szakmai karrier során többször is változhatnak.
4. A könyvtárosok szubjektív közérzetét a deprimáltság jellemzi. Ez összefügg a szakma társadalmi elismertségének alacsony szintjével és az anyagi megbecsülés hiányával. Kimutatható az a paradox jelenség hogy az élet- és munkakörülmények rosszabbodása éppen akkor következett be (a '90-es években) amikor a könyvtárosokkal szembeni szakmai igények leginkább megnőttek. A könyvtáros szakma társadalmi leértékelődése azonban – úgy tűnik – napjainkra megállt. (Fontos jelzés lehet ez, különösen ha más vizsgálatok is bizonyítják.)
5. A pálya fejlődése a '90-es években elindult a professzionalizáció útján. Egyre fontosabb szerephez jut a szakértelem és egyre nagyobb hangsúlyt kap a folyamatos megújításának szükségessége. Ugyanakkor ahogy nő a szakma mesterségbeli elemeinek száma, és erősödik a professzió gondolata, úgy erőtlenedik a hivatástudattal kapcsolatos hagyományos beállítódás.
6. A szakmafejlődés prognosztizálható trendje a professzionális közalkalmazott irányába mutat nem a szabad értelmiségi státusz felé. Szakmánk ugyanis közalkalmazottként definiálódott a rendszerváltást követően (is).
7. A könyvtárosok szakmai ethosza az olvasók szolgálatában és segítésében ragadható meg.