←Vissza

Molnár Mária és Palánkayné Sebők Zsuzsanna anyagának felhasználásával készítette: Gyuris György

Hátrányos helyzetűek a szegedi Somogyi-könyvtárban*

 

Bejutás a könyvtárakba

A Somogyi-könyvtár új épülete 1984-ben készült el, s bár az OSZK–KMK szakértőinek intenciói szerint a “public library” elveit igyekeztek érvényesíteni, ez csak azzal a megszorítással sikerült, hogy sem raktár, sem munkaszobák nem épültek. Ugyanakkor az épületbe való bejutást a középületet rossz beidegződéssel kizárólag “palotának” elképzelni tudó szemléletmód nehezíti a mai napig. Az utcáról ugyanis nyolc lépcsőfok vezet föl a főbejáratig, melyen átjutva a pihenőről újabb 9 lépcsőn lehet följutni az adminisztrációhoz vagy 15 lépcsőn le a büféhez. A mozgáskorlátozottaknak ennyi. Pontosabban a mélyített hátsó fronton elhelyezkedő szolgálati bejáraton és az alagsorból induló liften eljuthatnak az épület bármelyik szintjére, igaz, hogy elég sok ajtón át. De ezt is csak külön közelharc árán sikerült elérni, mivel a két saroknál a normál utcaszintről levezető lépcsők mellett kialakított lejtők kellős közepébe betonozták a KRESZ-táblákat. Ezeket csak az 1999-ben meginduló “akadálymentesítési” hullámmal tudtuk áttetetni. Egyébként az utóbbi két évben hét fiókkönyvtárunknál tudtuk elháríttatni az egy-két lépcsőből álló, a mozgáskorlátozottak bejutását megnehezítő akadályokat. Ezzel a kezelésünkben lévő könyvtárak mindegyikét használni tudják a mozgáskorlátozottak is. Nincs viszont egyetlen olyan vizesblokk sem, amely alkalmas lenne mozgáskorlátozottak számára.

 

A gyerekek

Könyvtárunk fontosnak tartja a fogyatékos gyermekek könyvtári ellátását is, bár ebbe belejátszott a velük foglalkozó pedagógusok által megfogalmazott ilyen igény is. Kezdetben, kb. 1991-ben a gyengén hallók csoportjaival próbálkoztunk a gyermekkönyvtárban. Ám speciális szakmai tudás híján a foglalkozások nem voltak sikeresek. Így maradt számukra a fejhallgatós zenehallgatás, a kísérő pedagógusok által közvetített könyvajánlás és a könyvtári szolgáltatások megismertetése.

A kisegítő iskola csoportjaival azonban évek óta tartunk iskolai tananyaghoz (Toldi, János vitéz, jeles ünnepeink stb.) kapcsolódó foglalkozásokat. Emellett megismerik a könyvtárhasználat szabályait, aminek következtében mindig van néhány önállóan, elsősorban vakációs programjainkra visszajáró gyerek is közülük.

A gyermekkönyvtárban foglalkozunk a szegedi Pethő Intézet testi vagy testi–szellemi fogyatékos csoportjaival is. Ezek életkori és értelmi szintje igen vegyes: az óvodás korútól a majdnem felnőttekig, a teljes értelmi képességűektől az erősen szellemi fogyatékosokig terjed. Elsősorban érzelmi indíttatású mesés, zenés, valamint manuális foglalkozásokat tartunk nekik. A Kálvária téri fiókkönyvtárunk tartalmas kapcsolatot épített ki a közvetlen közelében lévő Fogyatékosok Nappali Intézményével. Ennek gondozottjai kéthetenként átjárnak a könyvtárba kézműves foglalkozásokra. Tapasztalataink szerint a fogyatékos gyermekek nagyon érzékenyek, igen hálásan fogadnak minden odafigyelést, szeretetteljes gesztust.

Sajnáljuk, hogy az állami gyermekotthon lakói kikerültek a látókörünkből. Korábban a könyvtártól 10 percnyire lévő épületben laktak, s rendszeres délutáni foglalkozásokat tartottunk részükre. Ezek döntően a szabadidő hasznos eltöltésére irányultak: társas- és drámajátékok, manuális foglalkozások, ünnepekre készülődés stb. Szoros kapcsolat alakult ki a közösség és a könyvtárosok között. Még felnőttként visszajáró olvasónk is van közülük. Aztán az elmúlt évben az önkormányzat a város szélére költöztette őket, azóta megszakadt a kapcsolatunk.

Külön nem foglalkozunk a cigány gyermekekkel. A Móra utcai fiókkönyvtárunk környékén sok a roma család, így a könyvtárban foglalkozásokat tartó iskolai osztályokban többségben vannak. Jó eredményeket produkálnak, érdeklődők. Más helyütt több negatív tapasztalat is összegyűlt: nem tartják be többszöri fölszólításra sem a könyvtárhasználat alapvető szabályait, rablási kísérletek is történtek az egyszemélyes fiókokban – mind általános iskolás korú gyermekek részéről. Egyébként ugyanolyan természetességgel szolgáljuk ki őket, mint bárki mást.

 

Vakok és csökkentlátók

1981. május 2-án nyílt meg egyik újszegedi fiókkönyvtárunkban a hangoskönyvek gyűjteménye kifejezetten vakok és csökkentlátók számára. 1985-ben ez egy központi helyre, a belvárosi híd mellé költözött, és fölvette a Hangoskönyvtár nevet.

Ugyanitt 1989. október 6-án megalakult a Vakok Klubja, mely kéthetenként tartja azóta is foglalkozásait. A klubfoglalkozásokon 20–25–30 fő vesz részt. Ezek nem mindig szokványosak. Volt hegyvidéki kirándulás, hogy megtapasztalják az erdőt, a patakot, a sziklás, egyenetlen utat. Volt merülés gyakorlott búvárok segítségével az uszodában, de “megnézték” a kiscelli múzeum Szobraink városszerte című kiállítását, melyen Budapest kicsinyített köztéri szobrait lehetett megtapogatni. Sajnos nem sikerült megszervezni e tárlat Szegedre hozatalát, de ez adta az ötletet a néprajzi kiállítás megrendezéséhez 2000-ben. A tapintható tárlaton a régi használati eszközökkel lehetett megismerkedni, de így kapott értelmet pl. a (kukorica) csuhé, a szalma, a nád szó is. E foglalkozások, kirándulások szorosra fűzték a kapcsolatot a látási fogyatékosok és a könyvtárosok között.

Az évek során gépi berendezésekkel is gazdagodott a könyvtár. 1989-ben kazettás magnetofonokat sikerült vásárolni kölcsönzés céljára. Ugyanekkor számítógéphez is jutott a részleg, s így megindulhatott a klub keretében az első számítógépes tanfolyam a vakok számára 1990 februárjában. 1994-ben Relaxa gép, valamint angol, német, francia alap- és középfokú, valamint angol társalgási nyelvi anyag érkezett. 1997-ben végre megkaptuk az olvasógépet is. 1998-ban az internet speciális használatával ismerkedtek meg az érdeklődők. Ám azt is be kell vallani, hogy a könyvtárban lévő számítógépet kevéssé használják. Nagyobb sikert értünk el azzal, hogy a pályázatok megírásának segítségével többen jutottak PC-khez, s így azokat otthon tudják használni.

Fontos, hogy hivatásos s épp ezért segítőkész partnernek tartják a könyvtárat, így természetes oldottsággal fordulnak a könyvtárosokhoz, ha támogatásra van szükségük. Érdekes viszont, hogy bárki került ide könyvtárosnak, nagyon hamar megszerette ezt a munkát.

Mint korábban említettem, a Hangoskönyvtár bárki részére nyitva áll, így látó, csökkentlátó és vak egyaránt használja. Ez az a könyvtári egységünk, ahol ha valaki Tolsztoj Háború és békéjét kéri, a könyvtáros megkérdezi, hogy hangoskönyvet, Braille-írásost vagy síknyomtatásost kér. (Sajnálatos, hogy a csekély kereskedelmi kínálat miatt nincsenek viszont öregbetűs kiadványaink.) Szívderítő tapasztalat, hogy a könyvtár ép látású látogatóiban megnőtt az empátia a vakok irányában, s megértették, hogy nem részvétet várnak el, hanem mindennél többre tartják az önállóságot, s csak elakadásuk esetén igénylik a segítséget.

A Hangoskönyvtár adatai fölkerültek a Somogyi-könyvtár honlapjára is, a katalógusok között már föllelhető az itt lévő több mint 300 könnyűzenei CD betűrendes listája, s hamarosan fölkerül a 650 címet meghaladó számú hangoskönyvek jegyzéke is. Ezzel kívánjuk elősegíteni a távolabb lakók könyvtárhasználatát.

 

A Csillag börtön

1996-ban megkeresett bennünket a börtön vezetősége, hogy tartsunk könyvtárosasszisztens tanfolyamot elítéltek részére. Ezen hat fő végzett jó eredménnyel, akik közül hárman jelenleg is a Csillag börtön könyvtárában dolgoznak. A kapcsolat megmaradt, jelenleg is részt veszünk az ítélet-végrehajtási intézet rendezvényein, szakmai problémáik esetén segítünk az azóta már főiskolát végzett elítélteknek.

* * *

Összegezve: a mozgáskorlátozottak, a hátrányos helyzetű gyermekek, a vakok ugyanolyan látogatói könyvtárunknak, mint bárki más, csak kiszolgálásuk igényel több figyelmet, beleérző képességet.

 

* Elhangzott 2002. március 7–8-án a Szolnokon rendezett PULMAN-konferencián.