A XIX. század végén még arról folyt a vita, hogy a szórakoztatás vagy a szórakoztatva képzés legyen-e a gyermeklapok feladata.¹ Érvényesülés-, pénz- és fogyasztáscentrikus világunkban már nincs szükség ilyen vitára. Úgy tűnik, a kérdés határozottan és hosszú időre eldöntetett egy harmadik irányba. A cél – néhány eredeti, jó szándékú és hasznos vállalkozástól eltekintve – egyértelműen adott: a lehető legrövidebb idő alatt elérhető legnagyobb nyereség. Azt persze be kell látni, hogy a rendszerváltással egy időben függetlenedett sajtó a pénztől nem lehet független, de ez a minden más viszonyt maga mögé utasító kapcsolat különösen a gyermek- és ifjúsági lapok esetében – finoman fogalmazva – nem igazán előnyös. (Legalábbis az olvasók felől nézve). Egy 1998-ban készült felmérés szerint a médiumok közül elsőként “privatizált nyomtatott sajtó nagyon erős pozíciókat tudott szerezni a reklámpiacon.” A rádiót, a plakátokat és a televíziót is megelőzve a reklámtorta 44,1%-nyi szeletét birtokolta, és az egymáshoz viszonyított arányok máig sem változtak jelentősen.² A gyermek- és ifjúsági lapok igyekeznek ennek a kívánatos tortaszeletnek minél nagyobb darabkáját bekebelezni. Ezt a törekvést az általuk kínált olvasnivaló is szépen tükrözi.

De ki akar itt olvasni? – tehetjük fel a kérdést az olvasók tábora felől megközelítve a témát. Mielőtt megkísérelnénk a válaszadást, olvasóimat egy röpke múltbéli “kitekintésre” invitálom. Feldolgozó munkám során akadtam az Új Idők 1901. december 15-i számában a “Hogyan olvasson a gyermek?” című írásra, melynek szerzője – az Igric írói álnév mögött – Endrődy Sándor költő, író, irodalomtörténész volt. Több szempontból is érdemes és érdekes idézni az írás egy részletét: “Panaszos levelet írt nekem egy anya, hogy szeretné kigyógyítani gyermekeit az olvasási dühből. Se nem látnak, se nem hallanak, ha könyv kerül a kezükbe, és minden egyéb szórakozásról szívesen lemondanak az olvasás kedvéért. Nem is nagyon válogatósak, hanem a nyomtatott betűt egyaránt falják, akár újság, kalandos útleírás, mese, regény vagy népiesített tudomány …. Kérdi tőlem: mit tegyen? Nem volna-e legjobb, ha egy időre legalább, egészen szellemi koplalásra fogná a gyermekeit és kivétel nélkül indexre tenne minden könyvet? Azt az egyet tudja, hogy ha a gyomrát elrontotta a gyermek, koplaltatni kell, de vajjon a szellemi táplálkozással járó bajoknál is beválik-e ez a módszer? …Csak azt ne tegye asszonyom! Ha van egy kertje, melyben sok szép virág mellett gyom is terem, nem fogja az egész kerttől elzárni a levegőt és a napfényt, hogy a gyomot elpusztítsa. Az olvasmány szeretete nagy kincse a gyermeknek, nagy segítség a nevelésében, úgyhogy olvasásra nevelni, okszerűen nevelni szükséges a gyermeket, de kinevelni belőle sohasem szabad.”³ Nos, éppen száz év elteltével mi azt tapasztaljuk, hogy “az informatikán, elektronikán, vizuális kultúrán felnövő fiatal nemzedék … már nem ragaszkodik annyira a nyomtatott sajtóhoz, hiszen csökken a szövegolvasási hajlandósága [milyen szép szinonimája született a potenciális analfabétizmusnak]. Az interaktivitás kultúrája rendkívüli módon erősödik, s a hagyományos sajtónak igen nagy hátránya, hogy ilyen tulajdonsággal, lehetőséggel nem rendelkezik”.⁴

Ezután a szándékosan lényegre törő, minden árnyalás nélküli helyzetkép után lássuk a 2001. júniusától 2002. júniusáig tartó Olvasás Évének tényleges gyermek- és ifjúsági lapkínálatát. A gyorsfelvétel elkészítéséhez négy eszközt használtam:

• a félévenként megjelenő Média Ász 2001. márciusában megjelent évi első számát,
• az Országos Széchényi Könyvtár szolgálati periodikakatalógusát,
• a témával kapcsolatos néhány internetes oldalt,
• és természetesen magukat a kiadványokat.

Ma Magyarországon 7–800 között mozog az élő periodikumok száma (ez az adat persze az országos és megyei terjesztésű lapokra vonatkozik, amelyekkel többnyire az újságosstandokon is találkozhatunk; ha az ország teljes periodikumkiadásáról beszélnénk, nyugodtan szorozhatnánk tízzel). E szám hetente változik, ezért a lapok pontos számbavétele reménytelen vállalkozás lenne. Természetesen kisebb, de el nem hanyagolható méretekben igaz ez a gyermek- és ifjúsági lapok esetében is. 1989 óta az egy-két számot vagy néhány hónapot megért próbálkozások tucatjaival találkozhattunk.

Most tehát a 2000–2001. évek kínálatát próbálom feltérképezni, a könnyebb áttekinthetőség érdekében önkényesen kialakított hat kategóriába sorolva azt.

1. Ingyenes tájékoztató, szórakoztató, oktató, nevelő, kulturális, szabadidős, valamint programokat, továbbtanulási- és munkalehetőségeket kínáló hetilapok, magazinok, lényegében reklámújságok. Sokan vannak, mondhatni óvodától egyetemig segítve ifjúságunkat az evezésben az élet tengerén. A terjesztés szerint vannak közöttük országos megjelenésű, régiós, fővárosi, városi kiadványok.

A Junior című színes illusztrált füzetke hetente országosan 110 000 példányban megjelenő ingyenes ifjúsági és szabadidő magazin. Egy fővárosi és két vidéki variánsa van. 32 oldalán találunk rövid írásokat a nagyvilág eseményeiről, sztárokról, a természet világáról, program- és könyvajánlót, rejtvényt és olvasói leveleket, vicceket. A “fontos” üzenetek ezek között vannak elhelyezve és többnyire így kezdődnek: “Végre megvásárolható…, kapható CD-n és kazettán!, szerezd meg mind!, játssz velem és nyerd meg…, …most nyerhetsz!, nyerj… ha összegyűjtesz…, máris tiéd…”. Évi 4990,– Ft-ért pedig már a Junior Klub tagja is lehet a junior, “névre szóló menő tagsági kártyával” és számos előnnyel kecsegtetve indul a fogyasztói közösséggé formálás. 2001 novemberének hétvégéin ötéves születésnapját ünnepelte a lap olvasóközönségével a főváros és az ország hat nagyvárosának plazáiban, természetesen sztárvendégek műsorával.

Igen jellemző ebben a kategóriában a Promix Média “suli csomagja”: “Egyedülálló – országos hatósugarú – lehetőséget kínál a 6–25 éves korosztály elérésére. A különböző korcsoportokat megcélzó magazinokat (három van belőlük) hatékonyan egészíti ki a plakátok elhelyezésére szolgáló iskolai keret hálózat. A két média [!] együttes használata jelentősen fokozza a figyelemfelkeltő és emlékezeti hatást.”⁵

A Mijamanó című lap (olvasni és írni tanulók számára nem a legszerencsésebb címválasztás) alcíme szerint “a kisiskolások magazinja. Az általános iskolák alsó tagozatainak szóló országos terjesztésű, ingyenes, időszakos magazin.” A szülői pénztárcákat nyitogatni próbáló lap 40 000 példányban, a nyitogatásra legalkalmasabb időszakokban jelenik meg (karácsony, húsvét, gyermeknap, iskolakezdés). A magazin tematikája: “szórakoztató, játékos, oktató, nevelő, készségfejlesztő”. Tulajdonképpen teljesítené is mindezeket 32 színes oldalán, ha az adott témákról valóban a kisiskolások szintjén és nyelvén szólna. A fogalmazás, a szóhasználat, az esetenként nehezen olvasható betűtípusok alkalmazása azt jelzi, hogy az “írók” elfelejtették, kikhez is szólnak tulajdonképpen. “Biztosan ismered a Bon-Bon együttest, és annak frontemberét.” “Ha két pár, színre, anyagra és szabásra teljesen egyforma cipőket [!] raknak eléd … melyiket választod? … szerinted mennyire befolyásolja a divat vásárlási szokásainkat? A márkás ruhák automatikusan jobb minőségűek? És egyáltalán, te mennyire vagy »márkafüggő«?”

A Suli Magazin “középiskolákban terjesztett ingyenes havi magazin”. A legbefolyásolhatóbb korosztály számára már sűrűbb a megjelenés, és a példányszám is ennél a lapnál a legmagasabb (77 000). Tematika szintén van: “szórakoztató, oktató, nevelő, informatív, tesztek, nyereményjátékok”. Itt már több a reklám, a sztár, a szex, az internet, az erőszak – szóval minden, a tizenéveseket érdeklő és érintő téma.

Végül a Promix lapcsalád harmadik tagja a Unit című “országos, ingyenes, havi életmód magazin egyetemistáknak, főiskolásoknak, fiatal értelmiségi pályakezdőknek. Terjesztése egyetemeken, főiskolákon, irodaházakban, kávéházakban folyik, példányszáma 50 000. A szerkesztőség szándéka “egy igényesen szórakoztató informatív képes magazin” megjelentetése. Az értékelés itt már az olvasók dolga.

Szintén egyetemisták és főiskolások ingyenes országos havi magazinja a PHD UniverZoom. Kis formátum, interjúk, programajánló, még több internet, még több reklám, ráadásként majdnem vagy egészen pucér lányok.

A Junior, a Suli Magazin és az utolsóként említett lap már az interneten is olvasható.

Ezek a kiadványok továbbtanulásról, munka- illetve álláslehetőségekről is tartalmaznak információkat, de leginkább csak hirdetés és reklámriport szintjén. Aki részletes, megbízható, sok szempontú tájékoztatásra tart igényt, annak már pénzért kell lapot venni. Ilyen kiadvány a Továbbtanulás című országos diáklap (ez is megtalálható az interneten) és a Diákinfo – a felsőoktatás hallgatóinak közéleti lapja. Utóbbinak Helykereső című melléklete ingyenes állásajánló pályakezdő diplomások részére.

2. Képregények “piciknek”, “gyermekeknek”, “kislányoknak”, “tinédzsereknek”, “fiúknak”, “lányoknak”, valamint kortól és nemtől függetlenül mindenkinek havonként, illetve kéthavonként.

Az 1980-as évek második felében indult hozzánk a képregényözön a fejlettebb nyugati kultúrák felszínéről, és azóta is érkeznek rendületlenül az újabb és újabb sztárok. Már csak halványan él emlékezetünkben Alf, Menő Manó, a Rózsaszín Párduc, Maja, a Méhecske és Tumak, az inka indián. Viszont rendületlenül kitart Donald Kacsa, Tom és Jerry, Garfield, A csodálatos pókember, Superman & Batman. A Csillagok háborúja folytatódik a Star Wars-mesékben, kis pihenő után Snoopy is visszatért barátaival. A TV sorozatból “átköltözött” Dragon Ball képregény élvezetéért már komolyabban meg kell küzdeni, mert “hátulról előrefelé kell olvasni, ugyanúgy, mint Japánban.” És megérkezett Ai, a videolány, történetei “tizenéves fiúk és lányok álmairól, szerelmeiről, örömeiről, bánatairól” szólnak. A Sailor Moon főhősének “történetei biztosíthatnak arról, hogy bárki is légy, mindig érhet meglepetés és kiderülhet Rólad is, hogy rendkívüli vagy. Az igazságért, jóért harcolni nemes dolog, a szeretet döntő fontosságú az életben.”⁶ Csak egy a bökkenő: ezek a füzetek nem vezetnek sem az olvasás öröméhez, sem az irodalom, az igazi értékek megismeréséhez. Ráadásul itt már az árak is szépen alakulnak: füzetenként 297–427,– Ft között mozognak.

Ezt a sok szórakozást, élvezetet és izgalmat két cég – az Adoc–Semic Kiadói Kft. és az Egmont–Hungary Kft. szolgáltatja, ketten uralják a képregény műfaját, bár a gyermeklapok piacán az előbbi érzi magát piacvezetőnek Magyarországon. “Céljának tekinti a cég eddigi presztízsének, megbízhatóságának, eredményességének megőrzését, fejlesztését. Újabb és újabb kiadványokkal igyekszik kielégíteni az olvasók és a megrendelők igényeit.”⁷ Az Adoc-Semic Kft. jelenteti meg egyébként a következő kategóriában sorra kerülő Dörmögő Dömötört, a Kretén című “másfélkegyelmű humormagazint” és különösebb jelét nem adva a tudathasadásnak az Óvodai Nevelés és a Tanító című módszertani szaklapokat is.

Közös jellemző ebben a kategóriában: reklámok csak a borítókon szerepelnek. Az Egmont–Hungary Kft. esetében például 145 000–560 000,– Ft+ÁFA térítés ellenében.

3. “Játékos foglalkoztató, képességfejlesztő, ismeretterjesztő, kulturális, szórakoztató”, nyelvtanulást segítő magazinok, “óvodai, iskolai, otthoni, használatra”.

Sok szép, színes, vidám borító kápráztatja a szemet. Szinte ösztönösen kerestem olyat, ami nem valamilyen nélkülözhetetlen portékát kínál megvételre a gyerekeknek, csupán magára akarja gyönyörködtetve felhívni a figyelmet. És találtam ilyet!

Leginkább a Koala tetszett. Ez a “képességfejlesztő gyermekmagazin óvodások és kisiskolások részére” a Szívbeteg Csecsemőkért Alapítvány és a Grant Kiadó gondozásában jelenik meg negyedévenként. Kívül-belül nagyon szép, jó arányban szerepelnek benne mesék, versek és feladatok. Az ára sajnos – az átlagos pénztárcához mérve – magas, éves előfizetési díja 3600,– Ft.

Az Óvodás Boa és az Iskolás Boa is szép kiállítású, üdítően reklámmentes. A játék és korai tanulás módszertani folyóiratai 4–7, illetve 6–8 éves korig. A szép borítók és a szépen illusztrált tartalom nagy része is azonos a két kiadványban. Nem értek az oktatáshoz, de szerintem ez az “egy rókáról két bőrt” tipikus esete.

A Panni és Peti a szegedi Novum Kft. havonta megjelenő országos terjesztésű kiadványa, 7000 példányban adják ki. “Játékos foglalkoztató sorozat 4 éves kortól”, egy rövid mesén kívül valóban csak feladatokat tartalmaz, reklámot viszont egyáltalán nem.

Székesfehérvári megjelenésű, de országos terjesztésű a kéthavonként 28 000 példányban megjelenő, 2001-ben 9. évfolyamát “taposó” Tapsi című gyermekmagazin. Színes, fényes borítói sajnos kívül-belül reklámfelületek, belső lapjait gyengébb minőségű papír, fekete-fehér, szerény kivitel, de igen gazdag változatos tartalom jellemzi és intenzív kapcsolat a gyerekekkel. A szépirodalom viszont nagyon hiányzik belőle. A magazinnak Tapsi vicces címmel évenként kétszer szórakoztató zsebkönyve is megjelenik.

A Tappancs című “foglalkoztató gyermekmagazin” havonként jelenik meg 55 000 példányban Debrecenben, de szintén országos terjesztésű. Ebben már akad kevés reklám (“tappancs dalai CD-n és kazettán”), viszont van egy Tappancs plusz című fekete-fehér, csupa feladat melléklete. Ugyanitt jelenik meg a kisebbeknek (3–7 évesek) a Jóbarátok, Mini Manó című foglalkoztató, képességfejlesztő lapocska. Egy kis olvasnivaló is kerülhetett volna bele! Nemcsak a megjelenési helyük, a kiadójuk is azonos (Graph-Art Stúdió Kft.).

1996-tól jelenik meg és azóta sokat fejlődött a Biga-Csiga című képességfejlesztő magazin 4–7 éves gyermekek részére Székesfehérváron. Kedves, színes borító, gyengébb minőségű, szerény kivitelű, de igen változatos, jó tartalmú lapocska. Főleg foglalkoztató, de vers, mese, játék, ismeretterjesztés is található benne. A reklám szerencsére teljesen elkerüli.

A Tudorka a debreceni Graph-Art Stúdió harmadik kiadványa, havilap, amelyet ugyancsak országosan terjesztenek 55 000 példányban. Ez már nagyobbaknak készült ismeretterjesztő magazin. Szép színes, szó esik benne történelemről, természetről, sportról stb. Több lapja már az internetes oldalak dinamikáját idézi. Nagyon jó a Suli Mozaik címet viselő szerény, de esztétikus, kétszínnyomásos melléklete. Rovatai: rejtvények, humor, harmadik és negyedik osztályosok tanulmányi versenye, postaláda – itt levelezőpartnereket, a csereberében pedig cserepartnereket lehet találni.

A szegedi Novum Kft. Manó című, csak játékokat, feladatokat tartalmazó kiadványa a kicsiknek készül. Tarkabarka címmel jelenteti meg a kisiskolások magazinját, színes oldalai szintén internetidézők. Az 1996 óta megjelenő 8–10 éveseknek szánt lap színvonalas, változatos. Én ugyan csak a 2001-es év számait láttam, de ezek valóban remekek. Tematikus számai egy-egy országot és annak lakóit, szokásait, történelmét mutatják be, de ötletesen, eredetien, játékosan, szellemesen, szóval a korosztályt megragadó formában és stílusban. A lap közepén kiemelhető kétszínnyomásos oldalakon feladatok, játékok, mesék találhatók. Ez a kft. 7000 példányban megjelentet egy rejtvényeket, játékokat tartalmazó, Csalafinta című kiadványt is.

Az Új Én Újságom Budapesten jelenik meg az Ifjú Vesebetegek, Transzplantáltak és Barátaik Egyesületének kiadásában. 2001 decemberében indult a Pósa Lajos alapította nevezetes gyermeklapot idéző kiadvány. Első 3 száma ígéretes: színes borító, fekete-fehér szépen illusztrált belső, mese, játék, rejtvény, az irodalmi pályázatára érkezett írások, kis műfordító verseny (angolról magyarra), mini tenisz iskola, kis technikatörténet, a szerkesztő, Gergely deák postájában válaszok, üzenetek.

Itt említek meg még egy – eddig egyedülálló – nagyon ötletes, nyelvtanulást segítő kiadványt. A velencei Somhegyi Kft. kiadásában kéthetenkénti megjelenést ígér a Kilincs és a macska címet viselő rajzmesesorozat, magyarul és angolul egy füzetben. A 2000-ben indult lap első két számához volt szerencsém.

És most lássuk a nagy kiadók nagy példányszámú, színes magazinjait.

Legrégibb és legismertebb kétségtelenül a Dörmögő Dömötör, a havonként 48 000 példányban megjelenő “szórakoztató gyermeklap 3–7 éveseknek”. A neves szerzők, rajzolók munkái a korosztályi sajátosságokat követik. Egyszerű, rövid meséket, verseket, rejtvényeket, fejtörőket találnak a gyerekek, színes illusztrációkkal. Dörmögő Dömötör figuráját Sebők Zsigmond a Jó Pajtás című lapban keltette életre. Az ő kései leszármazottja a mai Dörmögő. Szegénynek nagyon sok sztárvetélytárssal kell megküzdenie hónapról-hónapra. Bizonyára ezzel magyarázható a mai Walt Disney-stílust utánzó köntöse is. Ez éppen nem hiba, de nem is használ a Dörmögő család egyéniségének.

Felsorolni sem győzném, mi mindent kínálnak ezek a magazinok ráadásként. Így csak egy-két kiragadott példa: Micimackó Könyvklub (ajándék sporttáskával), Barbie Klub (ajándék divattáskával), plüss Buci Maci és Buci Maci póló stb., és mindezekkel persze a vásárlás bizonyos értelemben valóban végtelen élményét. A felsorolt magazinok reklámárai 110 000–490 000,– Ft+ÁFA között vannak.

Itt említek meg még néhány gyerekek számára készült rejtvénymagazint. A Kvíz kölyök az IQ Press Lapkiadó havonként megjelenő lapja, régi ismerős a Kis Füles, de él egy szerényebb Skandika című rejtvényújság is. A tatai megjelenésű, negyedéves Szófacsarót is itt sorolom fel, bár kilóg egy kicsit a sorból. Alcíme szerint “nyelvi fejtörők, furfangok, rejtvények, elsősorban, de nem csak 8–14 éveseknek.” Sajnos csak Komárom-Esztergom megye iskolásai találkozhatnak a kis füzettel. Szerkesztője “civilben” magyar nyelv- és irodalom szakos általános iskolai tanár. Ő és munkatársai készítik a feladatokat, és a pályázó kedvű gyerekek megoldásait is ők értékelik, javítják a nyeremények odaítélése előtt. Biztató, hogy a 2001-es év első számában már megjelent a kiadvány internetes címe is, remélhetőleg ezzel jelentősen bővül a játszva, rejtvényeket megoldva, pályázva tanuló anyanyelvét szerető, ápoló gyerekek tábora.

Kizárólag a természetről és annak védelméről csak két kiadványt találtam. A sokak által ismert Sünit – a Göncöl Alapítvány és a Fővárosi Állat- és Növénykert kéthavi gyermekmagazinját, ezt az igazán gyönyörű és tartalmas lapot, melynek célja a gyerekek természeti nevelése és környezettudatos szemléletformálása. Az 5–12 éves gyerekek számára készülő lap “a »mesebeli ismeretterjesztés« köntösében vezeti kis olvasóit az ember és környezete közötti harmonikus viszony helyreállítása felé.”⁸

Sokkal szerényebb külsőben, de gazdag tartalommal szólítja meg olvasóit az óvodásoktól a középiskolásokig a Zöld szívküldi, a Zöld Szív Ifjúsági Természetvédő Mozgalom lapja, amely már az interneten is megtalálható.

És itt a csattanó: a gyűjtőlapok. Nevezetesen Mókus Luca tanodája, “Játsszunk és tanuljunk együtt!” alcímmel és A tudás fája, alcíme: “érdekes tudnivalók mindenkinek”. Mindkettőt ugyanaz a cég (Marshall Cavendish Magyarország Fióktelep) adja ki hetenként, egy példány ára mindkét lap esetében 320,– Ft. A tartalmukkal most nem szeretnék foglalkozni, talán nem is érdemes, inkább számolok egy kicsit. A Mókus Luca évi 52 száma 16 640,– Ft-ba kerül, így hát a bolondnak is megéri, hogy előfizessen egy évre, így tudniillik már 14 400,– Ft-ból megússza a vásárlást, ráadásul ajándékba kapja a gyűjtődossziét, egy jelvényt és egy sapkát.

A tudás fáját (ez jóval korábban, 1998-ban indult) én a 169. számig láttam. Aki idáig módszeresen eljutott a vásárlásban, tudásáért 53 980,– Ft-ot fizetett, és ő is egy ajándék gyűjtő dosszié boldog tulajdonosa.

A Kortárs 1986-os számaiban többen megfogalmazták gondolataikat, véleményüket az ifjúsági- és gyermeksajtóról. Ma – tizenöt év után – újraolvasva ezeket az írásokat sok örökérvényű megállapítással találkozhatunk. Ancsel Éva így írt: … gyerekek számára lehetséges, szükséges, sőt kötelező jobb lapokat szerkeszteni, mint a felnőtteknek. Lehetséges, mert az egészséges gyerek érdeklődésének felkeltéséhez nem kellenek rafinált fogások. De talán fölkelteni sem kell az érdeklődést, hanem elég jól ismerni azt, őrizni, tágítani és magas színvonalon kielégíteni. A gyerekeket ugyanis az egész világ, és ezen a világon minden érdekli… Legalábbis addig, míg rá nem szoknak, hogy a világ dolgai tantárgyak, rovatok határai közé tartoznak – s kíváncsiságuk csapongásait is meg kell fékezni. A gyerekek számára nemcsak jobb, de más lapokat lehetne és kellene szerkeszteni, mint a felnőtteknek. Egy gyerek még nem sznob, még nem cinikus és nem unott. De mert roppant plasztikus lény, ezért elrontani is könnyű. … A gyerekek nagyon komoly lények. Képzeletük sem szorul annyi mankóra, amennyit ez a rengeteg magazin képanyagban kínál. … a gyerekekkel mindig történik valami – s ebből, ami viszont csak velük történik, ebből kellene többet, mélyebbre hatolva és az irodalmat sokkal jobban bevonva nyújtani.”⁹

Az olvasás örömét, gyönyörűségét az alsó tagozatban kell, kellene felfedezni. Nem vitatom, hogy az életben feltétlenül szükség van idejében megszerzett információkra, a folyamatos, sokoldalú tájékozódásra is. Ennek jó, hatékony technikáját sem árt idejekorán megtanulni. A gyermek- és ifjúsági sajtó a magas színvonalra és az egészséges arányok kialakítására törekedve sokat tehet(ne) a teljes emberré fejlődés érdekében.

4. Ifjúsági magazinok, általános és tematikus tartalommal.

A 2zsiráf című diákújság 1994-ben indult, és havonként jelenik meg, méghozzá – az országban egyetlenként – Braille-írásban is, vakok és gyengénlátók részére. Havi 35 000 példányának becsült olvasótábora 150–180 000 fő, 10–16 éves diákok és a körülöttük élő felnőttek. Szép, jó minőségű papírra készül és formai igényessége tartalmival is párosul. A gazdagon, szépen illusztrált magazin már a papírhordozón is idézi egy kicsit internetes változatát, de ez nem zavaró. Kifejezetten növeli értékét – színvonalas tartalma mellett – a divat és sztárkultusz mérsékelt jelenléte és a reklám-minimum. Igaz, a kolofonban hosszú támogatói névsor szerepel. Sokan azt mondanák, hogy így könnyű – mármint szép és jó lapot csinálni. Nem lenne igazuk, ez csak az egyik – belátom, nélkülözhetetlen – feltétel. Hirdetési tarifája (csak a borítókon) 300–350 000,– Ft.

Az itt következő címek elé kívánkozik egy 1986-ban született írás részlete, aktualitásából semmit nem veszített, sőt! “A megritkuló családi kommunikáció helyére benyomult a kortárscsoportok tevékenysége, amelyek belső világában nagyon fontos a tömegkommunikáció hatása. E csoportokon belül kitüntetett jelentőségű mozzanat a divatkövetés, a divatmozgás, ami nemcsak az öltözködés, a zene, a nyelv világát érinti, de – mint magatartásminta – az életfelfogás kérdését is. Az együttfogyasztott tömegkommunikáció azzal jár, hogy a csoporthatások sokszorosára fokozzák fel az üzenetek eredeti hatását.”¹⁰ Íme a nagy kiadók nagy példányszámban (73 000–89 000) megjelenő országos terjesztésű ifjúsági magazinjai: a Popcorn, a 100xszép (“kívül-belül pont, mint te”), a Bravo (“nemzetközi zenei és ifjúsági magazin”) és a Bravo girl!, im (“IMádnivaló lánymagazin”). A Bravo kéthetenként jelenik meg, a többi havonként. Öt magazin, egy rövid összegzés: divat- és sztármániák tömegpszichózisa, mesterségesen felszított, külsőségeken alapuló sikercentrikusság. Egy rövid idézet a medveújságokkal kapcsolatban már említett Tóta W. Árpádtól a 100xszép című magazinról: “Mit tegyünk, ha kamaszodó gyermekünk 100xszép magazinért rimánkodik? Bármit, de ne engedjünk neki, ha lelki érettségét nem akarjuk kockáztatni. Magyarázzuk el a csoportnyomás lényegét. Adjunk a kezébe tetrisgépet. Végső esetben inkább vegyünk neki cigarettát, és hagyjuk felnőni.”¹¹ Ezeknél a magazinoknál a reklámtarifa 85 000–1 120 000,– Ft+ÁFA között mozog.

Határozottan szebb és tartalmilag is elfogadhatóbb, színvonalasabb, “nyugodtabb” és még reklámmentes két új kiadvány. A Tinimix (“királykoktél kamaszoknak”) 2001 szeptemberében jelentkezett első számával. Havi magazin, kiadója a Sitkei Ifjúsági Kör–TÁVTÉK Kft., Celldömölkön szerkesztik. A főszerkesztő tanár, mellette állandó diákszerkesztő működik. 2001. novemberi (3.) számában már országos műveltségi versenyt hirdet.

A másik “újszülött” az OKÉ (“az új generáció magazinja”), a már említett debreceni Graph-Art Stúdió kiadványa.

A tematikus lapok közül elsőként a KIDS címet viselő ifjúságvédelmi életmód magazint említem, amely elsősorban a drogfogyasztás veszélyeire hívja fel a figyelmet, és a bűnmegelőzésre helyezi a hangsúlyt. De állandó rovataiban film- és könyvismertetést, riportokat, változatos ismeretterjesztő írásokat találhat a fiatal olvasó. A lap az interneten is felkereshető.

A Bike Magazin havonta jelenik meg a kerékpár (főleg a mountain bike) rajongóinak. Az erősen sportos jelleg miatt olvasói bizonyára elsősorban a fiatalok közül kerülnek ki.

Végül a manapság legdivatosabb, mindent megelőző témában – számítástechnika – internet – számítógépes játékok területén – nagy a választék. A Computer panoráma 2001-ben már a 12. évfolyamába lépett. A PC world és a PC guru 1992 illetve 1993 óta jelenik meg. Fiatalabb laptársuk a Computer aktív. “A PC játékőrültek magazinja” az 576 Kbyte, az 576 konzol pedig a “megszállott játékosok magazinja”. A Klikk könnyed informatikai magazin, természetesen sztárokkal. És kínálja magát a PlayStation, a GameStar, a PC.Games, a Playtime! – csupa-csupa számítógépes-játék magazin.

5. Felekezeti és mozgalmi gyermek- és ifjúsági lapok

Az Országos Széchényi Könyvtár állományában csak katolikus lapokat találtam ebben a kategóriában.

A legfiatalabbakat szólítja meg a Regnum Marianum Bocs című lapocskája. 2001-ben már a 11. évfolyamát kezdte meg. Harmadik–negyedik oldalán minden számban Jézusról szóló történet szerepel, természetesen meseszerű feldolgozásban. A lap többi része bármelyik kicsiknek szóló kiadványban szerepelhetne: mese, vers, rejtvény, kézimunka, mesés ismeretterjesztés.

A Zászlónk című katolikus diáklap nagy múltra tekinthet vissza. 1902–1948-ig élt, és 1990-ben indult újra. Ez a lap is a Regnum Marianum tulajdona, és a kicsik lapjával együtt a Zászlónk Stúdió adja ki. Havonként jelentkezik 36 oldalon, gazdag, változatos tartalommal, egyszerű külsővel.

A Magyar Cserkész – a Magyar Cserkészszövetség havilapja – szintén nagy múltú lap, 1920–1946 között 27 évfolyama jelent meg. 1989-ben indult újra.

6. Kultúra, mese, szépirodalom gyerekeknek.

Ezeket a lapokat igen könnyű számba venni – kevesen vannak –; fenntartani, rendszeresen megjelentetni viszont nagyon nehéz. Pedig a színvonalas irodalmi folyóirat – ha forgatják, olvassák – fontos ízlés- és tudatformáló lehet, segít az igényes és értő olvasók nevelésében. Elismerem, üzleti szempontból ezek az érvek nem szólnak igazán kiadásuk mellett.

E kategória koronázatlan királya kétségtelenül a Kincskereső¹² című folyóirat. Megérdemli hát, hogy néhány mondatban összefoglaljam eddigi történetét. Pályafutása 1971-ben kezdődött, amikor Hegedűs András – a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára – útjára bocsátotta. Ő volt a lap fő- majd felelős szerkesztője, az első kilenc számot Csukás István és Kormos István szerkesztette. 1971–1972-ben példányszáma 2000 volt, ez 1973–1974-ben 3000-re emelkedett. A lap célja kezdettől a kisiskolások és a serdülők igényes olvasókká formálása. Erről így írt Grezsa Ferenc, aki 1982-től 1991-ig volt a folyóirat főszerkesztője: “a Kincskereső a tizenévesek lapja … az irodalomolvasás szabadiskolája: a szájbarágó didaxis helyett rugalmasabb, kötetlenebb eszközeivel az irodalom értésére és szeretetére nevel. … a lélek is olyan, mint a test, gyermekkorban kell a fertőző betegségek ellen védőoltásokkal immunizálni, növekedését vitaminokkal serkenteni – azaz a szubliteratúra csábításaival szemben az értékekre, az igazi irodalomra rákapatni.”¹³

A lap 1974 októberétől jelent meg a Magyar Úttörők Szövetségének “irodalmi, művészeti, kulturális folyóirata”-ként, így országos terjesztésűvé válva a Csongrád megyei Lapkiadó Vállalat kiadásában elérte a 45–50 000-es példányszámot, évenként 10, majd 1977-től máig évenként kilenc számmal jelentkezve. A támogatással, terjesztéssel, értékesítéssel már akkor is gondok lehettek, mert Grezsa Ferenc szavai szerint “… kelendősége kizárólag a pedagógusok (többnyire a magyartanár) fakultatív jóindulatán és áldozatkészségén múlik.” Somos Ágnes pedig, a Pajtás újság főszerkesztője ugyanekkor (1986-ban) így vélekedett: “… minden lehetséges anyagi és erkölcsi erőt összpontosítani kellene, hogy a Kincskereső – mint a tizenévesek egyetlen, avatott s e célra alapított irodalmi folyóirata – olyan népszerű lehessen, amilyet megérdemelne. Ennek szükségszerűségét senki sem vitatja, még sincs előrelépés. A Kincskereső továbbra is szűk lehetőségek között vergődik.”¹⁴

A folyóirat 1988 szeptemberében a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásába került a kulturális tárca támogatásával. Anyagi hiányra hivatkozva a kiadó 1991-ben meg akarta szüntetni a lapot. Szerencsére 1992-ben átvette, és 1995-ig meg is jelentette az előbb francia, majd német tulajdonú Délmagyarország Könyv- és Lapkiadó. A lap kiadását azonban ez a cég sem kívánta tovább folytatni, és megvenni sem akarta senki. 1996 januárja óta létét Komáromi Gabriella magánalapítványának köszönheti (ennek hivatalos neve Szegedi Kincskereső Gyermekirodalmi és Művészeti Magánalapítvány). Jelenleg 3000 példányban jelenik meg, és előfizetőinek száma 2100–2200 között mozog (ezek főleg könyvtárak és iskolák, az egyéni előfizetők száma néhány százra tehető). 1994-től a folyóirat egyik szerkesztője, 1995-től felelős, 1996-tól pedig főszerkesztője Rigó Béla. Elmondása szerint az alapítványi lét óta a folyóirat a tengeren hánykódik, de eddig minden katasztrófát megúszott. A nadrágszíj meghúzását jelzi, hogy egyre gyakrabban jelennek meg összevont számok.

A 48 oldalas folyóirat anyagának nagy részét a szerkesztők maguk írják, illetve kortárs írók, költők alkotásai itt jelennek meg először. A lap anyagának körülbelül csak egyharmada szekunder irodalom. Az indulástól találkozhatunk oldalain a klasszikus, időközben klasszikussá vált magyar és külföldi szerzők műveivel.

A Kincskereső indulásától jeles művészeket nyert meg az illusztrációk elkészítésére. Ezek a grafikák segítik az olvasók vizuális fejlődését. Napjainkban még nagyobb hangsúlyt kap az illusztráció, Rigó Béla főszerkesztő szavaival élve ez “az üzenetek képi támasza”, mert “a mai gyermekolvasó a »csak szöveget« átlapozza”. Takács Zoltán, a lap művészeti vezetője gyorskezű, szellemes, gyerekekhez értő pedagógus–grafikus. Illusztrációi rendszeresen megjelennek a lapban. Csak a borítók színesek, de az ötletes, eredeti, fekete-fehér belső kifejezetten üdítően hat a színorgiák korában.

A folyóirat kapcsolata olvasóival indulásától közvetlen. Országszerte alakultak Kincskereső-klubok, ezek a lapban számoltak be működésükről. A folyóirat minden nyáron szervezett olvasótábort a legeredményesebben működő klubok képviselői számára. Nem tudom, manapság van-e erre lehetőség?

Állandó rovata az Olvasólámpa: könyvismertetéseinek célja természetesen a figyelemfelkeltés, az adott mű részleteinek közlésével fokozva a hatást. A feladott irodalmi rejtvényekkel éves előfizetés is nyerhető a lapra.

A 2001. januári számból, a “Kedves Olvasó!”-hoz szóló szerkesztői levélből idézek: “Januári számunkat nem kellett összevonnunk. Februári számunk is önállóan jelenik meg. Ami utána várható, azt nem tudjuk megjövendölni, legfeljebb bizakodunk.”

A pedagógusok kezében az irodalom- és nyelvtanórákon igen hasznos segéd-, illetve kiegészítő eszköz lehet ez a folyóirat, elsősorban a felső tagozat osztályaiban. A szerkesztők szomorú tapasztalata, hogy középiskolai tanár nem veszi kézbe a lapot. Pedig közvetítésükkel a 15–16 évesek is találnának benne kedvükre valót.

Itt említem meg a Garabonciást, amely a magyar “mesekultúra és gyermekirodalom lapja 3–9 évesek számára”. Egészen új, havonként megjelenő kiadvány, 2001-ben indult. Csukás István és Lázár Ervin szerkeszti, főszerkesztője Rácz András. Előfizethető az iskolai terjesztőknél és a szerkesztőség címén – olvasható többek között az impresszumban.

Az eddig megjelent három számot lapozgatva az a gondolatom támadt, hogy megszületett a Kincskereső kistestvére. Igényes, ízléses egyéni külső, gazdag, színvonalas tartalom, a mese, a játék, az ismeretterjesztés és foglalkoztatás jól eltalált aránya jellemzi a 32 színes oldalt. Júniusi bemutatkozó számában ízibe rajz- és meseíró pályázatot is hirdetett óvodásoknak és kisiskolásoknak. A második számban már pályamunkák is helyet kaptak. Nagyon szépek és kedvesek a Pósa Lajos szerkesztette Az Én Újságomból vett oldalak – hűen idézve az eredeti kiadvány jellegét – “képes gyermeklap dédanyáink idejéből” alcímmel.

Szívből kívánok a készítőknek és a remélhetőleg minél népesebb olvasótábornak sok-sok évfolyam Garabonciást.

Feltétlenül itt kell megemlítenem – bár nem kifejezetten irodalmi lap – a Szivárvány heted 7 határon című gyermekfolyóiratot. 1997 szeptemberétől jelenteti meg a celldömölki székhelyű Apáczai Kiadó. Alapítója és szerkesztője Esztergályos Jenő volt, ma ő a kiadó ügyvezetője. Beköszöntőjében így szólította meg olvasóit: “A Szivárvány heted 7 határon gyermekújságot nektek, a 7–12 éves lányoknak és fiúknak készítjük. Amint a neve is elárulja, szeretnénk egy formájában színes, tartalmában változatos, érdekes lapot készíteni számotokra. Ez az újság érettetek született, nektek készül, rólatok szól. Azt szeretnénk, ha minden Kedves Kis Barátunk megtalálná benne a kedvenc időtöltését. … Kérünk Benneteket, hogy küldjétek be kéréseiteket, ötleteiteket, hogy együtt szerkeszthessünk olyan újságot, amely minden kedves Olvasónknak kedvence, hűséges »társa« lesz! … A mi örömünket szolgálná, és a Ti sikeretek is lenne, ha megfogalmaznátok érzéseiteket, vágyaitokat, leírnátok élménybeszámolóitokat: »Így írunk mi« rovatunkban közöljük majd írásaitokat.”¹⁵ És így is lett – teszem az idézet végére ezt a népmesei fordulatot –, mert már az 5. évfolyam számait lapozgatom, és az ígérethez képest csak annyi változást találtam, hogy a beküldött írások élén – az egyébként sokkal jobb – “Ti írtátok” rovatcím áll.

A Múltidéző című kiadvány sem tartozik kifejezetten ebbe a kategóriába, de úgy érzem, feltétlenül itt van a helye. Tartalmát és színvonalát tekintve egyaránt egyedülálló művelődéstörténeti kiadvány “12 éves kortól általános- és középiskolás tanulók számára”. Célja az iskolai tananyag kiegészítése, az általános műveltség gazdagítása. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Komárom-Esztergom megyei Egyesülete adja ki Tatabányán negyedévenként. 36 oldalán rövid írásokat közöl a történelem, irodalom-, zene-, filozófia-, vallás- és művészettörténet köréből, ajánlott irodalommal, fekete-fehér, szép illusztrációkkal. Minden számhoz beküldhető megoldó-lap is tartozik. Az 1999-ben indult kiadvány példányszáma szomorú tendenciát mutat. Az első számok 1000 példányával szemben a 3. évfolyam induló száma már csak 500 példányban jelent meg.

Végül itt kell bemutatnunk az ismereteink szerint legfrissebb – 2001 októberében indult – Csodaceruza című folyóiratot, amely a szülők és pedagógusok gyermekirodalmi lapja. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a gyermek-könyvtárosoké is! A főszerkesztő, Sándor Csilla beköszöntője szerint a folyóirat szerzői “a gyermekirodalom legjobb szakértői”, könyvajánlataik “biztonságos kiindulópontot nyújtanak a választáshoz, ha ízlésükre támaszkodunk, biztosak lehetünk abban, hogy könyvtárunkat a lehető legjobb példányokkal gyarapítjuk”. Segíteni kíván a lap a gyermekek olvasóvá nevelésében is ötletekkel, módszerekkel. A lap gyermekkönyvtári programokat, szerzők és illusztrátorok bemutatását is ígéri. A közepéről kiemelhető 4 oldal a gyermekeké, az ezeken szereplő illusztrációk alatt üresen hagyott helyre történetet, mesét írhatnak a képek alapján. Az összegyűjtött lapokat a szerkesztőség bekötve küldi vissza a “szerzőknek”, a legjobbakat jutalmazva.