Halottak énekelnek,

halottak járnak-kelnek,

tétet se raknak, s nyernek.

Lakhelyük örökre zöld,

boldogok, és övék a föld.

Pitypanggal kivert díszkabátban,

fonnyadtan és halálra váltan

sugároznak lent a sárban.

A jövő emberei voltak.

Mi, sebváltóhoz forrasztottak,

dobozban kerengő élőhalottak

egy kegyetlen hosszú estén,

a város lakatlan égitestjén

kivárjuk, míg belénk hajt a holnap.