Liget.org   »   2014 / 1   »   Tallár Ferenc  –  Szétszálazható?
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2863
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Nekem egyértelműnek tűnik, hogy tudósként (emberként) jó lelkiismerettel nem támogathatom Hitler Németországát, ahogy az is, hogy Szaharov nem volt hazaáruló. Maradnék ezért inkább Snowden bátor leleplezésénél/árulásánál és az iráni atomprogram elleni lehetséges lépéseknél. Nem hiszem, hogy ezekben az esetekben alkotható axiómarendszer, amelyen belül felállíthatók az egyértelmű kérdések és levezethetők a világos válaszok. Ugyanakkor a kérdések – jók vagy rosszak – adottak és megkerülhetetlenek. Igaza volt Snowdennek? A demokráciát védte, vagy épp ellenkezőleg, a demokrácia ellenfeleinek kezébe adott eszközt? A későbbi, nagyobb véráldozatok elkerülése végett bombázzuk Irán atomlétesítményeit? (Ki is ez a többes szám első személy? Én és te biztosan nem ülünk a gépen, nem adjuk ki a parancsot.) Ki tudná kiszámítani itt az igen vagy a nem következményeit? Mennyi lesz a válaszban a személyes ambíció, mennyi a nemzeti érdek és mennyi az univerzális etikai megfontolás szerepe? Világosan szétszálazhatók ezek? Látható, csak a kérdések számát tudom szaporítani. S minthogy alapvető, egzisztenciális kérdésekkel szembesülök, ez kifejezetten szorongató. Jó volna levezetni a választ. Mert ha nem lehet levezetni, akkor dönteni kell, a döntésben pedig óhatatlanul van irracionális elem.

 

Adott esetben feltehetően túl nagy a kockázat és túl nagy, hogy ne mondjam, vállalhatatlan a felelősség, amelyet mégsem lehet megkerülni. Amiből nagy hirtelenjében arra következtetnék, hogy ez a világ most éppen rosszul van berendezve, vagy inkább egyáltalán nincsen. Túlságosan is rendezetlenné, túlságosan „folyékonnyá” vált ahhoz, hogy megválaszolható kérdéseket tegyünk fel benne. Ami vagy valamilyen tragikus végkifejlet, vagy az újrarendezés szükségessége felé mutat. Hogy ezzel kibújtam a válasz alól? Elismerem. De a felelősséget nem akartam elmismásolni. Éppen az a szorongató benne, hogy van, hogy vállalhatatlan és mégis megkerülhetetlen. Mindenképpen felelőtlenség lenne azonban a szorongattatottságban valami wagneri (heideggeri) nagyszerűséget látni.