„ne nézz már ki úgy

mint egy kopott gyöngy“

mondta apám anyámnak

ő pedig engedelmesen fölkente

szájára a vörös rúzst

és mint fényes gyöngy

kísérte büszke apámat

a sarki kocsmába

aztán ott egy korsó kettő három

és ha a szomszéd asztalnál ülő

aki szintén egy korsó kettő három

észrevette a szépséget anyámon

kész volt a baj

apám felpattant a székről

összeverlek ordibálta

persze kitessékelték a kocsmából

mindkettőt

apám egész úton ordított

„te néztél ÚGY!“

anyám csak hallgatott

zsebkendőjével törölgette

szájáról a rúzst

és várta a pofont