Liget.org   »   2013 / 11   »   Győri Orsolya  –  Szemfényvesztés, ragyogó fényben
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2834
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

(James Tissot Kathleen Newton egy karosszékben című képe nyomán)

 

Mintha itt se lenne. Így. Ne mozduljak.

Rögzítsem tekintetem, fejem. Mintha

épp csak felnéznék a könyvből, túl a képen.

Felejtsem el, hogy vagyok,

 

hogy nem vagyok egy a székkel, amire

támaszkodom, sem a látvánnyal,

ami belém ivódik, de nélkülem,

kívül az ábrázolt látvány-kereten.

 

Jó. Nem vagyok különb a széknél, ami

megtámaszt, támogat. Hogy ki vagy mi

helyett és meddig, az most nem lényeges.

Alattam van, és egy vagyok vele:

 

keverésre váró festék a rámán,

kimerevített pillanat, önfeledtséget

sugalmazó beállítás; moccanatlan,

több hónapig, kora délelőtt.

 

Megrendeltem, hogy majd nézzék

hosszan, milyen volt, amikor azt hittem,

senki sem lát. Öncsalás és csalatás,

amit csak nagy művész adhat,

 

vagy ismételhetetlen idealizálás –

egy ismeretlen idea nevében.

Szépség? Ifjúság? Ártatlanság? S rózsás?

Minden névre hallgat, bármelyik lehet.

 

Aki e képre tekint, meglep – és én

rajtakapom, ha zavarba jön. Farkasszemet

nézünk: egyedül van, ha engem úgy lát;

romlott, ha ártatlannak;

 

és becsapható, ha elhiszi, hogy az

vagyok egyedül, amit ott lát.

A festő is csal, én is, ő meg magát

szedi rá, kéretlenül.

 

S hogy ki mindenki él e trükkel? Ember

legyen a talpán, ki tudja, mit kér,

s mit adhat festő, önmaga

képén kívül.

 

Hogy ismerném magam? –

Hát nem. Az idő nem rögzíthető,

bárhogy próbálja is a festő,

csak felvitt réteg mind: én, te, ő.