Liget.org   »   2013 / 9   »   Csepeli György & Nagyfi Richárd  –  Online lelki bajok
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2791
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

A közvetlen kommunikáció folyamata, hogy ember szólt emberhez, sokáig nyomtalan maradt. A 20. században a technikai fejlődés lehetővé tette a rögzítést, de ez mindig alkalomhoz kötődött, és a kép- és hanganyagok elemzését a rögzítés célja határozta meg. A szélessávú internet megjelenése radikális változással járt. Az internetes térben mindenkinek lehetősége nyílt a kommunikációs partnerek körének bővítésére, sokasodtak a témák, elmosódott a „magán” és a „nyilvános” közötti határ, és eltűntek a hagyományos tömegkommunikációs szerepek is, amelyek „közlőkre” és „befogadókra” tagolták a nyilvános társadalmi kommunikációban résztvevőket.

 

A Facebook és más közösségi médiumok hálózatára bejelentkezett emberek a nap 24 órájában kommunikálhatnak egymással. Témáik változatosak. Vannak köztük személyesek, mások által felvetettek, és bárki ajánlhat témát a tömegkommunikációs eszközök révén ismertekből, vagy az interneten tárolt esetekből. A kapcsolatok és a témák a „hasonló a hasonlónak örvend” elvét követve szoros összefüggést mutatnak.

 

Hogyan viselkednek a Facebook rendszerében regisztrált felhasználók, akik persze tudják, hogy nincsenek egyedül a Facebookon sem? Kutatásunkban mindenekelőtt azzal a kérdéssel foglalkoztunk, miként viselkednek a felhasználóval kapcsolatban álló más felhasználók. A Facebook-jelenlét során hagyott nyomokból következtethetünk-e a nyomokat hagyó személy lelki állapotára? A kérdést nyilván csak azok esetében tehetjük fel, akik rendszeresen jelen vannak a Facebookon, kifejezik tetszésüket a megismert tartalmak iránt (rákattintanak a „like” gombra), maguk is létrehoznak vagy megosztanak tartalmakat másokkal, üzeneteket küldenek, üzeneteket fogadnak, részt vesznek a Facebookon szervezett közösségek életében. Nem a használat gyakorisága, hanem az aktív és inaktív szakaszok aránya az igazán fontos. Ha valaki kéthetente lép a Facebookra, az már elegendő a méréshez, feltéve, hogy több hónapra visszamenőleg már aktív volt.

 

A felsorolásból is látható, hogy ha egyszer egy személy belépett a Facebook hálózatába, nagyon sok lehetőséget választhat az aktivitásra. Kutatásunkban csak a Facebook feed-jén megjelenő aktivitást vettük figyelembe, ami a „like”-os megosztást is tartalmazza. Azt nem tudtuk mérni, ha valaki úgy használta a „like” lehetőséget, hogy az nem jelent meg saját falán, vagy ha az ismerősei falára posztolt üzeneteket, a sajátjára viszont nem.

 

A hétköznapi életben az aktivitás regisztrációja megoldatlan. Aktusaink elrepülnek a semmibe. A Facebook azonban minden aktivitást megörökít. Mindenki, aki a Facebookra lép, mindaddig, amíg ott van, nyomot hagy maga után, adatot teremt. Mit kezdhetünk a keletkező hatalmas adattömeggel? Van-e bármilyen elmélet, amelynek alkalmazása révén rendet vághatunk a kaotikusnak tűnő adattömegben?

 

Barabási Albert-László és Csermely Péter gondolatai és elemzései alapján úgy láttuk, az elemzéshez a „skálafüggetlenség” jelensége lesz a kulcs. A skálafüggetlenség a komplex hálózatok tulajdonsága. Ezekben a hálózatokban viszonylag sok nagy fokszámú csomópont van, és a fokszámeloszlás hatványfüggvényt (Yule–Simon eloszlást) követ. A csomópontok fokszámeloszlásának aránya méretfüggetlen, és a nagy fokszámú csúcsok jellemzően összekötöttek egymással. Barabási Albert-László a legkülönbözőbb hálózatokon végzett vizsgálatokkal igazolta, hogy a skálafüggetlenség a legtöbb önszerveződő hálózat jellemzője. A társadalom pedig telis-tele van önszerveződő hálózatokkal, ahogyan az emberi ideghálózat is.

 

Csermely Péter idézi a fraktál-elmélet megalapítója, Benoit Mandelbrot frappáns meghatározását, aki a skálafüggetlenséget „Máté-hatásnak” nevezte el. Máté evangéliumában mondja Krisztus, hogy „akinek van, annak adatik” (Mt.25:29). Az önszerveződő hálózatokban mindig azoknak jut több, akik előbb kezdték el a működést. A törvény megfordítva is igaz, a lemaradók lemaradása fokozódik. Csermely szerint a skálafüggetlenség nemcsak térben, de időben is jelentkezik. Benoit Mandelbrot ugyancsak a Bibliából vett utalással a skálafüggetlenség időbeli hatását József-hatásnak nevezte, utalva a hét szűk és a hét bő esztendőre. Mindezek alapján arra gondoltunk, a Facebook-jelenléttel keletkező adattömeg elemzésekor a skálafüggetlenség jelenségéből kell kiindulnunk. Feltételeztük, hogy a Facebookra lépő aktivitási adatainak eloszlása hatványfüggvénnyel lesz leírható. Felmerül a kérdés azonban, mit kezdjünk azokkal, akik fellépnek a Facebookra, jelen vannak, ám aktivitásuk eloszlása szaggatott, s a minden hatványeloszlásra jellemző skálázási kitevő értéke alacsony. E kérdés megválaszolásához találtunk támpontra Barabási Albert-László Villanások című művében. A tudós egy japán kutatócsoport eredményeit ismertetve állítja, hogy az emberi mozgás skálafüggetlen természetét alapul véve, pusztán az egyének csuklómozgásának nyomon követésével kimutatható a depresszió. A Barabási által ismertetett kísérlet során huszonöt személy csuklójára erősítettek fel a legapróbb kézmozdulatokat is rögzítő gyorsulásmérőket. „A kutatók kimutatták, hogy a nyugalmi periódusok hossza, amikor a kísérleti alany keze meg sem mozdul, hatványeloszlást követ. A nyugalmi periódusok többsége másodpercekig, legfeljebb percekig tartott. Viszont előfordultak közöttük többórás mozgásmentes intervallumok is, amelyek alvás, pihenés vagy meditáció időszakainak feleltek meg.” (Barabási, 2010. 260–261. o.) A kísérleti személyek között azonban akadtak, akiknek mozgását a szaggatottság jellemezte. Ezek a személyek „klinikai értelemben” depressziósok voltak. Barabási azt írja, hogy „az egészséges alanyok átlagos nyugalmi periódusa nagyjából hét perc, míg a depressziós betegeké több mint tizenöt perc. Továbbá a minden hatványeloszlásra egyedileg jellemző skálázási kitevő is nagyobb az egészségeseknél, mint a depressziósoknál”. (Barabási, 2010. 261. o.) A mozgássorozatbeli, vizuálisan is jól kivehető zavarok lelki problémákra, megrázkódtatásokra, stresszre utalnak. Kísérletünkben a vizsgálati személyek kezére nem szereltünk mozgásérzékelőt. Mozgásukat a Facebook-jelenlét során a „like” lehetőség megjelölésekor keletkező adatok alapján elemeztük. Ismeretségi körünkből kiindulva, a kísérleti személyeket hólabda módszerrel toborozva 195 emberhez jutottunk el, akiknek a Facebookon külön, saját céljainkra fejlesztett kérdőívet küldtünk. Ez a Facebookon elérhető, szociológiailag releváns személyi adathoz is hozzáférést kért. Az adatokat aggregált formában, egyirányú és kétirányú titkosítási algoritmusokat felhasználva gyűjtöttük.

 

A kérdőív-alkalmazás során a Beck által kidolgozott Depression Inventory-ban is megtalálható, a szakma által elfogadott kérdéseket tettünk föl, amelyek a depressziót, a szorongást és a stresszt önbevallás alapján mérték. Emellett más, a kutatáshoz és a Facebook-jelenlét jobb megértéséhez kapcsolódó kérdések is bekerültek a felmérésbe.

 

A kérdőív kitöltése közben, a háttérben, automatikus adatbányász algoritmus futott a felhasználó számítógépén. Ez a script a felhasználó múltbéli, Facebookos aktivitásáról gyűjtött információkat. Az elemzés arra irányult, hogy a depresszió-kérdőív eredményeit és a Facebook-jelenlét aktivitási adatait összevetve megnézzük, mutatnak-e jellegzetes különbségeket a depressziósok és a nem depressziósok aktivitását jelző hatványeloszlások, amelyek mentálhigiénés zavarokra (depresszió, szorongás, stressz) vezethetők vissza.