Egyre állandóbbak bennem a dolgok.

Kinövéseim, melyekre figyelmeztetsz, nehezen metszhetők.

Hiába látsz, mint panelsorok között hagyott fát,

átadni nem tudod, milyen vagyok.

Beleszaladtunk a nyárba.

Erősebbek a körvonalak.

Életünk erezete lüktet.

A délutáni sétán egymás izzadt testébe kapaszkodunk.

Az erdő ösvényein árnyékok játszanak.

El-el szaladsz termést tépni.

Bokrok takarnak, részleteidben nézlek.

Mikor visszatérsz, kezedben ágakkal,

zavartan szedegetjük ruhádról a bogáncsokat.

Nevetésed idegen,

a hegy sajátjaként visszhangozza.