amint álmomból riadva

vagy még álmomban megpillantottam

egyből beleszerettem szép volt

és fenséges a szikrázó reggeli

napsütésben fürdött lemosva magáról

minden éjszakák kormát

milliónyi levele szemérmesen susogott

szerelmet vallott az ébredező szélnek

bölcs nyugalommal uralta a tisztást

hozzá igazodott a táj minden

apró részlete de még én is

a látvány befogadója-élvezője

és mindennek talán tudatában is volt

napok évszakok szelek hőség és fagy

időtlen hű kedvese

úgy éli világát hogy az enyém

sem senkié ne csorbuljon

sőt kiteljesedjék tölgyfa szép

finom rajzolat a retinán

mozdulatlan robusztus erő

a földbe és szívembe mélyesztett

ragaszkodó gyökerek

mulandó látvány örökérvényű üzenet