hol volt hol nem volt

s hol van még a vége

tudom persze

mondtad

én baltáztam el

arról volt szó

hogy hazamehetek

egy egész hétig

otthon lehetek

megölelhetem apámat anyámat

épp csak mindvégig

fogjam be a számat

és jöjjek vissza

a nyolcadik napon

amit eldicsekszel

rögtön elveszíted

semmi sincs ingyen

nem

a mesékben sem

három nap se kellett

bőgve jöttem vissza

taknyomba-nyálamba

belehabarodva

jaj mi lesz velem

ha elvesztettelek

te meg ott álltál a kapunak dőlve

bárányfelhőket fújtál pipafüstből

legyintettél egyet

ugyan semmi gond

a lónak négy a lába aztán mégis

hol van hol nem van

míg meg nem halunk

így mi is tovább éldegéltünk

kis ház kis élet kis foci

a pók hálót szőtt a sarokban

mindennap újra ugyanazt

a tollseprűnek szárnya nőtt

és kirepült az ablakon

az üveghegyek növekedtek

és rajtuk túl a kamra polcán

a lekvárok dzsemek befőttek

számolgatták az éveket

hol volt hol nem volt

s nincs még itt a vége

hát élek addig míg meg nem halok

a tükörről lekopott mind a foncsor

naptárunk nincs már csak üres lapok

és mégis minden ünnepnap előtt

megpucolom az összes ablakot

s most itt ücsörgünk a kemencesutban

én félvak vagyok

te meg töksüket

kérted volna inkább

keszkenőmbe kötve

hozzam el neked

ház közepére szúrt

könnyekkel öntözött

mogyorófa pálcád

fájából sarjadzott

mogyorófabokor

suvadt mogyoróját