 |
 |
|
Búth Emília TÜKÖR "a vakok mind hiúk" (K. D.) Tenyerem eleven tükör homorú-ság öntőforma öblén megolvad tagadás tézis anyagtalan matézis (ez is) gyerek-arcomat arcaimba oldva tapintatlan tapogatok zöld szemem kék a dalon is sorját találok tenyerem eleven tükör csorog csorog alá az árok * Ejtőzne rejtőzne de szorít a határidő kifutni belőle ki ebből a világból minden lángol ég az éghetetlen a puszta föld is fut maga mögött maga előtt fején felhőt hord nyakán göndör- gő sálat: kondenzcsíkot zsebében levelek kopertában a nap Mellkast bordát emelint a munka a futás a határidő belégzés benn-tart és kifújja * Lótni futni lovad fárad és nincs körülárkolt várad csak ez a széljárta félrenéző fedett fedetlen territórium apadó humorral szűkülő tér körkörös pódiummal |