 |
 |
|
Tandori Dezső A 65. MEZŐRŐL (Változat) (részlet) Hogy a sakktábla éve volt 64. évem, "egy sakktáblát az úrnak!" kiáltotta barátom, s hozták hagymával pöccözve a körözöttes deszkát, a sakktábla, a sakk - eleve a sakk! - éve volt, de a nagy kérdés a következő: mi lesz a 65. mező?? Ezt a viccet tucatszor elmondtam, lerajzoltam, egyetemben a "Jó volt? Nem, nem, de jobb híján a legjobb." Vagy: "Jó volt. Jobban mondva: nem jelentett semmit, és nem az a legjobb?" A fokozás. Mik e viccek, tényleg volna-e jelentőségük? Vagy amikor már a harmadik kétdecizés, felhajtások után ezt (mondtam): "E földön most mindösszességében utolérhetetlen vagyok" (mintha lennék valahol is!), de Kosztolányi, Móricz, Szép Ernő, Szentkuthy nekem így elérhetetlen; ez csak arányrendszeresítés volt, sokkal súlyosabb, hogy amiképp vonatra nem, találkozni nem, telefonálni nem, cigi nem, ló nem, szerelmetesség (mechanizmusán olykor, na jó, túl; l. jó) nem, szinte semmi az itthoni Medve Kártyabajnokság, Totyi madaram és a munka túlján, ó, de a munka! veszélyben a munka is, már senkiről sem írok valami könnyen (kivéve most a Deák Laci kötetéről!), és magamról végképp nem szívesen, ilyeneket, prózán vagy versen, és a minap káromoltam is azt, ki Beckettnek Godot, nekem Stein, igen, volt ilyen szovjet sakknagymester is, Stein, s így dadogtam még a KOPPAR KÖLDÜS c., emlékezetekbe idézendő verseskötetem modorában: "Mjertgyhzt, merthozt eédsamny, jedéasmny sajádémny sajáteédesmany, édesmany vláigr robazskor, baózsaskbr, robazskorban, merthzot viágral sajtédsemny robazsokoroban, rózsabkorbn, édasnyam, merthozt rohatviágrl, viagrál, vigáarl, világar, édesaamánym mi a Steinnek hzot erea vigárl, viágalar mért hozott?" - v. "A nyomorult Steinnek, erre hozott a világra, rózsabokorban? Hiába nem nevelt, jó, de erre a világra, ERRE hozott rá? Ráadásul "hc, etc, róabozskorban, sajtésdem nyám" etc. Tehát nem voltam, hogy a költő Karinthy Frigyes modorában szóljak, éppenséggel túl boldog, túl boldogságos állapotban nem leledzettem, azzal ébredtem minden reggel, hogy ha a Totyi verebem is elköltözik az örök mezőkre, bokorcsoportokba - s 6 éves! nincs nála sakk éve! - jaj, tényleg senkim sem lesz a világon; az irodalommal oly rég ismerjük egymást, társnémmal oly rég ismerjük egymást; az emberiség a szeretetet is, mint egy kocsmai reggelen meséltem makacsul, arra találta fel csupán, hogy uralmát mint faj e Földön a többi faj felett ily ravaszságosan megszilárdítsa, fokozza: az állítólagos szeretet is csak hatalmi, nagyon ravasz hatalmi eszköz, mint azt egyházak elhatalmasáodsbló elgyhaltamazoásdból is látk, láutk, látukt. S más ily vadakat szónokoltam. Pedig fájdalmaim és félelmeim igazak voltak. S nem is néztük akkor, halálom után drága Medvéimmel mi lesz, Ha majd aztán társném sem lesz nekik. Így teltek reggeleim, napjaim munkával teltek, bort nem hozok haza, mint régen, mikor lábsérülésemmel (színjózan állapotból, jég alapzaton) (szereztem) laboráltam, mígnem lábra álltam, nem adhattam magam emberek kezére. Brebmerk keézr nem aodm aagm! Nem, neadm magm elintzéendőenk, elélitézendő - eléggé el nem ítélhető módon? - nem leszek. Nem leszek elítélhető kórházi kezelésre, előtte mentős bevitelre, nem, inkább a legborzalmasabb fájdalmak változatainak árán, l. változat, talpra álltam, s ha napokig araszolva is, magam intéztem mindent, aki tudja, mi ez, tudja, miről beéeksz, bléeksz, beszélek (l). De egy reggel, mert haladunk előre a rejedelemben, kint júliusi reggel, hűvös és tiszta, egy reggel, még épp az utolsó júniusi reggelen, háromnegyed hétkor, mint azt egyebütt talán ily pontosan nem említettem (az itteni vers hangnemét tekintve: a "Talált tárgy"-kötet, "Egy vers vágóasztala", elemző modor, higgadt előrehaladás, de feltarthatatlan) (s a tűzoltóautót nem is tudtam volna feltartani) - - - Mondom, szokásos korai órámon: mentem, s át akartam kelni a Clark Á. téren, ahol sok évtizede már ezt teszem, hol könnyelműen stb., hol...de itt nem volt szó könnyelműségről. (Talán utoljára bírom elmondani ezt. Már az elmondástól vagyok rosszul. Épp erről beszéltem az imént: ha egyszer kezdek majd rosszul lenni az elmondástól, ily értelemben kancsítok egész lényemmel, akkor tényleg borzalmas lesz, hogy két péz hány péz, és semmi péz sem elég. Akkor mi lesz? És hogyan töltsem majd időm, ha még eszem ép, ép az eszem...eszem ép, l.: "A művész úrnak egy sakkos deszkát!") Jól körülnéztem. Jöttek autók már nem is túl gyéres hajnali forgalomban, l. autós-rossz vicc, "nem, nincs kocsim, forgalmam sincs az egészről, sic!", szép lenne, ha így beszélnénk, "jó reggelt, sic!", "kérek egy sajtos, szik, pogit", s egy szikest kapok, vagy az orvos, térdem műtve: "szikét, sic!" vagy hajam lassú, de biztos fogyatkozásáról: "Elvan már tenyéren és vízen" (fésülködés, akár egy üvegkoporsóban, l. Pilinszky; ismerjük még e költeményeket, vagy mindenek elhagyatnak, Godot s Stein is?) - - - |