 |
 |
|
"KERESLET-TEREMTŐ KÍNÁLAT" Beszélgetés Bottyán Gergellyel (részlet) ... - Erre a beszélgetésre azonban nem az eddigi munkáid miatt került sor, hanem egy terv - talán azt is mondhatjuk: álom - apropóján, amely azért is áll közel a Ligethez, mert első számában Hanák Péter hasonló problémákat vetett fel, azóta pedig többek között Poszler György és Bíró Béla írt rendszeresen a téma kapcsán. - Tevékenységeimből valóban nem következik, hogy - most már áruljuk el - egy kelet-közép-európai kulturális tévécsatorna tervén gondolkozzam. 98-ban ösztöndíjjal Bécsben jártam, azóta foglalkoztat az ötlet. 99-ben fél évet az USA-ban tölthettem egy kis magánfőiskolán, ahol a multidiszciplinaritás volt az alapelv, például a bölcsészek is tanultak természettudományokat, és viszont. Itt kezdett foglalkoztatni, mit jelent Kelet-, Nyugat- vagy Közép-Európa. ... - Milyen műsorokat közvetítene a tévécsatorna? - Elsősorban a régióban készült, művészi értéket képviselő játékfilmeknek biztosítana kellő nézettséget. Másrészt a régióval foglalkozó hírműsorokat adna, olyasmit, mint az MTV Héthatár című műsora, de nemcsak politikai és gazdasági, hanem kulturális híreket is közvetítene. Emellett fontosnak tartom a különféle fesztiválok bemutatását, mint a krakkói jazzfesztivál, a palicsi filmfesztivál, a budapesti Sziget-fesztivál vagy a Művészetek Völgye. Ez segítené a rendezvényturizmust is. Emellett a régiót bemutató természetfilmekből, nyelvleckékből és kerekasztal-beszélgetésekből állna a műsor. - Sajnos a magyar lakosság nagy része nem beszél sem oroszul, sem németül, sem angolul, és gondolom, az idegennyelv-tudás a környező országokban sem jelentősen magasabb. Ezek az emberek így kiszorulnának a nézők közül? - A magyar lakosságnak csak 12 százaléka beszél valamilyen idegen nyelven, tehát ez a probléma mindenképpen megoldásra szorul. Terveim szerint a teletext segítségével minden műsor feliratozható volna a kívánt nyelven, a játékfilmeket az adó az eredeti nyelven sugározná, a többi műsort pedig angolul, németül vagy oroszul. Az angol és a német nyelvvel talán nyugat-európai nézőket is megnyerhetnénk a csatornának, és mivel a játékfilmeket eredeti nyelvükön lehetne nézni, talán a magyar nyelv egzotikussága is csökkene, és az osztrákok, a magyarok és a románok is könnyebben meg tudnák különböztetni a velük szomszédos szláv országok nyelveit egymástól. - Biztos vagy benne, hogy a hollywoodi ízléshez szoktatott, valóságshowkon eltompult nézőket érdekelnék ezek a kulturális műsorok? - A kereslet-kínálat törvényei nem mechanikusan érvényesülnek, létezik kereslet-teremtő kínálat. Amíg nem tudja valaki, mi hiányzik neki, addig azt nem is kívánja. A hollywoodi filmek azért népszerűek, mert nincs bennük kockázati tényező: csak olyan elemekből állnak, amiket már sokszor kipróbáltak. - Egy ilyen vállalkozáshoz hatalmas tőke kell. Miből finanszíroznád a tévécsatornát? - Ez a legnehezebb kérdés, hiszen politikai elhatározás nélkül ekkora volumenű terv nem valósulhat meg. Az Arte is akkor jött létre, amikor Németország és Franciaország között megszilárdultak a politikai és gazdasági kapcsolatok. Esetünkben ez lényegesen nehezebb, mert a politikai acsarkodás nem a megbékélés irányába mutat. - Az EU-ban jó szemmel néznének egy ilyen regionális kezdeményezést? - Az EU-nak van olyan pénzalapja, amely a tagországok és a kívül rekedtek kapcsolatát hivatott támogatni. Ha nagyon cinikusan nézzük a kérdést, Nyugat-Európának az az érdeke, hogy a kelet-európaiak ne vándoroljanak nyugatra, és ha ezek az országok szót értenek egymással, talán kisebb a valószínűsége, hogy az emberek elhagyják szülőföldjüket. De ez nyilvánvalóan nem elegendő a tévécsatorna finanszírozására. Elengedhetetlen, hogy az összes ország kulturális, turisztikai minisztériuma és a különféle kulturális intézetek áldozzanak rá. Számítanék a Robert Bosch Alapítványra is, ami kifejezetten ezt a régiót támogatja. A Soros György által fenntartott Nyílt Társadalom Intézetnek is vannak a kelet-közép-európai országok közötti kulturális együttműködést támogató programjai. Az orosz nyelv használata miatt talán Oroszország is segítene. Mindenképpen be kellene vonni vállalati tőkét is, de reklámok engedélyezése nélkül. Ehelyett a műsorok végén elhangozhatna a szponzorok neve. Regionális multikat és nagyobb cégeket kérnék fel a szponzorálásra. - A vállakozás alapja mégis a politikai egyetértés volna. Látsz erre reális esélyt? - Fontos, hogy még a látszatát is elkerüljük valamiféle revizionista törekvésnek. Szerencsére ez a régió lényegesen nagyobb annál, hogy ezzel vádolhassanak. Nem hiszem, hogy Magyarországon kellene elkezdeni a szervezést, először a szlovák, cseh, lengyel kulturális képviseleteket kellene megnyerni az ügynek. Az EU-hoz csatlakozó országokkal kezdeném, ezeket követné a régió többi országa. Az is fontos, hogy a környező országok ne a magyar kultúrfölény megnyilvánulásának tekintsék a kezdeményezést, hanem az egyenlőség és demokrácia elvei érvényesüljenek. - A média világában is egyre inkább eluralkodnak a maffiatörvények. Bízol abban, hogy tiszta kezű maradhat egy ekkora vállalkozás beindítója? Ez naivitás vagy optimizmus? - Ha a nehézségek felől közelítek az ötlethez, akkor eddig sem jutottam volna el. Bizonyára naiv és optimista is vagyok. Úgy érzem, az EU-csatlakozás néhány éven belül nagy csalódást okoz, és ez valamiképpen összefogja majd az új belépőket. A kívül rekedők, például Horvátország és Románia pedig mindent megtesz majd, hogy ne szakadjon le még jobban. Azért is van szükség egységes fellépésre, mert komoly frusztrációt okoz, hogy Csehország vagy Magyarország mindig a nyugat-európai országokhoz méri magát, bár azt a színvonalat sosem éri utol. A Kádár-korszakban egy jugoszláv vagy magyar állampolgárt jó érzéssel tölthetett el, ha Lengyelországba utazott, mert úgy érezhette, otthon árubőség és jólét van. - Hogyan vágnál neki a megvalósításnak? - Először egy referenciamunkát kell elkészíteni, amihez kevés ember, idő és pénz kell, mégis tárgyalási alapot biztosít, és önmagában is értéket képvisel, ha a tévécsatorna nem valósulna meg. Egy olyan internetes honlapra gondoltam, ami összegyűjtené a régió kultúrájával kapcsolatos internetes forrásokat, anyagokat, ahonnan különböző irodalmi szövegek fordításban letölthetőek. Mindezt rendszereznénk angol, német és orosz nyelven is, hogy könnyen megtalálhatóak legyenek az adatok. Külön oldalon a régió együttműködéséről szóló tanulmányköteteket ismertetnénk, ezt talán a kiadók is támogatnák. Az érdeklődők figyelmét felhívnánk egy-egy kötet megjelenésére, és meg is rendelhetnék azokat az interneten. Természetesen számos megszorítást kellene alkalmazni, hogy az egész ne váljon parttalanná. Újra kellene válogatni a régió kultúrájából, hogy mi keltheti fel a többi országban élők figyelmét. A francia szimbolista költészetet például minden országban tanítják, de semmit nem tudunk közép-kelet-európai kortársaikról. A Közép-Európai Kulturális Intézet hosszú távú célkitűzései közé tartozik, hogy az iskolákban bevezessék a közép-európai ismeretek című tantárgyat, és ott olvashatnának a gyerekek olyan műveket, mint amilyen a magyar költészetben A Dunánál vagy a Magyar jakobinus dala. Nem hiszem, hogy a tévécsatorna vagy a honlap valaha is rendezi végre közös dolgainkat, vagy eléri, hogy Dunának, Oltnak egy legyen a hangja, de talán érdemes akarni és merni. HORGAS JUDIT |