 |
 |
|
Darányi Sándor EZ A MOCSKOS KÖD... Ez a mocskos köd maga a bánat, Oly felszakadni képtelen; az alvadó latyak Só, sár elegye, munka meg közöny. Nem vége nincs, hanem elkezdődni nem bír. Egyre a magáét hajtogatja: "Megszültél? Haragudj az életre, amiért elvett tőled! Bár haltam volna meg - akkor most csak a tiéd lehetnék." Komolyan nem gondolja, mint az idő sem: Áradó fellegtől szürke a télvégi menny. "Mások vágyából jöttem a világra, S te sem vagy hűtlen ahhoz, aki voltál, Olvass vagy nézz tévét, mit bánom én." |