 |
 |
|
Pintér Sándor VÉGIGGÖRDÜL Az éj helyén egy kő lakik, Arca poros, akár a csend. Dől az égbolt, dől, dől alá, Mennydörgi az örök jelent. Szobrokon túl, túli talány: Az éj helyén egy kő lakik; Porcelánriadt, szélnehéz, Végighadarja titkait. Kimondhatatlan ragyogás; Éjfél gubbaszt a csontokon. Az éj helyén egy kő lakik, Végiggördül a sorokon. Ősi rögtön. Árnyéktalan. Csendeddé lopja szavaid. Légy vak, süket, ossz vagy szorozz: Az éj helyén egy kő lakik. |