←Vissza

Horgas Judit TÉVEDÉS (részlet) Az Ember, Aki Azt Hitte, Feladata Van, a városmajori templom sarkánál álldogált, és a parkban sakkozó hajléktalanokat figyelte. Az épület mellé ültetett bokrok közé húzódott, hogy hosszú, fehér ingét eltakarja; vékony teste meggörbült, ahogy az ágak fölött kikandikált. Erre az elővigyázatosságra azért volt szükség, mert a parkban sakkozó hajléktalanok fejvesztve menekültek, ha meglátták. A legöregebb és legpiszkosabb csavargó - akit Manócskának hívtak, bár távolról sem tűnt mesefigurának -, megremegett, ha szóba került a vasárnap délután, amikor egy padon üldögélve megpillantotta Az Embert, Aki Azt Hitte, Feladata Van, pedig Manócska az ország összes börtönét megjárta már, és sok különös emberrel találkozott. Ilyenkor magasra emelte mocskos mutatóujját, és mint egy szigorú, de jólelkű tanító intette a köré gyűlteket: "Óvakodjatok Az Embertől, Aki Azt Hiszi, Feladata Van, mert veszedelmesebb még a közterület-fenntartóknál is!" A hajléktalanok erre összesúgtak és kérlelték az öreget, mesélje el, mi történt azon a vasárnapon. Egyikük félig telt pálinkásüveget csúsztatott Manócska kezébe, egy szál márkás cigaretta is került, de a csavargó megátalkodottan rázta a fejét, és pár szórakozott korty után csak annyit mondott: megboldogult édesanyja emlékére esküszik, hogy soha nem idézi fel azokat a perceket. A hajléktalanok között gyorsan híre ment a dolognak, így egy sem akadt, aki szóba állt volna a harmincas évei közepén járó férfival. Ha új ember került közéjük, a beavatási szertartás részeként pontos személyleírást adtak Az Emberről, Aki Azt Hitte, Feladata Van, nehogy galádul lecsaphasson az újoncra. Tulajdonképpen egyikük sem sejtette, mivel rémisztette meg a fiatalember a zord Manócskát, de gondolkozás nélkül elhitték, hogy jobb nem tudniuk.       Nem sejthették, hogy a férfi néhány éve még az egyik mobiltelefonos cég alkalmazottja volt, és napi nyolc órán át fejhallgatóval a fülén információt és tanácsokat osztott a betelefonáló ügyfeleknek. Ekkor még a nevére is emlékezett, de az évek során elfelejtette, pedig korábban minden egyes ügyfélnek bemutatkozott, naponta átlagosan kétszázszor ismételte el a nevét, tehát egy évben - a szabadságot, az ünnepeket és kisebb betegségeket leszámítva mindig szorgalmasan dolgozott - több mint negyvenezerszer. Nem csoda, hogy idővel tökéletesen megfeledkezett róla.       Talán még ma is emlékezne rá, ha egy zivataros csütörtöki napon, pár perccel a munkaidő lejárta előtt nem kap különös telefonhívást. Eleinte azt hitte, rossz a vonal, talán a zivatar miatt, vagy gyenge a térerő, majd megigazította fejhallgatóját, párszor ráfújt a lyukacsos fekete műanyaggal borított műszerre, mintha beporosodott volna. Óvatosan körbelesve még a fülét is megtörülgette, de az se használt: a monoton, zúgó hang világosan utasította, hogy hagyjon fel addigi életével és vállalja igaz feladatát. Újra és újra ismétlődött az üzenet, és hiába kérdezte, kivel beszél, és mi is volna az a feladat, amit mindenképpen vállalnia kell, nem kapott választ, a makacsul zúgó hang türelmesen, de ellentmondást nem tűrően darálta a két felszólító mondatot, mint egy tébolyodott üzenetrögzítő; végül megszakította a hívást. Ostoba tréfának vélte az egészet, de másnap pontosan ugyanabban az időben ismét hívta a rejtélyes hang. Egész hétvégén töprengett, személyes bosszúra gyanakodott, valaki ki akarja készíteni, vagy talán véletlenül került hozzá kétszer ugyanaz a telefonbetyár; hétfőn kérdezgetni kezdte a többi operátort, hallottak-e hasonlót, de mindegyik csak rázta a fejét, néhányan furcsán néztek rá, akadt, aki meghökkentő, sőt obszcén tréfákról számolt be, és megnyugtatta, hogy az ügyfelek fantáziája kifogyhatatlan. Délután már várta az újabb hívást, a szokott időpont előtt egy órával izzadni kezdett a tenyere, görcsösen igazgatta az asztalon sorakozó tárgyakat, a sosem használt jegyzetfüzetet, a golyóstollakat, a cég frissen nyomott brossúráit; színes borítójukról lelkes fiatalok integettek, kezükben mobil, az arcukon mosoly; aztán kis híján kiborította műanyagpohárban álló, híg kávéját. A hívás percnyi pontossággal érkezett, másnap és harmadnap is.