 |
 |
|
Beney Zsuzsa LÁBUJJHEGYEN Csöndesen, lábujjhegyen menni el. És előtte hallgatni. Nem utolszor, hanem most látni először a földet, a borszínű tenger hullámait. A hajókürtre meg sem rezzenni. Beállni a sor végére, mint abba a sorba. Lassan araszolni át az idő maradékán, már súlytalan teherrel. Tudni: ez az egyetlen feladat, amely még vár, ez az egyetlenegy, amit teljesítened kell, hogy majd szabad légy. Egyetlen, amit nem te teljesítsz. |