←Vissza

Bíró Zsuzsa OTZOVISTÁK ÉS LIKVIDÁTOROK Első éves vagyok, letelt a félév, egy vizsga van hátra. Tegnap a világirodalom volt műsoron, görög költészet és dráma, ma a marxizmus-leninizmus. Még kába vagyok Ithaka kék egétől, de már sebes áradat sodor a zord honi tájba: 1952. január tizedikét írjuk. Marxizmus-leninizmus oktatónőnk, aki - úgymond - az objektív igazság rajongója, súlyponti kérdésnek tekinti a gigászi harcot, amelyet az elhajlások ellen Lenin vívott. Stréber vagyok, ötösre vizsgáztam eddig mindenből, csillagos ötösre is, az elhajlókat is bemagoltam: narodnyikok, ökonomisták, mensevikek, revizionisták, trockisták, buharinisták, zinovjevisták, kamenyevisták, eszerek, mintha undok betegségeket sorolnék, eszembe sem jut, hogy e nevek valóságos embereket takarnak. Rajk sem jut az eszembe. Három év múlva hallok majd először a szovjet perekről, az első konkrét információt pedig a hatvanas évek közepén nyerem a Sinkó-könyvből, Egy regény regényét (jugoszláv kiadásban) kézről-kézre adjuk egymásnak, megrázó időutazás! "Sok hőst elragadott végzete, zord halál... (ta ta ta titi ta / ta titi ta ti ta), minket többieket, kik kikerültük a vérfürdőt, Kronidész végre kegyébe vett, elhárítva a vészt." A rabszolgatársadalom messzeségéből így szól hozzánk Alkaiosz. Új reményre buzdít, meg arra, hogy ne törődjünk a múltunkkal. A vérfürdőt elkerültem én is, a múltam azonban mint hű eb, csaholva jön utánam. "Kommunista vagyok!" mondtam apámnak, miután Tihanyban, egy diákszövetségi táborban megtanultam, hogy öt társadalmi forma van, és a szocializmus a legfejlettebb. Rám bámult: "Az vagy?" Megpofozott. Egyszer és mindenkorra végzett a kommunistákkal, amikor 1945 nyarán kiderült, hogy utcánk rettegett nyilas hölgye, Mónusné, bizalmi posztot tölt be a KP körzeti irodájában. "Az vagy?" Akkor az voltam. Négy év telt el azóta, most már nem vagyok az, már tudom, hogy "áll az ököljog", és hogy "árt az igaznak az álnok". Nemcsak Hésziodosztól tudom, de tapasztalatból is; a két utolsó gimnáziumi évet végigdolgoztam egy honvédelmi építési vállalatnál, beleláttam az életbe.       Oktatónőnk aprócska nő, pápaszemes, kontyos, Krupszkájához hasonlít, szegény Iljics. Akkor még nem hallottam Inčsről, aki Párizsban varratta a ruháit és a kalapjába piros tollat tűzött; az objektív igazsághoz tartozik, hogy a dáma Lenin szeretője volt. A mi Krupszkájánk hajadon, szürke egér, de ma kitett magáért: a hajába hullámokat rakatott, száján rúzs, nyakán színes kendő: a marxizmus-leninizmus vizsga alkalmából díszbe öltöztette önmagát. Megvan rá minden oka. Tárgya főtárgy, sőt, templomi tárgy, a tárgyak tárgya: a nagyterem, ahol az előadásokat hallgatjuk, nem is olyan régen még református templom volt.       Ülünk az asztal két oldalán. Lapozgatja az indexemet. Rám néz. Látja az ötösök dicsfényét a fejem körül. Súlyos kérdéseket fog feltenni, felkészültem, Steinmann vagyok. Papírt, ceruzát nyom a kezembe, megnevezi a témát: "A bolsevikok harca egy önálló marxista pártért." Ez csak tömjénfüst. Fellélegzem. "Az otzovisták és a likvidátorok" - mondja még. Kicsodák? Öt percet kapok, felkészülhetek. Egyedül hagy az asztalnál, a hátam mögé ül a sarokba, a Szabad Népet tanulmányozza.       Baj esetén a konkrét helyzet konkrét elemzése ajánlatos. Elemzek: elhangzott két szó. Összetartoznak, mint Castor és Pollux, Marx és Engels: otzovisták és likvidátorok. Ta ti ta ta ta - ta ti ta ti ta, ikercsillagok.       Hegyezi Zeusz a fülét, ha új szót tanul az emberiség.       És nekünk az a dolgunk, hogy új szavakat tanuljunk. Hübrisz, katharzis, vídia-kés. Nemrég még egyiknek sem tudtam a jelentését. Ám szakmai vizsgára olyan egyfelvonásos színdarab szinopszisát kellett megalkotni, amely egy vídia-késsel volt kapcsolatos. Szép munka lett, pozitív és emberi. Mihály bá, az idősödő vasesztergályos neve is felkerül a szégyentáblára azok közé, akiknek lemaradt a teljesítménye. Igaz, ami igaz: már nem győzi a tempót, amit a fiatalok diktálnak. Összeomlik, falura készül, téeszbe. Ám ekkor közbelép Terus, az üzem mindig vidám DISZ-titkára, és arra biztatja az öreget, hogy ne adja fel, küzdjön meg a géppel. Mihály bá megküzd: éjszaka bennmarad a gépteremben, reggelre elkészít egy újítást, amely megsokszorozza a vídia-kés fordulatszámát. Kieszeltem egy utójátékot is: üzemi mulatságot, amelyen Mihály bá élmunkás-kitüntetését ünneplik és egyben Terus eljegyzését Mihály fiával. Katharzis.       Siker. Ötös. Hübrisz.       Logikai úton közelítek. A likvidátorság baljósan hangzik, rossz emlékeket ébreszt, a likvidátorok nyilván rossz emberek és a bolsevikok ellenségei. Kérdés, hogy az otzovisták is rossz emberek-e? Kéne egy orosz szótár. Nincs. Hátranézek: Krupszkája a nap híreit olvassa. Bővítik a NATO-t, a nyugatnémeteket, törököket és görögöket is felveszik. Nálunk államosítják a bérházakat. A nap legfontosabb eseményét majd este otthon, az angol rádió magyar adásában hallgatjuk meg, minden este meghallgatjuk a fejleményeket. A Flying Enterprise nevű óriáshajóról van szó, amely oldalára dőlve egy hete hányódik szörnyű viharban, az óceánon. Legénysége már elmenekült, de a kapitány maradt, napok óta a fedélzeten tartózkodik magányosan, a csodát várja. Tegnap este végre egy vontató rögzíteni tudta a hajót, de az elsüllyedést, azt mondják, már nem gátolhatta meg. A kapitány még mindig kitart. Én is kitartok. A likvidátorok likvidálnak, két lépés hátra. Az otzovisták nem likvidálnak, egy lépés előre. De merre, hova? Jobboldali vagy baloldali elhajlók-e? És ha az ikercsillagok általában iker-erényekben tündökölnek, ha Marx bölcs és Engels is bölcs, ha Ilf vicces és Petrov is vicces, akkor nemcsak a likvidátorok foglalkoztak likvidálással hanem az otzovisták is likvidálással foglalkoztak, viszont akkor miért nem nevezték őket is likvidátoroknak? Rejtély. Letelt az öt perc, Krupszkája visszaül a helyére. Várja, hogy megszólaljak.       "Szólnék tehozzád, s fékezi nyelvemet a szégyen..." - mondja Alkaiosz.       Az én esetemben az jelenti a szégyent, hogy megszólalok. Mert tiltakozni kellene, kiszállni, követelni, hogy ezt a hülye és aljas tantárgyat eltöröljék. Én azonban előadok. A jobboldali és baloldali elhajlások természetét vizsgálom an sich, Szkülla és Karübdisz között evezek, egy nem-létező levélre hivatkozom, amit Engels írt volna e tárgyban Marxnak, beleszövöm az Anti-Dühringet is, amit persze egyikünk sem olvasott, káprázatos produkció, kifárasztásra megy, már nyernék, amikor oktatónőnk rákérdez az otzovistákra. Mellébeszélek, leint, megtudom, hogy a szóban forgó személyek visszájára fordított likvidátorok voltak. A többi néma csend és egy négyes gyalázata az én makulátlan indexemben! "Megelőlegezett négyes" - mondja Krupszkája szocialista humánummal.       Sírok.       Este a rádióban elmondják, hogy a Flying Enterprise elsüllyedt, tizenhárom perccel azután, hogy a kapitányt kimentették a partra. Az egész világ ünnepli a hőst. A szovjetek is küldtek egy táviratot. Örömmámor.       Én sírtam. Szégyenkeztem, mert négyest kaptam marxizmus-leninizmusból. Szégyenem túlélt, bár szívemben nem forgattak kést.