 |
 |
|
Pintér Sándor KÉSZÜLŐDÉS Készülnöm kell a méltó feladatra, Mert kell, hogy tűrni feladat legyen; Kitartani a kétségbeesésben Oldoz a tűnni, köt a fegyelem. Csontomba marva régtől ott a stigma. Szárnyamban el nem botlok már soha. A végső szétesés előtti rendben Ragyog a zsigerek kirakata. Időm tar ágai összekocódnak, A tér a jelen szélén véget ér. Készülnöm kell a végső feladatra, Hogy elveszítsem, mi nem volt enyém, Csak elém lökték, afféle koloncként, Hogy ténnyé váljon, mi terelhető; Ha magamban se, másban mért ne bíznék? Mitől üres a bűzlő temető? Miféle hajnal, mi tegnapra virrad? Hogyhogy győztes, ha vesztes a csata?! Mert kell, hogy tűrni feladat lehessen, Úgy füstöl a lesz, mint a Golgota. |