 |
 |
|
Fecske Csaba MÁS másféle nyár ez másféle szél a lombban valami furcsa idegen íz a régi fájdalomban mintha nem magamat folytatnám valaki mást valami más van derű kéne befoncsorozni az újdonsült vágyat nem törődni úgy semmivel hogy fájjon hogy több legyen mint amennyi valóban nem jutni el egészen semmilyen következtetésig mint macska a forró kását kerülgetni a helyet ahol megállás nélkül nő a fű rákosan burjánzik a múlt másféle nyár ez másféle fény a tudatlanság örömével jöttem nem ismerem a nyelvet amelyen szólít valaki |