 |
 |
|
Varga Zoltán Zsolt "MINDEN, AMI VOLT, VAN" (részlet) Bizonyára másoknak is megadatott, hogy életük egy-egy válságos szakaszában volt a közelünkben valaki, aki a szorongató lét-kérdésekre segített - ha nem is választ találni, legalább felismerni az igazi kérdéseket. Nekem a kamaszkor útvesztőiben ilyen támasz volt Gőbölyös Gyula, középiskolám nappali tagozatának egyik néprajztanára. Eredetileg nem is az ő csoportjába kerültem, de rendszeresen látogattam esti tagozatosoknak tartott rajzóráit, népi bútor restaurálási foglalkozásait és néprajz szakkörét, s a foglalkozások végeztével gyakorta hazakísértem - a Kálvin tértől a Peterdy utcáig. Később, a nyári szünetekben heteket töltöttem balatoni házában. A "néprajz" fogalma szűkösnek mutatkozik, hogy lefedje szakkörének tartalmát. Hiszen akkor lehettek volna azok történelem, kultúrtörténet, antropológia, vagy akár irodalom órák is! A népi, a közösségi kultúra értékeit ugyanis az emberiség teljes történetébe ágyazta, és sohasem titkolta személyes érintettségét: ő maga is paraszti származású, s elfogult - ahogy fogalmazott - "a mindenkori kiszolgáló réteg" iránt. Tanításának magja, hogy amúgy is mindent önmagunkra vonatkoztatunk, s hogy a világ megismerése voltaképpen önmagunk megértése és "megszeretése". Egy alkalommal az archaikus népeknek arról a hiedelméről beszélt, hogy a természet körforgása is szellemi lények akaratától függ, s gyakran rettegtek, hogy megeshet: az éjszakát nem követi nappal vagy a telet tavasz. És már szavalta is József Attilát: "S ameddig ez a lanka nyúl, / a szegény fűszál lekonyúl, / fél, hogy örökre alkonyúl." Megfigyelhettem, ahogy Gőbölyös tanár úr időről-időre olyan könyvek hatása alá került, amelyekben új szempontokat fedezett fel, s a saját lelkesültségét nyomban továbbította. Lehetetlen volt már nem elolvasni a tőle ajándékba kapott és általa oly szabatosan interpretált munkákat - mint Moles Információelmélet és esztétikumát, Fromm A szeretet művészetét, Lelley Ember és kenyere, vagy Chardin Az emberi jelenség, Goodall Az ember árnyékában, Lovelock Gaia című könyvét - vagy Tran Duc Tao művét: A nyelv és a tudat. Ez utóbbiról, a Párizsban élő vietnami filozófus grandiózus vállalkozásáról, amelyben az eszközhasználat, a nyelv és a tudat bonyolult kapcsolatrendszerét vizsgálja - nos, annak idején én tarthattam szakköri előadást - máig ható tanulságokkal. A mi tanár-tanítvány viszonyunk eleven, és emellett vagyunk réges-régen barátok. Amikor találkozunk, gyakran most is ez az első kérdése: mondd csak, olvastad már ezt és ezt a könyvet? Alig egy éve a nyitány-mondat pontosan így hangzott: mondd csak, olvastad Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák című könyvét? Nem, akkor még nem ismertem, így hát Gőbölyös tanár úr azonnal előadta a könyv gondolatmenetét - kiemelve persze azokat a szempontokat, amelyeket követve másképpen lehet látni és érteni a történelem mozgatóerőit is. Később - mert én is a könyv hatása alá kerültem - elhatároztam, hogy ismertetem lányaim gödöllői középiskolájában, és egy másik helyi gimnáziumban is. Tettem ezt önös érdekből is - hiszen a Tran Duc Tao-könyv alapján tartott előadás óta tudom, hogy az ember csak azt tanulja meg igazán, amit megpróbál másoknak megtanítani. Diamond egyetlen kérdésből indul ki: mi az oka a nyugat-európai eredetű népek ma is tapasztalható történelmi hegemóniájának? Konkrétabban és tömörebben: miért mi, nyugat-európaiak igáztuk le az amerikai indiánokat, miért nem ők hódítottak meg bennünket? Az élettan professzor, ornitológus és konzervációbiológus (természetvédő szakember) Diamond ambíciója, hogy a történelem tudományát a történeti jellegű természettudományok (evolúció-biológia, geológia, paleontológia stb.) egzaktsági szintjére emelje. Vizsgálódásai során felhasználja a természettudományok (elsősorban a genetika, a molekuláris biológia, a biogeográfia és a régészet) legújabb eredményeit (minél több objektív, számszerűsíthető adatot összegyűjtve), másrészt alkalmazza a történeti természettudományok módszereit, modelljeit. Arra az alapvető kérdésre például, hogy van-e értelme nagyléptékben vizsgálni az emberi történelmet, Diamond a valószínűség-számítás fogalom-készletével válaszol. Szerinte minél komplexebb egy rendszer (és persze az emberi kultúra a lehető legkomplexebb), minél több független tényezőt tartalmaz, térben és időben annál nagyobb léptékben kell vizsgálni ahhoz, hogy a folyamatok eredőjét, a legvalószínűbb trendeket felismerjük. |