 |
 |
|
Báthori Csaba EURÓPAI MINIATŰRÖK 1 Mozdulj ki a határból. Több vagy ha szülőhazád határtalanra váltod. Szél tudja a levél fonákját. Nem hited - a tudásod a legszebb mozdulásod. 2 Öregek ülnek hullám ágyakon fésületlen, készen és csupaszon. Irgalom visz majd fel a csúcsra - túlélni, boldoggá zsugorodva. 3 Ami volt, soha nem hal meg egészen. Sátortetőnkbe sorra ég a rés a hulló tüzek parazsától. Istent elfelejteni, az is emlékezés. 4 A gátakon, a kerítésen túl szívbe torkoll a mohó szem. Egyre messzebb hátrál a térbe, hogy benti Napját kint elérje. 5 Ez az a föld, hol nem felesleges a test. Itt nem csak a lélek világít. Mi törtük fel az elfojtás tömött és robbanékony ékszerládikáit. 6 Fényben magamra rátalálnék. A tárgyra rátalál az árnyék. Ezeregy szeme van az árnynak. Ezernyi fénye a halálnak. 7 A lombok a szélben lomhán haladnak. Tudásunkban a hit: szabad hasonlat. Csillagtól csillagig rendül a hárs haja. Két csapás közti csönd. Nem hallgat - éppen felejti a fejszét a fa. 8 Amerikát keresi-e Kolumbusz? Vagy földrészünkről menekül? Lehet-e véges dolgokat szeretni itt végtelenül? 9 Befejeződöm, hogyha elmész. Érintés nélkül nincs teremtés. Ki szabad, mindenkit szerethet. Azért fogyok el, hogy teremtsek. 10 Templomok, a hit záróizmai - felülről nem lehet meghallani a sár, a másvilág üzenetét. Csak vízszintesen hallható az ég. 11 Európa, ez a lassan felötlött idő, amit e föld magára öltött, csupán darabjaitól szakad egybe - és ezer szín alatt ott ég középen, mint látás a látomás szivében. |