←Vissza

Kamarás István A "KERESZTÉNYEK" (részlet) A "Dunaföldvári keresztényeket" a legveszedelmesebb hazai szekták között emlegetik a kilencvenes évek eleje óta. Németh Géza többek között az alábbi jellemzőket sorolja fel velük kapcsolatban: "tudatosan megszállják a történelmi egyházak, illetve a szabadegyházak konferenciáit 'álruhában'"; "megtévesztő önmegjelölést (keresztények vagyunk)" alkalmaznak; életmódjuk aszketikus: "kevés alvás, egészségtelen, gyenge táplálkozás, viszonylag kevesen dolgoznak folyamatosan egy munkahelyen"; "az egyetemi hallgatókkal otthagyatják a főiskolákat"8; "Jézus követése érdekében szakítani kell a biológiai családdal (a hitetlen szülő a Sátán eszköze)"; úgy vélik, "egyedül ők az igazi keresztények, minden más vallás téves"; "más keresztény közösségekkel szemben" gyűlöletet keltenek, "a kemény maghoz tartozó nagykorú fiatalt minden vagyontárgya átadására kötelezik"; "a megtért fiatalokkal bér nélkül nyugati autók tömegét javíttatták".9 Szalai András könyvében a fentieken kívül még az is olvasható, hogy a gyülekezet tagjai szerint "a külvilág a sátáné", "a világ vége küszöbön áll", aki "Jézushoz hasonló engedelmességben él, személye tökéletesedése révén megérdemelten üdvözül. Jézusnak nem kellett volna meghalni, kínhalála a korabeli rómaiak és zsidók bűne volt", "úgy tartják, csak ők üdvözülnek", "a Biblia tanulmányozása során mindig muszáj teljes vélemény-egységre jutniuk, az eltérő véleményhez ragaszkodás bűn", "aki nincs velünk, Krisztus ellen van", "a házasodni akarókat kizárják", "az engedetlenségért kizárás jár, ami a kárhozattal egyenlő". (Szalai, 1999:87-89) A Szekták, új vallási jelenségek című könyvben azt olvashatjuk, hogy "Istenképük a jehovistákéhoz hasonló: elveti a kegyelem, az isteni irgalom, valamint megváltás tanát", "félelem és szigor irányítja a kommunákat", "a karitatív cselekedeteknek ugyanazért nincs értelmük, mint egyes polgári foglalkozásoknak, mert Isten akarata ellen munkál".", "kiválasztottság és elit-tudat", "tilos minden luxuscikk és ajzószer, alkohol, cigaretta, kávé, édesség. A szexualitás teljességgel megengedhetetlen, a gyermeknemzés a végső időben helytelen", "megkérdőjelezik az újonc keresztény hitét", "a beszélgetések a bűntudat és a félelem felébresztését, a pszichikai kontroll kiteljesedését célozzák", "a csoport tagjai szerint kisebb rossz az öngyilkosságot választani, mint a csoportból való kilépésre vetemedni". (Szekták, 1998:194-201)10       Ha ez olvasható a "szakirodalomban", igazán nem csodálkozhatunk, hogy a bulvársajtó ilyen szalagcímekkel tudósít: "Gyermekek a szülők ellen. Brutális agymosás a Biblia nevében. Nincsen szeretet, hirdeti a Vértes hegységben is működő szekta. Szétszakadt családok, szüleik ellen forduló gyerekek a nyomában. A tagok nem alhatnak, alig ehetnek."11 A TV-2 2000. március 5-i Napló című műsorában12 pedig ezt hallhattuk: "agymosás a sötét rengetegben", "a szülőket megtagadják, és azt, aki ki akar lépni, a pokolra kerülés rémével ijesztgetik", "azt sulykolják, hogy a szülő a sátán küldötte" "azt tanítják, hogy aki megházasodik, a pokolra kerül", "a tagoknak birkózniuk kell egymással, fiúknak a lányokkal is, hogy legyőzzék a testi vágyat, a szerelem ugyanis tiltott", "beszélgetést lehetetlenség kezdeményezni velük, teljesen befelé fordultak".13       A magyarországi "szektákkal" kapcsolatos rendőrségi megkeresések célpontja egy időben elsősorban éppen ez a vallási közösség volt, így mindezek alapján valóban destruktív szekta képe körvonalazódott. Információinkat azonban erősen szubjektív vélemények, előítéletes hiedelmek, legendák formálják, mert tények, dokumentumok, megalapozott és kontrollált vélemények alig-alig láttak napvilágot. Ennek egyik oka, hogy a csoport 2000 tavaszáig - missziós munkájától eltekintve - elzárkózott a külvilág elől.14 2000 áprilisában kerestek meg, mint új vallási mozgalmakkal is foglalkozó vallásszociológust, s felajánlották, hogy bármit elmondanak magukról. Ezután több mint 50 órát töltöttem körükben: beszélgettem, leveleztem jelenlegi és volt tagjaikkal, a tagok szüleivel, részt vettem hétvégi összejövetelükön, amikor a mozgalom határon túli tagjai is jelen voltak. 15 taggal személyesen beszélgettem, 36 taggal (magyarországi tagságuk mintegy 60 százalékával) pedig körülbelül másfél órát igénybe vevő kérdőívet töltettem ki. A 2000 tavaszától meginduló internetes honlapjukon olvashatókon kívül - kérdéseimre válaszolva - sok mindent írásba foglaltak "tanításukból", így akaratlanul is szerepet játszottam "írásbeliségük" kialakulásában, történetük tizedik évében.       Nem könnyű egy olyan vallási közösségről hitelesen tudósítani, amely 1) még alig-alig intézményesült, csak a szerveződés szakaszában van; 2) nincsenek hivatalos vezetői, szóvivői, 3) a legutóbbi időkig nem rendelkezett írásban lefektetett elvekkel ; 4) még neve sincsen. Önmagukat keresztényeknek, keresztény közösségeknek, keresztény gyülekezeteknek, keresztény egyháznak nevezik. Internetes honlapjukon15 mint Keresztények szerepelnek. Csoportjuk szociológiai értelemben hagyományos keresztény szektának16 mondható, amely - küzdve az intézményesülés ellen - kisközösségek laza halmazaként egyelőre mozgalmi formában működik.       Egyik jellegzetes sajátosságuk, hogy ritkán esik szó körükben történetükről, a kezdetekről, az alapítókról. A valódi történéseket mellékesnek, esetlegesnek érzik az isteni kegyelem munkálkodása és a jézusi hívás mellett. *       A "szekta-szakirodalom" Gottfried Holi`´cot tekinti alapítónak. A bécsi születésű, 23 éves Holi`´c germanisztikát és történelmet tanult, amikor - a legenda szerint egy parkbéli sakkozás közben (Szalai, 1999:87) - hallani vélte Jézus szavát, s ettől kezdve életét Istennek szentelte. 1968-ban beiratkozott a katolikus teológiára, de nem fejezte be tanulmányait, mert konfliktusba került az egyházzal; "militáns küldetéstudata" (Szekták, 1998:192) miatt a pünkösdi evangéliumi gyülekezetből is kitiltották, ezért 1978-ban két volt teológus hallgatóval saját közösséget alapított. A bécsi Eisvogelstrasse 4. sz. alatt bérelt lakásban kezdte életét a csoport (egyesek szerint az utcáról Jégmadaraknak is nevezik magukat) (Szekták, 1998:192).       Holi`´c furcsa szokásairól, öltözetéről17 már akkoriban legendák keringtek. A közösség megalapítása után állítólag már csak azért folytatta teológiai tanulmányait, hogy eredményesebben érvelhessen a hagyományos egyházakkal szemben. A csoport 1982-ben tett szert nagyobb publicitásra, amikor az egyik (egyébként 22 éves) szektatagot szülei erőszakkal kiemelték a közösségből, hogy "visszaprogramozásnak" vessék alá. Az esetet per követte, amelyet a lány (és a közösség) nyert meg. Ezután valamelyest növekedett a létszámuk, főleg Linz és Graz környékén. 1988-ban Lipcsében az egyházak napján ők is bemutatkoztak. Nyugaton szinte csak német nyelvterületen terjeszkednek, de kisebb (10-25 fős) közösségeik élnek Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Litvániában, Lettországban, Romániában is. A magyarországi közösség alapító tagjai közül néhányan a Holic-csoport magyar származású osztrák tagjaival ismerkedtek meg Ausztriában. 1989 tavaszán rokonlátogatóba Budapestre jöttek, és az alkalmat missziós célra is felhasználták. A néhány fős magyarországi csoport tagjai Billy Graham budapesti, népstadionbeli evangelizációján szólítottak meg fiatalokat, és néhányan csatlakoztak hozzájuk. A budapesti közösség után hamarosan Győrben, Szegeden, majd Dunaföldváron alakultak csoportok. Ezek még nem voltak igazi lakóközösségek, többségük otthon lakott. *       A dunaföldvári volt szovjet laktanyában autókat javító, együtt lakó vallási csoportban a helybéliek jelentős része "a nagy fene demokráciában elszemtelenedő szekták" egyikét látta. Bár 1992-ben ötven-száz magyarországi testvérrel számoltak, akkor még a dunaföldvári volt az egyetlen lakóközösség. Az autójavításban a helybéliek tisztességtelen üzletet és kényszermunkát szimatoltak, a "kommunát" illetően pedig még rosszabbakra gondoltak. Az is elterjedt róluk, hogy gazdag szülők gyerekei, akik jól vasalt öltöny helyett vallási köntöst öltenek. "A hírek majdnem igaznak bizonyultak, csak nem szektában élnek, legfeljebb gyülekezetben, gazdagnak gazdagok, a hitükben mindenképpen, földi gazdagságnak viszont semmiféle jelét nem láttuk, olyan szóösszetételt, hogy őskeresztény nem ismernek", írja a Tolna megyei Népújság munkatársa 1992-ben. (KRZ, 1992:13) Hiába jelennek meg a megyei napilapban tisztességesen tudósító, legendaoszlató riportok, hiába derül ki a riportokból, hogy a régi, lestrapált autókat saját használatukra javítgatják18, valamennyien dolgoznak (saját javítóműhelyükben vagy másutt) vagy felsőfokon tanulnak, együtt olvassák a Bibliát, sokat sétálnak és beszélgetnek, nem akarnak kivonulni a világból, s készek mindenkivel szóba elegyedni, hogy Krisztus követőiként "teljesen odaszánt élettel" azt a szeretetet próbálják megvalósítani, ami az 1Ján 3,13-18-ban olvasható (Hangyál, 1992:5): a dunaföldvári közösségre ráragadt a "destruktív szekta" bélyege. "Láthatóan más dimenzióban élnek", fogalmaz találóan az egyik riporter, majd így folytatja: "Egy biztos: különleges emberek. Ez nem minősítés, inkább ténymegállapítás. Hisznek valamiben, magukban és egymásban. A világot másnak látják, mint korábban. Gyaníthatóan akkor teszünk velük jót, ha nem teszünk velük semmit: elfogadjuk őket egyszerűen másoknak, mint a többség." (Hangyál, 1992:5)       Bizonyos fokig természetes és érthető, hogy a vallási csoport elfogadása a "kárvallott" szülőknek esik legnehezebben. Három szülő 1992 nyarán - miután azt tapasztalták, hogy "némely pszichiáterek hamis liberalizmusból, a rendőrök pedig tudatlanságból nem nyújtanak védelmet" - nyílt levélben az Országgyűléshez fordult segítségért. A rendőrség - a kiskorúak hazatérte után - egyetlen esetben sem indított eljárást a vallási közösség ellen, mert bűncselekmény alapos gyanújára utaló adat nem merült föl, sem kiskorú veszélyeztetése, sem züllött életmód, sem bűncselekmény elkövetésére való rábírás, sem személyi szabadság megsértése nem állt fenn.       A közösség ezután olyan természetközeli helyet keresett, ahol kirándulhattak, hétvégi találkozóikat nyugodt körülmények között tölthették el, és másutt élő testvéreiknek is könnyen megközelíthető. Az Oroszlány melletti Kisbükk-pusztán találtak megfelelő helyet, ide került az autójavító-műhely is.