 |
 |
|
Horgas Béla PINKÓDA PIN = Personal Identification Number (személyi azonosító szám) KÓD = megállapodás szerinti jelek vagy szimbólumok rendszere, amellyel valamely információ továbbítható vagy visszaalakítható KÓDA = zenei függelék, befejező rész ÓDA = magasztos gondolati vagy érzelmi tárgyú, lelkesült, ünnepélyes hangú költemény (KÉZISZÓTÁR) Leginkább ez világon Pinkódádat imádom (himnuszTÖREDÉK) kerestem azt a bizonyos Hangot a régit az újat vártam a szóra zizegésre lüktetésre jöjjön járjon át elandalodtam tegnapi költők belépő áriáin a hangzatok hangszereit is érzékelni véltem a szent fát s húrjait (félre ne tedd) immár legendás íveikben gyönyörködtem hogy végül is únod e régi világot csupa rom de legkivált és mostanában megint a duinói hallomásokban úsztam vitt a kétely boldogságos és nyomorúságos harmóniája elbűvölt a tiszta tartam s gondoltam megeshet miért is ne ha már ennyire ráhangolódom és közben úgy csinálok mintha oda se bagóznék csak volnék talán hozzám nekem is majd s akkor kérdezhetem mondhatom utána vele Ó, melyik angyal hallana meg, ha kiáltok, az égiek rendjeiből? hát semelyik tudtam sem ők se én meddő torna igyekeznem fülemet hegyeznem csak a nincs van csak ismételhetem hogy valaminek mindenképpen vége és egyre rafináltabb a láthatatlan lukból előmászó Mintha mint ha elveszett a minta és a másoló hűlő emlékek nyomába kaptat Xerox ahogy lessük a csodákat lestem a képzésvégtelenben valami istenutánzat bóklászott füstben hörgő limeszeken és azt imitálta hogy tudja eliminálta nem-jeit jól van mondtam értem ezen a szitán átlátok pislog a poszt mint pótlás krumplihéjak a szinonimák híg jelentésoldat a holdat éjbe mártja glisszandókkal megcsáklyázza vagy csak utal a csáklyára nem az nem az árnya vak hiánya vagy az sem így hebegtem zsonglőrködtem oldalamat kíváncsiság fúrta és közben érzem ám hogy szűkülök és hallom ahogy szűkölök ohó hát ez volna az de hogy volna AZ ma más egyetlen kell ide nem pusztába kiáltott ha kiáltok de egyelőre mély csendbe lapulva voltam történetesen éjszaka karácsony és újév között kettő körül a konyhában álltam lágy homályban talpam alatt langyos kő kinn a havas hegyoldal fehérsége ívelt a sötétség méhébe hátra szinte vissza kezdetig a deres bokrok fenyők a téli nyír csipkéi mozdulatlan némaságban fodrozódtak s én körülbelül annyira kihegyezve nyitva-élezve fölkészülve hogy nem volt kétséges többé itt az idő és valóban akkor az őscsíra fölrobbant átszakadt a gát cirregő pittyegő finoman fémesen csirregő csőr bök te át a csöndet hogy csőr csakugyan ez valahogyan ősképszerűen jelent meg villant fülemen agyamon át transzformálta magát s mutatkozott ha nem is színről színre még de tudtam közelít már ez a sohasem hallott és mégis oly ismerős előbb amolyan torokköszörülés jelt ad nekem mielőtt megszólalna micsoda madár angyali nyilván emeletes szellem vagy bűvös kockába épült fenomén hétrét hajtogatott zene netán palackból szabadult vagy szabadulni vágyó... összerezzentem erre s hogy a csőr másodszor is és valóban mintha üvegen át cirregett volna ki-bebocsátásért a halántékomon és harmadszorra már ritmusát is érzékeltem elindultam feléje az éjszakai lámpa fényében derengő hallon át vadászként surrantam és az elfüggönyözött üvegfalával körszelet-forma teraszra néző nappali-éjjeli szobánk könyvespolcán a korfui kavics koponyányi tömbje mellett a fekete kiszakadt-zipzáras autóstáska külső zsebében megtaláltam ott volt világított borostyánsárgás fényes képecske maroknyi eidüllion-idióma szívbéli ajándékul kaptam értelme íme megmutatkozott szólt megnyomtam a gombot nem tűnődtem elég ok-e az OK ha egyszer ott van és működik AZ meg a Technika Angyala nem habozott írásba adni mit kell tennem ÍRJA BE A PIN-kódoT beírtam be be be be kétezerhárom lett azóta PIN-KÓD ELFOGADVA el el el el de mi de mi van el-bekódolva itt a tiszta tartam szerint most már halljam te angyal és mondta mit nélküle is tudtam egy történet mi más ahogy jött velem jöttünk az időben meglehet most van eltűnőben egész batyu vittem a hátamon hasában vitt váll has fej láb szél por vágy szem álom lélek csomag héja kiszakadt papundeklije föltépődött tartamai kiszóródtak és a változások hodályában átlényegültek elsodródtak közelre vagy távolra de külön szét ami egy volt dolgok személyek mondatok kívülem és nélkülem torlódnak - jól van gondoltam de mi van jól ma se tudom és nincs is jól rosszul van markomban a képecske világított földi jelenés mondható könnyű volt telefonnom volt fon-okkal mindjárt a kadarkúti bakterház fekete kurblis készüléke csörömpölt a pittyegésbe ötven- kettőből egyből érzékelte miről van szó jelentette hogy ő a kezdet a keletkezés én meg hallottam akkori hangom ahogy a kaposvári forgalmista közleményét mint a többi állomás kezelője (Lipótfa vette Szulok vette Barcs vette) nyugtázom "hármas vette" ezen a mostani-itteni hullámhosszon mit kellene elódáznom s ha elodázom holott megvan a kód a fon meg a mód mi az én anyagom mára megtenni mi maradt még mit lehetne kellene identifikálnom inkább eltaszítanom magam megkülönböztetni a társadalmi trend sztrádáiról lelopakodni arcom (gőg nélkül) fel nem adni csak álltam ott vagy ültem aludtam írtam papírt kapirgáltam volt szerepeim rongyait teregettem reggel lett és este szél támadt a kinti hegyen fútt fagyott olvadt újra esett a porhó sávokban szakadt s csak rémüldöztem bináris kódok idiotikus plusz-mínusza mart világűrszél a bábutökéletesség színpadáról s mikor már azt éreztem hiába minden oda van ez a mobil-vers csak állványzat marad itt pik-pik puszta pin-kód erőlködés hogy legyek s végül is töredék... ... a himnuszTÖREDÉK! kiáltott bennem akkor ...nem éteri hang ...nem transzcendens angyal ...nem digitális pitty de érzékelhető és pont ide mondható s tudtam abban a pillanatban ezzel a pillanattal úgy találtam rá ugyanarra még sohasem volt magam-ra most-ra itt-re mint összeadódásra nem kódára s ha nincs óda sem elégia végül mely minden más zöldnél sötétebb kissé és egyszeri vissza nem vonható miként a kimondottak sem angyal ezt meg nem értené |