 |
 |
|
Pintér Sándor JELENE A CSONTNAK A rácsok pontos mértana mögött Fák kóstolnak a téllel vemhes égbe. Az egykedvű, mosolya-sincs világ Sirályt küld a tó épp beállt jegére. Szorongva léped a csupasz teret. Mélység fölötted, magasság alattad. Születés, halál kettős foglyaként Hogy képzeled magad mégis szabadnak? Nincs kulcs, se zár, hogy nyitnád az időt. Holdként fogy, csörömpöl, elzúg a korszak. Leszel? Voltál? Kormozó lánggal ég. Nincs más hiány, csak jelene a csontnak. |