GYŐRY CSABA

GONDOLATOK AZ ANDRAGÓGIAI GONDOLKODÁS KIALAKULÁSÁRÓL, KIALAKULTSÁGÁRÓL

Bizonyára észrevehető, hogy a címadás bizonytalanságot sugall. Magam sem nagyon szeretem a “gondolatok erről-arról” semmire sem kötelező megközelítését, de mégis ezzel kell élnem. Ugyanis nem tudok válaszolni arra a kérdésre, kialakult-e ma egy új, elfogadott, koherens autonóm rendszere az andra-gógiai gondolkodásnak. Mint ahogy szerzők, munkák bizonyítják, hogy van filozófiai gondolkodás (Nyíri, 2001), közgazdasági gondolkodás (Heyne-Paul – Boettke – Peter– Prychitko – David , 2004), jogi gondolkodás (Varga, 1998), s persze pedagógiai gondolkodás (Zsolnai, 1996). Bizonytalanságom oka elsősorban a pedagógia és az andragógia sajátos viszonya, másodsorban az andragógia tudomány tárgyának, a társadalmi változásokból adódó, a többi tudomány tárgyához viszonyított gyorsabb változása.

Maradva az elsőnél. F. Szakos Éva foglalta össze a két tudomány viszonyáról ismert nézeteket (Feketéné, 1991:61-63): Az első nézet szerint a neveléstudomány részeként a pedagógiában benne foglaltatik, a második nézet szerint a pedagógiából kialakuló andragógia önálló tudomány (ami használja a pedagógia fogalomrendszerét, persze sok újat is hozzátéve), a harmadik, egyfajta általános neveléstudományi szintézis megteremtését célozza, várja el. Bármelyiket is veszem alapul, a pedagógiai gondolkodáshoz való viszonyt tisztázni kell.

Nehezebb szembenézni a másik okkal, a tudomány tárgyának gyors változásából adódó problémákkal, s az andragógiai gondolkodásra való hatásával. (Részben ezt teszi Zrinszky László az andragógia szerepnövekedéséről írt tanulmányában. (Zrinszky, 2005:103-107)) Most meg sem próbálkozom a szembenézéssel, mert a megközelítések sokaságával nem tudnék megbirkózni az előadás keretein belül. De megjegyzem, hogy ennek a sokrétűségnek tudható be képzési rendszerünk eklektikussága, arányproblémája.

Egy gondolatsorban szeretném azonban az andragógiai gondolkodás képzésünkhöz kapcsolódó néhány kérdését körbejárni. Kiindulópontunk lehet, hogy egy adott szinten minden szakmában kialakul egy sajátos gondolkodásmód, s az ehhez kapcsolódó szaknyelv. (A nyelvészet és a néprajz foglalkozik is az egyes mesterségek sajátos szókincsével.) Ez a szakmai gondolkodás feltétele és következménye is a szakma színvonalas művelésének. (Ez jelenik meg az olyan pejoratív szóhasználatban is, mint pl. szakmai ártalom, szakbarbár, ami azt jelenti, hogy valaki csak a szakmája keretében képes gondolkodni, a világot látni.)

Bizonyos szakmák műveléséhez tudományos megalapozás kell. A tudományos gondolkodás alapjait a képzés során kell elsajátítani, s a gyakorlat spontán tapasztalatainak felhalmozásán és felhasználásán túl, tudatosan kell fejleszteni. Ez szakmai etikai követelmény!

A már említett tudományokban általában történeti megközelítésben tárgyalják a tudományos gondolkodás fejlődését, (pl. a filozófia, a közgazdaságtudomány hivatkozott könyve) de előfordul egy új gondolati rendszer megteremtésének igénye (pl. a hivatkozott pedagógiai mű). Varga Csaba a jogi gondolkodás paradigmáiról írt könyvében figyelmeztet, hogy a tudományos gondolkodás kultúrafüggő, fejlődése paradigmatikus.

Egy adott tudományos gondolkodás paradigmái:

– koherens gondolati rendszerek

– rendszerszervező alapfogalmakkal,

– ehhez kapcsolódó szaknyelvvel,

– amelyekkel a tudomány tárgyához tartozó jelenségeket

– maradéktalanul értelmezni, leírni lehet.

 

Kuhn szerint egy paradigmához tudós kör, intézmény, képzés tartozik, a paradigma rugalmas, képes bővíteni rendszerét (de csak egy adott határig), a paradigmák általában egymás után jönnek létre, de egymás mellett is létezhetnek.

 

A magyar felnőttképzés szerencsés, hogy az andragógiai gondolkodás ilyen műhelye alakult ki Debrecenben, s az adott történeti-társadalmi körülmények között, Durkó professzor úr tevékenységének eredményeként intézményesülhetett.

 

A “durkológia”, ahogy ma már nem is csak tréfásan nevezzük,

– egy sajátosan magyar, Karácsony Sándorra és “tiszántúliságra” épülő,

– nemzetközi vizsgálatok tapasztalataival gazdagított,

– koherens rendszer,

– amelynek rendszerszervező alapfogalmai a nevelés és önnevelés,

– s amely a debreceni egyetemi képzéssel szimbiózisban alakult ki,

– s erre, de nem csak erre, rendkívül nagy hatással volt.

 

Koltai Dénes és Sári Mihály ugyan folyamatos paradigmaváltásokat mutatnak ki a professzor működésében, de távolabbról nézve mindenképpen az imponáló egység dominál. (Koltai – Sári, 2006:36-43)

Ezt a gondolati rendszert maga Durkó professzor kísérelte meg szembesíteni utolsó munkáiban a rendszerváltás utáni társadalmi változásokkal.

(Külön kérdés lehet, hogy a másik műhely, a “marótioló-gia” – Földiák András szóhasználata a Durkó Mátyás Konferencia és Jubileumi Szakmai Találkozó első napján tartott előadásában; Debrecen, 2006. szept. 26. – miért nem intézményesülhetett?)

 

A jubileumi kötetet áttekintve

– van, aki lezárt rendszernek tekinti a durkológia paradigmáját,

– többen a rendszer bővíthetőségén, bővítésén gondolkodnak,

– s egyes írásokból kiolvasható egy új paradigma iránti igény.

Amíg ez utóbbi megszületik, elsősorban a képzés szempontjából szeretnék felvetni néhány gondolatot. Képzésünk azt mutatja, hogy főként szakmai pragmatizmus uralja. (Bizonyos szempontból érthetően.) Példának okáért kiváló módszertanaink vannak, de nincs a tanulás új fogalmát és az Információs és Kommunikációs Technológia eszközeit egységes rendszerbe állító andragógiai didaktikánk, legalább is nem tudok róla. Nem tudok a felnőttképzést filozófiai, antropológiai szempontból megalapozó jelentős összefoglaló műről sem.

Még annak idején Maróti Andor maga fordított le egy 1990-ben megjelent tanulmányt, és felvette egyik szöveggyűjteményébe. A tanulmány címe: “Szüksége van-e a felnőttképzésnek filozófiára?” (Finger, 1997:183-190) Szerzője, Matthias Finger azt írja:

– a felnőttoktatás gondolatvilágának kialakításában a német klasszikus filozófiából táplálkozó normatív filozófiák játszottak szerepet, (az “alapító atyák” ebben a keretben alakították ki a felnőttoktatás gyakorlatát és elméletét.)

– a századvégre (XX. sz.) ezek a szerinte érvényüket vesztették,

– a felnőttképzésnek át kell gondolnia filozófiai megalapozását, számolni kell a felnőttoktatás új funkcióival, a posztindusztriális, posztmodern társadalom új társadalmi viszonyait ebből a nézőpontból kell vizsgálni, értelmezni, értékelni.

Finger szerint a konvencionális nevelésfilozófia nem tudja megoldani ezt a feladatot, s ezért összehangolt kutatásra, vizsgálatokra hív fel.

Bizonyos értelemben ezt teszi, általános nevelésfilozófiai keretekben, Zrinszky László “A századvég nevelésfilozófiái” c. tanulmányában. (Zrinszky, 2001:30-45) Kiemeli azokat a filozófiai áramlatokat, amelyek századunk “legáltalánosabb világproblémáinak pedagógiai lecsapódására reflektálnak.” (Érdekes, hogy néhány megállapításánál, de csak néhánynál, zárójelben odateszi az andragógiai vonatkozásokat is.) Zrinszky vizsgálja:

– a pedagógiai posztmodernizmus kritikáit,

– az információs társadalom és a multikulturalitás nevelésfilozófiai megközelítéseit,

– a konstruktivista pedagógia filozófiai hátterét.

 

A konstruktivizmus filozófiai hátterét felnőttoktatásra vonatkoztatva egyébként Feketéné Szakos Éva vizsgálta meg alaposan. (Feketéné, 1998:170-180, 2002) Lenne tehát képzésünkben ishasznosítható törekvés a kérdéskör alaposabb vizsgálatára.

A felnőttképzés alapjainak más irányból történő megközelítésére képzésünkben az antropológia kívánkozik. Ennek, azt hiszem méltatlanul elfelejtett kísérletét találjuk meg Angelusz Erzsébet 1984-ben megjelent “Filozófia, antropológia, nevelés” c. könyvében. Ő a vizsgálatait a felnőttnevelésre is kiterjesztette, s számunkra különösen érdekes, hogy ebből a szempontból konkrétan a közművelődés rendszerét is áttekintette. (Angelusz, 1984) Újabb munkájában ez a kitekintés nem érzékelhető kifejezetten. (Angelusz, 2000) De a pedagógiai antropológia analógiájára az andragógiai antropológia is elképzelhető, mint a felnőttképzés elméleti megalapozója. Fontos lenne az ilyen törekvések képzésben való erősítése. (Az új MA tantervben fedezhetünk fel ilyen tendenciát.)

 

Befejezésül összefoglalva, az andragógiai gondolkodás tudományos megalapozásával kapcsolatosan két fontos kérdés vethető fel: Megbirkózik-e a magyar andragógiai gondolkodás a továbblépésre lehetőséget adó multidiszciplináris kutatások és a kitágult világban való tájékozódás elméleti összegezésével és egy új koherens rendszerbe, paradigmába való szervezésével? Vagy abból kiindulva, hogy az andragógia a bölcsészettudományi pedagógia analógiájára épült ki, s akkor folytatnia kell-e ezt az analógiás fejlődést? Azaz a felnőttképzés filozófiai, antropológiai megalapozását kellene erősíteni képzésünkben.

Hát, őszintén megmondom, nem tudom, hogy ma melyik út a járhatóbb.

 

Felhasznált irodalom

Angelusz Erzsébet: Filozófia, antropológia, nevelés. Akadémiai Kiadó, Bp. 1984.

Angelusz Erzsébet: Antropológia és nevelés. Akadémiai Kiadó, Bp. 2000.

Az illegitim andragógusképzés megteremtője. In Memoriam Durkó Mátyás (1926-2005). Szerk.: Balipap Ferenc, Magyar Művelődési Intézet, Bp. 2006.

Durkó Mátyás: Andragógia. A felnőttnevelés és közművelődés új útjai. Magyar Művelődési Intézet, Bp. é.n.

Feketéné Szakos Éva: Andragógia és pedagógia. In.: Educatio 1999/1. 61-63 p.

Feketéné Szakos Éva: A konstruktivizmus a felnőttnevelés filozófiájában. In.: Bábosik I. – Széchy É. Szerk. Bp. 1998. 170-180 p.

Feketéné Szakos Éva: A felnőttek tanulása és oktatása – új felfogásban. Akadémiai Kiadó, Bp. 2002.

Finger, Matthias: Szüksége van-e a felnőttoktatásnak filozófiára? In.: Válogatás a felnőttoktatás elméletének külföldi szakirodalmából. Szerk.: Maróti Andor. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1997. 183-190 p.

Heyne-Paul – Boettke – Peter – Prychitko – David: A közgazdasági gondolkodás alapjai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2004.

Ingold, Tim: Antroplógiai enciklopédia. Osiris Kiadó, Bp. 2000.

Kuhn, Thomas: A tudományos forradalmak szerkezete. Gondolat Kiadó, Bp. 1984.

Mihály Ottó: Bevezetés a nevelésfilozófiába. OKKER, 1998.

Nyíri Tamás: A filozófiai gondolkodás fejlődése. Szent István Társulat, Bp. 2001.

Skiera, Ehrenhard: Egy antropológiai pedagógia alapvonásai. ELTE TFK Neveléstudományi Tanszékének Közleményei IV. Bp. 1997.

Varga Csaba: Előadások a jogi gondolkodás paradigmáiról. Osiris, Bp. 1998.

Zrinszky László: A századvég nevelésfilozófiája. In.: Tanulmányok a neveléstudományok köréből. Szerk.: Báthory Zoltán – Falus Iván. Akadémiai Kiadó, Bp. 2001. 30-45 p.

Zrinszky László: Egy tudomány láthatóvá válik: az andragógia szerepnövekedése. In.: Iskolakultúra 2005. febr. 103-107 p.

Zsolnai József: Bevezetés a pedagógiai gondolkodásba: vázlatok a pedagógia filozófia és a társadalomlélektani vonatkozásainak megragadásához. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 1996.