BESZÁMOLÓ A KÖZKINCS PROGRAM A HARMADIK ÉVEZREDBEN KONFERENCIÁRÓL
A Magyar Művelődési Intézet 2006. szeptember 14-én országos konferenciát szervezett a Közép-Dunántúli Regionális Tanáccsal együttműködésben. Közkincs Program a harmadik évezredben – A Közkultúra fejlesztése az Új Magyarország Fejlesztési Tervben címmel megrendezett szakmai konferencia iránt akkora volt az érdeklődés, hogy a résztvevők egy része csak egy másik teremben felállított kivetítőn követhette a konferencia menetét. A plenáris előadás, a szekciók beszámolóját és az előadások anyagát az összeállításunkban ismerhetik meg.
Agócs István, a Közép-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke köszöntőjében elmondta, hogy az Európai Unió 2007-2013-ra vonatkozó költségvetési ciklusában 8 000 milliárd forint áll majd rendelkezésünkre. A kultúra nem szerepel egyértelműen a sorokban, de különböző területekhez kapcsolhatóan, kellő bölcsességgel lehetőség nyílik források lehívására.
Borbáth Erika, a konferencia levezető asszonya, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója megköszönte a házigazdának a konferencia megrendezésének lehetőségét, majd kitért a Közkincs Program kezdeteire, mi szerint a 2004-es elhatározást követően 2005-ben az Intézetben megalakult a Regionális Programok Főosztálya, és mind a hét régióban létrejött a Kulturális Koordinációs Iroda.
Vitányi Iván országgyűlési képviselő három szintről nézve beszélt a társadalmi fejlődésről.
Az utóbbi évtizedeket az információs forradalom jellemzi. Ez a folyamat – mely árt a közösségi életnek – elsősorban a felső szintet érinti, mert ez a réteg jut először a technikai újdonságok közelébe. Mindennapjainkat átszövik a hálózatok, mobil telefonon, Interneten kommunikálunk. Egyedül ülünk az autóban, a család tagjai külön-külön néznek tévét… Kényszerindividualizálódás zajlik.
A társadalom középső szintjét is a modernitás hatja át, ugyanakkor együtt élünk a feudális maradványokkal – paraszolvencia, borravaló... Az egyenlőtlenséget felváltotta a bizonytalanság. Egyre növekszik a rizikófaktor.
Alulról nézve sem rózsás a helyzet. A kutatások azt mutatják, hogy a lakosságnak csak egy része
él a tudás társadalma által kínált lehetőségekkel. Igen magas a társadalomból kivetettek, a helyüket nem találók száma. A helyzetet rontja, hogy ezek nagy része egyben cigány is.
A kultúra igazi befogadására a középosztály képes. Nálunk ez egy vékony réteget képez, ebből következően a kultúra iránti érdeklődés szerény mértékű. Ez a tény nem kulturális, hanem társadalmi kérdés, melyet ugyancsak a feudalizmusból örököltünk, hiszen a mi szempontunkból ott is csak a szűk nemesi elit számított. Elsődleges feladatnak tekinthetjük tehát e középréteg szélesítését.
Inkei Péter, a Budapesti Kulturális Obszervatórium igazgatója az Európai Unió kulturális stratégiájáról szólt. E szerint a kultúra minden tagállam saját belső ügye, a központ nem akar beleszólni, de támogatja a jónak tartott kezdeményezéseket. A kultúrát valójában kreatív iparnak tartják, mely országonként meglehetősen sok embert foglalkoztat, általában jóval többet, mint nálunk.
A Fejlesztési Tervben hat kiemelt fontosságú programot találunk. A tizenhat operatív programból kettő figyelemre érdemes a kultúra szempontjából. Támogatásra azok a projektek számíthatnak, melyek igazodnak az átfogó célokhoz.
Csák Ferenc, az Oktatási és Kulturális Minisztérium kormányzati koordinátora a kulturális fővárosról elmondta, hogy ez az eddigi legnagyobb projekt (25 milliárd Ft.). Ki kell használni a lehetőséget, mert 2010 után már nem lehet állami feladat és Európai Uniós pénzt sem lehet felhasználni a ilyen célokra. Pécs bekapcsolódik az európai vérkeringésbe, hiszen autópályán és repülőn is el lehet majd érni. Vannak, akik bírálják a szervezés ütemét, de bizonyos tények – meg kellett várni a kormányváltást és sok területen csak az újraválasztott önkormányzat dönthet felelősség teljesen – nem teszik lehetővé a továbblépést.
Hiller István oktatási és kulturális miniszter a konferencia címére utalva megjegyezte, hogy optimizmusra vall a Közkincs Programról évezredes távlatban beszélni.
Az előző előadásra reflektálva kifejezte, hogy a Pécs 2010 program sokkal több egy város ügyénél, tipikus példája a kulturális vidékfejlesztésnek. A Közkincs pályázatok is azt mutatják, hogy nem kell mindig új dolgokat kitalálni, az eredményes programokat kell tovább fejleszteni. Az egyik kistelepülés pályázata ekképpen fogalmazta meg projektjük célját: a közösségi élet fenntartását tartjuk szem előtt, hogy fiataljaink helyben maradjanak.
Az országban a legnagyobb hálózat a kultúrházaké. Az ott folyó munka dicséretes, de az infrastruktúra nem ad okot büszkeségre. Tudjuk, hogy szomorú képet nyújt ezeknek a házaknak az állapota, de a következő években a kultúrára sem tud a költségvetés a mostaninál többet fordítani.
Az agrár tárcánál lehet majd kulturális célokra is forrást találni.
Bár a Közkincs pályázatokról még nem készült átfogó tájékoztató jelentés, az eddigi eredmények biztatóak. A Hitel program 20 éves lejáratú. Eredményeképpen már épült közösségi ház és könyvtár is. Mintegy három és fél milliárd forintot mozgatott meg. A térségi programokra két év során 170 millió forintot biztosított a minisztérium. Az eredmények elismerését jelzi, hogy a költségvetésbe nevesítve kerül majd be a Közkincs Program.
Az országot járva gyakran tapasztalható a pénzhiány és a pazarlás egyidejű jelenléte. Vannak települések, ahol jelen van az E-Magyarország Pont, a teleház, a művelődési ház, a közkönyvtár és az iskolai könyvtár. Ez nem sokszínűség, hanem átgondolatlanság. Célszerű a multikulturális tér létrehozása. Lehet, hogy az összevonások szakmai érdekeket sértenek, de vállalni kell ezt a harcot.
A Tengertánc és a PANKK program folytatódni fog, ezeket érdemes a Közkincshez kapcsolni.
A Regionális Operatív Programok is tág teret biztosítanak a kulturális fejlesztésnek.
Az oktatás és a kultúra szorosan összekapcsolódik. El kell vetni a területi és a téma szerinti elkülönültségeket, komplexen kell látni az országot. Az iskolafejlesztési program nagyon fontos.
Az Európai Unió működését gyakran látjuk bürokratikusnak. Ez adott körülmény, most nem a szabályok megváltoztatásán, hanem a lehetőségek kihasználásán kell gondolkodnunk.
A prioritások csak akkor érnek valamit, ha szűk körűek. A közeljövő kiemelt témái:
– kulturális vidékfejlesztés,
– infrastrukturális megerősítés,
– a Közkincs Program folytatása, ezen belül infrastrukturális fejlesztés, bázisként tekintve a könyvtárakat.
Kérdések, hozzászólások
Ramháb Mária egyetért az összevonással, de meg kell határozni, ki fogja működtetni az intézményeket. A pályázatok kiírásába be kell vonni a Közkincs Bizottságokat.
Horváth Viola szerint a hagyományőrzés összekapcsolódik a vidékfejlesztéssel, de városokban is vannak hagyományőrzők. Egyetért a Közkincs, a Tengertánc és a PANKK programok összevonásával.
Kary József úgy érzékeli, a könyvtárak kerültek előtérbe, de például Heves megyében több a művelődési ház, célszerűbb lenne azokra építeni.
Dám László elmondta, hogy az Észak-alföldi és az Észak-magyarországi múzeumok már hosszú ideje együttműködnek, ennek bizonyítékaként bemutatta közös kiadványukat. Az ilyesféle törekvéseknek kellene prioritást biztosítani.
Sajó Attila szerint a kistérségi normatíva hiánya miatt nem veszik be a közművelődést a fejlesztésekbe.
Margittai Katalin azt kérdezte, mit értsünk a fővárosban a kistérségek tekintetében. Az összevonás a művelődési házak végét jelenti?
Hiller István reagálása
A főváros külső kerületei nagyközségekhez hasonlítanak. Az összevonásra elsősorban kistelepüléseken van szükség.
A pályázatoknál a multifunkcionalitást, a kistérségi együttműködést fogják támogatni.
A több program összefogása észszerűnek látszik, de még át kell gondolni a megvalósíthatóságát.
Az agráriummal együtt kell működni, mert az Európai Unió kifejezetten kultúrára nem ad pénzt.
Szekciók