ROMHÁNYI ANDRÁS
Tizenöt esztendeje ügyem a kisebbségben élő magyarság sorsa. Másfél évtizede segítem a határon túli kollegákat abban, hogy a kultúra eszközeivel erősítsük a magyarságot önazonosság-tudatuk megtartásában és szülőföldjükön való megmaradásukban. Valójában többnyire nem hivatásos kollegák ők, hanem olyan emberek, akik szakképzettség nélkül, de határtalan lelkesedéssel és leleménnyel sokszor igen magas színvonalon dolgoznak. Beszélgetéseink során újra és újra szóba került, „Milyen kár, hogy nálunk nincs közművelődés-szakmai képzés”. Ezt mondta mindenki, bármelyik régióban élt is.
1. A képzés megszervezésének körülményeiről
Mindenki, és minden szervezet, aki, illetve amely a határon túl élő magyarság kulturális életével foglalkozik, nem kerülheti meg azt a problémát, hogy a kultúra és a politika határmezsgyéjén dolgozik. Akkor sem, ha kizárólag csak a kultúrával foglalkozik. A politika ugyanis megtalálja őt. A Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztálya sem kivétel ez alól.
Nincs ugyanis más magyarázat arra, hogy ez a képzés csak most jött létre.
Tíz éve próbálkozom azzal, hogy szakmai képzést indítsak el valamelyik régióban. Ez idő alatt sikerült már többször is rövidebb-hosszabb továbbképzést szerveznem, de előremutató, meghatározó jelentőségű, akkreditált képzést nem.
2000. decemberében tanácskozást szerveztem a Magyar Művelődési Intézetben azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsunk a kisebbségben élő magyar képzésszervező szakembereknek a közművelődés-szakmai képzések beindításához szükséges stratégia kialakításához, valamint a tényleges képzések beindításához.
A megbeszélésen a résztvevők először a magyarországi képzési rendszerről kaptak ismertetőt, majd a Szlovákiából, Romániából és Jugoszláviából (ekkor még ez volt a neve) érkezett szakemberek tájékoztatót adtak az országukban folyó közművelődés-szakmai képzések helyzetéről. Kiderült, hogy - mivel az érintett országokban nincsenek ilyen képzések - nincsenek is olyan, a magyarországihoz hasonló szakemberek sem, akiknek erről a kérdéskörről átfogó ismereteik lennének.
A tanácskozáson nyilvánvalóvá vált az is, hogy bár a határon túl élő közművelődési szakembereknek közvetlenül nincs lehetőségük a helyi politikai szándék befolyásolására, illetve a képzések beindításához szükséges általános törvényi feltételek megteremtésére, módjuk van azonban különösebb engedélyezési eljárás nélkül, saját hatáskörükben beindítani képzéseket.
Úgy tűnt, hogy rövid időn belül sikerül az áttörés. Folyamatosan tartottam a kapcsolatot a potenciális szervezőkkel, ám - minden erőfeszítésem ellenére végül is - nem sikerült sem anyagi, sem erkölcsi támogatást szerezni egy meginduló képzéshez.
2003. tavaszán az Apáczai Közalapítvány pályázatot hirdetett szakképzések támogatására. Megragadtam az alkalmat. A Magyar Művelődési Intézet ezen a pályázaton közel 1 millió forintot nyert.
2.1. Ki legyen a partner?
A pályázat megírásakor a legnagyobb körültekintést a határon túli partner kiválasztása igényelte.
Először a régiót kellett megválasztani. Olyan ország jöhetett csak számításba, ahol viszonylag sok magyar él, tehát relatíve magas a résztvevők száma. A szóba jövő Szlovákia és Románia közül az utóbbit választottam. Sőt, tovább szűkítettem a kört, célszerűnek látszott Székelyfölre menni, mert itt a magyarság nagy tömbben él. Annak ellenére döntöttem így, hogy Kolozsvárnak egyéb előnyei voltak (szakemberek, politikai- és kulturális központ).
A partner-szervezet kiválasztásánál az alábbi szempontokat vettem figyelembe:
A szervezetnek legyen
– tapasztalata képzések szervezésében (legyenek szakemberei és legyen meg a szakértelem);
– szakmai könyvtára;
– ismertanyaga a romániai törvényekről és a törvényhozás működéséről;
– jó kapcsolata az ágazati minisztériummal;
– széles kapcsolatrendszere (hogy meg tudja találni a lehetséges hallgatókat és tanárokat, ismerje a szóba jöhető képzési helyszíneket és a terepmunka színhelyeit);
– elegendő rugalmassága (tekintettel arra, hogy esetünkben kísérletről van szó, azaz a munka során rögtönözni kell, tolerálni a hiányosságokat, továbblendíteni az esetlegesen elakadt folyamatot);
– gazdasági biztonsága (azaz, legyen pénztartaléka, mert a Magyarországon megpályázott és elnyert pénzek nem biztos, hogy abban az ütemben érkeznek, mint ahogy ezt a folyamatok igényelnék).
Ezeknek a feltételeknek együttesen kell teljesülniük, mert bármelyiknek hiánya a képzés kudarcát okozhatja. További szempontokat is fel lehet állítani. Legyen a szervezetnek tekintélye; benne rangos, befolyásos szakemberek dolgozzanak; legyen már tapasztalatunk a közös munkában stb. Mindazonáltal én az első öt felsorolt szempontot láttam döntőnek. Ezek alapján a székelyudvarhelyi Human Reform Alapítványt választottam.
2.2. Szakmai segítség
Korábban még nem szerveztem képzést, nem volt ilyen irányú tapasztalatom. Ezért segítséget kértem a kollegáktól. És kaptam. Brüll Edit, a Budapesti Művelődési Központ igazgatóhelyettese rávezetett az útra, segített átlátni a problémakört, szakmai anyagokkal látott el, és további kollegák megkeresését javasolta. Ő készítette el a képzés programjának első változatát is. H. Kovács Éva, a Magyar Művelődési Intézet Képzési Osztályának vezetője és dr. Szabó Attila a vizsga megszervezésének kérdéskörébe vezetett be. dr. B. Gelencsér Katalin főiskolai docens rengeteg hasznos információval és ötlettel segítette a képzés programjának véglegessé tételét. Tóth Lajos a KKDSZ Akadémia vezetője a tanárok kiválasztásában segített, s persze megosztotta velem képzésszervező tapasztalatait is.
2.3. Mi legyen a képzés tartalma?
A cél, a tartalom, a terjedelem? Tehát mi legyen a tematika?
A program kidolgozása során egyszerre két feltételnek kellett megfelelni. Kiindulási alapnak a magyarországi rendeletet tekintettük, (különös tekintettel a vizsgakövetelményekre), hiszen Romániában semmiféle hasonló szabályzás nincs. Ugyanakkor figyelembe kellett venni a romániai helyzetet, a várhatóan megjelenő rendelkezéseket is.
A program első kidolgozott verziója – a villámpostának (E-mail) köszönhetően – néhány nap alatt gyors változáson ment át, terebélyesedett, s vált a képzés alapanyagává. Ugyanakkor, két hónappal a képzés megindulása után még mindig nem végleges a program, a meglévőt folyamatosan finomítjuk. Magába a tematikába is a félidőben eleve beépítettünk egy ellenőrzési pontot (monitoring). Ekkor megkérdeztük a hallgatók véleményét és javaslataikat figyelembe vettük.
A képzés tartalmának meghatározása: középfokú szakképzés, melynek bemenete, érettségi. Magyarországi – rendelet szerinti – besorolása: közművelődési szakember II. 52840701 OKJ. Romániai besorolása: MANAGEMENT CULTURAL (KULTURÁLIS MENEDZSER). Helyszíne: Székelyföld, Székely-udvarhely központtal, de a képzés tényleges színhelye a szová-tafürdői Teleki Oktatási Központ volt; a terepgyakorlat több erdélyi helyszínen történt. A képzés formája: bentlakásos elméleti (14 szervezett alkalom, 145-150 óra) + terepmunka (30 óra) + egyéni felkészülés és konzultáció (100 óra). A képzés végén a hallgatók Romániában elismert bizonyítványt kaptak. A Magyar Művelődési Intézet pedig tanúsítványt adott, mely magyarországi vizsgát tesz lehetővé (itt a jelöltnek figyelembe kell venni azt, hogy a magyarországi vizsgán az itteni jogi- és gazdasági helyzet ismeretét kérik számon).
2.4. Szervezés Romániában
A Human Reform Alapítványnak többirányú szervezőmunkát kellett elvégeznie. El kellett érnie a képzés potenciális résztvevőit, meg kellett nyernie a romániai előadókat, s végül meg kellett találnia a képzés számára megfelelő helyszínt. Valójában volt még egy – nehezen körülhatárolható – feladata is. El kellett fogadtatni Erdélyben, hogy ezt az (első) erdélyi képzést nem más, mint a Human Reform Alapítvány bonyolítja le.
A székelyföldi partner a résztvevőket elsősorban saját kapcsolatrendszerén és címlistáján keresztül értesítette, de igénybe vette a sajtó nyilvánosságát is. A Human Reform Alapítvány ismertségének és súlyának köszönhetően kiváló erdélyi szakemberek mondtak igent a felkérésre és vállalták el, hogy előadást tartanak, foglalkozásokat vezetnek a képzésen. A legjobb helyszín kiválasztásához némi szerencse is kellett, hiszen ősszel sokan veszik igénybe a képzési központok szolgáltatásait. Több színhely is szóba került, ám a legtöbb szempontból (körülmények, felszereltség) a szovátafürdői Teleki Oktatási Központ felelt meg. (Dacára annak, hogy a hallgatók nagy részének a megközelítés szempontjából a szentegyházasfalui helyszín alkalmasabb lett volna.) A HUREF vezetője a képzésről tárgyalt az RMDSZ, az EMKE, a Hargita Megyei Közművelődési Központ és a Kulturális Antropológiai Műhely vezetőjével, s igyekezett velük közös álláspontot kialakítani.
3. Finanszírozás
A képzés teljes költsége közel 3,5 millió forintra rúgott. Ebbe nem foglaltatik bele a szakirodalom beszerzése, melynek értéke legalább további egymillió forint. Az Apáczai Közalapítvány 950 ezer forintját így ugyancsak ki kell pótolni. Erre a célra külön források nem álltak rendelkezésre, így a Magyar Művelődési Intézet azonnal több helyre is pályázatot nyújtott be. A legnagyobb összegű támogatást a Nemzeti Kulturális Alapprogram nyújtotta; a Határon Túli Magyarok Hivatala az igényelt összegnek csak a felét tudta folyósítani. A Nemzeti Kulturális Örökség minisztere kisebb összeggel járult hozzá a szakirodalom megvásárlásához. Végülis a Magyar Művelődési Intézet saját költségvetéséből pótolta ki a hiányt.
Sok fölösleges energiát emésztett fel az, hogy egy-egy időszakban nem a szakmai munka volt a tevékenység fő iránya, hanem a pénzszerzés. Fel kellett tárnunk az egyáltalán szóba jöhető anyagi forrásokat, és pályázatokat kellett írnunk. S a képzés lezárta után pedig el kellett számolni a 4-5 helyről érkezett pályázati pénzekkel.
A képzésen résztvevő hallgatóknak szinte minden költségét a képzés szervezői fizették. Ez olyan tény, amely az első pillanatban nehezen érthető. A magyarázat abban rejlik, hogy tudomásul kell venni azt, amit egyébként sokszor hangoztatunk is, hogy ez úttörő jellegű tevékenység. Azaz, örömteli ugyan, hogy nagy volt a képzés iránti érdeklődés, és, hogy sikerült is megtalálni azon hallgatókat, akiknek a tanfolyam valóban nagy segítséget nyújt; ám ennek a formának egyelőre nincs hitele (honnan is lenne, hiszen nincs előzménye), ennél fogva kicsi rá a fizetőképes kereslet. És itt – a leírtak helyes értelmezése érdekében – álljunk meg szóra! A hallgatók tudniillik valóban éppen azért jelentkeztek és vállalták a képzéssel járó nehézségeket, mert megbíztak a szervezőkben és hitelesek voltak számukra a foglalkozásvezetők. De egyelőre nincs tapasztalatuk arról, hogy a képzés végén megszerzett bizonyítvány valójában mire is lesz jó. Ahogy – remélhetőleg – nő majd a képzést elvégző, s azután a helyüket a szakmai munkában sikeresen megálló hallgatók száma, úgy válik majd képzés is egyre keresettebbé, s várhatunk el anyagi áldozatot a jelentkezőktől. Ez a munka – többek között – ezért is számít úttörő jellegűnek.
4. Tapasztalatok
A jó szervezőmunka eredményeként olyan – elsősorban fiatal – kollegák jelentkeztek a képzésen való részvételre, akik pontosan tudták, hogy mire jelentkeznek, s a megnyitón szinte egyöntetűen mondták, hogy „majd’ kiugrottam a bőrömből, amikor megtudtam, hogy lesz ez a képzés, ezt szinte nekem találták ki!” Ez számunkra a legfontosabb tapasztalat.
A tematika alapvetően jónak bizonyult, ám a tapasztalatok alapján azt folyamatosan finomítottuk. Az előadó tanároknak módjuk volt megismerni mindazt (előzmények illetve későbbi történések), amibe munkájuk beágyazódott.
Mind a hallgatók, mind a tanárok, de többnyire mi, a képzés szervezői is elégedettek vagyunk a fejleményekkel.
Jók voltak a körülmények, a feltételek. A Teleki Oktatási Központ képzési terme kiváló helyszín volt, s nagyszerű, hogy helyben volt az étkezési- és szálláslehetőség is, melyek színvonala is igen magas.
5. Eredmények
5.1. Rövidtávon
Az induló 25-28-as létszámú hallgatóból 20-an végeztek, és bizonyítványt szereztek Romániában. Közülük hárman Magyarországon is vizsgát tettek: Közművelődési szakember 1. (1 fő); Közművelődési szakember 2. (2 fő).
Ezzel kapcsolatban kétféle álláspont is tartja magát. Az egyik szerint ösztönözzük a hallgatókat a magyarországi bizonyítvány megszerzésére is, hiszen ez alig jelent számukra többletbefektetést, ugyanakkor előkerülhet olyan alkalom, amikor „jól jön majd az a papír!”; míg a másik szerint nem érdemes ezt erőltetni, a képzés célja az, hogy a végzett szakemberek otthon maradva tegyék hasznossá magukat.
A képzés sikerének nyomására (is) folyamatban van egy romániai szakmai “standard” megfogalmazása is, melynek elkészülte után Romániában először, várhatóan meg fog jelenni a szakmák és foglalkozások névjegyzékében, a DIRECTOR ASEZAMANTE CULTURALE (KÖZMŰVELŐDÉSI LÉTESÍTMÉNY IGAZGATÓ) megnevezésű, új foglakozás.
A hallgatók érezhetően összetartanak, és sok mindenben együtt gondolkodnak. Alkalmasak arra, hogy rendszert dolgozzanak ki; szakmai elvárásokat, igényszinteket állapítsanak meg, szakmai lapot hozzanak létre. Május 13-án megalakították a Székelyföldi Művelődésszervezők Egyesületet (Asociatia directorilor de programe culturale). Ez lehetővé teszi, hogy Romániában is létrejöhessen a közművelődési (művelődésszervezői) szakma.
Ha sikerül megtalálni az anyagi forrásokat, újabb romániai helyszíneken folytatódhat a munka. Nagy valószínűséggel Kolozsvárott, illetve – a szórvány részére – Nagyváradon van esély további képzéseket indítani. A székelyföldi alapképzés 2005-ben újra megindulhat, a jelenleginek pedig lehet népfőiskola-szervező, ifjúsági közösségszervező, vagy közösségfejlesztő modul folytatása.
5.2. Hosszú távon
Ha több évfolyam is elvégezte már a középfokú képzést, szükség lesz a tanulmányok főiskolai szintű folytatására. Ez az Oktatási Minisztérium, azaz újabb szellemi és anyagi források bekapcsolását vonja maga után.
A képzés, illetve az ennek során beinduló újabb képzések várhatóan helyzetbe hozzák a romániai törvénykezést. Ha a végzett hallgatók jól megállják a helyüket a szakmában, akkor a munkáltató nyilvánvalóan elvárja majd a munkára jelentkezőtől, hogy legyen szakmai végzettsége. Ezt a – kialakuló – gyakorlatot a törvényhozásnak is követnie kell majd.
5.3. A Kárpát-medencében
A munka sikeres lezárását követően szerte a Kárpát-medencében elterjedt a képzés híre, más régiók is bejelentették; igényt tartanak hasonló tevékenység beindítására. Ennek hatására a szaktárca pénztárcája is – remélhetőleg – könnyebben nyílik majd.
6. Propaganda
Kezdettől fogva tisztában voltunk azzal, hogy munkánk akkor minősül majd sikeresnek, ha szakmailag valóban megvalósítjuk elképzeléseinket és elérjük kitűzött célunkat; és, illetve, ha eleget tudunk is beszélni róla… A propaganda ugyanis szorosan hozzátartozik egy ügy sikerre viteléhez.
Ennek érdekében kezdettől fogva dokumentálunk mindent, s az összegyűjtött anyagot kiadványban jelentetjük meg. De nem feledkezünk meg a rendszeres publikálásról sem. Ennek a beszámolónak is – többek között – ez a szerepe…
Romhányi András