PORDÁNY SAROLTA

A 2006-OS XII. NÉMET FELNŐTTKÉPZÉSI KONFERENCIA

TANULSÁGAI

 

I. Előzetes célkitűzések

Németországban 1951 óta minden ötödik évben megrendezik a legnagyobb szabású nemzetközi felnőttképzési találkozót. A szervező és meghívó intézmény, a Német Népfőiskolai Szövetség (Deutscher Volkshochschul-Verband e. V.) 1953-ban alakult meg; több mint ezer népfőiskolájával, speciális szakmai intézményhálózatával, amely évente tíz millió embernek nyújt szolgáltatást,[1] a legnagyobb felnőttképzési szervezet Európában. Az 50 éves fennállását ünneplő szövetség az elmúlt évtizedekben számos magyar együttműködésben vett részt, és tanácsadó, támogató munkájával folyamatosan segítette a hazai felnőttképzés elméleti és módszertani fejlődését.[2]

A DVV nemzetközi hálózatépítő tevékenységét külön intézmény, a Nemzetközi Együttműködési Intézet (Institut für Internationale Zusammenarbeit - IIZ/DVV) végzi. Munkájuknak köszönhető, hogy az érdeklődők széles körű információhoz juthatnak – többnyire saját anyanyelvükön – a nemzetközi felnőttképzés helyzetéről, az aktuális kutatásokról és az újabb publikációkról. Kiadói tevékenységük keretében az IIZ/DVV Budapesti Projektirodája 1990 és 2000 között 36 könyvet jelentetett meg, amelyek többsége a hazai felsőoktatásban most induló andragógus szakemberképzés ajánlott olvasmányai között szerepel. Kiadványaik többsége ugyanis összefoglaló jellegű, hiánypótló tanulmánykötet.

A kétnapos rendezvényen (XII. Deutscher Volkshochschultag) és az ehhez kapcsolódó nemzetközi konzultációkon 1500 német és további 200 fős nemzetközi meghívott csoport, a világ 63 országából, vett részt. A Volkshochschultag helyszíne a Berlini Kongresszusi Központ (Berliner Congress Center am Alexanderplatz) volt. Hazánkat három civilszervezet, valamint egy egyetemi tanszék képviselte,[3] – bizonyára a jó kapcsolatoknak köszönhetően – a magyar delegáció volt a legnépesebb.

A 2006. évi felnőttképzési konferenciának az alábbi három, iránymutató mondat volt a mottója: „Neues Lernen – Zukunft gestalten – Menschen verbinden“ [4] (Új dolgok megtanulása – A jövő formálása – Az emberek összekapcsolása).

A konferencia előzetesen közzétett célja az volt, hogy fogalmazzon meg markáns álláspontot az életen át tartó tanulás jövőjéről, valamint a népfőiskolák és a felnőttképző-intézmények szerepéről az egyenlő esélyek biztosítása és a társadalmi integráció erősítése területén. Deklarálja, hogy a felnőttképzés az életen át tartó tanulás folyamatában a felsőoktatással, a szakképzéssel, valamint az iskolai alapképzéssel egyenlő fontosságú, és azok integráns részét képezi. Mindezeken túl ösztönözze a felnőttképzés megfelelő politikai és pénzügyi keretrendszerének megteremtését, és erősítse az ennek érdekében szükséges közös fellépést mind Németországban, mind az Európai Unióban.

A XII. Deutscher Volkshochschultag megnyitóját jelenlétével megtisztelte Prof. Dr. Horst Köhler német államfő. Köszöntőt mondott Klaus Böger szenátor (Berlini Senator für Bildung, Jugend und Sport), Christian Ude polgármester (Präsident des Deutschen Städtetages), valamint Prof. Dr. Paul Bélanger, a Nemzetközi Felnőttképzési Tanács (International Council for Adult Education) elnöke.

A meghívott résztvevők, a felnőttképző-intézmények vezetői, akadémikusok, tudósok, üzletemberek, politikusok, mindvégig nagy elkötelezettséggel beszéltek, több esetben éles vitát is folytattak egymással a felnőttképzés és az életen át tartó tanulás legégetőbb szakmapolitikai kérdéseiről.

II. A felnőttképzési politika irányai

A megnyitó beszédet[5] Prof. Dr. Rita Süssmuth, a népfőiskolai szövetség elnöke tartotta, aki korábban a német parlament elnöki tisztségét töltötte be. Beszédében először a konferencia céljaival kapcsolatos álláspontját fejtette ki, majd megindokolta a mottóban szereplő kulcsterületek kiválasztását. Az „Új dolgok megtanulása” jelzi, hogy a népfőiskolák segítik az új fejlődési irányok, az új kihívások megismertetését, és innovatív szerepet töltenek be az új tanulási kultúra kialakításában. „A jövő formálása” mottó jelzi, hogy a képzés a legfontosabb „nyersanyaga” a demokráciának, a társadalom és az üzleti világ fejlődésének, valamint, hogy az emberek továbbképzése hozzájárul a személyes önkifejezés, a politikai, a kulturális és foglalkoztatási lehetőségek kiszélesítéséhez. „Nem hagyhatjuk, hogy a fiatal generáció 20%-a reménytelenül éljen!” – mondta. „Az emberek összekapcsolása” pedig a felnőttképzés alapfunkciójára utal, arra, hogy az egyik legfontosabb feladata a kapcsolatteremtés, a toleráns emberi szövetségek létrehozásának segítése.

A DVV elnöke négy politikai üzenetet küldött a döntéshozóknak, és ezt zárszavában is megerősítette:

1. Minden életen át tartó tanulásra fordított összeg közvetlenül segíti a gazdasági fellendülést;

2. Az ezer német népfőiskolának kiszámítható és kielégítő mennyiségű pénzügyi támogatást kell biztosítani;

3. Szövetségi, tartományi és helyi szinten is közösen és együttműködve kell megbirkózni a jövő továbbképzési kihívásaival;

4. Az életen át tartó tanulást szövetségi, tartományi és helyi szinten is mindenki számára biztosítani kell, és ebben a népfőiskoláknak jelentős szerepet kell adni.

Ján Figelnek, az EU Bizottság felnőttképzésben illetékes biztosának (Kommissar für Allgemeine und Berufliche Bildung, Kultur und Mehrsprachigkeit der Europäischen Kommission) Életen át tartó tanulás, felnőttképzés és a Liszabon-célkitűzések teljesítése[6] című előadása átfogó képet adott a felnőttképzés helyzetéről, problémáiról, valamint az EU szakmapolitikai elképzeléseiről. Előadásának lényegét a következőkben foglalhatjuk össze:

 

Európa olyan hatalmas kihívásokkal szembesül, mint a globalizáció, az újonnan iparosodó, erősen versengő országok jelenléte, a demográfiai trendekből kiolvasható öregedő lakosság, valamint a bevándorlók munkaerejére való ráutaltság. A munkaerőpiac természetének változása, többek között, a gyors technológiai fejlődéssel írható le, amelyre a tudás-alapú gazdaság és társadalom elnevezéssel szoktunk utalni, s ennek következtében a rövid átképzés és az oktatás fontosabbá vált, mint valaha. Európának nem csak „frissíteni”, de meg is kell "újítani” tudását. Számot kell vetnünk az Európai Unió képzettségi mutatóival, melyek szerint 75 millió európai polgár – a munkaerő mintegy 30%-a alacsony iskolai végzettségű. A munkaerő-piaci trendek viszont azt jelzik, hogy 2010-ig a munkahelyek mindössze 15%-a látható el alacsony iskolai végzettséggel. Amennyiben Európa garantálni kívánja szociális modelljének fenntarthatóságát, úgy nagyobb erőfeszítéseket kell tennie az oktatás és a rövid képzések (training) területén. Az életen át tartó tanulás megvalósításához nagyobb összeggel kell a humánerőforrás fejlesztést támogatni. Úgy tűnik, hogy erre a politikai akarat megvan, hiszen a nemzeti stratégiákban elérni kívánt célszámok 2006-ban azt jelzik, hogy az életen át tartó tanulás megvalósítása folyamatban van. Az EU tagállamok vezetői utolsó ülésükön (European Council) megerősítették, hogy „Az oktatás és képzés kiemelt jelentőségű az EU hosszú távú fejlődési stratégiájának megvalósításában mind a versenyképesség, mind a társadalmi összetartozás erősítése szempontjából”. Azt is megerősítették, hogy az oktatásban és képzésben történő befektetés többszörösen megtérül. Remélhető, hogy ezek a szavak tényekké válnak, hiszen tudjuk, hogy az oktatási és képzési politika irányának meghatározása, nagyrészt nemzeti hatáskörben van.

Mit kell tenni a tanulási kedv javítása érdekében? A fejlődés javuló tendenciáit bemutató statisztikák igazolják, hogy 2000 óta lényeges fejlődés történt, de ezt nem tekinthetjük megnyugtatónak. Látható, hogy a formális- és a nem-formális tanulásban egyaránt igen kevés felnőtt vesz részt az Európai Unióban, a 25 és 64 év közötti aktív népességnek mindössze 10%-a. „Nyilvánvaló, hogy még hosszú út áll előttünk, ha 2010-ig teljesíteni akarjuk az EU által kitűzött célszámot, a 12,5%-ot (ami különben meglehetősen alacsony). Csak 6 ország éri el az EU kitűzött célértékét. Németországban a felnőtt tanulók részvétele 6%, Magyarországon 5%, s ezzel jelenleg a 23. helyen állunk.[7]

Megállapította, hogy a tanuláshoz való hozzáférés az alacsonyan képzettek, az idősek és a kis- és közepes vállalkozásokban dolgozók számára továbbra is igen nehézkes. A pénzforrások, az idő és a motiváció hiányát nevezte a legfontosabb korlátozó tényezőnek. Az alacsony részvétel összefügg a gyenge minőségű oktatással, az olyan jól tervezett, flexibilis tanfolyamok hiányával, amelyek megfelelnek a felnőttek valódi igényeinek.

Hangsúlyozta, hogy a felnőttképzésnek minden EU tagországban a politikai megbeszélések és nyilatkozatok központjába kell kerülnie, és az alábbi konkrét beavatkozási területeket jelölte meg:

1. A hozzáférés és a részvétel növelése;

2. A minőség és a képzések eredményességének növelése;

3. A szakpolitikák és a képzési rendszerek kohéziójának növelése;

4. A tanárok továbbképzésének és szakmai felkészültségének javítása.

Mindannyian tudjuk, hogy a felnőttképzés komplex világ. Leírhatjuk úgy, mint egy „sok elemből álló mozaikot”, de úgy is, mint egy „zavart okozó összevisszaságot” - mondta. Ahhoz, hogy értelmezni lehessen a különböző tanulási szükségleteket, előbb a felnőttkori tanulás komplexitását kell megérteni. Mivel a szakmapolitika megfogalmazása különböző szereplők részvételével, szétaprózott módon történik, ezért a továbbiakban nagyobb koordinációra és koherenciára van szükség, de ez nem járhat azzal, hogy a speciális képzési szükségleteket ne vegyük figyelembe.

Az EU Bizottság újabb kommunikációs anyagot (Communication) készít a felnőttképzésről, amelyet az év második felében hoznak nyilvánosságra. Ezzel egy széles társadalmi vitát kívánnak megnyitni a tagországokban, azzal a céllal, hogy a konkrét lépéseket, feladatokat közös vélemény alapján lehessen meghatározni, és a szektor számára elkészüljön az új Integrált Életen át tartó Tanulás Program, melyet továbbra is a Grundtvig programon keresztül finanszíroz majd az Unió.[8]

 

Dr. Annette Schavan, szövetségi miniszter (Bundesministerin für Bildung und Forschung) Képzési perspektívák Németországban – partnereink a népfőiskolák[9] címmel tartott előadást. Elmondta, hogy a számítógép, az elektronikus adatkezelés, az Internet rutinos használata, valamint az idegen nyelveken való kommunikáció a felnőttképzés és továbbképzés fő területei. Ezek a kompetenciák a legfontosabbak a jelenlegi, globalizált világunkban. Megállapította, hogy miközben ezek a területek hihetetlen gyorsan fejlődnek, nem elég nagy az érdeklődés a tanulás iránt. Az ő előadásában hangzott el az a mondat, amelyet a konferencia mindenki számára szóló fő üzenetének is tekinthetünk: folyamatos tanulás, önképzés nélkül senki sem számíthat új munkára, illetve munkahelyének megtartására („Ohne lebeslanges Lernen kein lebenslanges Arbeiten.”).

Megerősítette, hogy Németországban a legnagyobb és legfontosabb továbbképzési hálózat a népfőiskolák hálózata, amelyek a demokrácia intézményei is. A népfőiskola nem csak a tudományos ismeretterjesztés és a kompetenciafejlesztés helyszíne, de az emberek közötti kommunikációnak, s így a társadalmi párbeszédnek és az integrációnak a helyszíne is.

Beszélt a koherens, hosszú távú német felnőttképzési nemzeti stratégia kidolgozásának szükségességéről. A 2020-ig szóló programban a foglalkoztatással kapcsolatos igényeket összekapcsolják a képzési szükségletekkel. Valamennyi tanulási lehetőséget és tanulási helyszínt bele szándékoznak építeni ebbe a stratégiába. A koalíciós kormányzat támogatja az újabb, szisztematikusan, rendszerszerűen kidolgozott, hálózat-elvű felnőttképzési stratégiát, amely egyben egy szövetségi keretrendszert is képez.

 Jövőre vonatkozó fejlesztő programjának alapelemeit az alábbiakban foglaltuk össze:

– a kulcskompetenciák és az írástudás fejlesztése;

– a fiatalok szakmai képzésének megerősítése és ezzel a foglalkoztathatóságuk elősegítése;

– a bevándorlók integrálódásának képzéssel történő segítése;

– új tanulási kultúra kialakítása a foglalkoztatási szükségletekhez kapcsolódva;

– a tanulással kapcsolatos tájékoztatás erősítése és szélesítése;

– a magasan képzett munkaerő képzési szükségleteinek megerősítése;

– a tudományos továbbképzések és az innováció erősítése[10];

– valamint a képzési politika és a tudományos kutatás és fejlesztés irányainak összehangolása.

Mindenekfelett azonban el kívánja érni a háztartások élethosszig tartó tanulásra fordított összegének a megközelítőleg 3%-os növekedését.

Németország készül a 2007. évi EU elnökségi ideje alatt szervezendő nemzetközi konferenciára, ahol az életen át tartó tanulás európai szintű akcióprogramját kívánja kimunkálni.

 

III. A résztvevő szakemberek hozzájárulása a felnőttképzési politika kialakításához

A plenáris ülés után a résztvevők a fórumoknak elnevezett szekciókban (Foren) megvitathatták, véleményezhették és kiegészíthették az elhangzottakat. A négy fórum témája a munka és a tanulás feltételezett jövőbeli alakulása, a pénzügyi finanszírozás jelenlegi gyakorlata és jövője, a továbbképzések és a munka kapcsolata, valamint a szociális kérdések és a képzés kapcsolata volt.

Kiegészítő rendezvényként a népfőiskolák bemutatták önálló standjaikon az aktuális képzési kínálatukat, kiadványaikat, illetve tananyagaikat. Többségében az idegen nyelveket, az informatikát, a turizmushoz kapcsolódó ismereteket és az üzleti kommunikációt oktató népfőiskolák és képzőintézmények éltek ezzel a tájékoztatási és üzleti lehetőséggel.

Egyéni beszélgetésekre, kapcsoltépítésre az esti rendezvényen, fogadáson volt lehetőség, amelyet a modern építészet egyik remekében, az ultramodern minisztériumi háttérintézményként működő berlini népfőiskola épületében tartottak.

A második napon a szekciókban (Fachveranstaltungen) a legaktuálisabb oktatási kérdésekről lehetett tájékozódni: a média szerepéről, a PISA felméréssel feltárt problémákról, az EU Sokrates és Leonardo programjairól, a tanulás és az agykutatás kapcsolatáról, az Európai Képesítési Keretrendszerről (EQF), valamint a hálózatépítés jelentőségéről a felnőttképzésben. Először rövid tájékoztató előadások hangzottak el, majd a téma legjobb szakértői kerekasztal-beszélgetéseken ismertették álláspontjukat és válaszoltak a kérdésekre.

A XII. Német Felnőttképzési Konferencia (Deutscher Volks-hochschultag) záró, plenáris összejövetelének témája a labdarúgó világbajnokság és a felnőttképzés kapcsolata volt. Ezzel a témaválasztással határozottan jelezni kívánták a szervezők a képző intézmények és a népfőiskolák számára, hogy azokkal a témákkal kell foglalkozni (vagy azokkal is), amelyek az embereket közvetlenül érintik, és ezért kiemelten érdeklődnek iránta. Az előadók felvázolták a világbajnoksághoz kapcsolható tágabb ismeretterjesztő és tájékoztató munka lehetőségeit.

 

Összegzés

Jól szervezett, közös nemzetközi fellépés volt ez a 2006. évi konferencia a felnőttképzés megerősítése érdekében. A szervezőknek sikerült egy asztalhoz ültetni a német politika, a gazdaság és a civilszervezetek illetékeseit, valamint az EU civil, igazgatási és politikai szereplőit, hogy együtt is kifejezhessék közös akaratukat. A formális és informális egyeztetés patikamérlegen kimért, jó érzékkel megállapított aránya segítette az eredményes, közös fellépést, a figyelemfelkeltést. Fontos szerepet kapott a konferencián a felnőttképzés pontosan körülhatárolt és átgondolt jövőképének kimunkálása. Az olyan célkitűzések, mint a felhasználható pénzforrás növelése, a közös fellépés súlyának erősítése, a felnőttképzés önállóságának, jelentőségének szakmai elismertetése és a megbecsülés növelése valóban nagyon szükségesek a terület további erősödéséhez.

A konferencia felhívta a figyelmet - az EU utóbbi két évben megfogalmazott politikai dokumentumaihoz hasonlóan – arra, hogy a nemzeti felnőttképzési stratégiákban a hangsúlyt a társadalmi kohézió erősítésére, a demográfiai jövőképre épülő, reális képzési szükségletekre, valamint a tudáshoz való hozzáférés lehetőségeinek bővítésére kell építeni.

A népfőiskolai mozgalom tradíciói miatt ez a rendezvény különösen hangsúlyozta, hogy a jól működő felnőttképzési intézmények egyben a demokrácia intézményei is, hiszen a felnőttek tanulási-tanítási helyzeteiben az együttműködés és a tolerancia elsajátítása, az eltérő tudású emberek megbecsülésének megtanulása is megtörténik.

Néhány problémát azonban felvetek, amelyekben – megítélésem szerint – nem történt igazi előrelépés. A közös fellépés a felnőttképzés fejlesztése érdekében csak széleskörű egyeztetések, és kompromisszumok eredményeként jöhetett létre, így ezen a konferencián is az elmúlt években már többször feltárt problémák és kezelésükre megfogalmazott célok felsorolása történt. A kommunikációban ismétlődés van, amely erősíti is és gyengíti is a nemzeti felnőttképzési politikákat. Erősíti annyiban, hogy segíti a felnőttképzés politikai és tudományos nyelvezetének kialakulását, amely ennek a viszonylag új szakterületnek igen fontos tartozéka. Ugyanakkor gyengíti is a felnőttképzést ez az egyre inkább szlogen-szerű problémafeltárás, mert továbbra is az általánosságoknak azon a szintjén marad, amely közvetlenül nem inspirálja a felnőtt tanulót. Tapasztalatom szerint mára már szinte minden EU polgár tudja, hogy egy életen át tanulni kell, de ha arról van szó, hogy konkrétan kinek kell tanulni, neki vagy a szomszédjának, akkor úgy érzi, hogy inkább a szomszédjának, mert ő már nem tud, meg nem is akar tanulni. Ezen az egyéni, negatív, szorongó felnőtt tanulói beállítódáson nem tudtunk változtatni. Európa – a többi kontinenshez hasonlóan – továbbra is meglehetősen kis létszámú felnőtt tanuló lakossági csoportot tud mozgósítani. A tanulás személyes és gazdasági hasznosságának konkrét bizonyítékai nélkül a stratégiai dokumentumok nem aktivizálják a lakosság többségét, és különösen hidegen hagyják az alacsony iskolai végzettségűeket és a szegényeket. A tanulás folyamatának és a tanuló felnőtt egyéni problémáinak mélyebb kutatása, valamint személyre szabottabb támogató rendszerek kialakítása szükséges ahhoz, hogy a várt „felnőtt tanulási-kultúra-váltás” bekövetkezzen.

 

 

 

Reflexiók a XII. Deutscher Volkshochschultag

Berlin 2006. rendezvény értékeléséhez

 

Először vettem részt a Deutscher Volkshochschul-Verband e. V (Német Népfőiskolai Szövetség – továbbiakban DVV) ötévenként megrendezett szakmai konferenciáján, a Deutscher Volks-hochschultag-on. Erről a tizenkettedikről a programok, a hazai és nemzetközi résztvevők létszáma valamint a programok tartalmának minősége alapján is elmondható, hogy az utóbbi évek legjelentősebb felnőttképzési eseménye, találkozója volt, amely erősítette a nemzetközi szakmai párbeszédet is.

Kíváncsi voltam a rangos előadóknak, Prof. Dr. Rita Süss-muthnak, a népfőiskolai szövetség elnökének, Ján Figelnek, az EU Bizottság felnőttképzésben illetékes biztosának, valamint Dr. Annette Schavan szövetségi miniszter asszonynak a felnőttképzés jelenlegi helyzetéről kialakított véleményére és a jövőre vonatkozó szakmapolitikai elképzeléseire, ezért valamennyi plenáris előadást meghallgattam. Úgy is fogalmazhatok, hogy meg akartam ismerni a felnőttképzés, felnőttkori tanulás területén jelenleg aktuális főbb üzeneteket, az érvényes kulcsszavakat, vagyis az „uralkodó szélirányt”, hogy hazaérkezve Magyarországra összevethessem a hallottakat az itthon zajló szakmai vitákkal.[11]

A nagyelőadásokon kívül, az ötnapos berlini tartózkodásom ideje alatt, azokat a kiegészítő rendezvényeket és munkacsoportokat látogattam meg, amelyek az FFE egyesület korábbi nemzetközi szakmai kapcsolataihoz, illetve a szakmai kerekasztal-beszélgetéseink témáihoz kapcsolódtak. Az alábbi öt munkacsoport programján vettem részt:

1. Az Európai Felnőttképzési Szövetség (EAEA) nyilvános vitája az EU számára készített vitaanyagukról („Adult Education - Trends and Issues in Europe”)

2. A lengyel Kashub Népfőiskola AQUA projektjéhez kapcsolódó szeminárium a vidéki térségek felnőttképzéséről Közép-Kelet-Európában.  (Adult Education in Rural Areas of Central and Eastern Europe) A Pankow-ban működő népfőiskola (VHS) megtekintése.

3. Felnőttoktatás és szegénység világszeminárium (Adult Education and Poverty Reduction), melynek helyszíne a Szenátus volt (Senate of Education, Youth, Sports).

4. Fórum (Foren): Továbbképzés Európában (Weiterbildung in Europe) – Ki fizet, mit és miért? (Wer zahlt was und warum?)

5. Szakmai kerekasztal (Fachveranstaltungen): Az Európai Képesítési Keretrendszerről (Der Europaische Qualifikationsrahmen – Wie fördern Volkshochschulen Mobilitat und Beschaftigungsfahigkeit?)

 

A továbbiakban reflexiókat fűzök a fenti munkacsoportokhoz.

Tanulságos volt Az EAEA nyilvános vitája az EU Bizottság részére készített dokumentum első változatáról. Magam azzal tudtam hozzájárulni ehhez a vitához, hogy tájékoztatást adtam a szekcióban elhangzottakról a július elején, Szegeden megrendezett közművelődési konferencia (VIII. Közművelődési Nyári Egyetem – http://www.csongradmmk.hu) magyar résztvevőinek a Communication on Adult Learning in Europe címen készülő EU dokumentumról. (Magam is a berlini konferencián hallottam erről először.) A felnőttképzés változó rendszeréről tartott előadásomban az EAEA „négylábú asztal” hasonlatára reflektáltam, amely szerint az oktatásnak mind a négy fő területére: az alapképzésre, a szakképzésre, a felsőoktatásra és a felnőttoktatásra egyformán szükség van, és ráadásul azokat egyenlően kell kezelni és támogatni ahhoz, hogy „ne billegjen az asztal”. Szegedi előadásomban azzal egészítettem ki ezt a gondolatot, hogy nem elég az asztal lábára koncentrálni, az asztal tetejére is tegyünk valamit. Közös üzenetet küldjünk a felnőtt tanulóknak: a műveltség továbbra is, és ismételten nagyon fontos.

Előzetesen volt már szakmai kapcsolata az FFE-nek a Kashub Népfőiskolával (Kashubian Folkhighschool), sőt tavaly bekapcsolódtunk – az IIZ/DVV jóvoltából – az AQUA projektbe is. Így nagyon hasznos volt, hogy ismét találkozhattam a lengyel kollégákkal, és közösen megvitattuk az őszi, nemzetközi szakmai programjuk (AQUA Seminar) tartalmát. A lengyel kollégák a munkacsoportot aktivizáló módszerek alkalmazásával, a jelenlévők bevonásával szervezték meg. Továbbra is a felnőttképzés és a hazai közművelődés egyik legnehezebb, szakmai szempontból leginkább fejlesztendő területének látom a vidéken élő emberek bevonását a tanulásba.

A szegénység leküzdése mindenek felett álló cél a nemzeti és a nemzetközi politikában. Ennek a témának növekvő jelentősége van az általam is képviselt volt szocialista országokban, ezért vettem részt az Adult Education and Poverty Reduction címen megtartott szemináriumon. A hat felkért szakember őszinte hangvételű, rövid beszámolója alapján átfogó képet kaptam a regionális és globális tapasztalatokról, a világhelyzetről. Az elhangzottak alapján egyetértettem Heribert Hinzen (IIZ/DVV igazgató) moderátori szerepben elmondott bevezető szavaival, hogy a tiszteletre méltó és jelentős erőfeszítések ellenére a világhelyzet számottevően nem javult. Mindenki kellő visszafogottsággal beszélt az elmúlt évtizedekben elért eredményekről, de mindenki érzékeltette azt is, hogy nem lehet megtorpanni, vagy elvitatni a kevés eredmény hasznát sem.

Számomra a legérdekesebb vita a Ki fizet, mit és miért? (Wer zahlt was und warum?) fórumhoz kapcsolódott. Nagyon felkészült, szellemes, remek német, finn, dán női előadók tartották a bevezető előadásokat. De a pénzügyek és a finanszírozás általában minden konferencia leglátogatottabb rendezvénye. Bár a vitát a német belpolitika és a német népfőiskolák belső ügyei határozták meg, külföldi szemmel is nagyon tanulságos volt mindaz, ami elhangzott. A jegyzeteimben így foglaltam össze az elhangzottakból leszűrt tanulságokat: „Szemléletváltás a képzőintézményekben, népfőiskoláknál; a pénzforrások és az erőforrások koncentrációja. Kreatív, új ötletekkel kell a tanulást összekapcsolni más területekkel, marketing-szemlélet erősítése. Megfelelő áron kell eladni a felnőttképzési szolgáltatásokat! A szociálpolitikai szemlélet helyett új, „nagykorú” felnőttképzés-politikai-szemlélet kialakítása! Az oktatás ne legyen segély, adomány, hanem egyéni erőfeszítésekre ösztönző befektetés!”

Saját egyesületünkben többször is vitáztunk már az elmúlt évben az Európai Képesítési keretrendszer (EQF) alkalmazhatóságáról, hasznáról. A szakmai kerekasztal-beszélgetés megerősítette bennem azt a hazai tapasztalatot, hogy miközben a program megvalósításában közvetlenül résztvevő szakemberek már sok mindent evidenciaként kezelnek, a felnőttképzési szakemberek többség még csak ízlelgeti ezt a programot. Hiányos a tájékoztatás, és a jogos kérdések továbbra is megválaszolatlanul maradnak.

 

Hálás vagyok az IIZ/DVV nagyvonalú meghívásáért és bizalmáért, azért hogy egy magyar civil szervezet képviseletében jelen lehettem ezen a rendezvényen. Az előadók felkészültsége, a szervezők jó munkája lehetővé tette, hogy még többet meglássak és megértsek a német és a nemzetközi felnőttképzés jelenlegi helyzetéből.

 

Budapest, 2006. augusztus