Vissza

DÁNÉ TIBOR KÁLMÁN

KOLOZSVÁR KÖRNYÉKI TELEPÜLÉSEK KULTÚRHÁZAINAK FELMÉRÉSE

 

A felmérés célja

Az 1989 karácsonyán lezajlott romániai hatalomváltással, a kommunista diktatúra megdöntésével, új korszak kezdődött az erdélyi magyarság történetében is. A társadalom demokratikus átalakulása a kulturális életben is jelentős módosulásokat, értékváltozást hozott. Az információs társadalom megjelenése, a magánkezdeményezésen és a magántulajdonon alapuló gazdasági élet beindulása – főleg az ipari termelés visszaszorulása, illetve a szolgáltató szektor egyre erőteljesebb kibontakozása – a kultúrára is nagy hatással voltak. Az információs társadalom – főleg a modern audiovizuális eszközöknek és az internetnek köszönhetően – egyfelől lehetővé tette, hogy az igényes kultúra fogyasztói a legmagasabb színvonalon elégítsék ki igényeiket (ha anyagi lehetőségeik ezt megengedik), másfelől azonban nagymértékben hozzájárult a populáris és a szubkultúra burjánzásához. Az utóbbiak terjedésének, valamint a kulturális értékekkel szembeni igénytelenségnek sajnálatosan nagyobb az esélye a fogyasztói társadalomban, mint az értékorientált művelődésnek.

Az új társadalmi berendezkedés során az állam, főleg anyagi okokra hivatkozva, kivonult a kultúra támogatásának számtalan területéről. Ugyanezt tették helyi szinten az állam szerepét átvállaló, demokratikus úton megválasztott önkormányzatok is. S mivel a kommunista diktatúra idején kultúrházainkat vagy központi alapokból (nagyobb települések esetén), vagy pedig a helybéli tanács költségvetéséből (különösen faluhelyen) működtették, az elmúlt tizenöt évben sok ilyen intézmény (épület) maradt anyagi támogató nélkül. Pedig a demokratikus változások előtt talán nem volt olyan település az országban, melynek ne lett volna művelődési háza. Ezek valóban kultúraközvetítő szerepet játszottak az adott faluban, városban, de ők voltak a hatalom szócsövei is. Mindig a szervezők ügyességén és leleményességén múlott, hogy a szocreál ideológia jármába hajtott intézmény – a hatalom éberségét kijátszva – mennyire tudott valódi kulturális értékeket közvetíteni, a kisebbségek kultúrájában pedig mennyiben tudta a hagyományt, az identitás megőrzését és ápolását egyeztetni a népi demokrácia kommunista ideológiáján alapuló művelődési koncepciókkal. Tény azonban az is, hogy a vegyes lakosságú településeken a hatalom figyelt a demokrácia megőrzésének látszatára, s ezért a kultúrház programjaiból minden nemzetiség a saját nyelvén is részesült.

A jelenlegi felmérésnek az volt a célja, hogy kilenc Kolozsvár környéki településen megvizsgáljuk a kultúrházak mai állapotát. Mi történt ezekkel az intézményekkel az elmúlt tizenöt év alatt, milyen szerepet töltenek be jelenleg a faluközösségek életében? Vállalni tudták-e továbbra is a kultúraközvetítő szerepet, vagy új intézmények jelentek meg ezen a téren is? Hisz tudjuk, hogy számos magyar közösségben vagy az egyház, vagy egy új civil szervezet, jobbik esetben a kettő együtt lett a kulturális élet mozgatórugója. Az is közismert, hogy Erdély-szerte, számos vegyes lakosságú településen a magyarok kiszorultak a művelődési otthon épületéből, s új hajlékot kellett teremteniük a kultúra számára. Így a közösségi művelődési élet régi színtere sok helyen ma vagy más célokat szolgál, mint régen, vagy használhatatlan állapotban van.

 

Az adatközlők

A felmérés lebonyolításához az egyes településeken olyan személyeket választottunk ki, majd kértünk fel, akik ismerik a falvak közelmúltját, akik ma is aktív szerepet vállalnak a közösség életének a szervezésében, s ezért egyértelműen véleményformáló szerepet töltenek be e népcsoportokban. A felméréshez kiválasztott „mintafalvakban” még van értelmiségi: pap, tanító, tanár, akik szívükön viselik a helyi közösség egészséges fejlesztésének ügyét, így a kulturális élet értékorientált befolyásolását is. Azért hangsúlyozzuk e személyiségek kulturális értékteremtő munkáját, mert ezeken a településeken a nagyváros – jelen esetben Kolozsvár – közelsége és befolyása miatt sajnos a városi szubkultúra is veszélyezteti a falvakat (különösen a fiatalokat), elnyomva és kiszorítva a lokális, a hagyományon alapuló kulturális értékeket. Mint jeleztük, a kiválasztott falvak – s ez meglátszik a helybéli művelődési életen is – még rendelkeznek értelmiséggel, hisz számtalan olyan magyarlakta települése van Erdélynek, ahol sem pap, sem pedig tanító sincsen már a közösség szolgálatában. Az adatközlőkkel előzetes megbeszélés, egyeztetés alapján kezdtük el a közös munkát, ekkor ismertettük a felmérés célját (lásd 1. sz. melléklet).

      

A kiválasztott települések 

A felmérésünkhöz kiválasztott települések a Kolozsvártól nyugatra elterülő erdélyi régióhoz, az úgynevezett Kalotaszeghez tartoznak.[1] A különböző történelmi feljegyzések, oklevelek tanúsága szerint ennek a Kárpát-medencei tájegységnek a falvai már álltak az Árpád-ház idejében, hisz az 1332., 1337. évi pápai tizedjegyzék összeállításáig 21 település neve már ismert. Kalotaszeget mint erdélyi tájegységet a legjobban talán Kós Károly mutatta be 1932-ben: „…eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő azt a kicsiny háromszögletű földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Sebes-Körös és Kalota vizei fognak be. Tágabb értelemben Kolozs megyének az a területe, amely a Kolozsvár-Nagy-várad vasútvonal, illetve országút közepén és két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csúcsáig terül el, és amelyet délen a Gyalui-havasok északi, nyugaton a Vlegyásza-havas és a Meszes-hegylánc keleti lába foglalnak be.” Keleten, azaz Kolozsvár irányában Kalotaszegnek nincsen karakteres földrajzi, de inkább talán néprajzi határa. Az „Erdély fővárosa” körüli falvak tudniillik mintegy hidat képeznek északkeletre a Mezőség, délkeletre pedig az Aranyos mente magyarok által is lakott települései között.

Néprajzilag Kalotaszeg eredetileg három részre tagolódott: Felszeg (a Sebes-Körös és a Kalota háromszöge, Bánffyhunyad központtal), Alszeg (a Körös vizétől északra, az Almás-patak völgye mentén, a Szilágyság fele) és a Nádas mente (Kolozsvárig a Nádas-patak völgye). Ehhez a tagolódáshoz kapcsolódik a kolozsvári átmeneti vidék, azaz a párhuzamos Kapus-völgyi falvak és a néprajzi szaktanulmányokban néhol megjelenő Cifravidék, ami a Nádas mente egy része, főleg Daróc, Bogártelke, Méra és Magyar-vista.

A felmérésben részt vett falvak, Magyarlóna, Magyarfenes és Tordaszentlászló, a Maros-Aranyos-Kis-Szamos völgyeit összekötő (hajdan római) út mentén terülnek el, Kolozsvárt az Aranyos mentével összekötő útvonalon. Magyarkapus az E 60-as nemzetközi műút mellett fekszik. Kisbács, Szucság, Méra, Magyarvista és Mákófalva a Nádas mentén, a vasútvonal szomszédságában. Felmérésünk szempontjából fontos, hogy a települések Kalotaszeg melyik részén terülnek el. Az útvonalak mentén elhelyezkedő falvak társadalmi–gazdasági berendezkedése például közelebb áll az iparosodott világhoz, mint a Nádas menti, vasút közeli, főleg a mezőgazdaságból élő településeké. Közülük egyedül Kisbács ölt városiasabb jelleget, a Kolozsvárhoz való közelsége miatt. Közigazgatási szempontból Magyarlóna Szászfenes községhez, Magyarfenes Tordaszentlászlóhoz, Szucság és Méra Kisbácshoz, míg Mákófalva Egereshez tartozik. Magyarvistának Gorbó a község-központja[2], Magyarkapus viszont maga a községközpont.

Kisbács kivételével a magyarság ezeken a településeken főleg a református egyházhoz tartozik. (Megjegyezzük, hogy felekezet szempontjából Kalotaszeg egész magyarsága túlnyomórészt református, két települést kivéve: Kisbács, valamint az Egeres községhez tartozó Jegenye, ahol a katolikusok vannak túlsúlyban.)  

A falvak etnikai és vallási megoszlását a 2. sz. melléklet szemlélteti, jórészt a 2002. évi népszámlálás adatai alapján.

 

Eredmények

A felmérésben (3. sz. melléklet) részt vett településeket két csoportba sorolhatjuk. A jelentős főútvonalak közelében fekvő, nagyobb, városiasabb jellegű falvak (Magyarlóna, Magyarfenes, Szentlászló, Magyarkapus, Kisbács), valamint a kisebb, vasút és Nádas menti települések (Szucság, Méra, Magyarvista és Mákó-falva). Az első csoport települései erőteljesebben tartoznak Kolozsvár agglomerációjához, mint a második csoportéi. Továbbá: míg az első csoportba tartozó nagyobb települések kultúrházai amolyan többfunkciós központoknak épültek, addig a második falucsoport művelődési otthonainak szerényebb a külseje. Míg az első csoport kultúrházainak épületei a letűnt népi demokrácia időszakának alkotásai, s így a kor építészetének stílusjegyeit is magukon viselik, addig a többi Nádas menti település művelődési otthonait régebben emelték. Ez az oka annak, hogy az utóbbi falvakban főleg a helybéli református egyházközség a tulajdonos. Mivel az első csoport falvaiban a kultúrházak 25-50 évvel ezelőtt épültek, s azóta az állagmegőrzésre anyagi fedezet nem volt, ma ezek az épületek nagyon komoly felújításra szorulnak. (A Nádas menti Magyarvista kultúrháza is félévszázados, de 1989 után gazdátlanná vált, s csak 2005-ben került a ház a telekkel együtt a református egyházközség tulajdonába.) 

1989 előtt a kultúrházak fenntartói a helybéli néptanácsok voltak. (Kivételt képez Tordaszentlászló, ahol a demokratikus változások előtti időszakban a rendezvények bevételeiből a kultúrház is hozzájárult az épület fenntartásához. Véleményünk szerint ez a részbeni önállóság ma is tükröződik a falu kulturális életében, a felmérésben részt vett kilenc település közül Tordaszent-lászlón a legerőteljesebb a művelődési élet.) Az első csoportba tartozó települések művelődési otthonainak fenntartói ma is a helybéli önkormányzatok, működtetői azonban a helyi magyar közösségek. A Nádas menti falvak kultúrházai egyházi tulajdonban vannak, működtetőik szintén a helybéli közösségek.

A két vegyes lakosságú településen (Kisbácson és Szucságon) a magyarság önálló művelődési otthont épített magának az elmúlt 15 év alatt. Kisbácson a katolikus egyház telkén az Ifjúsági Házat (évente csak egy-két alkalommal használják a falu eredeti kultúrházának színpadtermét, a házban a helyi önkormányzat irodái működnek). Szucságon a református imatermet alakította át az egyház a közösséget kulturális szempontból is kiszolgáló központtá, a falu eredeti művelődési otthonába legfeljebb falugyűlések alkalmával megy be a magyar közösség.

Elmondható, hogy a kultúrházak helyiségei, melyek valamikor a kulturális multifunkcionalitás jegyében az intézményt szolgálták, ma már csak részben segítik az épület művelődési célú működését. Jobbik esetben könyvtár vagy valamilyen, a települést kiszolgáló más intézmény is tevékenykedik itt, de nagyon sok helyen kihasználatlanul állnak a helyiségek. Vagy azért, mert az épület elhasználtsága ma már olyan mértékű, hogy bizonyos részei semmilyen célra sem alkalmasak, vagy pedig azért, mert az épület tulajdonosai semmilyen tevékenységről nem gondoskodnak. (Megjegyezzük, Tordaszentlászlóra, valamint a két vegyes lakosságú település művelődési otthonaira ez nem érvényes, viszont a két falu eredeti kultúrházaira igen.)  

Az épületek kulturális tevékenységét kiszolgáló minimális infrastruktúra, Tordaszentlászló kivételével, sehol sincsen. Vagyis nincsen számítógép, telefon, fax, fénymásoló, az internetről – értelemszerűen – nem is beszélve. Tordaszentlászlón az épületben működő teleház kiszolgálja a művelődési otthont is, ezért az intézmény csatlakozik a világhálóra. ( Megjegyezzük, hogy a kultúrházak mellékhelyiségei az épületen kívül működtek és működnek ma is.) (4. sz. melléklet)

A kulturális programok lebonyolításához, Tordaszentlászló kivételével, minden faluból hiányzik a szakmaiság. Egyrészt nincs szakavatott személyzete egyetlen intézménynek sem, másrészt azok, akik szervezőmunkával és sok lelkesedéssel időnként életet visznek az épületbe, ezt az egzisztenciájukat biztosító munkájuk mellett, résztevékenységként, (magyar) társadalmi feladatként, amolyan nemzeti kötelességtudatból teszik. Így a kultúrházak programjait általában az ötletszerűség jellemzi, hiányzik a tervszerű kulturális menedzsment. Kivételt képez néhány hagyományos, illetve hagyományőrző tevékenység. Tordaszentlászlón, mint jeleztük, nem hiányzik a szakmaiság. A kultúrház igazgatója az önkormányzat alkalmazottja, mint ahogyan van külön projekt- és pályázatíró alkalmazott is. Mind a művelődési ház igazgatója, mind pedig a könyvtár működtetője több országos képzésen vettek részt. Az intézmény tagja a Román Művelődési Házak Szövetségének, és bizonyos programok lebonyolításában együttműködik a Kolozs megyei Népi Alkotások Házával. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt másfél évtizedben számos hazai és nemzetközi pályázatot nyertek. A kulturális turizmus feltételeinek megteremtése érdekében elkészült a művelődési ház fejlesztési terve. (Különben a faluban évek óta Magyarfenessel közösen működtetik a faluturizmust.) A teleház programján többek között angol nyelvtanfolyam, projektmenedzser-képzés szerepel kezdőknek, amelyen a községhez tartozó mind a nyolc településről vesznek részt érdeklődők. Alakulóban van a kultúrházban Tordaszentlászló, Magyar-fenes és Magyarléta internetes megjelenítése a világhálón.    

A kulturális élet a felmérésben részt vett falvakban jórészt önerőből zajlik. A kulturális csoportok és az oktatók tiszteletdíját, utazási költségeit még a tordaszentlászlói Thamo Gyula Közművelődési Egyesületben is önerőből állják.

A házak művelődési tevékenységei két fő csoportba sorolhatók. Az egyik a hagyományőrzésen alapuló tevékenységek: néptánc, kóruséneklés, amatőr színjátszás és az ezekkel kapcsolatos próbák, előadások, helyenként a felnőttképzés (Tordaszentlászló, Kisbács). A másik a főleg a fiatalok által kedvelt, a városból betört könnyű műfajhoz kapcsolódik, sajnos abból is a legértéktelenebb: a diszkótól a „lagzilajcsis” zenén át a román szubkultúrából átvett maneleig[3].

Úgy tűnik föl, hogy a város által nyújtható kulturális tevékenységek megszűntek. Nincsenek például író-olvasó találkozók, pedig 1990 előtt sok helyen rendeztek. Ugyanígy nincsenek – vagy nagyon kevés helyen és nagyon ritkán – a régi szabadegyetemi szeminárium jellegű, ma népfőiskolának nevezett előadássorozatok. Talán egyedül a gazdatanfolyamok maradtak meg ezek közül. Az első tevékenységre véleményem szerint nincs igény, mert az olvasási kultúra nagyot zuhant az utóbbi időben, a másik kulturális programra talán lenne közönség, de annak jelentős anyagi vonzatai vannak, melyre a közösség – úgy tűnik föl – nem tud áldozni.

Régen a hivatásos művészek állandó vendégei volt a falvaknak, mára a Kolozsvári Magyar Színháznak és Operának a kistelepülésekre kijáró, úgynevezett tájolási tevékenysége teljes egészében megszűnt. Megjegyezzük, hogy más hivatásos színtársulat sem lépett fel a falvakban. Ehhez egyrészt az intézmények műsorpolitikája járul hozzá, másrészt anyagi vonzatuk, hiszen ráfizetéses tevékenységként jelentkeznek az intézmények gazdasági életében.

Míg például Tordaszentlászlón a kolozsvári Művészeti Népiskola 1990 előtt tanfolyamokat szervezett, mára ez a tevékenység megszűnt, minden bizonnyal azért, mert a városi intézménynek nincs erre anyagi fedezete. Bár a szomszédos falvak kórusai, tánccsoportjai, színjátszó körei kölcsönösen fel-felkeresik egymást műsoraikkal – nagy ritkán megyei szintű találkozókat is tartanak a felmérésben részt vett településeken –, más magyar lakta megyék színjátszó köreinek, mint például valamikor a kovásznai műkedvelő színjátszóknak a rendszeres magyarlónai látogatására már nem kerül sor.      

A felmérésben részt vett településeken nagyon erős civil szervezeti élet folyik. A kilenc településen, az adatközlők szerint, összesen 21 olyan civil szervezet és kulturális csoport működik, melyek kifejezetten közművelődési tevékenységet folytatnak. Ezek közül néhány szervezet jogi személyiséggel is rendelkezik. Itt is Tordaszentlászló vezet nyolc civil szervezettel, de érdekes megemlíteni, hogy a Nádas menti Mákófalván mint kisebb településen, három közművelődési egyesület is van, közülük kettő jogi bejegyzéssel működik. Magyarvistán, ahol a kultúrház romos, életveszélyes állapotban van, sajnálatos módon egyetlen civil szervezet sincs. A kulturális élet igazgatásában, az egyházi és hagyományőrző tevékenységek szervezésében azonban a helybéli református egyház vállal szerepet.

A civil szervezetek tevékenysége jórészt művelődési ház központú, az épület jelentős segítséget nyújt a tevékenységek lebonyolításában. Kivétel azonban itt is van, hisz Mákófalván a közművelődési tevékenységek jelentős része a kultúrházon kívül, például az iskolában zajlik. Tordaszentlászló kivételével a településeken működő civil szervezeteknek nincsen állandó, folyamatos tevékenysége, programjaik inkább esetlegesek, alkalomszerűek, vagy évente bizonyos időszakban hagyományosnak mondhatók.

Az egyházi tevékenységek jól elkülönülnek a civil egyesületek programjaitól és a templom köré szerveződnek, szerepvállalásuk azonban a kulturális életben is jelentős. Tordaszentlászlón például a lelkész a helybéli EMKE-fiók vezetője is, és a kultúrházzal, valamint az RMDSZ helyi fiókjával együtt, másfél évtizede rendszeresen szervezi a Szent László napi kórustalálkozót. Az egyházi kórus Magyarfenesen is jelentős közösségformáló erő. Szucságon a lelkész szervezi a Nádas menti falvak hagyományos szavalóversenyét, Magyarvistán a teljes kulturális élet az egyház irányítása alatt áll. Kisbácson a falu művelődési életét főleg a helybéli civil szervezet tartja kézben, ám a közösségi ház a katolikus egyház területén van. Mérán és Mákófalván a kultúrház tulajdonosa az egyház. Sajnos az utóbbi faluban az egyház közösségi szerepvállalása a művelődési házon keresztül ugyancsak visszafogott.      

 

Írásunk végén néhány következtetés megfogalmazására is vállalkozunk.

·Kulturális téren is erősen érződik a községközpontok domi-nanciája. Gondoljunk például Tordaszentlászló és Magyarfenes viszonylatára, ahol az előbbi település mint községközpont, nagyobb tapasztalattal indult a művelődési élet szervezésében. 1989 után viszont már mind a két falu közel azonos épülettel, kultúraközvetítő lehetőséggel rendelkezik. Vagy Kisbács mint községközpont és a hozzá tartozó Szucság illetve Méra mint települések összehasonlításában: az előbbiben, bár vegyes lakosságú település, a magyarság által épített kultúrház igencsak gazdag programmal csalogatja a közösséget. Viszont a szintén vegyes lakosságú Szucság – ahol a magyarság szintén önerőből épített kulturális hajlékot (kibővített református gyülekezeti terem) –, vagy a főleg magyarok lakta Méra kultúrházainak programja viszont visszafogottabb, szerényebb. Sajnos úgy tűnik föl, hogy bár adminisztratív szempontból ezek a települések összetartoznak, a magyar művelődési élet szervezése tekintetében hiányos az együttműködés. Pedig úgy gondoljuk, nagyok a lehetőségek, különösen az anyagi források megteremtésében. Hisz a modern faluturizmus, amelyet mindegyik közösség óhajt (s a felmérésben részt vett falvak közül csak Tordaszentlászlón és Magyarfenesen működik), a vendégek elszállásolása mellett a helybéli kulturális hagyományok vendégcsalogató programjainak a bemutatásán is alapszik.

·Szükség lenne a város nyújtotta kultúra erőteljesebb megjelenítésére faluhelyen. Kolozsvár kulturális vonzásának jobban kellene érvényesülnie e településeken. Például a felmérésben részt vett kilenc település közül csak Kisbácson van a téli időszakban, heti rendszerességgel, népfőiskola jellegű faluszeminárium (az is az elmúlt két évben működik). Működtetéséhez a helybéli civil szervezet megpályázta a pénzt (főleg az előadók utaztatására Kolozsvárról). Ezen kívül Tordaszentlászlón működtetnek időközönként népfőiskolát. Sajnos a többi településen még kezdeményezés sem volt az elmúlt másfél évtizedben. A tanítók, tanárok nem indítanak olvasást serkentő programokat, pedig léteznek módszerek a tanulóifjúság olvasási kedvének a felkeltésére. Jó lenne, ha a Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete a pedagógusok részére programjába iktatna ilyen típusú képzést. Hisz ha van olvasási kedv, akkor lehet író - olvasó találkozókat is szervezni. A kolozsvári írott és elektronikus média képviselői is ritkán jelennek meg e településeken, hogy találkozzanak a lakossággal, pedig ez saját érdekük is lenne. Még akkor is, ha ezeken a településeken nincs olvasójuk vagy hallgatójuk. A kultúrházak jó helyszínei lehetnének e találkozóknak. Ugyancsak nem jelentkeztek a vizsgált településeken az elmúlt 15 évben a kolozsvári civil szervezetek képviselői. Kivételt képez ez alól az Erdélyi Múzeum Egyesület, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság[4]. Képviselőik megjelentek különböző programokon, vagy éppen segítettek azok kialakításában. Pedig Kolozsvár a civil szakmai szervezetek erdélyi viszonylatában élen jár, hisz 1989 karácsonya után – éppen azért, mert a kommunista rendszerben a magyar egyetemi oktatást és szakemberképzést elsor-vasztották – számtalan egyesület jött létre, melyek később, a kibontakozó magyar főiskolai oktatás szakmai bázisai lettek. Vagyis az elit kultúra képviselőinek erőteljesebben kellene szerepet vállalniuk a falu művelődési életében. A színház, az opera művészeinek a megjelenése e települések színpadain jórészt az intézmények anyagi lehetőségeitől függ, de talán nem csak attól. Hisz kellő műsorpolitikával (különösen színtársulat esetében), kis létszámú darabokkal meg lehetne jelenni a vidéki települések színpadain. A kiszállásokat akár egy mikrobusszal is meg lehetne oldani. (Megjegyezzük, hogy ha minden erdélyi magyar színtársulat évente programjára tűzne egy-egy ilyen előadást, akkor ésszerű munkamegosztással, egyetlen mikrobusszal meg lehetne oldani a vidéki kiszállásokat – különösen a szórványmagyar településekre –, és ezzel folyamatosan gondoskodni a színházi programokról.) Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy  a településeken is kell lennie egy vagy több közösségi animátornak, aki nemcsak a lakosok érdeklődését próbálja felkelteni az imént jelzett, a városból érkező kulturális programok iránt, hanem részben vagy egészben megpróbálja előteremteni az anyagi fedezetet, ha az szükséges.

·Fontosnak tartjuk az önerő, a belső közösségi energia, a humánerőforrás mozgósításának kérdését, amelyben a kultúrházak mint közösségi színterek, ugyancsak jelentős szerepet vállalhatnának. A felmérés azt igazolja, hogy a faluközösségek belső energiája megvan, de sok esetben tudáshiánnyal, vagyis a szakmaiság hiányával küszködnek mindazok, akik a közösség irányítására vállalkoznak. Megítélésünk szerint olyan tanfolyamokra lenne szükség, amelyek közösségi animátorokat képeznek e falvakban, akik összetett feladattal irányítanák a település társadalmi életét. És itt nemcsak kizárólag a művelődési élet szervezésére gondolunk, hanem a kultúra és a gazdaság összekapcsolására is, vagyis a faluturizmustól elkezdve a helyi értékek feltárásán és a közösség életébe építésén keresztül – nem utolsósorban – a szociális problémák orvoslásáig. Ezzel a művelődési otthonok túlléphetnének azon, hogy csak kultúraszolgáltató intézményként működjenek, és összetettebb feladatot látnának el – természetesen a gazdasági követelményeket is figyelembe véve – a közösség szociokulturális igényeinek kielégítésében. Véleményünk szerint, a jövőbeni régiófejlesztés érdekében, minden faluközösségnek el kellene készítenie települése minél átfogóbb monográfiáját.

A felmérés 2005 őszén készült.

Köszönetet mondok Kálóczy Katalinnak a nagyon hasznos szakmai tanácsokért, és Ács Zsolt kollégámnak és kedves barátomnak a dolgozatom elkészítésében nyújtott segítségéért.

A felmérés a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával készült.

 

 

1. sz. melléklet

Az alábbiakban az adatközlőket soroljuk fel, név szerint, címükkel együtt:

Magyarlóna: Szatmári Béla, református lelkész, Luna de Sus nr. 219, jud. Cluj 407281, tel: 0264266626, e-mail: szatmari_bela@yahoo.com

Magyarfenes: Lengyel István református lelkész, valamint Laczi Enikő kultúrházigazgató, Savadisla 293, jud Cluj 407505, tel: 0264374127, 0746993874

Tordaszentlászló: Boldizsár Zeyk Imre, nyugalmazott tanár, Savadisla, Nagy u. 379, jud Cluj, tel/fax: 0264374001, e-mail: boldizsarzeyk@yahoo.com

Magyarkapus: Sebestyén Ferenc református lelkész, Capusu mare 71, jud Cluj, tel: 0264350072.

Kisbács: Deák Ferenc, RMDSZ elnök, autóbádogos, Baciu 529, jud Cluj, tel:0264260408, 0745368647.

Szucság: Tamás Ernő, református lelkész, Suciag 155, jud Cluj, tel: 0264260760

Méra: Varga György, tanár, iskolaigazgató, Mera 27, jud. Cluj, 0264270113

Magyarvista: Felházi Zoltán, református lelkész, str. Mica 180, Vistea, jud Cluj 407299, tel: 0744913173, 0264271420, e-mail: zfelhazi@freemail.hu

 

Mákófalva: Kovács Pali Ferenc, népművész, Macau 47, jud Cluj, 407013, tel: 0740771318.

Az adatközlőknek önzetlen munkájukért ezúton szeretnék köszönetet mondani!

 


2. sz. melléklet: A lakosok megoszlása nemzetiségek és felekezetek szerint

 

 

A lakosok megoszlása

száma

(fő)

Község-központ

 

Település

nemzetiségek

felekezetek szerint

 

 

 

 

 

magyar

román

cigány

egyéb

refor-má-tus

kato-li-kus

uni-tári-us

bap-tis-ta

izra-elita

pünkös-dista

adven-tista

Jehova Tanúi

ortodox

görög kato-likus

egyéb

 

 

 

 

Magyar-lóna

1400

700

 

 

1200

18

 

100

 

82

 

 

700

 

 

2100

Szász-fenes

 

 

Magyar-fenes

859

15

2

 

721

131

1

 

 

 

 

 

11

3

9

876

Torda-szent-lászló

 

 

Torda-szentlászló

966

46

13

 

929

20

7

 

 

 

 

 

62

1

6

1025

KKP

 

 

Magyar-kapus

800

40

 

 

800

 

 

 

 

 

 

 

40

 

 

840

KKP

*

 

Kisbács

1146

2429

442

7

400

700

45

 

1

 

 

 

2419

10

 

4024

KKP

 

 

Szucság

511

615

160

 

591

 

 

 

 

 

 

 

695

 

 

1286

Kisbács

*

 

Méra

1152

127

138

 

1100

 

 

122

 

 

 

 

195

 

 

1417

Kisbács

*

 

Magyar-vista

770

30

 

 

720

4

 

 

 

 

46

 

30

 

 

800

Gorbó

*

 

Mákófalva

635

15

 

 

585

 

 

25

 

 

 

25

15

 

 

650

Egeres

*

 

 

 

3. sz. melléklet: A felmérési adatlap

 

ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET

ROMÁNIAI MAGYAR NÉPFŐISKOLAI TÁRSASÁG

 

Kultúrházaink felmérése

A település neve:

A felmérő ívet kitöltő személy neve, címe, telefonszáma. E-mail:

1)1. Mikor épült a kultúrház?

2)2. Ki volt a fenntartója 1990 előtt?

3)3. Milyen kulturális tevékenységek folytak 1990 előtt? (felsorolás)

4)4. Kinek a tulajdonában van ma a kultúrház, kik működtetik az épületet?

5)5. Milyen jelenleg a kultúrház?:

i)I)    van-e színpad?

ii)II)   hány néző fér el?

iii)III) milyen más helyiségei vannak az épületnek és mire használják?

6)6. Milyen infrastruktúrával rendelkezik az épület, vagy a működését biztosító intézmény?

i)I)    számítógép?

ii)II)   telefon és fax?

iii)III) internet?

iv)IV) fénymásoló?

 

v)V)   más?

7)7. Milyen tevékenységek zajlódtak 1989 után és milyenek vannak jelenleg az épületben? (felsorolás szintjén)

8)8. Milyen civil szervezet(ek) működik(nek) ma a településen és azok milyen kapcsolatot tartanak fenn a kultúrházzal?

9)9. Milyen szerepet vállal a helybéli egyház(ak) a település közművelődési életében és ezek a tevékenységek mennyiben kultúrház-központúak?

10)10. Milyen korosztály látogatja a kultúrház rendezvényeit:

i)I)    idősek?

ii)II)   középkorúak?

iii)III)  fiatalok?

(Ha esetleg a korosztály szerinti látogatottság programcentri-kus, kérem külön jelezni programfajták szerint.)

11)11. Milyen elképzelése, javaslata van egyrészt a kultúrház jobb kihasználása érdekében, másrészt a falu kulturális életének a jobbításáért, és ehhez milyen támogatást igényelne (nem csak anyagit)?

12)12. Milyen más megjegyzése lenne a témával kapcsolatban?

Bármilyen más, a témával kapcsolatos kiegészítést, javaslatot köszönettel fogadunk, amit kérünk a nyomtatványhoz külön írásban csatolni.

Köszönjük, hogy együttműködött!

Dátum                                     Aláírás

 

 

4. sz. melléklet: Tulajdonos, felszereltség, kulturális csoportok

 

Település

Az építés éve

Az épület

tulajdonosa

A kultúrházak felszereltsége

Egyesületek, kulturális csoportok

 

 

 

Számítógép

Tele-fon

Fax

Internet

Fénymásoló

Világi

Egyházi

Magyarlóna

1950-1960

Önkormányzat

-

-

-

-

-

1

0

Magyarfenes

1975

Önkormányzat

-

-

-

-

-

2

1

Tordaszentlászló

1953-1963

Önkormányzat

+

+

+

+

-

7

1

Magyarkapus

1960-1965

Önkormányzat

-

-

-

-

-

1

0

Kisbács 1.

1982

Önkormányzat

+

+

+

+

+

1

1

Kisbács 2.

2004

Katolikus egyház

-

-

-

-

-

 

 

Szucság 1.

20. sz. eleje

Ortodox egyház

-

-

-

-

-

1

0

Szucság 2.

2004

Református egyház

-

-

-

-

-

 

 

Méra

1946

Református egyház

-

-

-

-

-

2

0

Magyarvista

1954-1958

Református egyház

-

-

-

-

-

0

0

Mákófalva

1939

Református egyház

-

-

-

-

-

2

1

 

 

 

 

 

 

 

Összesen

17

4

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



[1] A régióhoz kapcsolódó történelmi és földrajzi adatokat a Kalotaszeg és környéke című, Fogarasi László és Ajtai Ferenc által szerkesztett kiadványból vettük, kiadta az EKE Kolozsvári Osztálya, 2003-ban.

[2] A román közigazgatásban több falu községet alkothat. A község neve a községközpont-falu nevét viseli.

[3] Görögös-cigányos népzenét utánzó román könnyűzenei irányzat.

[4] Kolozsvár központtal, főleg erdélyi szinten működő, szakmaim civil szervezetek.