JOG-ALKOTÁS – VAGY JOG-ELVONÁS?

Szakvélemény a jogalkotásról szóló 2006. évi törvénytervezetről

E szakvélemény bevezetőjeként a jelen törvénytervezet által hatályon kívül helyezni kívánt 1987. évi XI. tv. 17. §-át kell idéznem:

„Jogszabályt akkor kell alkotni, ha a társadalmi–gazdasági viszonyok változása, az állampolgári jogok és kötelességek rendezése, az érdek összeütközések feloldása azt szükségessé teszi.”

Kétségtelen tény, hogy 1987 óta erősen megváltoztak a politikai-gazdasági viszonyok – a „proletár vagy pártállami diktatúrából” átléptünk a parlamentáris demokráciába – ez azonban csak akkor jelentett volna jogalkotási kényszert a dolgok logikája szerint, ha egy elavult és antidemokratikus jogszabályt kellene felcserélnünk egy korszerű és demokratikus jogszabályra. Ha azonban az 1987. évi XI. törvényt és a jelen törvénytervezetet összehasonlítjuk, első látásra megállapíthatjuk, hogy a jelenleg érvényes jogszabály keletkezési korát meghaladó mértékben volt nyitott és demokratikus, a jelen törvénytervezet viszont szinte kizárólag az államhatalmi szervek – a Kormány, a minisztériumok, az Országgyűlés, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság – ill. az önkormányzatok egymás közti kommunikációjának tárgyává teszi a jogalkotást. Tehát: nem volt nyilvánvaló jogszabály-alkotási kényszer, kizárólag a létező társadalmi jogok elvonásának szándéka tűnik ki a megismert törvénytervezetből.

Lehetséges, hogy bizonyos esetekben a jelenleg érvényes törvény részletessége és demokratikussága folytán lassíthatta a törvényhozás munkáját. A jelen törvénytervezet pragmatikus, kemény, határozott mondatokból áll, mondhatni: direktívákból. Ám semmilyen körülmények között nem annullálhatók a jelenleg érvényes törvény azon részei, melyek a jogalkotás megkezdése, a jogszabályok előkészítése, kodifikálása és előzetes hatásvizsgálata során pontosan meghatározzák a társadalmi párbeszéd kötelezettségét és annak formáit. E rendelkezéseket tehát be kell építeni a jelen törvénytervezetbe, az alábbiak szerint:

 

1. Az 1987. évi XI. tv. 18. §. (1), 19. és 20.§-át szó szerint*;

2. A törvénytervezet 37. §-ába az 1987. évi XI. tv. 25.§ (2) bekezdését**;

3. A törvénytervezet 41.§-ának (1) bekezdésébe: „A szakminiszter a Kormány elé terjesztendő jogszabály és a miniszteri rendelet tervezetét és a kapcsolódó előterjesztést, illetve szakmai összefoglalót elektronikus úton megküldi” új (h) albe-kezdés: „az érdekelt társadalmi szervezeteknek, érdekképviseleti szerveknek, valamint a megfelelő tudományágak képviselőinek”.

4. A jelen törvénytervezet 45. §.-a ugyan lehetővé teszi, hogy bárki véleményt nyilváníthasson a jogszabálytervezetekről; ez azonban túl tág (egyazon elbírálás alá esnek az alkalmi weblátogatók az egyházakkal, az országos köztestületekkel és az érdekképviseleti szervekkel (45. § (5) bek.), s ezenfelül e véleménynyilvánítás kizárólag elektronikus úton történhet. Szükséges tehát egy új (3) bekezdés beiktatása:

„a jogszabályt előkészítő minisztérium köteles egyeztetni azt az egyházak, az országos köztestületek és az érdekképviseleti szervek erre hivatott képviseleti fórumaival.”

 

ÖSSZEGEZVE: a jogalkotásról szóló új törvénytervezet jelen formájában jelentősen korlátozná a demokratikus joggyakorlást, ezért javasolt átdolgozása a fent javasolt formában, összevetve az 1987. évi XI. törvénnyel.
Szeged, 2006. június 6.

Kiss Ernő