Dr. Gelencsér Katalin: Az időskorúak művelődése és közösségi formái Magyarországon

Kultúrpont Iroda Stratégiai tervezési füzetek V.

Már az jó érzés, ahogy Dr. Gelencsér Katalin a témához nyúl. Mert hogy szeretettel teszi. 

A kiadvány szakszerű, mindent elmond és összefoglal, amit a témáról hazánkban és tágabb körben tudni kell, s ezen közben jó a hangja, a szemlélete, és olvasva az is tevékenységre ösztönződhet, aki időskorú, s az is, aki ezzel a korosztállyal foglalkozik.

A szerző már a kiadvány bevezetőjében megüti, majd az egész szöveg során él azzal a hanggal, amely képes rá, hogy az olvasót fogva tartsa, így a szép kiállítású, fotókkal is gazdagított kiadvány bizonyára sok olvasót számolhat majd.

 

„Mélységesen tisztelem és szeretem azokat a nyugdíjasokat, akik a helyi közösségi élet, a szellemi pezsgés meghatározó ösztönzői!”*

 

A tájékoztató kiadvány foglalkozik az időskor megítélésével, művelődésügyének alakulásával, a felnőtt- időskori tanulással, művelődéssel, az időskorú személyiség szellemi képességeivel; a tevékeny időskor, a kreativitás és az öregedés összefüggéseivel.

Végigveszi az időskorúak közművelődési tevékenységeit, a hagyományőrzés és népművészettel kezdve, a művészetek amatőr gyakorlásával folytatva, eljutva egészen a képzésekig és ismeretszerző tevékenységekig.

Az idősek országos hatáskörű művelődési szervezetei közül külön egységet szán a nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az Éveknek” Országos szövetségének, a Tájak - Korok - Múzeumok Egyesületnek, a Honismereti Szövetségnek és a Kertészek és Kertbarátok Országos Szövetségének.

A Nemzetközi modellek és minták után a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma szakterületi stratégiai ajánlásai következnek az idős korosztály művelődésének és életminőségének elősegítése érdekében.

Végül találhatók a irodalmi hivatkozások, valamint a címek, telefonok, honlapok jegyzéke.

 

A könyvecske él a művelődéstörténet példáival, s szerzője gazdagon idéz, mottóként, főgondolatként, mondandója kifejtésének érdekében, vagy éppen érvelése bizonyítékaként.

Ennek köszönhető, hogy a füzetecske nem csak egyszeri elolvasásra számíthat, hanem arra is, hogy újra meg újra lekerül a polcról.

„A magyar művelődéstörténet a reformáció, s különösképpen a reformkor időszaka óta ismer olyan társas, kulturális közösségeket, amelyekben az időskorúak mintaadó szerepe meghatározó volt. Ahogy a céhes nevelésben az inas, a legény, a mester szerepe közös értékrend alapján egyértelmű volt, úgy határozódott meg egy-egy helyi énekkarban a szólamvezetők, a kották gondozóinak szerepe, s úgy vált a személyiség hitelességnek meghatározójává, hogy milyen módon teljesíti az önként vállalt, vagy szépséges hangja, vagy színészi adottsága, vagy más szolgálat révén a közösség által reá rótt szerepet. Ez a zömében egyházi, kisvárosi, vidéki, falusi hagyomány dúsult meg 1867 után, amikor a „szakik”, az akkori fejlett technológia üzemeltetésének német, francia, olasz, angol stb. munkásai korábbi hazájuk ének, sport, közösségi létének kultúrájával gazdagították a magyar közösségi művelődési tevékenységek tartalmát és formáit is.”

 

Olyan a leírás, mint egy jó mese. Tanulságos is.

Ahogy a 39. oldalon a 45 és 64 év közötti észt, magyar, szlovén, német, finn, francia, svéd, belga, angol, norvég felnőttek tanulásra fordított idejét – perc/ hétben 2005. februárjában – mutató grafikon.

 

De emlékezetes maradhat számunkra a kiadvány akár Avilai Szent Teréz: Az öregedő ember imája vagy XXIII. János pápa tíz törvénye az öregségről c. írásai miatt.

 

„Uram! Te nálam jobban tudod, hogy napról napra öregszem és hogy egy szép napon öreg leszek.

Óvj meg attól az elbizakodottságtól, hogy minden alkalomnál és minden témához hozzászóljak.

Válts meg attól a szenvedélytől, hogy mások ügyeit rendezni akarjam.

Taníts meg arra, hogy megfontolt (de nem töprengő), segítőkész (de ne diktátor) legyek…

Óvj meg, hogy végtelen részletekbe merüljek és adj nekem elég lendületet, hogy könnyen mondanivalóm végére jussak.

Taníts meg elhallgatni betegségeimet és panaszaimat. Sajnos ezek egyre szaporodnak, és évről évre nagyobb a kísértés, hogy azokról beszéljek…

Taníts meg arra a csodálatos bölcsességre, hogy tévedhetek…

Taníts meg arra, hogy fel tudjak fedezni embertársaimban váratlan talentumokat, és add meg, Uram, a tehetséget, hogy azokat meg is említsem nekik.” (Avilai Szent Teréz)

 

„1. Ma megkísérlem úgy átélni a napot, hogy nem akarom egyszerre megoldani életem minden problémáját.

2. Ma igen nagy figyelmet fordítok megnyilvánulásaimra: senkit sem bírálok, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyreigazítsak vagy kijavítsak, csak magamat. 

3. Ma boldog leszek abban a tudatban, hogy boldogságra születtem, nemcsak a másvilági, hanem az evilági boldogságra is.

4. Ma alkalmazkodom a körülményekhez anélkül, hogy megkívánnám, hogy a körülmények alkalmazkodjanak az én kívánságaimhoz.

5. Ma tíz percet szánok az időmből egy jó olvasmányra, amint a táplálék a testi élethez, a jó olvasmány a lelki élethez szükséges.

6. Ma elvégzem a napi jótettet, és senkinek sem dicsekszem vele.

8. Ma új részletes programot állítok össze. Talán nem ragaszkodom hozzá pontosan, de megfogalmazom. Két rossztól fogok tartózkodni: a hajszától és a határozatlanságtól.” (XXIII. János pápa)

Mátyus Aliz