CIVIL ÖSSZEFOGÁS

Nem tudom, mi lesz a sorsa a hétvégén Budakalászon megalapított Kárpát-medencei Kulturális Szövetségnek, mennyire lesz „ütőképes” egy ilyen jellegű egyesület, azt viszont tudom, mert tapasztaltam, hogy lelkesedésből és hozzáállásból nem volt hiány ezen a három napon át. 114 Kárpát-medencei magyar kisebbségi civil szervezet küldte el képviselőjét, Romániától Szlovákián és Szerbián át el egészen Ukrajnáig, Cseh- és Morvaországig, valamint Szlovéniáig.

Ha olyan hittel és empátiával vállalnánk fel dolgokat mi, erdélyi, romániai magyar civilek, mint ahogyan teszi azt a Budakalászi Találkozó szervezője, Romhányi András, akkor meggyőződésem, hogy sokkal előbbre tartanának civil ügyeink, és sokkal nagyobb hangunk lehetne a minket érintő kérdésekben való döntéseknél. Valami megmagyarázhatatlan erő hajtja ezt az embert, csak így sikerülhet évről évre létrehozni azt a találkozót, amelyre idén már alig futotta pénzből, s a költségeket is hitelből állták. Ennek ellenére a résztvevők nem érezték meg „túlságosan”, hogy költségvetéshiánnyal küszködnek a szervezők, ha csak nem azon, hogy nem 3–4 csillagos szállodában voltak elszállásolva, de az összetartozás hangulata ezt a kis hiányérzetünket is elnyomta.

„A Budakalászi Találkozót azért találtam ki, hogy találkozzanak a kis hajszálerek, amelyek aztán összefogva egész folyóvá duzzadjanak, és felerősítsék a civilek hangját", mondja lendületesen Romhányi András. Hittel hiszi, hogy saját magunknak kell megoldanunk a problémáinkat, és úgy érzi, ezzel a találkozóval ő is hozzájárul ahhoz, hogy az emberekben erősödjön a magyarságtudat, bárhol is élnek. Nemzetben gondolkodik, minden póz nélkül, hallatlan szellemi kalandnak tartja fölfedezni saját nemzetét. „Az erdélyiek megfogták egymás kezét és létrehozták az Erdélyi Magyar Civil Szervezetek Alapítványt, aztán szövetséggé váltak, tudják, milyen irányba akarnak menni. A magyarországi civil szervezetek nem ennyire tudatosak, pedig az erdélyiek szinte mindent innen tanultak el, de egyben el is hagyták az ittenieket, gyorsabban és szervesebben fejlődnek”, fejtegeti, miközben arról faggatom, hányszor érte csalódás az elmúlt évek alatt. Persze, hogy voltak csalódások, de ezeket elraktározza valahová, aztán tovább lép, és máris szervezi a következő találkozót.

Ha a most megalakult szövetség nem lesz ütőképes, akkor az egész határon túli civil szféra évtizedeken át vegetálni fog, legalábbis Romhányi András véleménye szerint, amellyel minden bizonnyal mások is egyetértenek. „Remélem, hogy lesz súlya, és a politikai szelek nem fojtják meg a törekvéseinket, én pedig büszke leszek arra, amit Halász Péter kollégámmal együtt alkottunk”, összegez Romhányi András.

Csatlakozunk véleményéhez, és rögtön hozzáfűzöm azt a mondatát is, amellyel teljes egészében magam is egyetértek: az itteni civil szervezeteknek a romániai román civil szférával kell összefogniuk, nem a romániai magyar politikával.

Köllő Katalin

(Szabadság, 2006. 6. 22.)