Vissza

DR. BOROSÁN LÍVIA

AZ EGÉSZ ÉLETEN ÁT TARTÓ TANULÁS, KULCSKOMPETENCIÁK,

A KÖZMŰVELŐDÉS ÉS A MUNKAERŐPIAC IGÉNYEI


A tanulmány célja, hogy bemutassa, miként lehetséges a közművelődési intézményekben, a felnőttképzés keretei között elősegíteni azon értékek, attitűdök és magatartásformák kialakulását, melyek növelik az egyén munkaerő-piaci esélyeit, valamint serkentik tanulási motivációját.

A kiinduló kérdés aktuális és reális itt, a 21. század Magyarországán, az integrációs és globalizációs folyamatok közepette, de további kérdéseket tár elénk: Lehetséges pontosan prognosztizálni a munkaerő piac által elvárt kompetenciákat? Vajon nem a személyiséget kell fejleszteni annak érdekében, hogy a változó világ igényeire mindenkor megfelelően tudjon reagálni az adott személyiség? Nem az új igényekhez alkalmazkodó személyiségfejlődés támogatása a célunk? A Zala Megyei Művelődési Pedagógiai Intézet és Szakképző Iskola (továbbiakban ZMPI) úgy gondolja, hogy elsősorban az egyén személyes kompetenciatőkéjét kell fejlesztenünk, mely biztos és permanens önképzési bázisává válhat az adott személyiségnek.

A tanulmányban olyan elméleti bázis, valamint gyakorlati megoldás bemutatására vállalkozom, amelyeket a ZMPI pedagógusai, képzői saját gyakorlati tapasztalataik alapján hasznosnak gondolnak a munkaerő-piaci esélyek növelésének kialakítása során. Mindenekelőtt azt a neveléselméletet kívánom bemutatni, amely megalapozta, és amelyből később kinőtte magát a ZMPI gyakorlata. Ezzel is hangsúlyozni kívánom az intézményben uralkodó tudatos személyiségfejlesztési munkát, szemben az ösztönös, manipulatív megoldásokkal.

 

A ZMPI a rendszerváltás idején tudatosan alakította ki a felnőttképzés feltételrendszerét, miközben meghagyta a közművelődés formáit és lehetőségeit. Jelenleg is folyamatosan megújuló formában számos, az igényekhez alkalmazkodó, igazodó képzéssel várják a felnőtt hallgatókat.

A munkaerőpiaci képzéseken belül a személy- és vagyonőr, a szociális gondozó, ápoló képzéseket tartják számon. Akkreditált képzés az un. „Személyiségfejlesztő felzárkóztató program”, mely a 16-24 év közötti fiatalok számára biztosít lehetőséget a 8 osztályos általános iskolai bizonyítvány megszerzésére. Az intézmény több egyetem konzultációs központjaként is működik: a Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Budapesti Műszaki Egyetem kínál alap- és másodfokú, valamint szakirányú továbbképzési formákat. Az intézmény indít tanúsítványt nyújtó képzéseket – foglalkoztatási menedzser, roma asszisztens szakokon –, emellett részt vesznek több HEFOP képzésben és számos tréninget is kínálnak.

 

Az intézmény személyiségfejlesztési célrendszere neveléselméleti szempontból komplex, vagyis nevelés centrikus felfogást takar, mely ellentmond a redukcionista oktatás centrikus pedagógiai hozzáállásnak.[1] Ennek értelmében, az intézményben folyó képzések a tartalom, a metodika és a hatásrendszer szempontjából nem szűkülnek le csupán oktatási és képzési folyamatokra, sokkal inkább előtérbe kerülnek a nevelési, azaz a személyiségfejlesztési feladatok.

A képzések és képzők legfőbb célja egy olyan szükségletrendszer kialakítása az egyénben, mely szükségletrendszer birtokában belső meggyőződésből autonóm módon lesz képes produkálni a társadalom és a saját maga számára is konstruktív attitűdöket, értékeket, magatartásformákat, divatos fogalommal élve: kompetenciákat.

 

A kompetencia definiálására a szakirodalmak többféle megoldást nyújtanak. Kisebb-nagyobb csoportok saját funkciójuknak, céljaiknak megfelelően értelmezik a fogalomkört. Így tett a ZMPI is. Elképzeléseik szerint a kompetenciát szűkebb és tágabb értelemben is körül lehet írni. Szűkebb értelemben, a kompetencia magában foglalja a jártasságot, ismereteket, az adott funkcióhoz kapcsolódó alkalmasság-, hozzáértés képességét, valamint a szaktudásból és gyakorlati készségekből álló szakértelmet. Tágabb értelemben mindezek felett állva a kompetencia az egyén motivációja, szükséglete, mely egyben motorja az egyéni attitűdök, értékek és magtartásformák megjelenésének.

A fent említett motivációs és szükségleti bázis fejlesztését igénylik és támasztják alá az EU Oktatási Bizottságának dokumentumai is. Ezek a dokumentumok megemlítik, hogy a 21. században, az integrációs és globalizációs folyamatok hatásaként átalakul a személyiség fejlesztéshez kapcsolódó szerepvállalás és feladatrendszer. A nemzetek közötti versenyhelyzetben már nem elég az egyes nemzetek gazdasági előnye, a többlet a humán tőke iskolázottságában, rugalmasságában, kreativitásában rejlik. Ennek értelmében az oktatási, szakmai fejlesztési feladatok mellett a nevelés fontossága, ezzel együtt a munkaerő-piaci igényekre való felkészítés, az oktatás- és foglalkoztatáspolitika összekapcsolása is előtérbe kerül.[2]

Ehhez a munkához, a pedagógiai munka megvalósításához komoly szemléletváltásra van szükség képző intézmények és képzők körében egyaránt. A szemléletváltás a képzők szakmai, valamint személyiségbeli feltételrendszerét érinti.

 

A humán tőke versenyképességének kialakítása

A humán tőke versenyképességének kialakítása a személyiség szükségletrendszerének fejlesztését jelenti. Ennek első lépése a személyiség minél sokoldalúbb megismerése, kezdve a ki ő, mit akar, honnan jött kérdésekből álló interjúktól a ZMPI által folyamatosan alkalmazott motivációt, tanulási stílust, pályaorientációt, jövőképet, szocio-kulturális hátteret, értékrendszert, valamint kriminológiai vizsgálatot magában foglaló kérdőívekig. Csak a személyiség alapos feltérképezéséből kiindulva kezdődhet meg a tudatos, egyénre szabott személyiségfejlesztő munka.

De tudjuk-e, milyen irányba mutasson a személyiségfejlesztő pedagógiai folyamat? Meg tudunk-e határozni egy olyan általános személyiségképet, amely olyan kompetenciák gyűjtőhalmaza, melyet a neveléssel, tudatos pedagógiai munkával kívánunk kialakítani az egyénben, tehát nevelési célként definiálhatjuk?

Az EU stratégiai dokumentumait, fejlődést felvázoló dokumentumait, illetve az egyes nemzetek dokumentumait tanulmányozva egy fejlett – önálló és felelős, társas kapcsolataiban is eredményes, tiszteli társait, elfogadja a másságot – személyiség képe bontakozik ki, aki óvja a természetet és alkalmas a felnőtt életre. Összességében az Európai Unió személyiségképe egy szocio-morális egyén, aki kellő önismerettel rendelkezik, tud és akar is továbbfejlődni, toleráns másokkal, kooperatív és nem utolsó sorban munkára orientált.[3]

Egy ilyen általános személyiségkép még nem minden, mégis fontos orientációs bázist nyújthat a képzők számára.

 

Első kritérium

A versenyképesség feltételrendszerének alapja vagy első kritériuma az élethosszig tartó tanulás kompetenciájának kibontakoztatása. Az élethosszig tartó tanulás, a ZMPI által használt definíció szerint nem más, mint a tanulási étvágy felkeltése. A képzésekre járó felnőttek előtt világossá kell tennünk, hogy a tanulás nem egy merev folyamat, a tudás nem egyszeri és végleges, hanem mindig új ismeretek, értékek, magatartásformák megszerzésének igényét jelentik. Pedagógiai feladatként olyan szükségleteket kell elültetnünk az egyénben, amelyek folyamatosan ösztönzik őt a változásokra való adekvát reagálásra.

Nincsenek könnyű helyzetben a felnőttképzéssel foglalkozó közművelődési intézmények, hiszen felnőtt hallgatókkal találkoznak. A felnőtteket életkori sajátosságaik mellett, az egyéni életpálya, tapasztalat és az ezekből kialakuló attitűdök jellemzik. El kell fogadnunk, hogy mindez eltérő pedagógiai hozzáállást, metodikát hoz magával.

 

A következőkben bemutatom a ZMPI-ben tanuló felnőttek körében az un. előzetes élmények hatásait:

1. Gyakori élettapasztalat felnőtt hallgatók között az iskolarendszerű képzés során átélt peremhelyzet, valamint a spontán kirekesztődés, tehát a társas interakciókból, kommunikációból, feladatokból való kimaradás. Ez az egyéni élettapasztalat megjelenik a képzések során, beépül a mindennapokba, hiszen sok esetben negatív attitűdök jelennek meg a képzéssel, képzőkkel, tantárgyakkal szemben.

2. A felnőttek teljesen új, idegen tartalmakat csak nagy fenntartásokkal és alacsony motivációs szinten fogadnak be. Mindezek miatt előnyös, ha a képzésben megjelenhet a felnőtt egyén saját világa is. Fontos a felnőttek döntési helyzet elé állítása, saját ötleteik figyelembe vétele, a szabályok közös kialakítása.

 

A tanulás megszerettetésének feltételrendszere a képző intézmények oldaláról a szakmai megújulás lehetőségei:

1. A tananyag haszna, értelme világos legyen a felnőttek számára. Ennek kialakításában nagy szerepet játszik a pedagógus tudatosító hatása, miszerint képes elmagyarázni, megértetni hallgatóival az új ismeretek egyén számára megjelenő hozadékát. Mindez azért fontos feladat, mert a felnőttek csak akkor motiváltak a tanulásra, ha látják a tanulási utat és az állomások kapcsolódását.

2. A tanulásszervezés rugalmas és egyéni legyen. A tanulás hatékonyságát segíti, ha a tanulási folyamat szervezése alkalmazkodik a felnőttek sajátos életvezetési és időgazdálkodási kényszereihez.

3. Az értékelés személyes és folyamatos legyen. A felnőtt tanuló számára meghatározó támogató, motivációs elem a folyamatos és személyes visszajelzés, a sikerélmények biztosítása, hiszen a képzések időtartama általában rövid, a képzések hasznosulása pedig gyors. Ilyenkor döntő az objektív visszajelzés.

4. A képző pedagógus képes a bemeneti diagnózisra a későbbi hozzáadott érték kimutatása érdekében. Nem csupán ismeretek szintjén, de értékrendszer, magatartásformák tekintetében is.

5. Képes egy adott tanterv tanulóbarát átdolgozására, az önellenőrzés képességének fejlesztésére akár ismétlő szakaszok vagy gyakorlatok kidolgozásával.

6. Adott esetben képes változtatni a tevékenységszervezés formáit. Személyiségnek, csoportnak, feladatnak megfelelően, ha kell, kombinálja a csoportos, páros és egyéni munkaformákat.

7. Képes tanulástámogató rendszerek alkalmazására, instruálására, mint a számítógép, az Internet, esetleg különböző feladatbankokat hív segítségül.

8. Tájékozott a munkaerőpiaci mozgásokat segítő intézmények világában, képes alapfokú pályaorientációs tanácsadásra.[4]

 

A szemléletváltás személyiségbeli feltételrendszere és az ehhez kapcsolható nevelési stílus:

– A felnőttképzés pedagógusa nyitott és elfogadó a felnőttek egyéni céljaival, szükségleteivel, sajátosságaival, tapasztalataival kapcsolatban.

– Lehetőséget biztosít a közös szabályok kialakítására, melynek betartatását következetesen felügyeli.

A felnőttekkel való viszonyában együttműködő, kommunikatív és megértő, egyben ismeri a korlátokat, ezzel párhuzamosan, ha kell, alkalmazza a követelés szigorát is.

– Képes a sikerélmény biztosítására, soha nem mutat közömbösséget. Az eltúlzott figyelmesség helyett meleg, bizalommal teli légkört teremt, melyben gondoskodik a segítségnyújtásról, támogatásról.

– Megpróbálja bátorítani, motiválni a felnőttet, közben serkenti a félelem és kudarc leküzdésének lehetőségét.

– A feladatokat képes valódi tartalommal megtölteni.

 

Második kritérium

Az élethosszig tartó tanulás mellett az egyéni versenyképesség további kritériuma lehet a társadalmi mobilitás feltételrendszerének kialakítása. Ehhez kapcsolódva elsődleges cél azon szükségletek kialakítása a személyiségben, melyek esélyt biztosítanak számára a társadalmi beilleszkedéshez, mobilitáshoz. A szükségletekhez kapcsolható nevelési értékek két nagy csoportban ábrázolhatók:

– Együttműködés

– Nyitottság

 

A ZMPI munkatársai megpróbáltak két olyan összetett un. kulcskompetencia halmazt meghatározni, amelyek nem képesek önmagukban, más értékek, un. részértékek együttállása nélkül létezni. Így jutottak el az együttműködés, valamint nyitottság kulcskompetenciákhoz. Bármely kulcskompetenciát, vagy a hozzájuk kapcsolható értéket akarjuk is fejlesztik, ezt a fejlesztést nem lehet izoláltan megtenni. Minden egyes hatás transzferálódik a személyiségben, így garantálva újabb értékes kompetenciák megjelenését.

Az együttműködés szükséglete csak abban az esetben képes funkcionálni, amennyiben magában foglal olyan értékeket, mint pl.: a másik fél, a másság elfogadását, a türelmet, a mások problémáival való azonosulni tudást, saját problémáink megoldására való képességet, a pontosságot, megbízhatóságot, az akaraterőt vagy éppen az ön- és társismeretet.

A nyitottság szükséglete ugyanakkor nem alakulhat ki a változásra való igény, a fogékonyság, problémaérzékenység fejlettsége nélkül.[5]

Az egyén együttműködésre és nyitottságra való készsége olyan fontos kompetenciák meglétét feltételezi, amelyek mentén megalapozható az egyén társadalmi mobilitásának előmozdítása.

 

A hatékony pedagógiai munkához szemléletváltásra van szükség. A személyiség egyéni kompetenciatőkéjének fejlesztése nem valósulhat meg olyan intézményi feltételek között, olyan képzőkkel, akik saját maguk sem birtokolják a 21. század kívánatos kulcskompetenciáit. A képzők szakmai megújulása, felnőttbarát szemlélete, tudatos személyiségfejlesztési célrendszere és nem utolsó sorban a legújabb andragógiai eredmények ismerete mind feltétele a hatékony és hosszú távon sikeres pedagógiai munkának.

A ZMPI elmondhatja, hogy ezt az utat próbálja követni. A pozitív visszajelzések szándékaik helyességét erősítik meg.

 

Irodalomjegyzék:

Annási Ferenc – Görcsné Muzsai Viktória (1999): Európát megérteni, megélni és aktívan alakítani In.: Új Pedagógiai Szemle 7. szám

Bábosik István (2004): Neveléselmélet Osiris Kiadó, Budapest

Bajusz Klára (2000): A felnőttkori tanulás motivációi. Felnőttkori tanulási képességek. OKI Esély 2000 konferencia, Budapest

Gergely Gyula (2004): Kulcskompetenciák pedig nincsenek In.: Új Pedagógiai Szemle 11. szám

Kovács Sándor (2000): A hozzáadott érték összetevői az iskolában In.: Új Pedagógiai Szemle 3. szám

Mihály Ildikó (2003): Még egyszer a kulcskompetenciákról In.: Új Pedagógiai Szemle 6. szám

Mihály Ildikó (2002): OECD szakértők a kulcskompetenciákról In.: Új Pedagógiai Szemle 6. szám

Sétényi János (2003): Pedagógiai kompetenciák a felnőttképzésben In.: Új Pedagógiai Szemle

Tanítás és tanulás: a kognitív társadalom felé (1995): Fehér könyv

Zarándy Zoltán (2002): Gondolatok az „európai polgár” kompetenciájáról In.: Új Pedagógiai Szemle 11. szám


 



[1] Bábosik István (2000): Az iskola nevelési hatékonyságának mutatói In.: Új Pedagógiai Szemle 4. szám

[2] Európa megalkotása az oktatáson és képzésen keresztül (1996). EU Oktatási Bizottság. Jelentés

[3] Bábosik István (2004): Neveléselmélet. Nevelés az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 16. p.

[4] Sétényi János (2003): Pedagógiai kompetenciák a felnőttképzésben In.: Új Pedagógiai Szemle 

[5] Komenczi Bertalan (2004): Közös európai oktatásfejlesztési célkitűzések 2001 tavaszán In.: Bábosik István: Neveléselmélet. Nevelés az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest 238. p.