EMLÉKEZÉS DR. KAPOSI EDITRE
Ebben az évben, március 4-én találkoztak a Muharay együttes tagjai emlékezve 60 évvel ezelőtti Nemzeti Színházi bemutatóra. Kaposi Edit is készült, hogy ismét találkozhasson a régi kedves barátokkal. A találkozó napján kaptuk a hírt, hogy beteg és nem tud eljönni.
Pedig a Muharay csoportban is meghatározó személyiség volt. A leánycserkész mozgalomban ismerkedett a közösségi élettel, a népi hagyományokkal. Már akkor is énekelt, táncolt. A Muharay együttesben ismerkedett meg Vass Lajossal, aki fiatal zeneakadémistaként vezette a Muharay együttes népdalkörét. Vass Lajos az elkövetkező évtizedekben férje és alkotótársa volt, akivel 1946-48 között a Bodrogközi táncokat dokumentálták filmfelvételeken, szöveges és zenei gyűjtéseket végeztek, majd feldolgozták a gazdag anyagot. Erről az időszakról szól Kaposi Edit 1999-ben megjelent könyve a Bodrogköz táncai és táncélete.
Kettejük munkássága olyan alkotó életközösség volt, amelyben meghatározó szerepet kapott a hagyományápolás, a népművészet iránti elkötelezettség.
1951-ben került az akkor Népművészeti, később Népművelési Intézethez. Ezt megelőzően a Kelet Európai tudományos Intézetben működő Magyar Tánc-munkaközösségben dolgozott. A Népművelési Intézetben a néprajzi kutatások mellett tánctörténettel is foglalkozott.
Mind a mai napig alapműnek számít a Maácz-Kaposi néven ismertté vált néptánc-mozgalmi segédkönyv. A néptánc mozgalom fellendülő korszakában mind tudományosan, szakmailag, mind emberileg szolgálta a hagyományápolás, a hagyományőrzés ügyét.
Figyelme a társastáncok felé is fordult. Kutatta az európai és a magyar társastánc történetét, melyek eredetét, táncanyagát, a táncokhoz kapcsolódó társas élet jellegzetességeit is feldolgozta. A 60-as években az Intézet által is felkarolt tánc-versenyezte-tésben, a csoportos, formációs táncversenyek meghonosításában segédkezett. Fontos szerepet töltött be a megyék táncéletében, szakmai segítségét gyakran kérték országszerte. Intézetünkben 1971-ig dolgozott, később főleg táncművészeti szakíróként tevékenykedett.
Ebben az időben születtek meg a magyar színházi tánckultúrához kapcsolódó írásai is. De továbbra is nyújtott táncművészeti kérdésekben szakmai segítséget a volt kollégáknak, és szakértőként a megyei népművelő munkatársaknak és táncos csoportvezetőknek. Az intézet számos cikkét, elemzését, tánctörténeti szakírói művét jelentette meg. Ezek a munkák nagy segítséget nyújtottak az évtizedekig folytatott tánc csoportvezető képzéshez. Ezt a művészeti képzést nemcsak tematikáival, hanem személyesen, előadói munkásságával is támogatta. Köszönjük, hogy életútja során szakmai tudásával, emberi példájával segítette az Intézet, de leginkább a mozgalom megerősödését és kiteljesedését.
Sajnos már kevesen dolgoznak olyan kollégák a Magyar Művelődési Intézetben, akik személyesen is együtt dolgozhattak Kaposi Edittel. A kollégák, akikkel személyes kapcsolatban volt szakmájában nagy tudású, segítőkész embernek ismerték meg, akiben volt tartás, méltóság, aki nemcsak gyűjtő és szakírói munkájával, hanem személyes munka-kapcsolataiban is tekintélyt szerzett az Intézetnek.
„Ha minden egyes táncalkalmat körültekintő gonddal, ifjúságunk iránti szeretettel, a helyi igényeknek, hagyományoknak megfelelően szervezünk meg, akkor a bál, a bálon tanult dal és tánc még évek múlva is szép emlékként marad meg minden résztvevőben”
Úgy gondolom, hogy ez a mondat is összefoglalja azt az elkötelezett munkásságot, amely a legapróbb részletekig átgondolt, pontos nagy körültekintéssel megszervezett munkát hagyományoz ránk, amelyet nekünk kötelességünk megőrizni, és továbbvinni.
Köszönjük!
Budapest, 2006. május 05.
Borbáth Erika