LEHEL LÁSZLÓ-DÍJ 2005

2005. szeptember 27-én első alkalommal adták át a Lehel László-díjat

 

Lehel László népművelő 1974. óta dolgozott a kultúra területén. A Petőfi Csarnok Ifjúsági Szabadidő Központ intézményének felépítője, szellemiségének megálmodója és megvalósítója volt. Szakmai munkásságára a nyitottság, a kreativitás, az igényesség, az emberség, és a kollegák segítése volt jellemző. Megkülönböztetett felelősséget érzett a felnövekvő generációk iránt. Magas színvonalú szakmai tevékenységét a közművelődési szakmában mindenki elismeri. Munkásságáért elnyerte – többek között – a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést. 2003-ban bekövetkezett halála kettétörte pályafutását.

Kollegái és tisztelői úgy gondolták, hogy ennek a kiváló szakembernek az emlékét szakmai díj formájában is ápolni kell. Ezért összegyűltek, és az alábbiakban állapodtak meg:

A Lehel László-díjat minden esztendőben egyetlen népművelőnek (ma közművelődési szakembernek, művelődésszervezőnek is hívják) ítéli oda egy 5 tagú bizottság. Tagjai: Lehelné Ecsődi Judit (a névadó özvegye), Horváth György (Magyar Művelődési Intézet Kulturális Koordinációs Irodavezetője), valamint funkcióhoz kötötten Borbáth Erika (a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke), Antal Gábor (a Budapesti Népművelők Egyesületének elnöke), illetve Romhányi András (Lehel László szakmatársa és barátja).

Az elismerést azon személy kaphatja meg, aki az ifjúság igényes művelődési és szórakozási lehetőségeinek megteremtésében hosszabb időn keresztül végzett munkájával kimagasló eredményt ért el, vagy, aki a pályakezdő – vagy perifériára szorult – kollégák számára lehetőséget adott, hogy kibontakozhassanak, illetve, aki a közművelődési szakma közösségéért, szakmai összefogásáért sikeresen tevékenykedett. A díj életmű elis-meréseként is odaítélhető. A díjat minden év szeptember 27-én, Lehel László születésnapján, az éppen kitüntetett szakmatárs munkahelyén adják át ünnepség keretében. A kitüntetést egyszer lehet csak elnyerni, azaz ugyanazon személy kétszer nem kaphatja meg. Ugyanakkor posztumusz elismerésként is adható.

 

A díj maga egy – Király Vilmos szobrászművész által alkotott – bronzérem, amelyen Lehel László arcképe van dombormű formában. Jelképezi az együttérzést, a kreativitást, az igényességet, a szeretetet, a segítőkészséget, a szolidaritást. Hátoldalába bele van vésve egyedenként a díjazott neve és a kitüntetés éve. A díj mellé oklevél is jár, melyen a díjazott méltatása szerepel.

 

A kurátorok 2005-ben Józsa Kálmánnénak ítélték oda a Lehel László-díjat. A kitüntetett, Nagyrábén élő asszony, aki a szó igaz értelmében népművelő. Aki hivatásnak tekinti munkáját. Aki szolgálja népét. 1968. óta dolgozik népművelőként. Ma a nagyrábéi Kossuth Lajos Művelődési Ház igazgatója. Egész eddigi életében a kultúra értékeinek őrzése, ápolása és továbbadása voltak életének mozgatórugói.

Szakmai életútja során mindig különös figyelmet szentelt a fiatalságnak. Segíti önszerveződésüket, fejleszti érdekérvényesítő képességüket, erősíti a közéletbe való bekapcsolódásukat.

Ismeri az ifjúság problémáit. Nemcsak azért, mert a jó népművelő erre ráérez, de tudatossága miatt is: vezetésével három alkalommal, három korcsoportban is ifjúsági közösségi felmérés készült Nagyrábé fiataljainak gondjairól, problémáiról.

S nem állt meg ennél a pontnál! Munkája során cselekvési programok születtek, új közösségek alakultak. 1997-ben létrejött a nagyrábéi Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztető Fórum, majd – láss csodát! – 2004-ben az Ifjúsági Klub. Tisztában van azzal, hogy – bár a keret is fontos – a lényeg a tartalmon van: a fiatalok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy bekapcsolódjanak a kistérségi ifjúsági közösségi életbe.

És még itt sincs vége! Ifjúságfejlesztő tréningeket, vetélkedőket, sportnapokat szervez, életre hívja és működteti a Tele-házat. A “Szünidei Ifi Parti, avagy kistérségi találkozó” című rendezvény a lehetőségek gazdag választékával szólítja meg a fiatalokat.

És még mindig nincs vége! Alkotótáborokat szervez, művészeti kiállításokat rendez, mert tudja: a közönség nem lesz csak úgy, magától – azért tenni kell.

 

Józsa Kálmánné tevékenysége szerteágazó: nemcsak az általa vezetett intézmény példamutatóan gazdag tartalmi tevékenysége bizonyítja ezt, ahol a település lakói sok szállal kötődnek a művelődési házhoz; ahol minden rendezvényt, közművelődési eseményt nagy érdeklődés és figyelem kísér; de a keze nyomán kivirult civil szervezetek sokasága is, no meg a Nagyrábéi Hírmondó, az időszaki helyi újság, melynek szerkesztésében és megjelentetésében is részt vesz.

Tagja és tisztségviselője számos térségi, megyei, országos civil szervezetnek és szakmai szervezetnek.

Józsa Kálmánné rendkívül fontos munkát végez Nagyrábén valamint a sárréti kistérségben. Munkája eredményeképp új ifjúsági és művészeti közösségek, egyesületek jöttek létre, amelyek a helyi közművelődési gyakorlat alapkövei is lettek.

Ha egy mondatban kellene értékelni Józsa Kálmánné munkásságát, akkor azt mondhatnánk, hogy olyan népművelő Ő, aki választott hivatását magas szinten műveli; népe és hazája iránti elkötelezettséggel dolgozik, aki az ifjúság igényes művelődési és szórakozási lehetőségeinek megteremtésében hosszabb időn keresztül végzett munkájával kimagasló eredményt ért el.

 

A kitüntetést 2005. szeptember 27-én 11 órakor, a nagyrábéi Kossuth Lajos Művelődési Házban adták át Józsa Kálmánné-nak. A díjátadási ceremónián a díj  mögött álló szakmai grémium képviseletében megjelent Borbáth Erika, a Magyar Népművelők Egyesületének elnöke, a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója; Brüll Edit, a Budapesti Művelődési Központ igazgató helyettese; Földiák András, a Magyar Művelődési Társaság társelnöke, a Magyar Művelődési Intézet főosztályvezetője; Lehelné Ecsődi Judit, az elhunyt özvegye; Prém János, a Budapesti Népművelők Egyesületének  elnökségi tagja, a Csekov-szky Árpád Művelődési Ház nyugállományú igazgatója és Rom-hányi András, a Magyar Kollégium Kulturális Egyesület elnöke, a Magyar Művelődési Intézet tanácsosa. Ott voltak a helyi szakmai és civil szervezetek képviselői, a polgármester (a díjazott férje), önkormányzati képviselők, Lukovics András, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Kölcsey Ferenc Közművelődési Tanácsadó és Szolgáltató Intézetének igazgatója, a közeli települések művelődési szakemberei, intézeti igazgatói.

Balogh Gyula nagyrábéi magyar tanár szavalatával kezdődött az ünnepség. Majd Romhányi András mutatta be Lehel László szakmai munkásságát, mely közben videofelvételen a díj névadója is látható volt. Földiák András a Lehel László-díj létrejöttének körülményeit és szabályzatát ismertette. Prém János a díjazott munkásságát méltatta. A virágcsokrot Lehel László özvegye, az érmet Romhányi András, az oklevelet Borbáth Erika adta át az ünnepeltnek. Józsa Kálmánné nagyon meg volt hatva, és elcsukló hangon köszönte meg a kitüntetést, melyről azt tartotta, hogy az elismerés minden munkatársának is kijár. A pezsgővel való koccintás után az egybegyűltek hosszasan beszélgettek, majd a közeli étteremben ünnepi ebéden vettek részt.

 

A Lehel László-díj elindult a közművelődési szakmában, hogy emléket állítson névadójának, és örömet szerezzen a kitüntetetteknek.

Romhányi András