Civil mozgalom az új vidékpolitikai alapelvek meghatározásáért
Az
ez év tavaszán létrejött civil kezdeményezés és fórum célja, hogy számba vegye
a magyar vidék fejlesztési lehetőségeit a tudomány szakemberei, a civil
szervezetek munkatársai és a kormányzat szereplőinek bevonásával. A párbeszéd
célja olyan új vidékpolitikai célok megfogalmazása, amely egy társadalmi
szerződés keretében, ez év őszén az országgyűlés által tárgyalandó ún. Charta a
vidékért dokumentumban öltene testet.
Glatz Ferenc akadémikus 2005. március 4-én a Parlamentben megtartott holland-magyar vidékfejlesztési konferencián meghirdette a Párbeszéd a vidékért mozgalmat.
A felhívásban az alábbi kulcsterületek fejlesztésével, fejlődésével kapcsolatos igényt fogalmazta meg:
1. Foglalkoztatás, foglalkoztatottság
2. Egészségügy, szociális ellátás
3. Oktatás, művelődés
4. Gazdaság
5. Természeti és környezeti értékek védelme
6. Infrastruktúra
A mozgalom fő célkitűzéseit a következőkben jelölte meg:
1. Informatika kínálta lehetőségek kiaknázása a falu versenyképességének növelése érdekében.
2. Csökkenteni a falu és város közt fellelhető különbségeket.
3. Megőrizni és továbbörökíteni a magyar vidék kulturális, társadalmi és környezeti értékeit.
Mindezen célok elérése érdekében a fejlesztési elképzelések minél szélesebb körben történő megvitatására kérte fel a civil társadalom és a politikai elit tagjait, azzal a céllal, hogy egy széles társadalmi összefogáson alapuló új vidékpolitikai elvek mentén megfogalmazott társadalmi szerződés, az ún. Charta a vidékért dokumentum és cselekvési terv jöjjön létre, mely megfelelő inputokat tud szolgáltatni az Európai Unió költségvetésének következő (2007-2013) időszakára készülő II. Nemzeti Fejlesztési Tervhez.
A Kormány partnerként vesz részt ebben a folyamatban, és kiemelt területként kezeli a vidékfejlesztést, jelzi ezt a Miniszterelnök által vezetett Vidékpolitikai Kabinet megalakulása is, melynek titkársági feladatait a területpolitika kormányzati koordinációjáért felelős politikai államtitkár végzi.
Az újonnan létrejött kormányzati fórumok és tisztségek azt jelzik, hogy a kormányzat kiemelt fontosságú területként kezeli a terület- és vidékpolitika aktuális kérdéseit.
A Párbeszéd a vidékért Programtanácsának alakuló ülése 2005. március 11-én volt, ahol Glatz Ferenc akadémikus vezetésével megalakult a 33 tagú testület. A testület egy-egy tagjának vezetésével 6 munkacsoport jött létre, melyek a következők:
1. Intézményrendszer és finanszírozás; munkacsoport vezető: Rechnitzer János
2. A vidék gazdasága; munkacsoport vezető: Bedő Zoltán
3. Táj- és környezetgazdálkodás; munkacsoport vezető: Németh Tamás
4. Infrastruktúra; munkacsoport vezető: Csatári Bálint
5. A vidéki társadalom; munkacsoport vezető: Kovács Katalin
6. Helyi önszerveződés; munkacsoport vezető: G. Fekete Éva
2005. március 24-ére elkészültek a munkacsoportok vitaanyagai, melyeket szétküldtek a regisztrált résztvevőknek, és munkacsoportonként egy-egy vidéki helyszínen vitanapot rendeztek. Az így kialakult anyagok 2005. május első felében széleskörű egyeztetésre kerültek az ország különböző helyszínein – az önkormányzati és civil vezetők, azok munkatársai, valamint az országgyűlési képviselők részvételével.
Az alábbiakban összegezzük a munkacsoportokban kialakult téziseket
1. munkacsoport: Intézményrendszer, finanszírozás
Célok és szükséges intézkedések
A.) Intézményrendszer
1. Új Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT II) készítése 2007-2013. időszakra;
2. A hazai tervezési rendszerben egyértelművé kell tenni a tervtípusok egymáshoz való viszonyát (tervtörvény);
3. A már futó (2004-2006), kiemelten kezelt területfejlesztési programokban kapjon az eddiginél is nagyobb prioritást a vidékfejlesztés;
4. A 2007-2013. időszakra vonatkozóan felül kell vizsgálni a már elfogadott vidékfejlesztési koncepciókat, terveket, programokat;
5. 2007-től a tervszerződés rendszer bevezetése garantálhatná a főbb vidékfejlesztési célkitűzések megvalósítását;
6. A vidékfejlesztés nem agráriumot érintő fejlesztési tevékenységeit át kell irányítani a terület- és regionális fejlesztésért felelős tárcához;
7. A Regionális Fejlesztési Tanácsok ügynökségei legyenek a befogadói a vidékfejlesztés területi szakembereinek;
8. Kistérségi szinten az állam által fenntartott fejlesztési ügynökségek egységes szervezetében integrálódjanak a vidékfejlesztési szakemberek;
9. A vidékfejlesztés szakma, ezért felsőfokú végzettségű szakemberek végezzék a vidékfejlesztést, akiknek a továbbképzése folyamatos;
10. Erősödjön meg a témára szakosodott kutató és elemző intézmény(rendszer).
B.) finanszírozás
1. A vidékfejlesztés alapvetően és döntően az Európai Uniós támogatásokból táplálkozhat a 2007-2013. időszakban;
2. Jelenjenek meg olyan pályázati célok, amiket a vidéki térségekben is alkalmazni lehet, vagy csak a vidéki térségekre lehet alkalmazni;
3. Támogatni kell azokat a helyi (lokális) fejlesztéseket, melyek az önszerveződésre, az alulról építkezésre, a szereplők minél szélesebb körének részvételére épülnek;
4. A vidéki térségekbe “fejlesztési normatíva” kerüljön bevezetésre (népesség arányosan), amelyet a kistérségi fejlesztési tanácsok kezelnek;
5. Egyértelműen jelenjenek meg a vidéki térségekhez köthető programok, célok;
6. A vidéki térségekben innovatív, a helyi/térségi erőforrásokra épülő gazdasági (non food) tevékenységeket folytató szervezetek kapjanak tartós adómérséklést;
7. Kerüljön kidolgozásra kis- és középvállalkozók speciális hitelrendszere;
8. Erősödjön meg a takarékszövetkezetek bázisán a vidékbank hálózat;
9. A helyi iparűzési adó bizonyos százalékának a kistérségi fejlesztési tanácshoz való rendelése lehetőséget biztosítana a kistérségi szintű pályázatok saját forrásainak, önrészeinek biztosításához;
10. A vidéki térségek önkormányzatinál - döntően a többcélú kistérségi társulásokban szerződődötteknél – emelkedjen a szociális és oktatási intézmények fenntartásához kapcsolódó normatíva. A vidéki térségekben differenciált – magasabb - önkormányzati intézményi támogatási normatívát kell alkalmazni, különösen a közszolgáltatásoknál;
2. munkacsoport: A vidék gazdaságának jövőképe
Célok és szükséges intézkedések
1. A konkrét intézkedések a kistérségek eltérő adottságaira, különböző kitörési lehetőségeire alapozzanak. A vidék eltartó képességének kulcsa a munkára való nevelés, a munkahely-teremtés. Az agrárfoglalkoztatás megőrzése és a legális foglalkoztatás növelése érdekében célszerű egy kedvezményes társadalombiztosítási-díjrendszer bevezetése;
2. Az érintett régiókban, illetve kistérségekben oldani kell a fizikai elzártságot. A falusi lakosság megtartása mellett ugyanakkor sok esetben elkerülhetetlen a mobilitást is lehetővé tenni;
3. A pozitív tapasztalatok alapján – az infrastruktúra-fejlesztéssel összehangoltan – támogatni szükséges az ipari parkok létesítését, ösztönözni a helyi ipar és a szolgáltatások fejlődését;
4. Szelektív fejlesztési programra, a stratégiai pontokon határozottabb előrelépésre van szükség az agrárgazdaság fejlesztése terén (állattenyésztés, kertészeti kultúra, halászat, hungariku-mok, valamint tájjellegű termékek fejlesztése). Az erdők meghatározó szerepet játszanak az ország környezeti állapotában, felértékelődött a környezetbarát faanyag, és kiemelkedő szerepe lesz a megújítható energia alapanyag hasznosítása terén. Intézkedéseket kell hozni az erdő- és termőföld védelmére, a vízgazdálkodásra, az öntözési rendszer fejlesztésére. Ki kell használni az agrár-környezetvédelmi programok és a kedvezőtlen adottságú területek támogatási rendszereinek ökológiai és pénzügyi lehetőségeit;
5. A vidéki vendéglátás, a falusi turizmus és a tágabban értelmezhető kulturális élet gazdasági lehetőségeinek hangsúlyosabb kiaknázásának feltételeit kell megteremteni;
6. Kormányzati szinten nagyobb összhangot kell kialakítani az agrár-vidékfejlesztési programok és a vidéki térségeket érintő területfejlesztési programok között;
7. Meg kell teremteni az agrárigazgatás, -kutatás, -oktatás, s az alapvető szolgáltatások (vizsgálatok, mérések, ellenőrzések stb.) európai színvonalú regionális működésének feltételeit. Erősíteni szükséges a felnőttoktatás, az átképzés és a továbbképzés intézményi rendszerét;
8. A vidék gazdaságának felpezsdítésére, s különösen a legelmaradottabb kistérségek fokozatos felzárkóztatására összehangolt és markáns pénzügyi eszközrendszer kialakítása szükséges. Az adórendszert, az adóstruktúra átalakítását, az adókedvezményeket a vidéki gazdaság felzárkózása szolgálatába kell állítani. A szociális ellátórendszereket, a lakásépítési kedvezményeket szintén olyan irányba ajánlatos módosítani, hogy a helyben maradásra, a helyi vagyon megőrzésére, ne pedig tőkekivonásra ösztönözzenek.
Célok és szükséges intézkedések
1. A vidékpolitika célja az élhető vidéki táj megteremtése és fenntartása, az elvándorlás mérséklése, a táj speciális arculatának, termelőképességének és szolgáltatásainak megőrzése érdekében;
2. A vidéki népesség megtartásában a fenntartható, az élhető település nyújthat megoldást;
3. A vidékpolitikában a jogszabályi háttér is újszerű megközelítést igényel;
4. Szembe kell nézni a klímaváltozás vidéket érintő hatásaival és meg kell fogalmazni a megfelelő válaszokat;
5. Szükség van a vidék tevékenységi szerkezetének átalakítására. Ebben minden olyan termelő, szolgáltató tevékenység számításba jöhet, amely nem károsítja a talajokat, a felszíni és a felszín alatti vizeket, nem szennyezi a levegőt és védi a biodiverzi-tást, a táj esztétikai értékeit;
7. A vidék környezetfenntartó tevékenységi feladatkörének létrehozása;
8. A megújuló energia előállítás felkarolása;.
9. Erdőtelepítés, -felújítás, zöldfelületek növelése.
4. munkacsoport: A vidék infrastruktúrája
Célok és szükséges intézkedések
1. A vidéki térségi szintű közúti (tömegközlekedési) elérhetőség jobbítása, a vasút megtartása, fejlesztése, a város–falu kapcsolatok javításához, kiteljesítéshez szükséges hálózati infrastrukturális elemek fejlesztése;
2. Az épülő autópálya-hálózatra “rácsatlakozó” vidéki úthálózat-rekonstrukció és mezőgazdasági útépítés;
3. Környezeti infrastruktúra fejlesztés (pl. csatornázás);
4. Gondos és alapos területi mérlegelések, helyi társadalmi egyeztetések után meg kell határozni a minimális lokális humán infrastruktúrát (oktatás, egészségügy, szociális ellátás stb.);
5. Alapvető szerepet kell kapnia a még vidéken élő, de még inkább az oda visszatérő értelmiségnek;
6. A vidéki közösségek lehetséges rehabilitációjának feltétele lehet a közösségi és teleházak számának növelése, valamint azok “hálózatos” működése.
5. munkacsoport: A vidék társadalma
Célok és szükséges intézkedések
1. Meglehetősen nagy biztonsággal körülhatárolhatóak azok a nem egyszerűen hátrányos helyzetű, hanem szegregáció sújtotta térségek, amelyekre integrált, de legalább koordinált célprogramokat kell kidolgozni és megvalósítani;
2. Meg kell határozni az alapvető ellátási formáknak azt a körét (pl. közoktatási, egészségügyi intézmények), amelyeket ki kell venni a pályázati rendszerekből, mert a legrászorultabbak nem tudnak megjelenni a pályázati rendszerekben.
6. munkacsoport: A magyar vidék önszerveződő és érdekérvényesítő képessége
Célok és szükséges intézkedések
1. A vidékről alkotott kép megváltozása, a vidékfejlesztés szociális megközelítése helyett a vidék értékeinek társadalmi és gazdasági elismerésére alapozott, a vidéken élők számára perspektívát nyújtó paradigmaváltás;
2. A mindennapok együttműködéseket gátló és az érdekérvényesítésben esélyegyenlőtlenséget teremtő átpolitizáltságának megszüntetése, ezzel szemben a szakmaiság és a civil kurázsi térnyerése;
3. A vidéki önszerveződés struktúráinak stabilizálódása, hatékonyságuk növelése;
4. Az önszerveződésre jelenleg nem vagy csak gyengén képes települési közösségek esetén külső beavatkozásokkal a helyi cselekvőképesség motiválása és erősítése.
A program társadalmi egyeztetése 2005. május 30-ával lezárult, a civilek nevében Galtz Ferenc akadémikus átadja a kormánynak a Charta tervezetét. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök ígérete, hogy a Chartát az Országgyűlés őszi ülésszaka elé terjesztik.
Összeállította: Cserháti Ferenc