FERENCZ ZSUZSANNA

A VERSMONDÁS ÖRÖMÉÉRT – VERSBARÁTOK TALÁLKOZÓJA

2005. január 29-én már 16. alkalommal került sor Veszprémben a versbarátokat hívó találkozóra. Az évente ismétlődő  alkalom mottója: In memoriam Borbély László.

Borbély László tehetséges versmondó volt, középiskolás korától a veszprémi TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad tagja. Ő volt a győztese az 1965-ös KI MIT TUD versmondó kategóriájának. A Színpad szinte valamennyi bemutatójában szerepelt, óriási repertoárral rendelkezett. Felesége kezdettől, később két fia is vele együtt lépett fel, s voltak megyeszerte az irodalmi ismeretterjesztés lelkes szószólói. Élete zenitjén, 1989. január 26-án ragadta el a halál. Mindössze 47 évet élt.

Pintér Tibor, a Váci Mihály Irodalmi Színpad legendás hírű művészeti vezetőjének gondolata nyomán, Borbély László halálának első évfordulóján találkozóra hívtuk mindazokat, akik ismerték és szerették az előadót. Olyan együttlétre, ahol az Ő emlékére, s a jelenlévők örömére sorjáznak a versek.

Népes sereg gyűlt össze a Szakszervezetek Veszprém Megyei Tanácsa székházában. Az együttlét hangulata, sikere kijelölte a jövőt, s ebből az első alkalomból hagyomány lett, amely mind-máig él.

Az első három találkozót még a szakszervezeti székházban, a negyediket már a Vízmű Vállalat központjában, az ötödiket pedig az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban tarthattuk. 1995-től a Veszprém Városi Művelődési Központban leltünk állandó helyszínre. Itt megfelelő környezetben, szíveslátástól övezve múlathatják idejüket a líra kedvelői.

A rendezvénynek két házigazdája van, a befogadó intézmény, valamint a Váci Mihály Irodalmi Színpad.

E találkozók nyitányaként, videofelvételről idézzük fel Borbély László alakját, s gyönyörködhetünk férfiasan szép orgánumában, igényes, kifejező versmondásában.

Az emlékezés perceit követő program aztán mindig meglepetés; egy spontán módon alakuló vers- és dalfüzér.

A jelenlévők közül sokan, egy-egy költeménnyel vagy dallal lépnek a pódiumra. Nincs előre elhatározott, előre megbeszélt sorrend. Ám ez nem okoz sok gondot a levezetőnek, a műsor szinte önmagát szerkeszti. Az éppen elhangzott vers gondolatát folytatva, ahhoz kapcsolódva, lélektől lélekig szólnak a versek, énekek.

Több órán át tart ez így, mindannyi jelenlévő kedvére.

Az idén is mintegy ötven résztvevője volt ennek a délutánnak, az egészen fiataloktól a szépkorúakig. (A legidősebb, a Tapolcán élő, 88. életévében járó Jakab István bácsi!) Veszprémből és környékéről érkeztek a legtöbben, de voltak Székesfehérvárról, Tapolcáról, Balatonfüredről, Balatonfűzfőről, s más településekről is jópáran.

Külön öröm, hogy Borbély László özvegye, és családjának számos tagja is évről-évre aktív jelenlétével tiszteli meg ezt az alkalmat.

Ezen a délutánon összesen harmincegyen, közel ötven költeményt mondtak el. Köztük volt Szokoly Tamás költő, aki legújabb versét olvasta fel. A Bessenyei Ferenc színművész halála ihlette opuszt nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság. Nyolc megzenésített vers is elhangzott, az évek óta visszatérő Lyre-
duó előadásában. Énekükhöz lelkesen csatlakoztak a széksorokban ülők is.

Utólag megszámolva, 28 költőtől hangzottak el versek, köztük a legnagyobbaktól a kevésbé ismertekig. Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós, Petőfi Sándor, Váci Mihály, Serfőző Simon, Nagy Gáspár, Lászlóffy Aladár, Túrmezei Erzsébet, Vecsey Kiss Mária, s folytatódhatna a sor.

A komoly versek voltak többségben, de különösen az est vége felé jónéhány vidám költemény is megszólalt.

A műsorvezetést Sz. Csordás Éva, a házigazda irodalmi színpad művészeti vezetője végezte nagy rátermettséggel.

Kedves jellemzője ezeknek a rendezvényeknek, hogy a házigazdák kis vendégséget készítenek elő, hogy aztán a szünetben a finomságokat tartalmazó büféasztalhoz invitáljanak mindenkit.

Jó hangulatú, szívet melengető, lelki feltöltődést adó, minden pillanatában a versmondás örömét bizonyító esemény volt ez az idei is, akárcsak az ezt megelőző tizenöt alkalom.

Mert jó dolog irodalombarátok, széplelkű emberek társaságában, verselve-dalolva – vagy ezeket csak hallgatva – eltölteni néhány órát.

Amikor a pódiumra lépők nem a helyezésekért versengenek egymással, hanem csak úgy a maguk, s az őket éppen hallgatók örömére tolmácsolják a költők üzenetét.

Hittel vallom, kellenek az ilyen alkalmak, s jó munkálkodni ezek létrejöttéért.