A BARTALIS JÁNOS SZAVALÓVERSENYRŐL
Az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület 1994-től folyamatosan megszervezi az Apácán (Brassó megye, Erdély) született költő, Bartalis János nevét viselő szavalóversenyt. A verseny az utóbbi években, nem csupán a brassói, hanem országos viszonylatban is, a magyar közösség jelentős kulturális eseményévé nőtte ki magát. A versenyen magyarországi, Apáczai Csere János nevét viselő oktatási intézmények is részt vesznek.
A verseny célja a magyar szabadvers úttörőjének, Bartalis János költőnek népszerűsítése, életművének újraértékelése, az anyanyelv ápolása, az előadóművészet éltetése és fejlesztése, valamint pódium biztosítása a megmérettetésre.
Az eddigi 11 alkalommal megszervezett verseny irodalmi anyaga: egy szabadon választott Bartalis János vers és egy szabadon választott XX. századi magyar költő verse volt.
A versenyen részt vehet minden 16 életévét betöltött, nem hivatásos versmondó (felső korhatár nincs), bárhol is éljen a világon, aki elfogadja a verseny feltételeit.
A versenyzőnek rendelkeznie kell egy magyar kulturális/oktatási/egyházi intézmény/szervezet ajánlásával. Abban az esetben, ha túljelentkezés van, az ajánló szervezetek döntik el a régiónkénti három személyből álló képviseletet.
A rendezvény keretében a versenyzők részt vesznek különböző tevékenységeken pl.: képzőművészeti kiállítás megnyitó, zenei est, városnézés, valamint különféle ismerkedési programok.
A verseny díjazottjait egy szakmai zsűri pontozás alapján választja ki. Az első három helyezett pénzbeli jutalom mellett még különböző felajánlott díjakban is részesül. Ugyanakkor, számos brassói intézmény, szervezet és magánszemély (képzőművész) támogatásának köszönhetően, a pontozás sorrendjében, több különdíjat is kioszthatunk.
A zsűri elnöke: Banner Zoltán előadóművész, a zsűri tagjai további neves színészek, előadóművészek, tanárok.
A verseny idejére a versenyzőknek és a meghívottaknak, támogatóink segítségével, biztosítjuk a szállást és az étkezést, zsűritagoknak az útiköltséget és honoráriumot, a népszerűsítő anyagokat.
A szavalóverseny eredményei
Bartalis János költészetének jelentősége még ma sem a róla szóló szakirodalomban, hanem e vetélkedő kapcsán mutatkozik meg, a költő ilyen módon kap méltányos elismerést. A szavalóversenynek köszönhetően folyamatban van életművének újraértékelése, a kortárs irodalom fiatal képviselői (pl. Balázs Imre József, Korunk szerkesztő) komoly kutatásokat végeztek ennek érdekében.
Eredmény, hogy a költő verseinek egy újabb kiadása jelent meg, a már említett irodalomtörténész válogatásában.
Nagyon sok fiatal, szám szerint 372 – ha csak az országos szavalóversenyre jutottak számát vesszük figyelembe – lett Bartalis verssel gazdagabb.
A verseny jelentős jelentkezési számmal és egyenletesen magas színvonalon járul hozzá a kortárs magyar költészet, s e költészet tolmácsolásának ápolásához, terjesztéséhez.
Számos díjnyertesünk példaértékűen képviselte az erdélyi magyarságot magyarországi versenyeken. Sokan bejutottak színművészeti intézetekbe, irodalmi pályát választottak vagy beálltak a közművelődésben tevékenykedő önkéntesek nagy csoportjába. A verseny ezáltal is hozzájárul a magyar közösségünkért felelősséget vállaló polgárok erősítéséhez.
A szavalóverseny olyan kulturális esemény, amely a magyar kultúra valódi fáklyavivőjeként számítható Európa e szögletében, Brassóban. A verseny, határokon átnyúló jellegéből adódóan, lehetőséget nyújt az itt tanuló diákoknak, valamint a magyar nyelv és irodalom-szakos tanáraiknak felmérni, milyen helyet foglal el a helyi képzés az összmagyarságihoz viszonyítva.
Tíz év után szándékunkban van gazdagítani a verseny tartalmát.
A XI. szavalóverseny alkalmával a versenyt kiegészítettük, olyan személyek is jelentkezhettek, akik megzenésített verseket adtak elő, hangszeres kísérettel. Még ha bátortalan is volt ebben a műfajban a jelentkezés, nagy sikert értek el az énekmondók úgy a szavaló versenyzők, mint a közönség körében. Ezt a versenyszámot a következőkben is szándékunk van megtartani.
A 2005. év József Attila év, ezért a XII. szavalóversenyt kiegészítjük egy kötelező József Attila verssel is.
A verseny szervezési munkálataiban, önkéntesként, közreműködik számos brassói személy.
Házy Bakó Eszter elnök
Ahol a hegyek az égig érnek
A Bartalis János szavalóverseny a magyar nyelv és a költészet ünnepe Brassóban. Ezért is utaztunk örömmel, a NyME-Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar képviseletében majd ezer kilométert, hogy ennek az ünnepnek részesei lehessünk.
Az utazás Erdélyben mindig felejthetetlen. A határátkelőhely kapu egy másik világba. Balkán, szokták mondani. Erdély, mondom én. Erdély, a rejtélyes, a varázslatos. Átlépsz a határon, és minden megváltozik.
Ahogy haladunk Erdély szíve felé, úgy csodálkozik rá a kisalföldi legény a nagyvilágra. A hegyek az égig nőnek, a csillagok karnyújtásnyira tőlünk, és csak úgy csavarodik a hegyekben a szerpentin. Van valami kedvesség ebben a vidékben, a koldusokban, kóbor kutyákban, az öreg Daciakban. Mire beköszöntött a reggel, megérkeztünk szállásunkra, Brassóban a Reménység házába.
Néhány óra alvás után, a regisztrációval kezdetét vette a “verseny”. Szándékosan tettem idézőjelbe a verseny szót. Mint fentebb írtam, ez a hétvége ünnep volt, s ez a szavalóknak, az EMBEREKnek köszönhető. Itt senki sem szorít, hogy mikor rontasz, mert veszélyezteti a győzelmét, itt senki sem hordja fenn az orrát, mert nem tudom hány díjat söpört már be. Mindenki szavalni, a többiektől tanulni, kapcsolatot teremteni és ápolni érkezett ide. A sok régi ismerős, a semmihez sem hasonlítható szeretetük, mind-mind akkora élménnyel tölt el, mely évről-évre visszatérésre késztet. Én személy szerint harmadik alkalommal vettem részt a megmérettetésen, remélem, nem utoljára.
Nem beszélve a tájról. A panelrengetegben felnőtt magamfajta “gettó huligán” számára szavakba önthetetlen.
Egyik szavaló társammal, Portik Aporral (Sapientia Egyetem, Csíkszereda) napfelkeltét fotózni felmásztunk a Cenkre (Brassó fölött magasodó hegy). Ami ott fent a szemünk elé tárult, attól elállt a lélegzetem. Ilyet azelőtt csak filmekben láttam.
Fenn a hegycsúcsok felhőkkel körülvéve, alattad a történelmi Brassó ködbe burkolózva, fejed felett sas szárnya suhog... Az ilyen pillanatért érdemes élni. Órákig el tudtam volna kóborolni odafent, de visszavárt a verseny programja, mely a Gálaműsorral zárult.
Ez az est mindannyiunk számára felejthetetlen, ahogy a zsűri mondta, szavalatainkkal létrehoztuk a CSODÁT. A 11. verseny, a zsűri szerint, a legszínvonalasabb szavalatokat hozta a rendezvény történetében. Az estet a TransylMania együttes koncertje zárta. Zenei irányvonalát a Ghymeséhez hasonlítanám, ám muzsikájuk erdélyi íze teljesen egyedivé teszi őket.
Az est – azzal a hatalmas népzenei és népdal csokorral, amire úgy együtt képesek voltunk – magyar nemzeti ünneppé alakult. Mindannyian boldogok voltunk, hogy részesei lehettünk ennek a csodának. Köszönet a szervező Apáczai Csere János Közművelődési Egyesületnek és lelkes vezetőjének, Házy Bakó Eszternek.
Összefoglalva elmondhatom, hogy csak azt sajnálom, hogy több száz kilométert kell utaznom azért, hogy igazi magyarságtudattal találkozzak.
Mit mondhatok zárszó gyanánt? Állok én még a Cenk tetején! Szívből remélem...
Szigeti Edvárd
A Nyugat-magyarországi Egyetem győri Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kara évente elküldi képviseletét a szavalóversenyre. A X. alkalommal a kar versenyzői egy különdíjjal és az első hellyel (Szigeti Edvárd) térhettek haza. Az itt tapasztaltakat élménybeszámolóba foglalták, amely megjelent az egyetem Vivat Academia című kiadványában (2004/1. szám).
Először járni Erdélyországban, s mindjárt a legkeletibb széléig futni, nagy tapasztalás. Az ellentmondások országútján megállni abban a városban, amelyet úgy ölelnek karéjukba a hegyek, hogy miközben falat emelnek, árnyékot is tartanak, védenek és megdidergetnek, különleges élmény. Apáczais tanárként ellátogatni Apácára, átitatódni a magyarságtudattal, kötelességet jelent a jövőre nézve.
A szó súlyosabb ezen a vidéken, a tett létfontosságú, s a szeretet simogat. Elfogja a szégyenkezés az idevetődött alkalmi látogatót a maga jóléte, biztonsága és közömbössége miatt. Megrendítő élmény az is, amikor csak a versmondás miatt Brassóba jövő, nyelvhűségükből példát mutató emberek interpretálnak Bartalis Jánost, Ady Endrét, Szilágyi Domokost. “Számban tartottam a szót” – mondta az egyik Bartalis-rokon, arra utalva, hogy könyv nélkül tudja Apáca szülöttének több versét is. Szempillám mögé rejtem a látványt – folytatom az analógiát, gondolva mindarra, amit csak képes voltam magamba zárva áthozni a határon.
Az élmény verssé sűrűsödött Brassói háztetők címmel, melynek kezdő sorai: “Utolsó pillantást vetettem a brassói háztetőkre./ Egymás karjába hulló hegyek karéja adta/ a keretet./ Amott a Fekete templom hegyélig nyúló tornya,/ emitt a zárt udvarok sejtelmessége lebegett./ Azt gondoltam, fáj elmenni innen./ Megrendített a látvány,/ ahogy áttör a párkány/ fölött a nap./