Vissza

DUDÁS KATALIN

KÍSÉRLET A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS

KULTURÁLIS KIADÁSAINAK MEGHATÁROZÁSÁRA,

MÉRLEGBESZÁMOLÓJUK ALAPJÁN

1.      Bevezetés

Az 1988-1989-ben indult költségvetési reform egyik első nagy lépése volt az akkor még tanácsok pénzügyi szabályozó rendszerének átalakítása[1]. 1990. január elsejétől a korábbi kiadásorientált szabályozásról megtörtént az áttérés a normatív és decentralizáltabb forrásorientált szabályozásra. A forrásorientált szabályozás lényege, hogy az államigazgatási szintek között nincsen alkumechanizmus, az irányítás meghatározóan törvényi szabályozással történik. A települési önkormányzatok az önkormányzati törvényben és az egyéb szakági törvényekben meghatározott feladatok ellátásának kötelezettsége mellett önállóan tervezhetik meg költségvetésüket.

Kutatásunk célja hármas volt: egyrészt fel kívántuk tárni, hogy az önkormányzati mérlegbeszámolók mennyire alkalmasak az önkormányzatok közművelődési és kulturális kiadásainak kimutatására. Másrészt azt próbáltuk meghatározni, hogy a kultúra és a közművelődés finanszírozásában mekkora szerepet játszanak az önkormányzatok, mennyit költenek abszolút értékben e két területre. Harmadszor, mivel az egyes területek jelentőségének egyik legfontosabb indikátora a rájuk fordított erőforrások mértéke, azt kívántuk kimutatni, hogy a kultúra és a közművelődés hol helyezkedik el az önkormányzatok számára a fontossági sorrendben.

 

2. A kutatás célja és módszerei

A dolgozat a Magyar Művelődési Intézet Kutatási Osztályán folyó „Művelődés-gazdaságtani kutatás” zárótanulmánya. Kutatásunk eredeti célja annak feltárása volt, hogy a települési önkormányzatok és az általuk fenntartott intézmények mennyit költenek közművelődésre, és ezt milyen forrásokból tudják fedezni.[2] Résztanulmányunkban[3] elemeztük, hogy a községek esetén a jelenlegi számviteli gyakorlat miatt nem lehetséges a közművelődési kiadások elkülönítése a kulturális kiadásokon belül. A zárótanulmány-ban a többi közigazgatási szinten vizsgáljuk a közművelődési kiadások elkülöníthetőségét, s kísérletet teszünk a kultúrára fordított kiadások meghatározására.

A résztanulmányhoz hasonlóan a kiadások esetén adatforrásként a helyi önkormányzatok mérlegbeszámolóinak[4] 21. számú űrlapját használtuk, mely az önkormányzatok és intézményeik kiadásait tevékenység – más néven szakfeladat – szerinti bontásban adja meg.

Az egyes szakfeladatok elvileg azt mutatják, hogy az önkormányzat és intézményei mennyit költöttek az adott feladatra. A szakfelügyeleti jelentések elemzése azonban arról győzött meg bennünket, hogy egyrészt a nevük alapján kulturális, illetve közművelődési szakfeladatok nemcsak ilyen jellegű kiadásokat tartalmaznak, másrészt más szakfeladatokra is kerülhettek kulturális kiadások; a kérdés éppen az, hogy mely tevékenységek esetén, s milyen nagyságrendben.


Az önkormányzati kimutatásokban szereplő adatok információtartalmát emiatt részben telefonos, részben helyszíni megkérdezéssel ellenőriztük. Grafikusan ábrázolva kutatásunk célját az alábbiak szerint foglalhatjuk össze.

Az önkormányzatok és intézményeik kulturális kiadásainak forrásának kimutatásához az önkormányzati mérlegbeszámolók 22. űrlapját használtuk, és szintén vizsgáltuk ennek felhasználhatóságát.

A községek esetén 38 telefonos megkérdezést és 3 helyszíni interjút készítettünk az önkormányzatokkal azzal kapcsolatban, hogy az egyes szakfeladatokra milyen kiadások kerültek. A községi kulturális kiadások forrásait 113 postai úton kiküldött, önkitöltős kérdőívvel mértük fel.

A városoknál 22 városi önkormányzat és 23, városi önkormányzatok által fenntartott közművelődési intézmény esetén vizsgáltuk kérdőíves megkérdezéssel a fenti kérdéseket. A kutatást 8 helyszíni interjú egészítette ki (5 városi önkormányzat, 2 megyei önkormányzat és egy budapesti kerület önkormányzata), melyeknél a szakfeladatokra vonatkozó kérdések mellett az önkormányzati döntési mechanizmusokat és a természetbeni támogatásokat is vizsgáltuk.

Munkánk során a pénzügyi munkatársaktól kapott információkra, illetve a hivatalos kimutatásokra támaszkodtunk, az adott szakfeladatra könyvelt kiadások számla szerinti ellenőrzése nem volt feladatunk.

Az önkormányzatok pénzügyi nyilvántartásaival, az ezekre vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatos kérdésekben egy önkormányzati pénzügyi vezető segítette szakértőként munkánkat.

 

3. A kultúra és a közművelődés fogalmának problémái

Mind a kulturális, mind a közművelődési kiadások vizsgálatánál alapvetően meghatározza az eredményt az, hogy milyen kultúra, illetve közművelődés fogalmat használunk. Mindkét fogalom megközelíthető a jogi-pénzügyi szabályozás szempontjából, a fenntartó oldaláról, az adott tevékenységet gyakorlók, illetve befogadók oldaláról, valamint szakmai és tudományos szempontból. Azon túl, hogy a fenti megközelítések eltérően húzzák meg a két fogalomba tartozó, illetve onnan kizárt tevékenységek, intézmények közti határt, az egyes megközelítéseken belül sincs egységes álláspont e kérdésekről.

Kutatásunkban mind a kultúra, mind a közművelődés esetén a fenti fogalmak szűkítő, közgazdasági szempontú megközelítését alkalmaztuk. A kultúra fogalmának operacionalizálásában Kuti Éva Marschall Miklós kultúra-finanszírozás meghatározása[5], a közművelődés esetén pedig Lipp Márta közművelődés-koncepciója[6] volt segítségünkre. Mindkét fogalmat kétféleképpen kellett operacionalizálnunk a kutatás során. Egyrészt a fent leírt elméleti megközelítéseken alapuló felsorolásokat dolgoztunk ki, melyek a tevékenységek tartalmán, nem pedig a könyvelési (intézményi) logikán alapultak. E fogalmakat az interjúk és a személyes, illetve telefonos kérdőíves megkérdezések során használtuk. Másrészt szükségünk volt a felhasznált adatforrás sajátosságait figyelembe vevő, a könyvelési szakfeladatokra épülő fogalmakra is. Utóbbiakat a megkérdezéseknél és a makroszintű adatok elemzésénél is felhasználtuk. A fogalmak kétféle operacionalizálása tette lehetővé a makroszintű adatok felhasználhatóságának vizsgálatát.

 

a) A kulturális, illetve közművelődési kiadások tartalom-központú operacionalizálása

Az önkormányzatok kulturális kiadásai körébe az alábbi célok támogatását soroltuk:

1.    Közművelődési intézmények/színterek (önkormányzati és nem önkormányzati fenntartású egyaránt)

2.    Nyilvános könyvtár

3.    Múzeum, tájház, helytörténeti vagy egyéb gyűjtemény, galéria, kiállító terem, kulturális/régészeti értékek feltárása, restaurálása

4.    Levéltár

5.    Színház, szabadtéri színpad

6.    Az egyéb kulturális intézmények/színterek támogatása

7.    Egyéb intézmények kulturális tevékenysége

8.    Kulturális programok, rendezvények, ünnepek, kiállítások

9.    A nemzetiségi önkormányzatok kulturális tevékenysége (csak a kötelező összegen felül)

10.     Egyesületek, alapítványok és más non-profit szervezetek kulturális tevékenysége (beleértve az egyházakat és az érdekképviseleti szervezeteket is)

11.   Jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, klubok, körök, stb. kulturális tevékenysége

12.     Magánszemélyek kulturális tevékenysége

13.     A helyi média (TV-csatorna, rádióadó, újság, honlap, reklámkiadások nélkül)

14.     Kulturális tevékenységet folytató vállalkozások

15.     Kulturális kiadványok, hangzó, illetve audiovizuális anyagok

16.     Művészeti alkotótevékenység

17.     Műalkotások, köztéri alkotások

18.     Kitüntetések, díjak

19.     Állatkert, vadaspark, botanikus kert, arborétum

20.     Kulturális kapcsolatok más településekkel, külfölddel, stb.

21.     Egyéb célok, amelyeket az önkormányzat kulturálisként jelöl meg

Közművelődési kiadások

1.  Közművelődési intézmények/színterek (önkormányzati és nem önkormányzati fenntartású egyaránt)

2.  Kulturális programok, rendezvények, ünnepek, kiállítások

3.  A nemzetiségi önkormányzatok kulturális tevékenysége (csak a kötelező összegen felül)

4.  Egyesületek, alapítványok és más non-profit szervezetek kulturális tevékenysége (beleértve az egyházakat és az érdekképviseleti szervezeteket is)

5.  Jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, klubok, körök, stb. kulturális tevékenysége

6.  Műalkotások, köztéri alkotások

 

b) A kulturális, illetve közművelődési kiadások operacionalizálása a szakfeladatok könyvelési logikája szerint

Az egyes szakfeladatokra könyvelhető kiadások leírását tartalmazó 2002. évi PM „Tájékoztató a költségvetési szervek részletes költségvetési előirányzatainak összeállítására szolgáló     A) Intézményi költségvetés B) Önkormányzati költségvetés  C) Önkormányzati intézményi költségvetés elnevezésű nyomtatvány-garnitúrák kitöltéséhez” c. kiadvány alapján határoztuk meg, hogy mely szakfeladatokat fogunk kulturálisnak, illetve közművelődésinek tekinteni.

 

Kulturális jellegű szakfeladatok:

1.      Könyv- és zeneműkiadás (22111-5)

2.      Lapkiadás (22121-4)

3.      Városi és kábeltelevíziós rendszerek üzemeltetése (64202-4)

4.      Iskolarendszeren kívüli nem szakmai oktatás (80401-7)

5.      Iskolarendszeren kívüli szakmai oktatás (80402-8)

6.      Rádió műsorszolgáltatása (92141-9)

7.      Televízió műsorszolgáltatása (92142-0)

8.      Színházi tevékenység (92161-7)

9.      Zeneművészeti tevékenység (92172-8)

10.     Táncművészeti tevékenység (92173-9)

11.     Egyéb művészeti tevékenység (92171-6)

12.     Művelődési központok, házak tevékenysége (92181-5)

13.     Egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység (92192-5)

14.     Közművelődési könyvtári tevékenység (92312-7)

15.     Nemzeti és szakkönyvtári tevékenység (92311-6)

16.     Múzeumi tevékenység (92321-5)

17.     Levéltári tevékenység (92331-4)

18.     Állat- és növénykerti tevékenység (92341-3)

19.     Védett természeti értékek gondozása (92342-4)

20.     Máshova nem sorolt kulturális tevékenység (92601-8)

Közművelődési jellegű szakfeladatok:

1.      Iskolarendszeren kívüli nem szakmai oktatás (80401-7)

2.      Iskolarendszeren kívüli szakmai oktatás (80402-8)

3.      Művelődési központok, házak tevékenysége (92181-5)

 

4. A pénzügyi-számviteli előírások hogyan befolyásolják az adatok felhasználhatóságát

Az alábbiakban azt próbáljuk röviden ismertetni, hogy az államháztartásra, illetve a költségvetési szervek adatszolgáltatására vonatkozó pénzügyi előírások hogyan befolyásolják az önkormányzati mérlegbeszámolók felhasználhatóságát a kutatás célja szempontjából.

A helyi önkormányzat költségvetési beszámolója a polgármesteri hivatal (megyei önkormányzati hivatal, közös képviselő-testület hivatala), a helyi kisebbségi önkormányzat(ok) és az önkormányzat felügyelete alá tartozó költségvetési szervek – beleértve a társulásokat és a körjegyzőségeket is – beszámolóit tartalmazza, az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet[7]  7. §. (6) bekezdése szerint. A költségvetési szervek (mind az önállóan, mind a részben önállóan gazdálkodók) ugyanezen paragrafus (1) bekezdése alapján kötelezően elkészítik saját költségvetési beszámolójukat. A helyi önkormányzat ezeket saját beszámolójába beépíti, s a Magyar Államkincstár (a továbbiakban: MÁK) felé már a települési szinten összesített adatokat továbbítja. Így a MÁK adatállományában az adott önkormányzat és a felügyelete alá tartozó költségvetési szervek összes bevétele és kiadása megjelenik, de egymástól már nem elkülöníthető módon. Az adott szakfeladaton megjelenő kiadás tehát a helyi önkormányzat és intézményei által az oda könyvelt kiadások összegét jelenti.

 

A helyi önkormányzatok a saját, illetve nem saját bevételből finanszírozott támogatásokat, átadott pénzeszközöket az „önkormányzatok elszámolásai (75192-2)” szakfeladaton utalják át intézményeiknek és az önkormányzati társulásoknak. Mind az intézmények, mind a társulások az önkormányzattól érkező összes bevételüket e szakfeladaton mutatják ki. Konkrétan a művelődési házak esetében ez azt jelenti, hogy bevételeik kimutatására (minimum) két szakfeladatot kell használniuk, melyek közül a „művelődési központok, házak tevékenysége” rovaton a nem az önkormányzaton keresztül kapott bevételeket (pl. saját bevétel, vállalkozóktól kapott támogatás, közvetlenül az intézmény által nyert pályázat), míg az „önkormányzatok elszámolásai” szakfeladaton az önkormányzattól kapott bevételeiket kell kimutatniuk. A pénzmozgásokat és könyvelésüket a következő ábra mutatja. Az intézményi mérlegbeszámolóban az intézmény által közvetlenül (nem az önkormányzattól) kapott bevételek mellett (ezt tartalmazza a „művelődési központok, házak tevékenysége” szakfeladat) látszik ugyan „az önkormányzatok elszámolásai” szakfeladaton átvett összeg is, de az országos kimutatásban már nem (az önkormányzati szinten összesített mérlegbeszámolóban ugyanis az összes intézménynek átadott pénz egy összegben jelenik meg, abból az egyes intézmények önkormányzattól származó bevételei nem elkülöníthetők. Tehát a településen hozzá lehet jutni ezekhez az adatokhoz, az országos kimutatásban nem).

 

 

A pénzmozgások és könyvelésük áttekintő képe

E könyvelési módszer használata mind a helyi önkormányzaton belüli, mind az önkormányzatok közötti pénzeszköz átadás esetén lehetővé teszi, hogy az adott tevékenység szakfeladatán – esetünkben a művelődési házak szakfeladaton – a pénz csak egyszer jelenjen meg, tehát elkerüljék a többszörös figyelembevételt. Az eljárásnak azonban ezen előnye mellett kutatásunkra nézve két hátrányos következménye is van.

Az egyik az, hogy a települési mérlegbeszámoló „művelődési központok, házak tevékenysége” szakfeladatának bevételi oldalát nézve csak az intézmény/ek/színterek saját bevételeiről, illetve nem az önkormányzaton keresztül kapott bevételeiről kapunk információt.

Így az adott intézmény/ek/színterek összes bevételét sem tudjuk megállapítani, mivel ennek nem feltétlenül kell megegyezni az összes kiadással (előbbi magasabb is lehet). További problémát jelent az, hogy előfordulnak olyan önkormányzatok, amelyek a nem intézményi keretek közt végzett feladatellátás esetén is a „művelődési központok, házak tevékenysége” szakfeladaton tüntetik fel a bevételeket (pl. az önkormányzat által a színtérre nyert támogatásokat). Mivel emiatt bizonytalan, hogy az önkormányzaton kívüli forrásból származó bevételek mekkora hányada kerül az adott tevékenység szakfeladatára, s mekkora az „önkormányzatok elszámolása” szakfeladatra, ezért a kulturális szakfeladatokon kimutatott bevételek közül csak az intézmények saját bevételét elemezzük.

A módszer másik hátránya szempontunkból nézve az, hogy önkormányzati társulások, illetve önkormányzatok közti pénzátadás esetén a pénz csak az azt fogadó önkormányzatnál jelenik meg kiadásként az adott tevékenység szakfeladatán (mivel ott költik el), viszont az átadó önkormányzatnál, aki számára ez tényleges kiadást jelentett, már nem. Ennek jellegzetes példái például a megye és megyei jogú város önkormányzata esetén a közösen fenntartott múzeum/színház, illetve községek esetén a társulásban fenntartott ÁMK-k finanszírozása.

Azt vizsgálva, hogy az önkormányzat közművelődési kiadásainak mekkora hányadát fedezi saját, illetve egyéb forrásokból, abba az elméleti problémába ütközünk, hogy a nem kötött felhasználású normatívák léte miatt ez a kérdés nem megválaszolható. Ezeket ugyanis az önkormányzat elvileg bármilyen célra felhasználhatja, ha ellátja kötelezően előírt feladatait. Így tehát legfeljebb azt jelenthetjük ki, hogy az önkormányzat közművelődési kiadásainak mekkora hányadát fedezte a közművelődési és közgyűjteményi normatívából, a közművelődési intézmény saját és egyéb bevételeiből, illetve más általunk nevesített államháztartáson belüli, illetve kívüli forrásokból. Az összes köz-művelődési kiadásból az ezek levonása után fennmaradó összeget azonban nem tekinthetjük az önkormányzat saját bevételének, legfeljebb a saját és a nem beazonosítható egyéb bevételek összegének.

 

5. Az önkormányzati mérlegbeszámolókból kapott eredmények

A most következő fejezetben a helyi önkormányzatok mérlegbeszámoló adatait elemezzük[8]. Az adatok értelmezésében felhasználtuk az interjúkból és a kérdőívekből nyert tapasztalatokat; az ezekből kapott információkat részletesen a 6. fejezetben írjuk le.

 

5.1. Az önkormányzatok kulturális kiadásai a mérlegbeszámolók alapján

a) Milyen szakfeladatokra könyveltek

Minél nagyobb egy település, illetve minél magasabb a közigazgatási besorolása, annál több szakfeladatra könyvel. A közigazgatási besorolás és a településnagyság közül az előbbi szerepe jelentősebb, tehát egy azonos lakosságszámú község és egy kisváros közül várhatóan a kisváros fog több szakfeladatot használni. Ennek egyik oka, hogy a magasabb közigazgatási szinten levő önkormányzatok több funkciót látnak el, egyrészt tágabb a hatás- és feladatkörük, másrészt több önként vállalt feladatuk van. Egy további ok, hogy a funkciók a méret növekedésével differenciáltabban, önállóan jelennek meg, így költségeik is elkülönülten jelentkeznek. Emellett az is közrejátszhat a több szakfeladat használatában, hogy az önkormányzatnak, illetve intézményeinek mennyire differenciált információkra van szüksége van-e igénye arra, hogy külön lássa például a művelődési ház és a mozi költségeit vagy sem. Ez szintén összefügghet a település méretével és közigazgatási besorolásával. Számolnunk kell továbbá azzal is, hogy a több szakfeladat használata olyan többletmunkát jelent, amit inkább a nagyobb pénzügyi apparátusok tudnak vállalni.

 

Hány kulturális szakfeladatra könyveltek kiadást a helyi önkormányzatok? (%)

 

 

Budapest

Fővárosi

kerületek

n = 23

Megyék

 

n = 19

Megyei jogú városok

n = 22

Városok*

 

n = 233

Községek

 

n = 2.885

Egyre sem

  4,3

  8,5

1 szakfeladatra

  4,7

38,5

2 szakfeladatra

17,4

  4,5

21,5

42,4

3 szakfeladatra

  8,7

  4,5

26,2

  9,0

4–5 szakfeladatra

47,8

21,1

18,2

35,6

  1,3

6-8 szakfeladatra

21,7

73,7

45,5

11,2

  0,2

Több mint 8 szakfeladatra

100,0

  5,3

27,3

  0,9

Átlagosan hány szakfeladatra

  13,0

  4,1

  6,5

  6,8

  3,6

  1,6

*Az elemzésben végig külön kezeltük a megyei jogú és az egyéb városokat, eltérő feladatköreik miatt.

 

Az, hogy az egyes önkormányzati szintek mely szakfeladatokat használták, az interjúk tapasztalatai alapján inkább az ön-kormányzat és intézményei könyvelési szokásaitól, semmint a ténylegesen ellátott feladatoktól függ. Minden szakfeladat esetén elmondható, hogy jóval több önkormányzat költ az adott tevékenységre, mint ahányan a megfelelő szakfeladatot használják. Az interjúk tapasztalatai alapján a községek, illetve a kisebb települések esetén jóval nagyobb a lefele torzítás, mint a nagyobb településeknél. A községek esetén számos funkció differenciálatlanul jelenik meg, illetve az önkormányzat nem tudja/akarja külön látni a rá eső kiadást, így ezek a legjelentősebb tevékenység szakfeladatán jelennek meg. Ez a községeknél elsősorban a művelődési házak és a könyvtárak kiadásaira vonatkozik. Kiadásaik gyakran összemosódva jelennek meg a két fenti szakfeladaton, de előfordul, hogy valamelyik nem kulturális szakfeladatra, jellemzően az iskolai szakfeladatokra kerülnek. Az önkormányzati társulásban fenntartott intézmények esetén a kiadások csak a gesztor önkormányzatnál jelennek meg.

A városok esetén az önkormányzati fenntartású kulturális intézmények kiadásait a statisztika jól mutatja, a múzeumok kivételével. A múzeumoknál a városi önkormányzatok jelentős része a feladatot a megyei múzeumi szervezeten keresztül látja el, ezért a kiadások náluk nem, hanem csak a megyei önkormányzatnál jelennek meg. A megyei jogú városok önkormányzatai és a megyei önkormányzatok közötti együttműködés miatt egyéb feladatoknál is előfordul, hogy a kiadások csak az egyik önkormányzatnál láthatók, holott mindkettő költ rá.

A városokban, ezen belül is a nagyobb településeken a községeknél gyakrabban fordulnak elő nem önkormányzati fenntartású kulturális intézmények. Az ezek támogatására fordított összegek jellemzően nem az adott tevékenység szakfeladatán, hanem az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység” vagy a „máshova nem sorolható kulturális tevékenység” szakfeladaton jelennek meg, illetve jelentős hányaduk nem kulturális szakfeladatra kerülve kiesik látókörünkből. Különösen a nem önkormányzati fenntartású művelődési házak és a média területén jelenthet ez számottevő (lefele) torzítást.

Ha egy szakfeladaton kiadás szerepel, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az intézmény működik is. E szempontból a „művelődési központok, házak tevékenysége” szakfeladatot vizsgáltuk; előfordult – elsősorban a községek esetén, de esetenként városoknál is hogy az ide könyvelt összeg a felújítást, a lényegében nem működő házban alkalmanként megtartott rendezvények kiadásait, csoportok támogatását, vagy az újonnan megvett ház kialakításának ráfordításait tartalmazta. A PM Számviteli Főosztályához intézett állásfoglalás-kérésünkre, melyben rákérdeztünk, jogszerű-e ha a nem működő, illetve alapító okirattal nem rendelkező művelődési ház kiadásait a „művelődési központok, házak tevékenysége” szakfeladatra könyvelik, azt a választ kaptuk, hogy kiadásaikat máshol kell feltüntetni, s erre a 2005. évre érvényes szakfeladati rendben egy új szakfeladatot hoznak létre „Közösségi színterek tevékenysége 92182-6” megnevezéssel.

 

Összességében véve a két leggyakrabban használt szakfeladat a „művelődési központok, házak tevékenysége” (70%), illetve a „közművelődési könyvtári tevékenység” volt (66%). A harmadik helyezett „városi és kábeltelevíziós rendszerek üzemeltetése” szakfeladat már csupán az önkormányzatok 11%-ánál fordult elő.

 

Mely szakfeladatokra könyveltek kiadást a helyi önkormányzatok? (%)

 

 

Budapest

Fővárosi

kerületek

n = 23

Megyék

 

n = 19

Megyei jogú

városok

n = 22

Városok

 

n = 233

Községek

 

n = 2.885

Összesen

 

n = 3.183

Művelődési központok, házak tevékenysége

100,0

95,7

  84,2

90,9

90,1

67,9

70,0

Közművelődési könyvtári tevékenység

100,0

17,4

  84,2

86,4

93,6

63,9

66,0

Városi és kábeltelevíziós rendszerek üzemeltetése

30,4

13,6

15,9

10,4

10,9

Egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység

100,0

30,4

  15,8

63,6

32,2

  6,6

  9,1

Múzeumi tevékenység

100,0

43,5

100,0

40,9

32,6

  3,0

  6,3

Máshova nem sorolt kulturális tevékenység

100,0

56,5

  47,4

63,6

26,6

  3,1

  5,9

Lapkiadás

56,5

  15,8

13,6

24,9

  1,7

  3,9

Iskolarendszeren kívüli szakmai oktatás

100,0

8,7

  89,5

86,4

18,0

  0,1

  2,6

Iskolarendszeren kívüli nem szakmai oktatás

100,0

30,4

  36,8

31,8

  5,6

  0,1

  1,2

Színházi tevékenység

100,0

8,7

  36,8

63,6

  3,4

0

  1,0

Egyéb művészeti tevékenység

100,0

13,0

  15,8

27,3

  4,7

  0,1

  0,8

Levéltári tevékenység

100,0

100,0

13,6

  0,7

Televízió műsorszolgáltatása

13,6

  6,4

  0,1

  0,6

Védett természeti értékek gondozása

100,0

  4,3

    5,3

  9,1

  1,7

  0,1

  0,4

Zeneművészeti tevékenység

100,0

  4,3

    5,3

27,3

  0,3

Könyv- és zeneműkiadás

  4,3

  10,5

  9,1

  1,7

  0,1

  0,3

Állat- és növénykerti tevékenység

100,0

    5,3

  9,1

  0,4

  0,2

Rádió műsorszolgáltatása

  4,3

  0,4

  0,1

Táncművészeti tevékenység

13,6

0

  0,1


 

b) A kulturális kiadások nagysága

Az előbbi fejezetekben körüljártuk az egyes szakfeladatok tartalmát, a következőkben megvizsgáljuk, hogy mennyi volt az országos kulturális ráfordítás.

A 20 kiválasztott szakfeladat alapján a helyi önkormányzatok és intézményeik kulturális kiadásai 2002-ben 81,8 milliárd forintot tettek ki. (Az összeg nagyságrendjét érzékeltetendő egy adat: 1 kilométer autópálya építése 2002-ben átlagosan 1,3 Mrd Ft volt, tehát a fenti összeg 63 km autópálya építésére lett volna elég.)

A fenti számítási módszerrel kapott összegben nem szerepelnek, tehát a 81,8 Mrd Ft-ot növelik az alábbi tételek:

– a rendezvények költségének jelentős hányada, a civil és az egyéb szervezetek támogatásának túlnyomó része, valamint egyéb, nem vagy csak részben kulturális szakfeladatra terhelt tevékenységek költségei;

– az önkormányzati fenntartású nem kulturális jellegű intézmények kulturális ráfordításai;

– azon kulturális intézmények kulturális ráfordításai, amelyek ezeket nem mutatják ki külön, hanem egyéb szakfeladaton szerepeltetik;

– az önkormányzat természetben nyújtott támogatásai;

– a polgármesteri hivatal és az önkormányzati intézmények dolgozóinak, valamint a közhasznú munkásoknak munkaidőben, de nem munkaköri kötelességből végzett munkája;

– a nem kulturális jellegű intézmények épületeinek és eszközeinek kulturális célú használata.

 

A 81,8 Mrd Ft-ot csökkentik viszont az alábbi, nem kulturális célú ráfordítások:

– a kulturális intézmények épületeinek és eszközeinek más célú használata;

– a kulturális szféra dolgozóinak más célra végzett munkája;

azon kulturális intézmények nem kulturális ráfordításai, amelyek teljes költségvetésüket a kulturális szakfeladatokra terhelték;

– azon egyéb nem kulturális ráfordítások, melyek a kulturális szakfeladatokon jelennek meg.

 

A felsorolt növelő, illetve csökkentő tételek becslésére további kutatások szükségesek, a jelenlegi kutatásnál csupán azt feltételezhetjük, hogy hatásuk legalább részben kiegyenlíti egymást. További feltételezésünk, hogy a könyvelési adatok a nagyobb településekre jobb becslést adnak, mint a kisebbekre, mivel ott a kulturális tevékenységek nagyobb hányada történik a kulturális intézményeken keresztül. A kisebb településeken a kiadások nagyobb része kerül nem kulturális szakfeladatokra, tehát tényleges kiadásaik a kimutatottnál magasabbak lehetnek.

Különösen nagy problémát jelent – elsősorban a községek esetén, de a városokban is – a rendezvények, a civil és a nem jogi személyiségű szervezetek támogatásának kimutatása. Az ilyen célú támogatások jelentős része nem a kulturális szakfeladatokon, hanem a hivatal költségvetésében jelenik meg. A jelenség magyarázata az, hogy a fenti célra fordított támogatások igen alkalmasak presztízs célokra, illetve a politikai tőke növelésére, ezért a polgármester, illetve a képviselő testület igyekszik ezeket közvetlen hatáskörben tartani.

Külön ki kell emelnünk az önkormányzat által természetben nyújtott támogatások kérdését. Bár nagyságukat egzaktan nem tudjuk kimutatni, feltételezhető, hogy jelentőségük a kisebb településeken nagyobb lehet, elsősorban a hivatali dolgozók és az egyéb közalkalmazottak, elsősorban a pedagógusok tevékenysége miatt.

Az épületek, terek, eszközök, munkaerő multifunkcionális használatából eredő többletkiadások az esetek jelentős hányadában a kulturális szférán belül maradnak (például a művelődési ház és könyvtár között). Ha viszont kulturális és nem-kulturális szervezetek, intézmények (elsősorban az iskolák) együttéléséről van szó, a multifunkcionális használat többletkiadásai inkább a kulturális szférát terhelik.

Mind a községekben, mind a városokban általában indirekt támogatást jelent a kulturális intézmények, színterek számára, ha valamilyen közös ellátó szervezet (akár az önkormányzat vagy valamelyik szervezete, akár ÁMK esetén az iskola) végzi a karbantartást, az adminisztrációt és a könyvelést. Más kérdés, hogy ez a konstrukció milyen hatással van az intézmények szakmai önállóságára.

 

c) A kulturális kiadások mekkora hányadát fordították az egyes célokra


Bár külön kimutatjuk, hogy a helyi önkormányzatok mennyit könyveltek az egyes szakfeladatokra (ld. Függelék, 1. sz. melléklet), az adatok csak a nagyságrendjét jelzik az egyes kulturális feladatokra fordított tényleges kiadásoknak, mivel azok gyakran összemosódnak egymással, illetve más célú kiadásokkal. Emiatt azt az eljárást követjük, hogy a továbbiakban csupán az egyes szakfeladatokra könyveltek összegét, a teljes kulturális ráfordítást elemezzük. Mindazonáltal, mivel az önkormányzatok ilyen esetekben szokás szerint a domináns tevékenységre könyvelik a teljes költséget, az összegek eloszlása közelítő képet nyújthat a tényleges arányokról.

Az összes kulturális kiadás 26%-át fordították a „művelődési központok, házak tevékenysége”, 22,7%-át a „színházi tevé-kenység”, 17,1%-át a „közművelődési könyvtári tevékenység”, s 11,2%-át a „múzeumi tevékenység” szakfeladatra. Viszonylag magas, 8,7% volt az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység” és a „máshova nem sorolt kulturális tevékenység” szakfeladatra könyvelt kiadások összege. Az e szakfeladatokon szereplő kiadások jellege igen vegyes, jellemzően a rendezvények, a civil és egyéb szervezetek, a nem önkormányzati fenntartású kulturális intézmények (többek közt a média) támogatása jelenik itt meg.

 

Azt elemezve, hogy az egyes önkormányzati szintek kulturális kiadásaikat milyen célokra fordították, világosan látszik az a más kutatásokból is ismert tendencia, hogy a települési lejtőn felfelé haladva a magaskultúra (színház, múzeum, könyvkiadás), míg lefele haladva a közművelődés, a művelődési házak szerepe nő. Hasonló irányú, bár jóval gyengébb tendenciát figyelhetünk meg a könyvtárak esetén. E szempontból a fővárosi kerületek kivételt képeznek; jóval nagyobb arányban költenek művelődési házakra, mint ahogy ez a közigazgatási besorolásukból következne. Ez arra vezethető vissza, hogy a fővárosi önkormányzat és a központi költségvetés által fenntartott, itt összpontosuló kulturális intézmények (pl. a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár), az általuk finanszírozott rendezvények miatt a kerületek „felszabadulnak” ezek finanszírozása alól. A főváros és a kerületek kapcsolatához hasonlóan a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok önkormányzatai közt is munkamegosztás figyelhető meg (részben a megyei önkormányzatok számára kötelezően előírt feladatok miatt); míg előbbiek a múzeumok, levéltárak, addig utóbbiak a színházak és egyéb művészetek finanszírozására fordítják kulturális kiadásaik jelentős részét. A kiadások szerkezete bizonyos mértékig a kulturális kínálat közigazgatási szintenként eltérő sokszínűségét is kifejezi: míg a községeknél a kiadások több mint kilenc tizedét a művelődési ház és a könyvtár teszi ki, addig a települési lejtőn felfele haladva egyre többféle tevékenység között oszlanak meg a kiadások (természetesen nem megfeledkezve arról, hogy a közművelődési intézmények milyen sokszínű, Koncz Gábor nyomán „intézménypótló intézmény” funkciót töltenek be a kisebb településeken).

 


Az összes kulturális célú helyi önkormányzati kiadás 19,1%-át tette ki a fővárosé, a kerületek nélkül (ami további 5,9%-ot jelentene), míg a községeké 11,9%-ot. Tehát a fővárosi önkormányzat 1,6-szor annyi pénzt fordíthatott kultúrára, mint az összes község együttvéve (ha a kerületek kiadásait is ideszámoljuk, a különbség már 2,2-szeres!). A megyei önkormányzatok a kulturális kiadások 22,2%-át, a megyei jogú városok majdnem ugyanannyit, 21,4%-át költötték el, a városokra a kiadások 19,8%-a jutott. Azt nézve, hogy az egyes célok esetén mely közigazgatási szint mekkora szerepet játszott a finanszírozásban, szintén kitűnik a magaskultúra és a közművelődés közti különbség. A színházra fordított kiadások 40,4%-át a fővárosban, a 41,3%-át a megyei jogú városokban költötték el. A művelődési házak esetén a községek majdnem annyit költöttek, mint a városok (28,8%, illetve 33,7%), körülbelül kétszer annyit, mint a megyei jogú városok vagy a fővárosi kerületek. A könyvtárak esetén kisebb volt a községek szerepe (18,1%), a legtöbbet a városok és a megyei önkormányzatok költötték (32%, illetve 22%).

Az interjúk tapasztalatai alapján azonban a statisztika kissé torzít a községek kárára: több község együttműködik valamelyik várossal a könyvtári feladat ellátásában. E torzítás azonban csekély mértékű, valószínűleg az 1%-ot sem éri el. A múzeumi kiadások túlnyomó része a megyei önkormányzatoknál merült fel (73,3%). A múzeumi kiadások esetén is torzít a statisztika: számos város, illetve megyei jogú város működik együtt más önkormányzattal, s az e célra átadott pénzeszközeik csak a befogadó (jellemzően a megyei) önkormányzatnál jelennek meg. Levéltárra szinte kizárólag a fővárosi és a megyei önkormányzatok költöttek. Az állatkerteknél a főváros vitte az összes ilyen irányú kiadás 87,5%-át. Médiára (elsősorban televízióra és újságkiadásra) a fővárosi kerületek és a városok költöttek az átlagosnál többet.

 

d) Az egy főre eső kulturális kiadás nagysága

A függelékben tájékoztatásul közöljük az egyes megyékben a különböző önkormányzati szinteken kultúrára fordított összegek nagyságát (ld. Függelék, 2. sz. melléklet), de a megyénkénti eltérő településstruktúra miatt csak az egy lakosra jutó kulturális kiadásokat fogjuk elemezni.

Az egy főre eső kulturális kiadás nagysága – ahogy következő ábránk mutatja – a községekben 3.072 Ft, a városokban 5.788 Ft, a megyei jogú városokban 7.669 Ft volt. Budapesten az egy főre eső kulturális kiadás 8.882 Ft volt (a kerületek nélkül), ami a községi kiadások 2,9-szeresét teszi ki. A főváros és a kerületek kulturális kiadásait összeadva (12.220 Ft/fő), ez a különbség már majdnem négyszeresre nő. Az interjúk tapasztalatai alapján a községek és a városok között mutatkozó különbség az itt kimutatottnál kisebb lehet, mivel előbbiek esetében a statisztika a kulturális kiadások kisebb részét fedi le. A budapesti kerületekben az egy főre jutó kulturális kiadás jóval alacsonyabb, mint a városokban (3.338 Ft), mivel a főváros és a kerületek közötti munkamegosztás miatt a kerületek kevesebbet költenek kultúrára. A megyei önkormányzatok által kultúrára fordított összeg (fejenként 2.358 Ft) valószínűleg elsősorban a megyeszékhelyen élők számára növeli a kulturális kínálatot. A megyék jelentős részénél megfigyelhető az a tendencia, hogy a megyei önkormányzatok és a megyei jogú városok önkormányzatai által kultúrára fordított kiadások bizonyos mértékig kiegyensúlyozzák egymást: a megyei önkormányzat átlag feletti költéséhez a megyei jogú város átlag alatti költése párosul, illetve fordítva.

 

A legmagasabb egy főre eső kulturális kiadás Budapest mellett négy, egymással összefüggő tömböt alkotó nyugat-magyaror-szági megyében volt megfigyelhető (Vas, Zala, Somogy és Veszprém megye). Kelet-Magyarországon csupán Csongrád megye volt képes átlagon felüli kulturális kiadásokra. Figyelemreméltó, hogy az egy főre eső kulturális kiadások tekintetében Vas megye megelőzi Budapestet még úgy is, hogy a fővárosnál mind a fővárosi önkormányzat, mind pedig a kerületek kiadásait figyelembe vettük. Elsősorban a könyvtárakra, s kisebb mértékben a művelődési házakra és múzeumokra fordított magas összeg járult hozzá Vas megye első helyezéséhez. Somogy megyében elsősorban a múzeumok, másodsorban a színházak, Zala megyében pedig főként a színházak és kisebb mértékben a múzeumok és a művelődési házak átlagon felüli kiadásai miatt ért el jó helyezést. Csongrád megyében a színházak, Veszprém megyében pedig a művelődési házak kiadásai eredményezték az átlagon felüli kulturális kiadásokat. Az átlagosnál gyengébben teljesítő megyék (Komárom-Esztergom, Szabolcs-Szatmár, Tolna és Pest) elsősorban a színházakra fordított alacsony összeg miatt kerültek hátra, illetve Szabolcs-Szatmár megye gyakorlatilag valamennyi célra az átlagosnál kevesebbet tudott fordítani. Komárom-Esztergom megyében még a művelődési házakra, Bács-Kiskun és Nógrád megyében a múzeumokra fordított alacsony összeg húzta le a megye átlagát. Összességében véve a színházakra fordított összeg nagymértékben befolyásolja az összes kulturális kiadás nagyságát magas fajlagos költsége és nagy szóródása miatt. Bár a művelődési házakra fordított összeg a színházi kiadással azonos nagyságrendű, esetében jóval kisebb a szóródás (és alacsonyabb az egy önkormányzatra eső kiadás), tükrözve a közművelődés kiegyenlítő szerepét.

 

Az egy főre jutó kulturális kiadások forintban

 

 

Budapest

Fővárosi

kerületek

n = 23

Megyék

 

n = 19

Megyei jogú városok

n = 22

Városok

 

n = 233

Községek

 

n = 2.885

Összesen

 

n = 3.185

Budapest

8.882

3.338

11.893

Pest megye

1.403

4.898

2.552

5.197

Közép-Magyarország

8.882

3.338

1.403

4.898

2.552

 

Fejér megye

1.678

8.849

4.081

2.482

6.678

Komárom-E. megye

1.385

6.700

5.087

2.066

5.844

Veszprém megye

3.276

4.342

12.051

5.953

10.110

Közép-Dunántúl

2.113

7.185

7.762

4.327

7.580

Győr-Sopron megye

2.610

9.197

3.917

2.390

9.215

Vas megye

6.954

4.891

10.299

3.295

12.558

Zala megye

3.510

6.718

13.251

5.734

11.532

Nyugat-Dunántúl

4.358

7.344

9.460

4.006

10.796

Baranya megye

1.751

9.722

6.377

2.454

7.695

Somogy megye

4.308

12.648

9.008

2.265

10.717

Tolna megye

1.746

5.407

3.893

2.943

5.303

Dél-Dunántúl

2.601

9.259

6.755

2.461

8.120

BAZ megye

1.783

9.432

5.238

2.507

6.963

Heves megye

3.121

5.951

4.877

2.072

6.548

Nógrád megye

2.155

4.663

6.545

2.571

5.963

Észak-Magyarország

2.353

6.682

5.379

2.436

6.690

Hajdú-Bihar megye

1.475

7.224

3.954

2.414

6.349

Szabolcs-Sz.megye

1.383

5.112

4.272

2.477

4.629

Szolnok megye

1.156

12767

4.743

3.207

6.752

Észak-Alföld

1.338

8.368

4.291

2.601

5.807

Bács-Kiskun megye

1.099

9.008

5.166

2.524

5.837

Békés megye

2.541

3.805

4.142

2.526

6.629

Csongrád megye

1.462

8.765

5.640

3.351

9.607

Dél-Alföld

1.701

7.586

4.819

2.729

7.241

Átlag

8.882

3.338

2.358

7.669

5.788

3.072

7.985

 

Az egyes megyék gazdasági fejlettségének (az egy főre eső GDP-vel mérve) és a kultúrára fordított kiadásaik összefüggését  – lásd a következő tábláta lineáris regresszió módszerével elemeztük. A két tényező között elég erős összefüggést állapítottunk meg: a kulturális kiadások összes szórásából a GDP 25,5%-ot határoz meg. Az összefüggés a két tényező között pozitív: tehát minél fejlettebb gazdaságilag egy megye, annál többet költ kultúrára. Meghatározva a regressziós egyenletet, annak segítségével kiszámítottuk, hogy az adott megyénél gazdasági fejlettsége alapján mekkora kulturális kiadást lehetne várni. Ezt az értéket a tényleges kulturális kiadással összevetve megállapítható, hogy mely megyék költenek kultúrára a jelenlegi gazdasági fejlettségi szintjükön várhatónál többet, s melyek kevesebbet. Az eltérések egyes megyéknél igen jelentősek voltak, az okok feltárására további elemző munka szükséges. Feltehető, hogy az egyes megyék eltérő településstruktúrája, urbanizáltsági foka is jelentős szerepet játszik.

A gazdasági fejlettségi szintjüknél várható értéknél minimum 25%-kal többet költöttek kultúrára Vas (+50%), Somogy (+49%), Zala (+46%), Veszprém (+33%) és Csongrád megyében (+28%). A két gazdaságilag legfejlettebb terület, Budapest és Győr-Sopron megye a közepes sávba került. A gazdasági fejlettségi szintjüknél várható értéknél minimum 25%-kal kevesebbet költöttek Komárom-Esztergom (-28%), Tolna (-30%), Szabolcs-Szatmár (-31%), valamint Pest megyében (-35%). Pest megye elmaradását valószínűleg az okozza, hogy Budapest közelsége miatt az önkormányzatok kevesebbet áldoznak kultúrára, mivel a lakosok jelentős része úgyis ott elégíti ki ilyen igényeit.


 

*Az ábrán a megyék az egy főre eső GDP-jük nagyságának sorrendjében szerepelnek.

 

5.2. Az önkormányzati kulturális kiadások összevetése a más humán szolgáltatásokra költött összegekkel

A korábbi fejezetekben vázoltuk az önkormányzatok kulturális kiadásainak mérésével kapcsolatos problémákat. Feltételezhető, hogy az egyéb humán szolgáltatásokra (tanulmányunkban az óvodát/általános iskolai oktatást, az egészségügyi és a szociális ellátást, valamint a sportot számítottuk ide[9]) fordított önkormányzati kiadások esetén szintén előfordulnak a kimutatott kiadásokat felfele, illetve lefele torzító tényezők. Egyrészt az egyes humán szolgáltatások között fordulhatnak elő átfedések, átmosódások. Különösen nagymértékű lehet az oktatás és a kultúra közötti összemosódás, az ÁMK-k és az egyéb többfunkciós intézmények miatt (pl. iskolai és községi könyvtár). Léteznek olyan szakfeladatok, amelyeket több humán szolgáltatáshoz is hozzá lehetne rendelni (ilyen pl. a diáksport, amelyet az iskolai oktatáshoz vagy a sporthoz is lehetne venni). Másrészt a humán szolgáltatások és az egyéb önkormányzati tevékenységek között is előfordulhatnak átmosódások, szétválaszthatatlan vagy legalábbis a gyakorlatban szét nem választott kiadások. Ezek természetéről, illetve nagyságáról még annyi ismeretünk sincs, mint a kultúra esetén. Mindezek ellenére azért vállalkoztunk e kiadások összehasonlítására, mivel az adatok egy forrásból származnak, ugyanazon logika szerint gyűjtve, s így konzisztens képet adnak az önkormányzati kiadásokról.

 

a) Milyen szakfeladatokra könyveltek kiadást

Valamilyen humán szolgáltatásra szinte minden település könyvelt kiadást. A fővárosi önkormányzat és a megyei jogú városok önkormányzatai mind az öt vizsgált területre költöttek a kimutatás szerint. A fővárosi kerületek és a megyei önkormányzatok mintegy 5%-a nem könyvelt kiadást kultúrára vagy sportra – feltehetően ők is költöttek e célokra, de a fővárossal, illetve a megyei jogú városokkal történő feladatmegosztás miatt nem jelenik ez meg könyvelésükben. A városok esetén az egészségügy (99,1%) és a sport (83,7%) esetén is feltehető, hogy valamennyien költöttek e célra, csak más szakfeladaton. Szinte mindegyik község költött szociális ellátásra (99,9%). Jóval több községnél jelentek meg kulturális kiadások (91,0%), mint óvodára/alapfokú iskolai oktatásra (71,6%), illetve egészségügyi ellátásra (75,7%) fordított pénzek. A valós adatok a fenti számoknál feltehetően magasabbak lehetnek, főként az iskolai ellátás esetén, ahol a kiadások az intézményfenntartó társulások miatt jelennek meg más szakfeladaton („az önkormányzatok elszámolásai” 75192-2 sz. szakfeladat).

 

Mely területekre könyveltek kiadást az önkormányzatok? (%)

 

 

Budapest

Fővárosi kerületek

n = 23

Megyék

 

n = 19

Megyei jogú városok

n = 22

Városok

 

n = 233

Községek

 

n = 2.885

Óvoda, alapfokú iskolai oktatás

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

71,6

Egészségügy

100,0

100,0

100,0

100,0

  99,1

75,7

Szociális ellátás

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

99,9

Kultúra

100,0

  95,7

100,0

100,0

100,0

91,0

Sport

100,0

  95,7

  94,7

100,0

  83,7

43,2

Humán szolgáltatások összesen

100,0

100,0

100,0

100,0

100,0

99,9

 

b) Az egyes területekre fordított összeg nagysága

A helyi önkormányzatok illetve intézményeik humán szolgáltatásokra összesen 1,1 billió forintot fordítottak 2002-ben. A fenti összegből a legnagyobb részt az óvoda és az alapfokú iskolai oktatás kiadásai tették ki 388 mrd Ft-tal, ezt követte az egészségügy 360 mrd Ft-tal, majd a szociális ellátás 257 mrd Ft-tal. Kultúrára nagyságrendileg kisebb összeget, 82 mrd Ft-ot, sportra pedig 18 mrd Ft-ot fordítottak (összehasonlításképpen a művelődési házakra 21 mrd Ft jutott). A sportra fordított összeg megdöbbentően alacsonynak tűnik, kérdéses, hogy ez arra vezethető-e vissza, hogy a kiadások valóban ennyivel alacsonyabbak, vagy pedig e területen magasabb a más szakfeladatokon megjelenő kiadások aránya.

Az egyes szolgáltatásokra jutó összeg igen eltérő volt a település közigazgatási besorolása, nagysága, valamint az önkormányzat típusa (területi vagy települési) szerint. Feltehető, hogy az önkormányzatok közti pénzátadások, intézményfenntartó társulások miatt a településtípusok szerinti arányok nem teljesen képezik le a valódi helyzetet; a kimutatottnál feltehetően kissé jelentősebb a községek szerepe.                                

 

 

Mekkora kiadást könyveltek az egyes humán szolgáltatások szakfeladataira az önkormányzatok? (ezer Ft-ban)

 

 

Budapest

Fővárosi

kerületek

n = 23

Megyék

 

n = 19

Megyei jogú városok

n = 22

Városok

 

n = 233

Községek

 

n = 2.885

Összesen

 

n = 3.183

Óvoda, af. iskolai oktatás

11.927.901

58.981.011

  16.532.212

82.603.715

106.987.672

111.345.799

388.378.310

Egészség-ügy

66.679.148

13.683.445

140.568.194

35.503.757

  92.712.325

  11.121.297

360.268.166

Szociális ellátás

20.019.284

25.740.117

  51.293.938

38.351.136

  55.779.331

  65.769.918

256.953.724

Kultúra

15.337.270

  5.200.225

  17.889.220

17.335.987

  16.266.832

    9.739.531

  81.769.065

Sport

     993.510

  1.719.639

      746.272

  8.241.843

    4.319.002

    2.237.162

  18.257.428

Humán szolg. összesen

114.957.113

104.868.555

227.029.836

181.886.840

275.765.770

199.827.712

1.104.335.826

 

c) Egy főre jutó kiadások

Az egy főre eső kiadásokat nézve nem Budapesten, illetve a fővárosi kerületekben, hanem a megyei jogú városokban és a városokban a legmagasabbak a humán szolgáltatási célú kiadások, s a megyék esetében a legalacsonyabbak. Ez a megyék esetén nem meglepő; mivel a települési önkormányzatoktól eltérően szinte csak állami támogatásból tudják kiadásaikat fedezni, saját bevételeik alig vannak. Kérdéses, hogy a főváros és kerületei esetén mi okozza az alacsonyabb kiadásokat. Előbbi az oktatásra, utóbbi egészségügyre fordít jóval kevesebbet, mint a városok és a megyei jogú városok; lehetséges, hogy az e téren működő munkamegosztásuk miatt. Csak a kultúra és az egészségügyi ellátás esetén érvényesül az a tendencia, hogy a fővárosi önkormányzat kiadásai a legmagasabbak, s a községek felé haladva csökkennek a rájuk fordított összegek. Oktatásra a megyei jogú városok és a városok költenek leginkább. Sportra a megyei jogú városok fordítják a legtöbbet (feltehetően itt a legerősebb a csapatsportok lokális identitást megjelenítő szerepe). A szociális ellátásra fordított összeg a települési lejtőn lefele haladva enyhén nő, az alacsony jövedelmű, hátrányos helyzetű rétegek növekvő létszáma miatt.

 

d) Az egyes területekre fordított összegek aránya az önkormányzat összes kiadásán belül

Az önkormányzatok összes kiadásuk[10] 16%-át óvodára és alapfokú iskolai képzésre, 15%-át egészségügyre, 11%-át szociális ellátásra, 3%-át kultúrára, 0,8%-át pedig sportra fordították.


Összességében véve a megyei önkormányzatok költenek a legtöbbet humán szolgáltatásokra (75%), elsősorban egészségügyi kiadásaik kiugróan magas aránya miatt, mely a nagy megyei kórházak fenntartására vezethetők vissza. Alapfokú oktatásra és óvodára Budapest és a megyei jogú önkormányzatok jóval kevesebbet költenek (3-6%), mint a többi közigazgatási szint (17-23%). Budapesten (4,3% vs 3,4%) és a megyei önkormányzatoknál (5,9% és 5,4%) a kultúra a ráfordított összeg tekintetében kissé megelőzi az alapfokú oktatást. A megyei jogú városok a fővárossal azonos arányban költöttek kultúrára (4,3%), a városoknál 2,7%, a községeknél pedig csak 1,9% volt ez az arány. Érdemes külön vizsgálni a szociális ellátásra és a kultúrára fordított összeg egymáshoz viszonyított arányát: a kultúra legjobban Budapesten képes megközelíteni (itt a 77%-át teszi ki), s a községeknél marad el tőle leginkább, ahol csak 15%-át. A sportra fordított összeg aránya mindenhol elmarad a kultúrától, leginkább Budapesten és a megyéknél; a legjobban megközelíteni a fővárosi kerületeknél és a megyei jogú városoknál tudja.

 

e) Az egyes területek részesedése a humán szolgáltatásokon belül

Azt nézve, hogy a humán szolgáltatásokra fordított összegen belül hogyan aránylanak egymáshoz az egyes területek, tisztán kirajzolódnak az önkormányzatok eltérő feladataiból eredő különbségek.

A főváros és a kerületek, illetve a megyék és a megyei jogú városok közötti munkamegosztásra utal az, hogy az előbbiek kiadásainak nagyobb részét az egészségügyi kiadások teszik ki, míg utóbbiaknál ennek aránya elmarad még a városokétól is. Hasonló a helyzet a kulturális kiadások esetén is: ezek aránya a fővárosnál a legmagasabb (13%), a fővárosi kerületeké viszont csak akkora, mint a községeké (5%).

Az oktatási kiadások esetén fordított a helyzet: erre inkább a kerületi önkormányzatok és a megyei jogú városok önkormányzatai fordítanak, a főváros és a megyék csak kisebb arányban költenek rá. A községek arányaiban többet fordítanak oktatásra, mint akár a városok vagy a megyei jogú városok (56% vs 39%, ill. 45%), tehát az iskolák fenntartása erőik nagyobb részét köti le. A budapesti kerületek humán szolgáltatási célú kiadásainak hasonló hányadát teszi ki az oktatás, mint a községek esetén, itt a magasabb arány mögött az állhat, hogy egyéb célokra kevesebbet kell fordítaniuk a fővárosi infrastruktúra használata miatt. Valamennyi településtípus közül a községekben a legmagasabb a szociális ellátásra fordított összeg aránya (33%).

                     


 

 

5.3. Az önkormányzatok kulturális kiadásainak forrásai a mérlegbeszámolók alapján

Az önkormányzatok feladataikat saját forrásaikból, a helyben képződő átengedett jövedelmekből, más gazdálkodó szervezetektől átvett bevételekből, a különböző címeken kapott állami normatívákból, valamint egyéb támogatásokból látják el.

Ahogy azt a 4. fejezetben leírtuk, a fenti források közül kizárólag az intézmény – illetve pontosabban a szakfeladat – saját bevételét tudjuk a MÁK adatállománya alapján meghatározni. A szakfeladatok saját bevétele összesen 15.561.480 eFt volt, s az összes kulturális kiadás 19%-át fedezte. A legnagyobb részt a színházak, illetve a művelődési házak saját bevétele tette ki (a részletes adatokat ld. a Függelék, 3. sz. mellékletben). A saját bevétel aránya a színházaknál volt a legmagasabb (29,1%), s a könyvtáraknál a legalacsonyabb (9,0%).

A települési lejtőn lefele haladva az önkormányzatok és intézményeik a kulturális kiadások egyre alacsonyabb hányadát tudják kulturális tevékenységükből eredő bevételeikből finanszírozni, a kisebb településeken élők rosszabb anyagi helyzete miatt. A saját bevétel aránya attól is függ, hogy az önkormányzat milyen kulturális feladatokat lát el; mekkora saját bevételt hozó intézményeket, rendezvényeket fogad be (ez szintén nem független a helyi közösség teherbíró képességétől). A fővárosi önkormányzat esetén ez az arány 30% volt, addig a megyei jogú városoknál 17%, a városoknál 14%, a községeknél pedig már csak 8%-ot tett ki. Egyes szakfeladatok esetén a fővárosi kerületek a várhatónál jóval alacsonyabb arányban voltak képesek saját bevétel szerzésére, itt feltehetőleg a nagy fővárosi intézményeket kiegészítő, non-profit alapon működő kerületi intézményekről lehet szó. A községeknél a színházi és a múzeumi tevékenység esetén a várhatónál kissé magasabb a saját bevétel aránya; itt az eredményeket egy-két kiugró teljesítményű színház, illetve múzeum húzta fel.

 

A helyi önkormányzatok kulturális kiadásaiból 47% forrását sikerült azonosítanunk. 19%-át teszik ki az önkormányzatok és intézményeik kulturális szakfeladatainak saját bevételei, s 28%-át a központi költségvetési források. A központi költségvetési támogatáson belül a közművelődési és közgyűjteményi normatíva szerepe a legjelentősebb (a települési és a fővárosi/megyei normatívát összeadva 16,3%). A központi költségvetési források szerepe a fenti aránynál jóval magasabb lehet (többek közt a különböző alapoktól, az egyes költségvetési fejezetektől származó támogatások miatt), itt csak az egyértelműen a helyi önkormányzatok kulturális kiadásaira átadott forrásokat tüntettük fel. Az NKA esetében az önkormányzatok és a felügyeletük alá tartozó intézmények támogatásáról nem, hanem csak a költségvetési szervek támogatásáról rendelkeztünk adattal. Ez 2002-ben 1.578 mrd Ft-ot tett ki, de ennek csupán egy része ment valószínűleg a helyi önkormányzatoknak, így maximum 1,9%-kal növelné a fenti, 60,4%-os arányt.


.

.

Egyes források szerepe a helyi önkormányzatok kulturális kiadásainak finanszírozásában

 

 

Összeg (millió Ft)

A kiadások %-ában

A helyi önkormányzatok és intézményeik kulturális szakfeladatainak saját bevétele*

15.561,4

19,0

Települési önkormányzatok közművelődési és könyvtári normatív támogatása**

  8.872,7

10,9

Helyi önkormányzatok színházi támogatása**

  6.555,5

  8,0

Megyei/fővárosi önkormányzatok közművelődési és könyvtári normatív támogatása**

  4.428,4

  5,4

Helyi önkormányzatok közgyűjteményi, közművelődési és művészeti tevékenység bérpolitikai támogatása**

  1.479,6

  1,8

Könyvtári és közművelődési érdekeltségnövelő támogatás**

    629,5

  0,8

Helyi önkormányzatok hivatásos zenekari és énekkari támogatása**

    455,0

  0,6

Újonnan alapított km. intézmények, közösségi színterek felszereltségének támogatása***

    223,5

  0,3

Közgyűjteményi és közművelődési telematikai pályázat***

    174,8

  0,2

Összesen

38.380,4

47,0

*Adatforrás: MÁK önkormányzati mérlegbeszámoló 22. űrlapja

**Adatforrás: 2003. évi XCV. törvény a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetésének 2002. évi végrehajtásáról

***Adatforrás: www.nkom.hu

 

Bár bizonyos források nagysága (normatíva, közművelődési érdekeltségnövelő és revitalizációs támogatás, színházi támogatás, a kulturális szakfeladatok saját bevétele) közigazgatási szintenként is rendelkezésünkre áll, mégsem lehet ezeknek a kiadásokhoz viszonyított arányát egy sima osztással kimutatni. Jelentős ugyanis azoknak az önkormányzatoknak az aránya, amelyeknél a kimutatott, elvileg kulturális célú bevételek meghaladják a kulturális kiadásokat. Ennek két oka lehet: az egyik, hogy az interjúk tapasztalatai alapján az önkormányzatok jelentős része a kimutatottnál többet költ kultúrára (mivel kulturális kiadásaik nem a megfelelő szakfeladaton jelennek meg). A másik lehetséges ok az, hogy bizonyos önkormányzatok valóban átcsoportosíthatják a fenti forrásokat vagy egy részüket más területre. A két csoportot a kimutatás alapján nem tudjuk egymástól  elkülöníteni. Mindazonáltal az interjúk tapasztalatai alapján az első csoportba tartozók fordulhatnak elő nagyobb arányban.

 

6. Az interjúk tapasztalatai

Az interjúkból nyert információkat két szempontból elemezzük: először, hogy bizonyos, a közművelődési kiadások szempontjából kiemelkedő jelentőségű szakfeladatokra milyen kiadásokat könyveltek az önkormányzatok, ezek mennyiben tekinthetők közművelődési jellegűnek. Másodszor pedig azt vizsgáljuk, hogy az egyes kiadások mekkora hányada jelenik meg a kulturális szakfeladatokon.

 

6.1. Az önkormányzatok közművelődési és kulturális kiadásai

6.1.1. Milyen kiadásokat könyveltek az egyes szakfeladatokra az önkormányzatok?

a) A „művelődési központok, házak tevékenysége” szakfeladat

A fenti szakfeladatra a vizsgált községek 55%-a, a városok 89%-a könyvelt kiadást. Ahogy azonban később kifejtjük, ha nem könyveltek rá kiadást, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott településen nincs közművelődési intézmény vagy színtér.

Az erre a szakfeladatra könyvelő községek harmadában (36%) csak a művelődési ház költségeit tüntették fel, az esetek több mint felében viszont más tevékenység kiadásai is idekerültek. Ennek oka az volt, hogy a művelődési ház összevont intézmény volt vagy vele közös épületben működött valamely más funkció, s az önkormányzat nem tudta megbontani a költségeket (vagy megbontásuk túl nagy ráfordítást igényelt volna). Ilyen esetekben arra a szakfeladatra könyvelik az összes költséget, amelyik azok nagyobb részét kiteszi. A városi művelődési házaknál jóval ritkábban, de szintén előfordult, hogy más tevékenység kiadásait is e szakfeladatra könyveljék (26% vs 54%).

 

Milyen tevékenységek költségeit könyvelték a „művelődési ház” szakfeladatra?

Bázis: községek: azok a települések, ahol könyveltek erre a szakfeladatra

városok: e szakfeladatra könyvelő intézmények

(%)

 

Községek

n = 22

Városok

n = 23

Csak művelődési ház

36

74

Művelődési ház és más tevékenység, ebből:

  54*

26

Könyvtár rezsije

32

Könyvtár összes költsége

  9

13

Színház

13

Színtéren tartott rendezvények

  5

Csak teleház

  5

*Csak a legalább 10%-ot elérő említéseket részleteztük.

 

A városok esetén megvizsgáltuk azt a kérdést is, hogy a bérbeadási, a vállalkozási tevékenység, továbbá a továbbszámlázott szolgáltatások kiadásai mely szakfeladatot terhelik a művelődési házak esetén, s mekkora költségvonzattal járnak. A 22 olyan intézményből, ahol könyveltek a „művelődési központok, házak tevékenysége” szakfeladatra, mindegyikben végeztek bérbeadási tevékenységet, háromban pedig továbbszámlázott szolgáltatás is előfordult. Vállalkozási tevékenységet egyikben sem folytattak.

A bérbeadási tevékenységgel járó többletkiadások szinte mindig (1 eset kivételével), a továbbszámlázott szolgáltatásból származók pedig minden esetben a fenti szakfeladatra kerültek. Az esetek 62%-ában a művelődési házaknál nem tudtak arról felvilágosítást adni, hogy a bérbeadás mekkora többletkiadást jelent számukra, mivel a bérbeadást csak eseti jelleggel végezték. Általában minimálisnak ítélték az ebből fakadó többletkiadásokat (világítás, fűtés, esetleg takarítás), mivel az erre a célra használt helység (előtér, esetleg a nagyterem) leválasztása a közös fűtési rendszerről nem megoldott. A villany-, víz- és egyéb díjakat külön nem tudják kimutatni. Önköltségszámítás híján nem számítják fel a használatból eredő amortizációs költségeket sem.

A fenti problémák ellenére ahol kaptunk arról információt, mekkora többletköltség került akár bérbeadásból, akár a korábban felsorolt tevékenységekből a „művelődési központok, házak tevékenysége” szakfeladatra, kiszámítottuk, hogy ez a művelődési ház összes kiadásainak mekkora hányadát teszi ki. A többletkiadások az összes vizsgált művelődési ház összes kiadásának 7%-át tették ki, tehát a „művelődési központok, házak tevékenysége” rovaton ennyivel magasabbnak tűntek a kiadások az ide könyvelt, de nem ide tartozó kiadások miatt (természetesen az arányok az egyes művelődési házak esetén igen eltérőek voltak, a plusz kiadások nagy része 6 művelődési háznál koncentrálódott). A plusz kiadások 21%-át könyvtári, 23%-át színházi, 21%-át oktatási, 22%-át pedig bérbeadási kiadások tették ki. Utóbbi nagysága és aránya a valóságban ennél magasabb lehet, de a többi tevékenységhez képest kisebb fajlagos költsége miatt feltehetően nem változtat jelentősen a fenti képen.

 

Felmértük azt is, mennyire elterjedt probléma az, hogy a művelődési ház közösen használja az épületet-eszközöket más szervezetekkel, illetve az alkalmazottakat más célokra is igénybe veszik. A községek esetén külön kiemeltük azokat a művelődési házakat, amelyek – legalábbis gazdasági önállóságuk szerint – valóban intézménynek számítanak, hogy az eredmények összehasonlíthatók legyenek a városi intézményekével[11].

 

Vannak-e olyan tényezők, amelyek megnehezítik a művelődési ház/színtér kiadásainak

és az egyéb kiadásoknak az elkülönítését?

(%)

 

 

Azok a községek, ahol könyveltek a művelődési ház szakfeladatra

n = 82

Községi

intézmények

 

n = 28

Városi

intézmények

 

n = 23

Közös épülethasználat

63

75

61

A közmű/rezsi költségeket nem lehet szétválasztani*


61

Más feladatra is használják a termeit

52

54

30

Közös eszközhasználat

29

43

48

Az alkalmazottak más feladatot is ellátnak

27

36

30

Közös szervezet látja el több intézmény karbantartását

57

50

26

Közös szervezet látja el több intézmény adminisztrációját, könyvelését

77

78

48

Egyik fenti probléma sem fordult elő

11

14

26

*Ez a kérdés csak a városi intézményeket vizsgáló kérdőívben szerepelt.

 

Az eredmények alapján nemcsak a községekben, hanem a városokban is igen elterjedtek a közművelődési és az egyéb kiadások elkülönítését megnehezítő tényezők. A községi intézmények 11%, a városi intézmények 26%-ában nem fordult elő ilyen probléma. Mindkét település-kategóriában a közös épülethasználat jelent a leggyakrabban gondot (75%, illetve 61%). A községekben a közös teremhasználat, a városokban a közös eszközhasználat került a második helyre. Első látásra meglepő lehet, hogy a városokban kissé gyakoribbak a közös eszközhasználat miatti problémák – ez feltehetően arra vezethető vissza, hogy itt egyáltalán rendelkezik a művelődési ház eszközökkel.

 

Közös épülethasználat esetén leggyakrabban a könyvtárral (községek: 48%, városok: 46%), azt követően valamilyen oktatási intézménnyel (általános iskola, művészeti iskola: 14%, ill. 17%) kellett megosztani az épületet. A közös teremhasználatnál megfordul a sorrend: az első helyre az iskolák kerültek (47%, ill. 50%), utánuk következtek a könyvtárak (20%, ill. 10%). Az, hogy az eszközöket közösen használják, illetve az alkalmazottak más feladatot is ellássanak, a községeknél elsősorban a könyvtárak esetén fordult elő, a városoknál a válaszok megoszlottak a könyvtár és az iskola között. A közös épület-, terem- és eszközhasználatból, valamint az alkalmazottak több célra való igénybevételéből eredő többletköltségek döntően a művelődési ház szakfeladatát terhelték, nem pedig a résztvevő másik félét. Általában közvetett támogatást jelentett viszont a művelődési ház számára az, ha a karbantartást, vagy az adminisztrációt-könyvelést valamilyen közös feladatellátó végezte (akár maga a hivatal, vagy GAMESZ, IPESZ, esetleg az iskola).

 

Bár csak két megyei önkormányzatot vizsgáltunk, ezért e közigazgatási szintre nem tudunk érvényes kijelentést tenni, meg szeretnénk jegyezni, hogy városi és megyei, illetve megyei jogú városi és megyei önkormányzat között léteznek olyan együttműködési konstrukciók, amelyek a közművelődési kiadások elkülönítését szintén nehezítik. Példaként említenénk meg egy olyan együttműködést, melynek keretében a város biztosít helyet a megye színházának, valamint más előadásoknak, kiállításoknak, zene- és énekkaroknak, civil közösségeknek. A megye ezért cserébe intézményein keresztül támogatja a város kulturális életét: a múzeumon és a könyvtáron keresztül programokat szervez, a megyei művelődési központ vállalja egyes rendezvények szervezését, vagy biztosítja hozzájuk az infrastruktúrát. A város pedig mindezt a színház épületének biztosítása mellett évi többmilliós támogatással kompenzálja.

Ha a „művelődési házak tevékenysége” szakfeladatra költséget könyvelnek, nem feltétlenül azt jelenti, hogy az intézmény működik is: a községek 23%-ában a művelődési ház nem vagy csak alkalmanként volt nyitva. Hasonló jelenség a városokban is előfordult, igaz csak egy esetben (4%). Az ide könyvelt költségek ez esetben jelenthették a felújítást, a lényegében nem működő házban alkalmanként megtartott rendezvények kiadásait, csoportok támogatását, vagy az újonnan megvett ház kialakításának ráfordításait.

 

Azon települések nagy része is rendelkezett működő közművelődési intézménnyel (61%), amelyek nem könyveltek a „művelődési ház” szakfeladatra. Itt az intézmény költségei máshol jelentek meg. Ennek a községek esetén leggyakrabban az volt az oka, hogy az összevont vagy többfunkciós intézmények esetén a költségeket nem bontották meg, hanem a domináns tevékenység – könyvtár, iskola – szerinti szakfeladatra könyvelték, esetleg valamennyi tevékenység költségét megbontatlanul az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység” szakfeladatra írták. A városoknál két esetben fordult elő, hogy a közművelődési feladatok ellátását alapítvány, illetve kht. szervezeti keretben látták el. A városok könyvelési gyakorlatában a nem önkormányzati fenntartású intézmények támogatása általában az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység”, vagy a „máshova nem sorolható kulturális tevékenység”, esetleg az „önkormányzatok igazgatása” szakfeladaton szokott történni (nemcsak a közművelődési, hanem a más feladatot ellátó intézmények esetén is).

A klubkönyvtárak költsége a legtöbb esetben a „közművelődési könyvtár tevékenysége” (illetve egy esetben az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység”), s nem pedig a „művelődési központok, házak tevékenysége” szakfeladaton jelent meg.

 

Miért nem könyveltek a „művelődési ház” szakfeladatra? (%)

Bázis: azok a települések, ahol nem könyveltek erre a szakfeladatra

 

 

Községek

n = 18

Városok

n = 3

Nem működik/nincs közművelődési színtér/intézmény, ebből:

39

Nem működik a művelődési ház, funkcióját más intézmény nem vette át

17

Nem működik a művelődési ház, funkcióit átvette a könyvtár

11

Nincsen még színtér sem

11

-

Van közművelődési intézmény, de máshova könyvelték a költségeit, ebből:

61

100

Klubkönyvtár van, ennek költségeit a könyvtári szakfeladatra terhelték

22

  33

Összevont intézmény a könyvtárral, az összes költséget a könyvtári szakfeladatra terhelték

17

ÁMK, az összes költségét az iskola szakfeladatára terhelték

  6

ÁMK, összes költségét az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység” szakfeladatra írták,

  6

Az intézmény költségeit vegyes funkciói miatt az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység” szakfeladatra írták

  5

Más településsel közösen tartja fent az intézményt az önkormányzat, a költségek a másik településnél szerepelnek

  5

A művelődési házat nem az önkormányzat, hanem alapítvány vagy kht. tartja fenn az önkormányzat támogatásával

  66


 

b) Az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység” és a „máshova nem sorolt kulturális tevékenység” szakfeladat

Külön vizsgáltuk a fenti két szakfeladatot, mivel a községi interjúk alapján a közművelődési kiadások jelentős része ide kerül. Az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység” szakfeladatra mind a községek, mind a városok 50-50%-ában könyveltek. A községek esetén az itt megjelenő kiadások legnagyobb része egyértelműen kulturális célúnak tekinthető. Arra a kérdésre, hogy az erre a szakfeladatra könyvelt összeg mekkora hányadát tekintsük  közművelődési célúnak, nem tudunk választ adni, mivel jelentős része olyan összevont vagy többcélú intézmény támogatására megy, ahol ezt nem lehet elválasztani (58%).

A városok esetén az ide könyvelt kiadások jelentős hányadáról sem lehetett megtudni, hogy egyáltalán kulturális célra ment-e. A könyvelési rendszer ugyanis a kiadásnemek (személyi, dologi) nyilvántartására koncentrál. Alkódok használata elvileg lehetőséget biztosítana a kulturális és egyéb jellegű kiadások elkülönítésére, de ezt nem mindenhol használják. Egy nagyobb település esetén viszont már nem lehetséges az, hogy – mint a községek esetén – a pénzügyes átlássa az egyes kiadásokra fordított összegek arányát. Különösen igaz ez a megyei jogú városok esetére. Az utólagos kigyűjtés viszont akkora munkát rótt volna rájuk, melyet nem tudtak vállalni. Mindez nem azt jelenti, hogy esetükben a kulturálisnak feltüntetett kiadások egy része nem e célra ment volna, hanem azt, hogy a kulturális célokra fordított összegeket a városok jelentős részében a könyvelés szintjén nem lehet nyomon követni. A méretek növekedésével ugyanis egyre több csatornán keresztül történik a kulturális/közművelődési tevékenység finanszírozása. A polgármesteri keret mellett megjelennek az alpolgármesteri, képviselői, valamint egyéb keretek is, s a bizottságok számának gyarapodása is nehezíti az átláthatóságot. Néhány általános tendencia így is megfigyelhető: a városok esetén gyakran e szakfeladatra könyvelik a nem költségvetési intézményeknek nyújtott támogatásokat. Jellemző módon itt jelennek meg az önkormányzat által alapított kht-knak (média, állatpark, színház), az egyesületi fenntartású művelődési házaknak, néhány esetben a megyei fenntartású intézményeknek átadott pénzeszközök. Kérdésesnek tartjuk azt a gyakorlatot, miszerint az összes helyi média-kiadást itt szokták szerepeltetni, mivel így kulturális célú kiadásként jelennek meg más jellegű kiadások (hirdetési költség, nem kulturális tartalomszolgáltatás). Szintén kérdéseket vet fel az, hogy a civil szervezetek esetén nemcsak a kulturális, hanem egyéb tevékenységet folytató (illetve a támogatást nem kulturális célra kapó) szervezetek támogatása is ide kerül, s a rendezvények esetén sem megoldott a kulturális és egyéb, illetve vegyes jellegű programok kiadásainak elkülönítése.

 

Milyen tevékenységek költségeit könyvelték az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység” szakfeladatra? (%)

Bázis: azok a települések, ahol könyveltek erre a szakfeladatra

 

 

Községek

n = 20

Városok

n = 14

Rendezvények

45

43

Civil és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek

20

28

Mozi

20

29

Faluház, közösségi ház (önkormányzati fenntartású)

15

Teleház, számítógépes terem

15

Helytörténeti gyűjtemény

10

Könyvtár

10

Média

  5

14

Iskolai programok, erdei iskola

10

Nem önkormányzati fenntartású kulturális intézménynek átadott pénzeszköz

28

Nem hajlandó kigyűjteni

14

*Csak a 10% feletti említéseket tüntettük fel.

 

A „máshova nem sorolt kulturális tevékenység” szakfeladatot a vizsgált községek 10%-ában, a városok 32%-ában használták. Mind az ide került kiadások jellege, mind a velük kapcsolatos problémák hasonlóak voltak az „egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység” rovatnál leírtakhoz. Nem sikerült érdemi különbséget találnunk a két szakfeladat használatában, a helyi szokások függvénye, hogy az egyes önkormányzatok melyiket használják, s mire.

 
6.1.2. A kulturális kiadások mekkora hányada jelenik meg a kulturális szakfeladatokon?

A valósnak tekintett (a személyes vagy postai úton való megkeresésénél vallott) és a mérlegbeszámolóban feltüntetett kiadásokat összevetve azt az eredményt kapjuk, hogy a kulturális szakfeladatokon jelentősen kisebb összeg jelenik meg. Ez az eltérés a településméret csökkenésével erősen nő, míg a városoknál 6%-ot, addig a községeknél 25%-ot tesz ki. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt a szociálpszichológiai jelenséget sem, hogy a megkérdezettek – a vélt elvárásokhoz igazodva – inkább felfele igyekeznek húzni a kulturális kiadásokat, mint lefele. A kulturális kiadásokat csökkentő tényezőkről egyedül a művelődési házak esetén rendelkezünk információkkal – ahogy azt az előző fejezetben leírtuk – de feltehető, hogy a többi kulturális kiadás esetén is előfordulnak hasonló problémák. Az eredmények értékelésénél figyelembe kell vennünk azt is, hogy az olyan önkormányzatok, ahol a kulturális ráfordítások területén komoly szabálytalanságok fordulnak elő, nagyobb valószínűséggel utasították vissza az interjút, illetve kevésbé voltak hajlandóak visszaküldeni az adatlapot, mint ahol rendben mennek a dolgok.

A községeknél a nagymértékű növekedést egyrészt az okozza, hogy a rendezvényekre és a civil szervezetekre fordított önkormányzati kiadások jelentős része nem kulturális szakfeladatokon jelenik meg, illetve egy-egy intézményfenntartó társulás esetén az intézményre fordított összegek a másik település mérlegbeszámolójában jelentek csak meg (ld. a résztanulmányt).

 

A ténylegesen kultúrára fordított összeg a kulturális szakfeladatra könyvelt összeg %-ában

 

 

Községek összesen

 

(n = 113)

Nem megyei

jogú városok

(n = 22)

Megyei jogú

városok

(n = 6)

Városok

összesen

(n = 28)

Nem könyveltek kiadást, és nem is volt

  4

Nem könyveltek rá kiadást, de volt

  3

  90% alatt

  3

  9

17

11

  90-109%

44

55

50

54

110-124%

10

18

33

21

125-149%

16

14

11

150% és felette

20

  9

  7

Átlagosan hány %-kal haladja meg

+25%

+10%

+4%

+6%


 

A városoknál a főbb kiadási célok esetén kimutattuk, hogy az arra fordított összeg hány %-a jelent meg (bármelyik) kulturális szakfeladaton. A statisztika és a tényleges kiadások közti legjobb egyezést a könyvtárak, a színházak, az önkormányzati fenntartású közművelődési intézmények és az egyéb kulturális intézmények/színterek (mozi, állatpark, táncműhely, alkotóműhely, stb.) esetében tapasztaltuk (95-98%). Az önkormányzati fenntartású közművelődési intézményeknél két településen tapasztaltunk eltérést: az egyiken a villamos rendszer felújítását a beruházási keretből finanszírozták, egy másik településen pedig a művelődési központhoz tartozó, alapvetően kulturális rendezvények, konferenciák színhelyéül szolgáló üdülő kiadásait tüntették fel más szakfeladaton.

A médiára fordított összegek mintegy negyede nem jelenik meg a kulturális szakfeladatokon, ez arra vezethető vissza, hogy a településméret növekedésével ezt a feladatot egyre inkább nem önkormányzati fenntartású intézmény keretében, hanem kht-n keresztül látják el.

A kérdőíves megkérdezések alapján a non-profit és a nem jogi személyiségű szervezetek támogatásának elvileg a 81%-a, illetve a 73%-a megjelenik a kulturális szakfeladatokon. Ezt az információt azonban az interjúk tapasztalatai alapján fenntartással kell fogadnunk, főleg a megyei jogú városoknál. A településméret növekedésével ugyanis az ilyen jellegű kiadások egyre áttekinthetetlenebbek lesznek: egyre több csatornán lehet e célra lehet pénzt szerezni (pl. a polgármesteri keret mellett megjelennek az alpolgármesteri, képviselői keretek, egyéb keretek, mint a városmarketing, külügyi kapcsolatok, stb.). Növekszik a bizottságok száma is, és még a kulturális referensnek sincs mindenhol rálátása az összes kulturális célú kiadásra. Joggal feltehető tehát, hogy az itt kimutatottnál kisebb lehet a kulturális szakfeladatokon megjelenő hányad. A civil és egyéb szervezetek támogatásánál meg kell jegyeznünk, hogy nagyságának megállapítása más szempontból is gondot jelent, mivel igen nagy szerepet játszanak benne a természetbeni juttatások. A pénzbeli támogatás mellett indirekt juttatásként ingyenesen helyet kaphatnak az egyes művelődési intézményekben, esetleg néhány szolgáltatást is térítésmentesen vehetnek igénybe (fénymásolás, hangosítás, színpad), az együttes menedzserét státuszba vehetik valamelyik intézménynél, kiajánlják a fellépéseiket külföldre, illetve testvérvárosoknak, fellépéseikért díjat kaphatnak. Az indirekt, vagy akár a direkt támogatás is egyes szervezeteknél politikai hátterük, kapcsolati tőkéjük szerint alakul: előfordul olyan profitorientált együttes, amelyet a művelődési háznak saját együttesként kell befogadnia, míg más, nem profit-orientált együttesnek ugyanezen szolgáltatásokért fizetnie kell.

A rendezvények kiadásainak könyvelésénél hasonló problémákkal szembesülünk, mint a civil szervezetekénél, annál is inkább, mert e két kategória nehezen elválasztható egymástól (a civil szervezetek támogatásának jelentős részét a rendezvények finanszírozása teszi ki, illetve a rendezvények jelentős részét e szervezetek bonyolítják).

A múzeumi kiadások mindössze 71%-a jelenik meg a kulturális szakfeladatokon, ezt az alacsony arányt az magyarázza, hogy jelentős azon városok száma, amelyek a közgyűjteményi feladatokat a megyei múzeumi szervezeten keresztül finanszírozzák. A megyei önkormányzatoknak utalt pénzösszeg viszont az „önkormányzatok elszámolásai” technikai szakfeladaton jelenik meg az átadó önkormányzatnál kiadásként. Mint múzeumi kiadást csak az átvevő megyei önkormányzatnál lehet kimutatni.

A nem önkormányzati fenntartású közművelődési intézmények támogatását az önkormányzatok – hasonlóan a többi nem önkormányzati intézményéhez – vagy a polgármesteri hivatal kiadásai között, esetleg az egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység”, vagy a „máshova nem sorolt kulturális tevékenység” rovaton szokták kimutatni, így jelentős része eltűnik a kulturális kiadások közül.

 

A kulturális kiadások hány %-a jelenik meg a kulturális szakfeladatokon? (%)

 

 

Nem megyei

jogúak összesen

(n = 22)

Megyei jogúak

 

(n = 6)

Összes város

 

(n = 28)

A nyilvános könyvtárra

100

 97

98

Színházra, szabadtéri színpadra

 99

 96

97

Az egyéb kulturális intézmények/színterek támogatására

 89

100

95

Önkormányzati fenntartású közművelődési intézményekre/színterekre

100

 95

95

A helyi média támogatására

 75

 96

86

Non-profit szervezetek kulturális tevékenységére

 43

100

81

Jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kulturális tevékenységének támogatására

 68

100

73

Múzeum, tájház, egyéb gyűjtemény, galéria, kulturális értékek feltárása, restaurálása

 54

 80

71

Nem önkormányzati fenntartású közművelődési intézményekre/színterekre

   0

 96

33

Kulturális programok, rendezvények, ünnepek, kiállítások, stb. támogatására

 55

 33

41

Kulturális kapcsolatok más településekkel, külfölddel

 48

   0

36

Összesen

 87

 93

91

0 Költöttek az adott tevékenységre, de a kiadások egyáltalán nem jelentek meg a kulturális szakfeladatokon.

 

A települési önkormányzat és a kistérségi társulások, illetve az egyéb önkormányzatok közötti pénzátadások jellemzői

Megvizsgáltuk, hogy az egyes önkormányzatok közötti pénzátadások milyen mértékben és irányban befolyásolják a kimutatásban szereplő adatokat.

A községek kistérségi társulásuknak 5 esetben adtak át pénzeszközt (ez a minta 4%-a), ebből kettő-kettő rendezvényre, illetve művelődési ház üzemeltetésére, egy pedig ifjúsági táborra. Az átadott pénzeszköz az összes kulturális kiadás 1,1%-át tette ki. Az összeg legnagyobb részét a társulásban fenntartott művelődési házak támogatása jelentette (97%). Más település önkormányzatának szintén 5 község adott át pénzeszközt, ebből négyen valamelyik városnak könyvtári együttműködésre. Az e célra átadott pénzeszköz az összes kulturális kiadás 0,06%-át jelentette.

A vizsgált városok 36%-nál fordult elő az, hogy pénzeszközt adtak át a megyei önkormányzatnak kulturális feladatok ellátására (kistérségi társulás esetén ez csak egy esetben fordult elő a 28-ból). A leggyakrabban a megyei múzeumi szervezetnek adtak át pénzeszközt (32%, 9 eset), 3 esetben a megyei fenntartású színháznak, egy-egy esetben a könyvtárnak, közös rendezvényre, a megyével közös fenntartású szabadidőközpontnak, illetve e-pontnak. Bár leggyakrabban a múzeum számára adtak át pénzt, az átadott pénz legnagyobb hányada színházaknak ment (42%), a múzeumok a második helyre kerültek (34%). A pénzeszköz átadás a megyei jogú városoknál jóval gyakrabban és nagyobb mértékben fordult elő, mint a többi városnál; az összes kulturális kiadásuk 2,5%-át tette ki.

6.2. Az önkormányzatok kulturális kiadásainak forrásai

A kulturális célra fordított összeg forrásstruktúráját elemezve azt a meglepő képet kapjuk, hogy a nem saját források aránya a települési lejtő két végén, az 1.000 fő alatti falvaknál (50%) és a megyei jogú városoknál (49%) a legmagasabb. Ez a kistelepüléseknél arra vezethető vissza, hogy egy település kiugró nagyságú, majdnem 27 milliós támogatása felfelé húzta az átlagot. Ez a tény, hogy egyetlen nagyobb támogatás ekkora eltéréseket eredményez, mutatja, hogy milyen csekélyek a kistelepülések rendelkezésére álló egyéb erőforrások. A mintából kiemelve ezt az egy községet, már teljesen más arányokat kapunk: a nem saját források aránya az 1.000 fő alatti községeknél 32%-ra csökkent (a kiugró támogatást kapott község nélküli adatokat a zárójelben szereplő értékek mutatják a táblázatban). A megyei jogú városoknál, sajátos önként vállalt feladataikból következően a színházi támogatás játszik kiemelt szerepet (színházi támogatást viszont a megyei jogú városok háromnegyede kapott 2002-ben). A közművelődési és közgyűjteményi normatíva a községeknél a források negyedét teszi ki (25%), aránya a városoknál alig több mint fele ekkora (13%).

A községeknél problematikus volt az önkormányzat és az intézményei által nyert támogatások elkülönítése – még a telefonos kiegészítő információkérésnél se kaptunk kielégítő válaszokat ezért ezeket egységesen az önkormányzatnál tüntettük fel. Az összehasonlíthatóság kedvéért az önkormányzat és az intézmények által nyert támogatásokat a városoknál is összevonva, a következő eredményeket kapjuk. A normatíván és a színházi támogatáson kívüli egyéb központi költségvetési források a községek esetén 3%, a városok esetén 5%-ot tesznek ki, az egyéb államháztartáson belüli támogatások pedig 5%-ot, illetve 10%-ot, tehát a városi önkormányzatok és intézményeik kulturális kiadásaik nagyobb hányadát tudják költségvetési támogatásból finanszírozni (15%), mint a községek (együttesen 8%). Rákérdezve arra, hogy az egyes forrásokból milyen célokra kaptak támogatást, kiderült, hogy az önkormányzatok csak kis hányada jelentette a központi bérfejlesztési hozzájárulást, amit elvileg minden önkormányzat megkapott. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a központi költségvetési támogatások aránya a kimutatottnál kissé magasabb lehet.

Az államháztartáson kívüli támogatások (vállalkozástól, non-profit szervezetektől, magánszemélyektől származó források) aránya csekély volt, együttesen se haladta meg az 1%-ot.

A községeknél az önkormányzat saját bevételein belül az intézmények bevételei jóval kisebb szerepet játszanak, mint a városoknál (6% és 19%). Az intézményi saját bevétel aránya nagyrészt a helyi közönség anyagi körülményeitől függ, illetve ezzel összefüggésben attól, hogy milyen jellegű intézményeket tart fenn az adott település önkormányzata (egy színház sokkal nagyobb saját bevételi arányra képes, mint például egy könyvtár).

Összességében véve a megyei jogú városok (51%) – amelyek eleve nagyobb mozgástérrel rendelkeznek mint a községek – kulturális kiadásaik kisebb hányadát kénytelenek saját forrásaikból fedezni, mint akár a városok (67%), akár a községek (65%).

 

Milyen forrásokból tudták fedezni kulturális kiadásaikat? (%)

Bázis: azok a települések, ahol költöttek kultúrára

(A zárójelben szereplő értékeket az egy kiugró támogatást kapott község nélkül számítottuk.)

 

1.000 fő alatti községek

(n = 47)

Községek

 

(n = 109)

Nem megyei

jogú városok

(n = 18)

Megyei jogú városok

(n = 4)

Összes

város

(n = 22)

Nem saját források összesen

   50   (32)

   38   (35)

33

49

42

Közművelődési és közgyűjteményi normatíva

   20   (26)

   24   (25)

15

12

13

Helyi önkormányzatok hivatásos zenekari és énekkari támogatása

  3

  2

Helyi önkormányzatok színházi támogatása

  1

16

10

Egyéb központi költségvetési támogatások

   28    (4)

     8    (3)

  1

  1

  1

Egyéb államháztartáson belüli támogatások

     0    (0)

     5    (5)

  0

  0

  0

Vállalkozásoktól kapott támogatás

     0    (0)

     1    (1)

  0

  0

  0

Magánszemélyektől kapott támogatások

     0    (0)

     0    (0)

  0

  0

Non-profit szervezetektől kapott támogatások

     1    (1)

     0    (0)

  0

  0

  0

Intézmények központi költségvetési támogatása

*

*

  2

  6

  4

Intézmények egyéb államháztartáson belüli támogatása

*

*

  6

12

10

Intézmények államháztartáson kívüli támogatása

*

*

  3

  0

  1

Saját források összesen

   50   (68)

   62   (65)

67

51

58

Intézmények saját bevétele

     2     (3)

     6    (6)

19

19

19

Önkormányzatok összes egyéb saját forrása

   48   (65)

    56   (59)

48

32

39

Összesen

       100

        100

100

100

100

* A községeknél az önkormányzat és az intézményei által szerzett támogatásokat nem tudtuk egymástól elkülöníteni, ezért ezeket az önkormányzat által kapott támogatások megfelelő sorában tüntettük fel.

– A mintában nem fordult elő.

0 Az adott forrás aránya nem érte el az 1%-ot.

 

6.3. A NKÖM közművelődési statisztikájában és az intézményi mérlegbeszámolók „művelődési központok, házak tevékenysége” rovatán kimutatott kiadások összehasonlítása

Összevetve a NKÖM 2002. évi közművelődési statisztikájában az önkormányzati fenntartású közművelődési feladatellátók kiadásait (22.602.966 eFt) az önkormányzati mérlegbeszámoló „művelődési központok, házak tevékenysége” rovatában kimutatott kiadásokkal (21.221.557 eFt), országos szinten meglepően jó egyezést tapasztalunk: a két érték között csupán 6,5% az eltérés, az előbbi javára.

Intézményi, illetve a községeknél települési szinten (olyan településeken, ahol csak egy feladatellátó van) összehasonlítva a két statisztika adatait, viszont már igen nagy eltérést tapasztalhatunk a két adatsor között, különösen a községek esetén.

 

A két statisztika összehasonlítása (%)

 

 

Községek

 

n = 33

Városi

intézmények

n = 23

A két statisztika maximum +/- 10%-os eltérést mutat

12

70

A mérlegbeszámoló adatai lényegesen magasabbak

36

22

A NKÖM statisztika adatai lényegesen magasabbak

48

13

Egyik statisztika sem mutatott ki az adott településen/intézménynél közművelődési kiadást, holott folyt ilyen tevékenység

  3

  4

 

Megnyugtató válasszal csak a városok esetén rendelkezünk az eltérés okairól, mert esetükben külön rákérdeztünk erre. Amikor a mérlegbeszámoló adatai voltak magasabbak (5 eset), a következő okok miatt történt: a) más tevékenység (könyvtár, színház) kiadásait is a „művelődési központok, házak” szakfeladatra könyvelték (2 eset), b) nem küldtek a NKÖM felé jelentést (2 eset), c) számszaki hiba (1 eset). Amikor a NKÖM statisztika volt magasabb, akkor mindhárom esetben ennek az volt az oka, hogy a közművelődési kiadásokon kívül más tevékenységeké (pl. könyvtár, színház) is ide került.

A községek esetén csak közvetett információk álltak rendelkezésre az eltérések okairól (adott-e jelentést a település, az interjú alapján folyik-e közművelődési tevékenység, mit könyveltek az adott szakfeladatra). Amikor a mérlegbeszámoló adatai voltak magasabbak (12 eset), feltehetően arról lehetett szó, hogy más tevékenységek kiadásai is ide kerültek. 3 esetben viszont annak ellenére nem küldtek a NKÖM-nek jelentést, hogy a telefonos interjú alapján végeztek közművelődési tevékenységet az adott településen. Az ellenkező előjelű eltérés (16 eset) oka jellemzően az volt, hogy a klubkönyvtárak és a közművelődési tevékenységet is folytató könyvtárak esetén, illetve az összevont művelődési ház és könyvtár intézmények egy részénél a közművelődési kiadások a „közművelődési könyvtárak tevékenysége” szakfeladaton jelentek meg.

 

 

7. Összefoglalás

 

A 2002. évben a helyi önkormányzatok és intézményeik 81,8 milliárd forintot fordítottak kultúrára, mérlegbeszámolójuk adatai szerint. A valós kulturális ráfordítások nagyságára nézve azonban a kimutatás csak korlátozott érvényű becslést ad, mivel számos növelő, illetve csökkentő tényező módosíthatja. A növelő tényezőknél a legnagyobb tételt a közvetlenül a polgár-mesteri hivatal által finanszírozott tevékenységek (rendezvények, civil és egyéb szervezetek, nem önkormányzati fenntartású intézmények, közös ellátó szervezetek tevékenysége), míg a csökkentő tényezőknél a multifunkcionális épület-, terem-, eszköz- és munkaerő-használatból eredő többletkiadások jelentik.

A kultúrára fordított összeg az összes önkormányzati kiadás 3,4%-át tette ki, a többi humán szolgáltatás közül (alapfokú oktatás és óvoda 16,0%, egészségügyi ellátás 14,8%, szociális ellátás 10,6%, sport 0,8%) csupán a sportot előzte meg. A kultúra fontossága – amennyiben ezt a rá fordított összeggel fejezzük ki – a települési lejtőn felfele haladva egyre nagyobb. Budapesten és a megyei önkormányzatoknál a kultúra a ráfordított összeg tekintetében kissé megelőzi az alapfokú oktatást. A kultúrára fordított összeg aránya a fővárosban képes a legjobban megközelíteni a szociális kiadásokat, s a községeknél marad el tőle leginkább. A sportra fordított összeg aránya mindenhol elmarad a kultúráétól, leginkább Budapesten és a megyéknél; a legjobban megközelíteni a fővárosi kerületeknél és a megyei jogú városoknál tudja.

Az egy főre eső kulturális kiadás nagysága a községekben 3.072 Ft, a városokban 5.788 Ft, a megyei jogú városokban 7.669 Ft volt. Valószínűsíthető, hogy a községek ráfordításai az itt kimutatottnál nagyobbak lehetnek, mivel esetükben a statisztika a kulturális kiadások kisebb részét fedi le. Az egyes megyék között jelentős különbségek mutatkoznak az egy főre jutó kulturális kiadásokban. A legmagasabb egy főre eső kulturális kiadás Budapest mellett négy, egymással összefüggő tömböt alkotó nyugat-magyarországi megyében volt megfigyelhető (Vas, Zala, Somogy és Veszprém). Kelet-Magyarországon csupán Csongrád megyében haladták meg az országos átlagot a kulturális kiadások. Az egy főre jutó kulturális kiadás Komárom-Esztergom, Szabolcs-Szatmár, Tolna és Pest megyében volt a legalacsonyabb.  Gazdasági fejlettségük szintjéhez képest szintén Vas, Somogy, Zala, Veszprém és Csongrád megye költötte a legtöbbet kultúrára, míg Budapest csupán átlagos eredményt mutatott fel.

A kulturális kiadások 26%-át fordították a „művelődési központok, házak tevékenysége”, 23%-át a „színházi tevékenység”, 17%-át a „közművelődési könyvtári tevékenység”, s 11%-át a „múzeumi tevékenység” szakfeladatra. A települési lejtőn felfelé haladva a magaskultúra (színház, múzeum, könyvkiadás), míg lefelé haladva a közművelődés, a művelődési házak szerepe nő. Bár a művelődési házakra fordított összeg a színházi kiadással azonos nagyságrendű, esetében jóval kisebb a szóródás (és alacsonyabb az egy önkormányzatra eső kiadás), tükrözve a közművelődés kiegyenlítő szerepét.

 

Az önkormányzati mérlegbeszámoló jelen formájában nem alkalmas a közművelődési kiadások valósághű bemutatására, egyrészt a különböző jellegű ráfordítások összemosódása, másrészt pedig a rendezvények és a civil és egyéb szervezetek támogatásának kimutatásakor jelentkező problémák miatt. Mivel azonban az önkormányzatok kiadásait teljeskörűen és ugyanazon logika szerint gyűjti a közölt adatokat elfogadva –, felhasználható arra, hogy átfogó képet kapjunk az egyes kulturális területek egymáshoz, illetve az egyéb önkormányzati feladatokhoz viszonyított súlyáról.

 

A mérlegbeszámolók adatai segítséget jelenthetnek a NKÖM közművelődési statisztika számára az adatok gyűjtésénél és ellenőrzésénél. Figyelve azt, hogy a „művelődési központok és házak tevékenysége” szakfeladatra kiadást könyvelő településekről érkezett-e jelentés, növelhető lenne a közművelődési statisztikai kérdőívek visszaküldési aránya. A két statisztikában kimutatott pénzügyi adatok összevetése segítséget nyújthat a közművelődési statisztikai jelentésben szereplő összegek ellenőrzéséhez.

Bár jelenleg a települési önkormányzatok és a kistérségi társulások közötti pénzátadás még nem számottevő, de a többcélú kistérségi társulások erősödésével szerepe várhatóan növekedni fog. A megyei önkormányzatok és a települési önkormányzatok közötti együttműködésnél is növekedés várható. Emiatt a NKÖM statisztikánál megfelelő technikákat kell kidolgozni arra, hogy az átadott-átvett pénzeszköz ne jelenjen meg duplán, mégis nyomon követhető legyen, hogy ki adta át, és melyik feladatellátó használta fel.

 

 

8.Függelék

1.sz. melléklet

Mennyi kiadást könyveltek az egyes kulturális szakfeladatokra a helyi önkormányzatok? (ezer Ft-ban)

 

 

Budapest

Fővárosi

kerületek

n = 23

Megyék

 

n = 19

Megyei jogú városok

n = 22

Városok

 

n = 233

Községek

 

n = 2.885

Összesen

 

n = 3.183

Könyv- és zeneműkiadás

3.367

12.399

3.403

6.323

1.050

26.542

Lapkiadás

447.868

63.689

57.167

292.721

44.390

905.835

Kábeltévé

455.882

149.598

299.392

385.995

1.290.867

Rádió műsorszolgáltatása

9.064

2.920

11.984

Televízió műsorszolgáltatása

215.003

176.520

1.776

393.299

Színházi tevékenység

7.482.091

233.280

2.181.711

7.652.633

950.981

33.062

18.533.758

Zeneművészeti tevékenység

443.115

26.905

223.841

1.292.975

1.986.836

Táncművészeti tevékenység

311.602

1.178

312.780

Egyéb művészeti tevékenység

42.900

125.843

41.484

66.322

61.150

20.400

358.099

Művelődési központok, házak tevékenysége

471.105

2.895.522

1.580.883

3.019.224

7.147.742

6.107.081

21.221.557

Egyéb szórakoztatási és kulturális tevékenység

510.069

113.414

74.744

603.488

1.130.622

299.462

2.731.799

Közművelődési könyvtári tevékenység

2.107.470

53.216

3.067.245

1.751.336

4.465.512

2.526.674

13.971.453

Múzeumi tevékenység

1.278.357

168.546

6.714.806

274.127

548.729

173.912

9.158.477

Levéltári tevékenység

1.129.841

1.667.813

94.338

2.891.992

Állat- és növénykerti tevékenység

1.687.731

27.540

160.539

52.901

1.928.711

Védett természeti értékek gondozása

45.887

12.726

240

24.011

44.335

19.501

146.700

Máshova nem sorolt kulturális tevékenység

975

585.279

1.689.592

1.082.856

870.658

115.608

4.344.968

Iskolarendszeren kívüli nem szakmai oktatás

5.214

44.527

275.603

7.394

48.380

2.105

383.223

Iskolarendszeren kívüli szakmai oktatás

132.515

24.786

267.630

569.971

167.946

7.337

1.170.185

Összesen

15.337.270

5.200.225

17.889.220

17.335.987

16.266.832

9.739.531

81.769.065

 

 

2. sz. melléklet

Az önkormányzatok 2002. évi kulturális kiadásai a vizsgált szakfeladatok alapján (ezer Ft-ban)

 

 

Budapest

Fővárosi

kerületek

n = 23

Megyék

 

n = 19

Megyei jogú városok

n = 22

Városok

 

n = 233

Községek

 

n = 2.885

Összesen

 

n = 3.185

Budapest

15.337.270

5.200.225

20.537.495

Baranya megye

715.754

1.535.045

482.772

411.977

3.145.548

Bács-Kiskun megye

607.529

982.815

1.150.162

482.959

3.223.465

Békés megye

1.016.335

248.518

1.008.396

378.294

2.651.543

BAZ megye

1.353.341

1.712.457

1.347.276

871.447

5.284.521

Csongrád megye

630.013

2.663.270

406.032

439.547

4.138.862

Fejér megye

726.653

1.369.179

300.202

494.913

2.890.947

Győr-Sopron megye

1.145.928

2.190.981

316.915

391.786

4.045.610

Hajdú-Bihar megye

827.979

1.504.324

931.067

300.774

3.564.144

Heves megye

1.028.125

338.973

403.387

384.287

2.154.772

Komárom-E. megye

443.321

489.980

636.971

290.082

1.860.354

Nógrád megye

477.018

212.086

305.483

325.060

1.319.647

Pest megye

1.554.678

2.801.966

1.400.832

5.757.476

Somogy megye

1.464.001

863.614

855.442

459.316

3.642.373

Szabolcs-Sz.megye

826.525

607.774

761.396

571.268

2.766.963

Szolnok megye

489.573

995.160

948.742

425.255

2.858.730

Tolna megye

439.169

193.525

380.186

321.004

1.333.884

Vas megye

1.872.019

398.032

675.955

434.360

3.380.366

Veszprém megye

1.223.697

258.458

1.554.571

734.203

3.770.929

Zala megye

1.047.562

771.796

999.911

622.167

3.441.436

Összesen

15.337.270

5.200.225

17.88.9.220

17.335.987

16.266.832

9.739.531

81.769.065

 

 

3. sz. melléklet

Mekkora volt az egyes szakfeladatok saját bevétele? (ezer Ft-ban)

 

 

Budapest

Fővárosi

kerületek

n = 23

Megyék

 

n = 19

Megyei jogú városok

n = 22

Városok

 

n = 233

Községek

 

n = 2.885

Összesen

 

n = 3.183

Színházi tevékenység

2.694.607

4.940

569.895

2.004.581

130.529

3.478

5.408.030

Művelődési központok, házak tevékenysége

182.542

784.336

261.929

765.801

1.189.102

469.166

3.652.876

Közművelődési könyvtári tevékenység

473.395

2.249

291.571

130.867

288.687

62.981

1.249.750

Múzeumi tevékenység

90.367

3.613

1.378.057

35.746

35.483

11.600

1.554.866

Összes kulturális szakfeladat

4.578.662

1.003.042

3.080.814

3.869.198

2.216.455

813.309

15.561.480

 



[1] Dr. Varga Sándor: Fél évszázad a helyi tanácsi és önkormányzati szabályozásban. Pénzügyi Szemle 2004. május.

[2] Dolgozatunkban csak a települési önkormányzatokkal foglalkoztunk, a kisebbségi önkormányzatoknál csak azt vizsgáltuk, hogy kaptak-e kulturális kiadásokra támogatást a települési önkormányzattól.

[3] A kutatás résztanulmánya, amely a községi önkormányzatok kultúra- és közművelődés-finanszírozásával foglalkozott, a SZÍN 2004. 9/3. számában jelent meg.

[4] Az adatokat a Magyar Államkincstár bocsátotta rendelkezésünkre.

[5] Kuti Éva Marschall Miklós: A kultúra finanszírozásának egyes dilemmái In: Művelődésgazdaságtani tanulmányok, Művelődéskutató Intézet Budapest, 1985.

[6] Közművelődési koncepciók. Beszélgetés Lipp Mártával és Péterfi Ferenccel, a Magyar Művelődési Intézet vezető munkatársaival In: Lipp Márta: Közművelődési jelenségek és jelentések. A kultúra mint tudomány és segítő gyakorlat. Novák József Alapítvány, Magyar Művelődési Intézet, 2001., 69-83. o.

[7] 249/2000. (XII. 24.) kormányrendelet az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól

[8] Adatforrás: Magyar Államkincstár, az „Önkormányzati kiadások tevékenységenkénti bontása, 21. sz. űrlap” adatbázis.

[9] Az egyes területeknél figyelembe vett szakfeladatok:

Óvoda, oktatás

·      80111-5, 80112-6, 80121-4, 80122-5, 80123-6, 80131-3, 80401-7, 80402-8, 80511-3

Egészségügy (humán)

·      85112-1, 85113-2, 85114-3, 85121-9, 85122-0, 85123-1, 85124-2, 85125-3, 85126-4, 85127-5, 85128-6, 85129-7, 85131-8, 85141-7, 85142-8, 85151-6, 85191-2, 85192-3, 85193-4, 85194-5, 85195-6, 85196-7

Szociális ellátás

·      85311-4, 85312-5, 85313-6, 85314-7, 85315-8, 85316-9, 85317-0, 85318-1, 85319-2, 85321-3, 85322-4, 85323-5, 85324-6, 85325-7, 85326-8, 85327-9, 85328-0, 85329-1

Sport

·     92401-4, 92402-5, 92403-6, 92404-7, 92602-9

 

[10] Az önkormányzatok összes kiadását az önkormányzatok „Költségvetési jelentés” (80. sz. űrlap) kimutatása alapján nettó módon számítottuk, az összes kiadásból (53. sor) levonva a „felügyelet alá tartozó költségvetési szerveknek folyósított támogatás” (52. sor) összegét.

[11] (G. Furulyás Katalin: Résztanulmány „A közművelődést érintő jogszabályok hatásvizsgálata” című kutatáshoz, Szín Közösségi Művelődés, 2004. 9/3.)