Az Országos Köznevelési Tanács 2004. november11-i ülésén dr. Trencsényi László OKNT-tag előterjesztésében, dr. Harsányi Lászlónak, a Nemzeti Kulturális Alap elnökének részvételével és aktív közreműködésével saját kezdeményezésére önálló napirendként megtárgyalta és véleményezte A magyar kulturális stratégia c. ún." munkaanyagot", valamint Trencsényi László ehhez készített Az Országos Köznevelési Tanács a kultúraközvetítés ágazati és intézményi együttműködésének fejlesztéséért c. állásfoglalás-tervezetét. Az OKNT tagjai egyöntetűen elismeréssel szóltak mindkét előterjesztett dokumentumról, és úgy döntöttek, hogy az elhangzottak figyelembe vételével kiegészített Állásfoglalást eljuttatják Oktatási Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma minisztereihez, érdemi választ kérve az abban foglalt javaslatokra.


Az Országos  Köznevelési Tanács állásfoglalása a kultúraközvetítés  ágazati és intézményi együttműködéséről


A kultúra "üzemmódja" (teremtése, fejlesztése, alakítása, átörökítése, közvetítése) - az OKNT álláspontja szerint - lényegét tekintve egységes folyamat. Ezt a polgári modernizáció az elmúlt két évszázadban ellentmondásosnak ítélhető "üzemeltetési" (értékesítési-piaci, igazgatási stb.) okokból osztotta ketté a többé-kevésbé éretlen egyének és csoportjaik számára kötelezően nyújtott, ellenőrzött, szabványosított iskolai szolgáltatásra és a többé-kevésbé szabadon választó érett egyedei számára kulturális életté, közművelődéssé. A Magyar Köztársaságban napjainkban ez a tagozódás az elfogadhatónál is élesebb: az átjárások és :átmenetek (különösen a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok esetében) jóformán elérhetetlenek.
E helyzetnek egyaránt veszélyeztetett vesztese lehet a felnövekvő nemzedék és a magyar kultúra maga. Ezért az Országos Köznevelési Tanács az Oktatási Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma stratégiai tervezőmunkájának intézményesített  összehangolása mellett száll síkra. Javasolja a két tárcának, hogy közös döntéssel "ágazati" érdekeken felülemelkedő szakemberekből hozzanak létre egy, kompetenciáját tekintve államtitkári szintű tárcaközi bizottságot, amely a mindkét tárcára érvényes döntéseit felkért szakértőkből álló konzultatív testületi háttérre, rendszeres tematikus konzultációkra, konferenciákra támaszkodva hozza meg. E bizottság feladata volna elősegíteni, hogy egyrészről a kulturális kormányzat ismerje, vállalja, saját eszközrendszerével népszerűsítse a Nemzeti Alaptantervben megfogalmazott műveltségképet, hogy a kultúraközvetítésben természetes, hagyományos szövetségesének tekintse az iskolát, a pedagógus-társadalmat, másrészről, hogy az oktatási kormányzat megnyilatkozásaival és intézkedéseivel (pl. a kerettantervek akkreditálása során, az érettségi követelmények megfogalmazásakor, a tankönyv- és taneszköz bírálat elveiben és gyakorlatában, versenyrendszerében, egyéb projektjeiben) azt a nyitott kultúrafelfogást és intenzív kultúra-teremtő, kultúra-közvetítő elkötelezettséget képviselje, amelyik a XXI. századi Európában nélkülözhetetlen. E bizottság munkájában fontos szövetségeseinek kell tekintse a családokat, s a gazdag kulturális örökséget őrző egyházakat.
A szükséges források biztosítása érdekében haladéktalanul áttekintendőnek tartjuk az érintett tárcák költségvetését. Mit tudnak saját feladataikból, saját forrásaikból úgy felhasználni, hogy annak "kettős hozadéka" lehessen? Végiggondolandó, hogy a nagy ágazati közalapítványok és alapprogramok miképp hirdethetnek és finanszírozhatnak közös pályázatokat.
A tárcaközi együttműködés tartalmának részleteire vonatkozóan az alábbiak megvalósítását javasoljuk:

1. Tájékozódás, tájékoztatás
El kell érni, hogy az (1) iskolás korosztállyal érintkező kulturális műhelyek, intézmények, szervezetek szakemberei, (2) a kulturális élet befolyásos, kimagasló személyiségei ismerjék, értsék az oktatáspolitika alapvető törekvéseit, legyen képük a magyar közoktatás eredményeiről és kritikus pontjairól, befolyásoló véleményük, kritikájuk segítse az oktatáspolitikai döntéshozást, egyetértő szavuk pedig a laikus közvélemény tájékozódását.
El kell érni, hogy a pedagógustársadalom folyamatosan és jobban tájékozott legyen a nemzeti kulturális örökség korszerű ápolását érintő kérdésekben, a magyar, az európai és egyetemes kultúra (ideértve az ún. magaskultúrát és a tömegkultúrát is) mai jelenségei területén. Segíteni kell a pedagógusok hozzáférését e javakhoz.

2. Intézményközi együttműködések ösztönzése.
Az együttműködések alapelveként a kultúra szabad áramlásának elvét kell leszögezni, nem a gyermek- és ifjúsági kultúra "eliskolásításáról" van szó, de értő odafigyelésről igen! Ebben a kultúrában a hagyományos és modern humán-kultúra, a műszaki-technikai-természettudományos kultúra és a mindennapi élet kultúrája harmóniájának érvényesítése kívánatos.

Szükséges feltárni a gyermekkönyvtárak, (közművelődési könyvtárak gyerekek és serdülők számára hozzáférhető) állományának és szolgáltatásának rendszerét. Az iskolát (is) segítő funkciók bíztatása, megerősítése, támogatása kívánatos. A kerettantervek elemzése után elő kell segíteni, hogy a kötelező és ajánlott olvasmányokból elegendő példány legyen a közkönyvtárakban, hogy olvasóbarát rendezvények segítsék ezen olvasmányok népszerűsítését. (Gyerekkönyvtárak kapcsolódása a Tanoda-programhoz)
 
Felül kell vizsgálni, a gyermekek-serdülők közművelődési intézményei (közművelődési intézmények, akár színterek gyerek- és ifjúsági funkciói) területét. Ez az a színtér, ahol a fiatal korosztályok kultúrateremtő kedve és a már kanonizált értékek találkozhatnak.  Ösztönözni kell iskolák és ilyen intézmények együttműködését. (Intézmények csatlakozása a Tanoda-programhoz, teleház-programhoz stb.) Az iskolások szabadidejében fokozni érdemes ezt a típusú elfoglaltságot, aktivitást.

Gyermekszínházak, bábszínházak, színházak, filmszínházak gyermekelődásainak  ösztönzésére, a hozzáférés demokratikusabbá tételére s hatékony nyilvánosságú kritikájára van szükség. Támogatási eszközökkel elő kell segíteni, hogy a kerettantervekben szereplő színdarabok folyamatosan repertoáron legyenek. Beavatószínházi, TIE típusú előadások ösztönzése.

Filmszínházak, mozik, videotékák választékát illetően olyan ösztönzőrendszert kell kialakítani, amely egyfelől az iskolások tanulmányait segítő kópiák számát gyarapítja, másfelől az iskolásokat, iskolákat segíti, hogy ezekhez hozzáférhessenek.

Fokozni kell a könyvkiadás, a gyermek- és ifjúsági sajtó termékeiről való tájékoztatást az iskolában. Olyan diákkönyvtári, diákenciklopédia akciók ösztönzését érdemes kidolgozni, amelyekben a kiadás és terjesztés is érdekelt. Gondoskodni kell arról, hogy a sajtó interaktív rovatainak /rejtvény, levelezés stb./ szerkesztői folyamatos tájékoztatást kapjanak az oktatási programcsomagok tartalmairól.

Támogatni kell, hogy az iskolák színvonalas, vonzó tájékoztatást kaphassanak a múzeumok, kiállítások eseményeiről; olyan múzeumpedagógiai, múzeumi közművelődési akciók ösztönzését érdemes kidolgozni, amelyekben a. múzeumi szakma is érdekelt. A múzeumokat, kiállítótermeket folyamatosan tájékoztatni szükséges az oktatási programcsomagok tartalmairól. Ösztönözni és propagálni kell múzeumok és iskolák együttműködését iskolai gyűjtemények, iskolatörténeti emlékek feltárásában és feldolgozásában. Elő kell segíteni a múzeumpedagógia és a múzeumi közművelődés legjobb  kezdeményezéseinek intenzív terjesztését.

Hangversenytermek, zenekarok, kórusok műsorpolitikájában ösztönözni kell a gyermek- és ifjúsági programok gyarapodását és az országban arányos terítését, e programok nyilvános kritikáját. Ezen intézmények vezető szakembereit tájékoztatni érdemes az oktatási programcsomagok tartalmairól.

Elő kell segíteni, hogy a gyerekek, serdülők, fiatalok öntevékeny művelődő közösségei, civil társulásai tájékozottabbak legyenek a jelentősebb kulturális eseményekről és  egymás művészeti és tudományos alkotómunkájáról. (Pl. a tanév  rendjéről szóló rendeletbe az iskolás korosztályokat is érintő fesztiválrendszereket be kellene illeszteni. Az OM alapítson díjakat e közösségek, s e közösségek vezetőinek elismerésére (pl. Muharay-díj, Keleti István-díj, Öveges József-díj stb.).

Gondoskodni szükséges a gyermek- és ifjúsági média szakmai követéséről, monitorozásáról, illetve a tájékoztatását rendszeressé, szervezetté kell tenni. A két minisztérium dolgozzon ki nívódíj-rendszert az értékközpontú kultúraközvetítést, a stratégiákat segítő műsorok, műsorsorozatok, rovatok támogatására.  Ösztönözni kell, hogy a hozzáadott pedagógiai értéket teremtő óvodák, iskolák, diákok és diákközösségek, pedagógusok, kultúraközvetítők, alkotó szakemberek mintaadó tevékenysége legalább valóságos arányának megfelelően tükröződjék a médiában. (Akár úgy, hogy a két tárca erre pl. tehetségkutatás címen műsoridőt vásárol a közszolgálati médiában.) Az OM ösztönözze  olyan, pedagógusokból és diákokból álló "társadalmi zsűri" és figyelőszolgálat  kialakulását, amely a pedagógusszakma  véleményét  továbbítja ezen orgánumoknak. Fokozni kell a közös fellépések hatását az elektronikus média szélsőségesen kulturális "környezetszennyező" vadhajtásai ellen, egy humanista, a gyermek jogait tisztelő médiakultúra kialakításáért. 

 Az organikus kultúra, hagyományőrzés, mindennapi kultúra területén mindkét tárcának olyan stratégiai és operatív intézkedések meghozatalát javasoljuk, amelyek a széles értelemben vett kultúrán belül értelmezik e jelenségeket, a kisközösségek (családok, helyi társadalmak, munkahelyi kollektívák stb.) köreiben generálódó kulturális jelenségeket a kultúra szerves részeiként értékelik, s eszerint biztosítják iskolai és kulturális intézményrendszerbeli legitimációjukat (helyi ünnepek, népszokások, folklórizmus-jelenségek stb.).

Szükséges volna a helyi, regionális, országos kulturális szerepkört vállaló, betöltő oktatási intézményeknek (kollégiumok, a nemzeti örökség részét képező nagyhagyományú iskolák, kistelepülések iskolái, ÁMK-k, egyéb többcélú intézmények stb.) kulturális-közművelődési szintérként való regisztrálása, részükre (megfelelő kritériumok teljesítése esetén) a kulturális normatívához való hozzájutás biztosítása.

3. Integratív feladatok

A kultúra mindenkié! jelige jegyében olyan  prioritások érvényesítéséhez kell ösztönzőrendszert, kedvezményrendszert kialakítani, melyek a nemzeti kulturális örökségtől  jóformán elzárt társadalmi és nemzedéki csoportokat segítik kulturális önkifejezésükben s az örökség kincseivel való találkozásban. A kulturális lejtőn való lecsúszás párhuzamos jelenség, vagyis ennek megakadályozása is együttműködést igényel. ("Ekhós szekér" program, utazó társulatok, tájolásra vállalkozó diákegyüttesek támogatása, kulturális szaktáborok, rovatok a populáris médiaorgánumokban stb.) E körben érdemes végiggondolni az óvodás- és iskolás gyermekek szülei kulturális ellátásának és foglalkoztatásának innovatív megoldásait is. Kiemelt figyelmet kell fordítani az európai és nemzeti kulturális örökség és jelen multikulturális értékrendszerének egységben való látására és láttatására. Kiemelt figyelem illeti meg a "civilizációs ártalmaknak" leginkább kitett, kulturálisan ugyanakkor nemzedéki jelentőségén túl is értékeket létrehozó un.  ifjúsági  kultúrát,  gondot kell fordítani ennek pedagógiailag és kulturálisan érzékeny segítésére, bizonyos vonatkozásban "kulturális környezetvédelmére".

Közös támogató és minőségirányítási lépések szükségesek az alapfokú művészetoktatási intézmények kultúraőrző és kultúraalakító tevékenységei területein.

Támogatni volna szükséges többcélú, integrált intézmények létesítését és fenntartását. E körben kellene végiggondolni az általános művelődési központok fejlesztésének, koordinált szakmai támogatásának és minőségfejlesztésének rendszerét. (ld. erről Ktv 95§ (1) m pontját!)

A turizmusban érdekelt szervezetek és vállalkozások bevonásával haladéktalanul ki kell dolgozni az iskolások kulturális turizmusa pénzügyi támogatásának és szakmai fejlesztésének stratégiai tervét (kidolgozott útvonalak, ösztönző kampányok, kedvezménycsomagok stb., esetleg összhangban a Nemzeti Emlékezet Programmal, ill. az Erdei Iskola programmal).

Összehangolt, közösen felkészített, szempontjaiban egyeztetett tanácsadói és szakértői rendszer kialakítása szükséges az érintett területeken.

Szükségesnek tartjuk, hogy politikai kezdeményezésre rendszeressé és a nyilvánosság előtt széles körben publikussá váljék alkotói díjak, nívódíjak, pályázaton elnyerhető díjak, ill. juttatások rendszeres adományozása (esetleg társadalmi zsűri értékelése alapján) mind országos, mind regionális szinten (megye, kistérség stb.) a gyerek- és serdülőkorosztályoknak alkotó kulturális szereplőknek és csoportjaiknak (írók, színművészek, bábjátékosok, muzsikusok, filmesek játéktervezők, gyermek-designerek,  iskolaépítészek, médiaszereplők, tudományos ismeretterjesztők stb.).

Minden lehetséges eszközzel elő kell segíteni integrált kultúraközvetítő szemlélet kialakítását az értelmiség-képzésben (támogatott kurzusok, szakirányú képzések, továbbképzések ösztönzése stb.). Konvertálási lehetőség-vizsgálatok és kezdeményezések támogatandók a pedagógus- és művelődésszervező/andragógus-képzésben. Sürgősen ki kell dolgozni a demográfiai hullámvölgy következtében az iskolában nélkülözhetővé váló kultúraközvetítő értelmiségi szakemberek munkaköri átcsoportosításának, alkalmazásának rugalmas rendszerét.

Az érintettek bevonásával át kell gondolni az integrált kultúraközvetítést segítő civil kezdeményezések (szervezetek, egyesületek stb.) közös, összehangolt támogatási rendszerét. Ennek keretében kezdeményezni és támogatni kell az iskola és a kultúraközvetítésével foglalkozó más intézmények kapcsolatát vizsgáló kutatásokat, konferenciák, szakkönyvek kiadását (pl. egy Országos Neveléstudományi Konferencia, vagy egy éves MTA-OM kutatási pályázat tematikái között).
 
Szükségesnek látjuk a tankönyv akkreditációhoz hasonló szisztéma - vagy legalább a promóciót orientáló  - védjegyrendszer kialakítását  az oktatást közvetlenül segítő film-, CD-, DVD, szoftvertermékekre.

*

Az Országos Köznevelési Tanács felajánlja közreműködését az oktatási és a kulturális ágazat együttműködését kifejezésre juttató magas szintű kulturálispolitikai nyilatkozat, és a megvalósítását szolgáló intézkedési terv kidolgozásában, továbbá abban is, hogy az átfogó, a kulturális és egyben közoktatási érdekeket szolgáló intézkedések minél szélesebb körben eljussanak mind a laikus mind a szakmai nyilvánossághoz. Fontosnak tarjuk, hogy ezen intézkedések eredményességét a két tárca rendszeresen együtt tekintse át.
Vélhetően a javaslatok ütemezetten valósulhatnak meg, hiszen a költségvetés teherbíró képessége közismert. Meggyőződésünk azonban, hogy a felsorolt területek élénkítése bizonyos fizető fogyasztói kereslet élénkülését vagy átstrukturálódását is eredményezi, ami forrásokat juttathat vissza e funkciók számára.(Közgazdaságilag végiggondolandó a gyermek- és ifjúsági fogyasztások bizonyos járulékrendszere, mely szintén visszapótló forrásautomatizmust jelenthet.)

Budapest, 2004. november 11.