HELYZET VAN

 

Beszélgetés Gergye Rezsővel, a vasvári Művelődési Ház igazgatójával

 

- Különösen gazdag programsorozatot tartogatott közönsége számára a Művelődési Ház az idén. A színház műfajában például a szakma és a közönség által elismert, országos hírű előadások is szerepeltek a kínálatban. Így A szarvassá változott fiú Törőcsik Marival,Trill Zsolttal, az év színészével és a beregszászi színtársulattal, majd a Stílusgyakorlatok Bán, Dörner, Gáspár színészhármassal… Meghökkentőnek és ellentmondásosnak tűnik a dolog: Most, hogy a fesztiválokra szánt pályázati források elapadtak, minden, erre építő  rendezvény megvalósítása kétséges, Vasváron  együtt egy “kínálatban” soha nem szerepelt   ilyen koncentráltan  ennyi értékes előadás. Mi volt a titka mindennek?

 

- Helyzet van. Mindig is volt, de most különösen érezhető egyfajta vákuum és széles körű   igény programsorozatokra, attrakciókra, melyet nem hagyhat figyelmen kívül egyetlen  közművelődési szakember sem. Fesztiválok dömpingjéről értesülünk az újságokból folyamatosan. A legkisebb hely is ilyet szervez. “Fesztiválosodás” jellemző ma Magyarországra. Versenyhelyzet is adódik ebből, a szó jó értelmében. Egyik helyszín, város vagy falu többet vagy mást akar a másiknál, a másikhoz képest. Olyan különleges látnivalót, amiért őt választják majd. Ezért kreatív ötletek sokasága születik, és egyre szaporodik a kínálatok sora. Úgy tűnik, szükség van a szabadidőtöltésnek erre a formájára, és egyre nő az emberek igénye a fesztiválok iránt. Ezért kell hát elsősorban szerveznünk őket minden nehézség ellenére is, akár Vasváron, akár másutt. Természetesen ellenérvek is akadnak, hogy miért nem lehet vagy “szabad” ezeket a rendezvénysorozatokat megrendezni, de én most a fesztiválok mellett szóló érvekkel szeretnék foglalkozni.

 

- Ilyen fesztiválnak ígérkezett a már múlttal rendelkező Vasvári Színházi esték is? Vagy az elnevezés is megváltozott a kezdetihez képest?

 

- Vasvári Nyár? Szombati esték? Zenei és Színházi esték? Keresi a pontos vagy megújult helyét ez a rendezvény is Vasvár életében csakúgy, mint a megyei és regionális kulturális történések sorában. Időpontja már megszokott, immár 8 éve. A Hegyháti Napok előtti időszak erről szól.  A helyszín is többnyire állandó. Szabadtéren, a Szentkúton kivételes, páratlan   környezet kínálkozik az egyes előadásokhoz, legyen szó színházról, zenei eseményről vagy táncos estről. A helyszín megtartására továbbra is törekszünk, hogy ha lehet, és időjárási vagy technikai akadályok nem adódnak, ott legyenek az előadások. Természetesen ezen kívül más helyszínekben is gondolkodunk még, hiszen Vasváron nagyon sok már bejáratott és még felfedezetlen alkalmas tér kínálja magát a programokhoz.

 

- A Szentkúti Színpad és tér előnyeit ecsetelte. A Színházi Estéken kívül más rendezvény van-e még ott, illetve adott-e az infrastruktúra a színpadi játékok és történések megvalósításához és a nézőközönség elhelyezéséhez?

 

- Véleményem szerint 5-10 éves távlattal koncepciót kellene kidolgoznia a városnak a Szentkúti helyszínre, mely műsorstruktúrájában több volna, mint a Hegyháti Napok vagy akár a Vasvári Színházi Esték. Programok tekintetében a Szentkútra kellene helyezni a hangsúlyt a jó idő beköszöntével. Nem lehetetlen, hogy hetente történjen valami az árnyas fák alatt, a legkiválóbb előadókkal, opera, operett előadás, koncert, komolyzene, könnyűzene, könnyű és nehéz színházi műfajokban. Megítélésem szerint van létjogosultsága és realitása a program-kavalkádnak. Természetesen a vasváriaknak mindehhez közük kell, hogy legyen vendéglátókként, a programok szervezőjeként, javaslójaként, és a lehetőség új utat is nyitna számukra a kulturális turizmusra építhető megélhetési formaként. A programok a városiakon túl a megyében másutt élőket, illetve vendégeiket, valamint a szlovén és burgenlandi embereket is vonzhatná. Fontos lépés lenne fokozott marketinggel, időben informálni a tervezett programokról a potenciálisan szóba jövő érdeklődőket és nézőket. Persze ez mindenből többet igényel: energiából, pénzből, marketingre szánt időből. A Szentkút amfiteátrum jellegével gyönyörű helyszín és környezet, de infrastrukturális átalakításra szorul. Akkor is használható és kulturált, spontán szabadidőtöltés helyszíne kell, hogy legyen, ha éppen nincs ott szervezett program. Ízléses kinti vitrinekkel, ezekben kiállításokkal, információs táblákkal, fényújsággal, új, folyamatosan üzemelő, értékeket is közvetítő hang és más jellegű technikákkal. …Azt hiszem ez nem futurisztikus elképzelés. Ez realitás. Nem elég, ami most van vagy lehet. Jövőbe tekintő kültéri technika kell. Az átépítés során nem csak a villanyt és a kiszolgáló helyiségeket kell véglegesen megoldani. Komfortos ülőhelyek megléte is egy szabadtéri színház része. Ugyanakkor fontos  szabad tereket  hagyni, hogy ki- ki a maga választotta művészeti ághoz illő helyet és komfortot találhasson odakinn. Azaz, pokrócos koncerthallgatásra éppúgy legyen mód, mint a komoly műfajokat rendezett széksorokban hallgatni. Jó példa erre ismét Kapolcs, ahol mindenki megtalálhatja igénye szerint a választás lehetőségét, ahol páholy és fatuskó ülőke egyaránt adott. A felsoroltakon túl és azzal együtt, a város szellemisége, de ugyanúgy vezetőinek erkölcsi támogatása is  döntő hatással lehet a kulturális turizmusra, benne a zenei és színházi esték és más program-kavalkád jövőjére.

 

- Az elmondottakhoz nagyfokú szervezettség és előrelátás is szükséges, nem beszélve a pénzről!

 

- Igen. A kisvárosi fesztiválesemények jó előkészítéséhez legalább 1 évvel azelőtt kell, szinte percre pontosan tudni és ajánlani a következő évi programot. Több száz nézőben gondolkodunk, és ez nem irreális, hiszen az elmúlt évek sikerei bíztatnak erre bennünket. Volt már 300 fős közönségünk is szabadtéri előadáson. Egyébként az összköltség egyharmadát a jegyárakból fedezzük. Egyéb támogatások, szponzorok segítsége és az alapköltségvetés mellett ez nem elenyésző szám. Az évek során aztán tovább lehet “srófolni” a jegyárak arányát az összköltségben, ezért piaci szempontok is számítanak majd, de nem kizárólagosan.  Szó esett beszélgetésünk elején arról, hogy befagytak a pályázati források fesztiválok tekintetében. Bennünket ez nem ért váratlanul.  Mi mindig csak olyan programot szerveztünk, amire biztos pénz látszott. Így a pályázati sikerek csak segítették a már jól megalapozott, anyagilag a saját forrásokból biztosított előadásokat. Ebből következően a támogatás hiányát sem érezzük súlyosnak. Azt a fajta blöffölést soha nem engedtük meg magunknak, hogy valamit megszervezünk előre, aztán csak bízunk benne, hogy talán akad rá később pályázati vagy egyéb forrás. A fesztiválokkal kapcsolatban azonban nem csak pénzről van szó. Költségeket kíméltünk kapcsolati tőkéink bevonásával, hiszen nagyon sok meghívottal már több éves ismeretség, némelyikkel barátság is összeköt bennünket. Így a városi költségvetés mellett civil csoportok illetve egyének kapcsolatai segítenek a programok összeállításában.

 

- Beszéljünk néhány mondatban - bár már ez a képzeletbeli emlékkamra polcain van eltéve így november tájékán - a sikeres nyári fesztiválról, a meghívott  előadásokról és hogy miként kerültek a Művelődési Ház látókörébe? .

- A sorozatot a megyeszerte ismert Credo együttes indította. Ez volt a Vasvári Színházi és Zenei esték egyfajta felütése június első hétvégéjén. Ezt követően a beregszásziak 2 napos projektje következett, melyet a megye is támogatott, a Nemzeti Kulturális Alap mellett. Ennek segítségével a megye amatőr színjátszó csoportjai alkotó műhelymunka során Határ Győző drámáját elemző, a beregszásziakkal közös olvasópróbán, szakmai kurzuson vettek részt, a kemény munka mellett színházi kavalkáddal, egész napos történéssel bevezetve a másnapi A szarvassá változott fiú előadást. A bevezető kavalkádot szintén a Szentkútra terveztük.  Felléptek a délután folyamán a Tarisznyások együttes, táncosok, a gencsapáti hagyományőrzők és a Los Andinos együttes, majd mindennek végén késő este “Golghelógi” címmel nyilvános olvasópróba került színre  a beregszásziakkal, helyi és megyei közreműködőkkel. 

Ismét a dolgok szerves voltát látom igazolódni ebben a programban, hiszen a helyiek, mint statiszták, zenészek, technikusok működtek közre. Az elszállásolás, ellátás kapcsán és más szegmensekben mások is részesei lehettek a vasvári alkotó folyamatoknak. Mindezek által több embernek volt közvetlenül köze és kapcsolata a darabhoz. Ez sikerhez és pozitív élményhez vezetett nézőnél, színésznél egyaránt. A beregszásziak egyébként régió szinten csakúgy, mint országszerte ismertek és elismertek. A megyében  több helyen nagy sikerrel léptek már fel, Vasvárra pedig szinte hazajönnek. Kuriózum volt a maga nemében, és új nézőket vonzott előadásuk, A szarvassá változott fiú, mely a múlt év kimagasló produkciójaként szerepelt Gyulán Törőcsik Mari főszereplésével. Júliusban meghívott darabunk, a Stílusgyakorlatok közel 20 éve van már repertoáron. Híre, patinája és színészeinek régiós kötődése önmagáért beszélt. Szintén különleges csemege volt a Zubornyák Színházi Különítmény, akik úgy kerültek a sorozatba, hogy egyik színészük édesapja a Soproni Egyetemen dolgozik. Tudományos kutatásai során a vasvári születésű Jenei Jankó Sándor munkásságát is tanulmányozta, így figyelt fel Vasvárra. Innen aztán szinte automatikus volt a kapcsolatfelvétel, hisz vasvári marketing anyagok kapcsán tudott a Hegyháti Napokról, Színházi Estékről…

Az elmondottak egyébként hosszabb távon hozzájárulnak ahhoz, hogy a leendő új Művelődési Ház kihasználtsága minél jobb legyen, működése valódi igényeken alapuljon. Szerves fejlődés eredménye már magának az új közösségi központnak a tervezett, jövő évi felépítése. Ilyen természetes, már most megalapozandó folyamat eredménye kell, hogy legyen a szellemiek előkészítése is. Nevezetesen, hogy majd a kulcsátadáskor összeérett közösségek, színházi és más kulturális események várjanak arra, hogy minél előbb helyet kaphassanak az új komplexumban, és ne üres terek kiáltsanak majd emberért…

                                                                                          Pogács Mónika

 

 

 

 

.