ANDRÁSSY MÁRIA
A KULTÚRAKÖZVETÍTŐ INTÉZMÉNYRENDSZER HELYZETE
1985-1995 KÖZÖTT
Művelődési házak
Az országos hálózat létrejöttének mechanizmusai
Történeti áttekintés
1949 novemberében Losonczi Géza a Népművelési Minisztérium államtitkára avatóünnepségen vett részt Békés községben. “Az első művelődési otthon megteremtése újabb sikere népi demokráciánknak – mondja beszédében. Az elsőt az elkövetkező esztendőkben százával fogják követni – ígéri – mert fontos lépés ez előre azon az úton, hogy a kultúrát a kiváltságos kevesek monopóliumából a széles népmilliók tulajdonává tegyük.”Ezzel az aktussal veszi kezdetét a kultúrházak “létesítését” szolgáló országos mozgalom.
Valóban az első művelődési otthon nyílt meg Békésen? Hogyan terjedt el, volt-e szerepe és mekkora a kultúra terjesztésében?
A történeti kutatások megállapították, hogy a művelődési otthonok és hasonló intézmények története Magyarországon a reformkorba vagy még annál is korábbra nyúlik vissza. Kaszinók, gazdakörök, munkásotthonok, olvasókörök, népfőiskolák, szabadegyetemek, sportegyesületek, szakszervezeti és párthelyiségek. Az 1934-es kormánystatisztika szerint 2600 népművelési célra használt helyiség, ebből legalább ezer önálló “kultúrház” működött. Ugyancsak a harmincas években felvett egyesületi statisztika szerint csaknem kétezer kulturális, tudományos, művészeti egyesületben 300 ezer tag tevékenykedett.
A háború után a két világháború közötti korszak viszonylag széles körű intézményrendszere előbb hirtelen leépült, illetve átalakult, mert a régi székházakban a koalíciós pártok és szervezetek tevékenykedtek, majd elkezdődött az új, egységes állami intézményhálózat kialakulása. A hosszabb-rövidebb ideje élő tradíciók jó része elsorvadt. Az ötvenes évek művelődésiház-létesítő mozgalma nem támaszkodott rájuk. Az a tevékenység viszont, ami a kultúrpolitika erőltetett, nem találkozott a valóságos igényekkel.
Az intézménnyel, a tevékenységgel jószerivel soha senki sem volt megelégedve. Válságban a népművelés! Címmel másfél évig folyik például a vita az Élet és Irodalomban.
A művelődéspolitika a hatvanas években nagyobb figyelemmel fordult a művelődési otthonok felé. Új házak épültek, a régieket megpróbálták alkalmassá tenni a differenciált tevékenységekhez. A fejlesztés azonban sajátos holtpontra jutott. A mennyiségi fejlesztés elakadt, a minőségi nem bontakozott ki. Ehhez ugyanis koncepcionális változásra, a valós társadalmi szükségletek figyelembe vételére lett volna szükség.
A Népművelési Intézet legelső szociológiai vizsgálata 1970-ben egyrészt komoly diszfunkciós jelenségekre hívta fel a figyelmet, másrészt kimondta, hogy a művelődési otthonok működési konfliktusainak feloldását csak a társadalom demokratizálódása, s ezzel együtt közösségi jellegének további kibontakozása hozhatja meg.
Lényegében ez a két gondolat határozza meg a művelődési otthonokkal foglalkozó teljes irodalmat.
A következő húsz év kutatásai csaknem kizárólag diszfunkciós jelenségekről szólnak. Az életmód- és szabadidő-szociológiai vizsgálatok szerint hatókörük legfeljebb a lakosság alig több mint egytizedére terjedt ki. Ha a tevékenység-szerkezetben eltöltött helyét vizsgáljuk, akkor látogatása nem a művelődésre orientált tevékenység-szerkezet (életmódtípus) része. Azok járnak ide, akik moziba, táncolni, beatkoncertre és presszóba, tehát ennek alapján a művelődési ház nem művelődési, inkább szórakoztató intézmény.
Az intézményvizsgálatok kimutatták, hogy egyes intézmények esetében a feltételek még ahhoz sem megfelelőek, hogy a vezetés által kitűzött célokat teljesítsék.
A hetvenes évek közepén a tanácsi művelődési otthonok statisztikájának csaknem teljes körű matematikai-statisztikai analízise a látogatottságról elég meghökkentő képet mutatott.
Az intézmények közel fele volt az ún. művelődési ház. Egy-egy művelődési házban a megvizsgált évben átlagosan száz személy folytatott tartós művelődési tevékenységet (járt szakkörbe, klubba, művészeti csoportba); egy esztendő alatt ezer személy fordult meg ismeretterjesztő és mintegy két és félezer szórakoztató rendezvényeken.
A művelődési otthonok több mint egyharmada volt ún. klubkönyvtár. Egy tipikus klubkönyvtár a könyvtári tevékenységen túl egy év alatt összesen 48 alkalommal állt a látogatók rendelkezésére.
A vizsgálat évében a művelődési központok az intézmények egy tizedét tették ki. Ezekben magas szintű tevékenység folyt. 20-30-40 klub, szakkör, művészeti csoport, tanfolyam működött bennük, több száz, olykor ezer feletti taggal, hetente egy-két műsor, havonta több táncest, bál – néhol több mint tízezer vendéggel egy-egy évben.
A hetvenes évek közepére ezek a nagy intézmények valóban a kulturális élet helyi központjává váltak. Legfeljebb száz ilyen központ működött az országban.
Sajnos azonban nem ezek voltak a tipikus intézmények. A különféle tudományágak eszköztárával folytatott vizsgálatok sorra diszfunkciós jelenségekre mutattak rá.
A településtörténeti kutatások rávilágítottak arra, hogy a közművelődési tevékenység és ezek tárgyi feltételei nem töltöttek be a települések életében interaktív szerepet. A művelődéspolitikai döntések hatásmechanizmusára irányuló vizsgálatsorozat egyértelműen bebizonyította, hogy az intézmények használóinak érdekérvényesítésére szolgáló csatornák teljesen hiányoztak a szervezetből. Kiderült, hogy a kulturális döntések sohasem kulturálisak, hanem mindig politikaiak, és még a nyolcvanas évek közepén is lényegében a pártszervek kezében voltak. A végigkövetett esetekben a döntés-előkészítés szakaszában soha sem lehetett találkozni a helyi igényekkel, követelésekkel, s különösen nem a lakossági igényekre való hivatkozással. A látványok, a tárgyak vallanak a beszerzőkről, az elhelyezőkről, a köztük tevékenykedő emberekről és az intézmények használóiról. Negyvenezer fényképfelvétel alapján a vizuális antropológia eszközeivel a települések intézményeinek külső és belső megjelenését, környezetét elemezve a következő “sorrend” volt megállapítható. A legszebbek az óvodák és a templomok, némileg mögöttük a vendéglátó-ipari létesítmények álltak. Középmezőnyt alkottak a tanácsok, iskolák, pártházak – és nagy egyedi különbségekkel a könyvtárak. A sor végén kullogtak a művelődési otthonok, klubok és a mozik.
A progresszív elméleti elképzelések a demokratizálódás és a közösségfejlesztés alapintézményeként határozták meg a művelődési otthonok funkcióját és a modell-kísérleteikben a legtöbb esetben sikerült beigazolni, a gyakorlatban sikerre vinni elképzeléseiket.
A nyolcvanas évek végén már szinte mindenki úgy látja, hogy végét járja a negyvenes évek utóján kezdődött, s közben oly sokszor és sokféle módon reformálni kívánt népművelési-közművelődési korszak. A művelődési otthonok megújítására három különféle utat javasoltak.
1/ A művelődési otthon legyen a helyi közösség fenntartásában működő, speciális maradványérdekeltségű kulturális szolgáltató vállalat. Fenntartói jogai a helyi önkormányzatoknak legyenek.
2/ Az önkéntesen működő, szerveződő közösségek az intézmény gazdái, amelyeket az állam is támogat. Az egyesületeknek biztosítani kell a nyitottságot világnézeti, faji stb. szempontból. A tevékenység így a helyi közösség érdekeinek megfelelően alakul. Az állam pályázatok útján dotál, törvényességi felügyeletet gyakorol.
3/ Megőrzi az önkormányzati fenntartást, de ötvözi azt a használók széles körű bevonásával az irányításba.
Állapotrajz (1985)
A művelődésiotthon-jellegű intézmények száma 1985-ben 2497, nyolccal kevesebb, mint az előző évben. A művelődési otthonok közel kilencven százalékát a tanácsok, egy tizedét a szakszervezetek és három százalékát egyéb szerv működtette. Az intézmények számának változásában 1980-tól lassú csökkenés volt megfigyelhető. Ez idő óta 57 intézmény szüntette meg működését, illetve egy részük telephellyé minősült át. Az önálló intézményeket megszüntető “mozgalom” az akkori település “fejlesztési” koncepció következménye volt, amely a tanácsi összevonások nyomán lefokozott ún. társközségekben nem javasolta önálló művelődési intézmény fenntartását.
A művelődési otthonokhoz tartozó telephelyek száma 1980-1985 között több mint kétszázzal nőtt, 1985-ben 1302 volt, amikor is az intézmények fele rendelkezett telephellyel. Az intézmények és a telephelyeik száma összesen 3799 egység.
A tárgyévben az intézmények közül 8% művelődési központ, 51% művelődési ház, 38% klubkönyvtár, a többi 3% ún. besorolatlan intézmény.
A statisztika szerint a művelődési otthonokban az alábbi tevékenységeket regisztrálta: – alkotó művelődési közösségek, – rendszeres művelődési formák, – egyéb, nyitott tevékenységi formák.
1985-ben az alkotó művelődési közösségek száma 9479; kettőszázezer fős taglétszámmal rendelkeznek, egy közösség átlagos létszáma 21 fő. A tagok kétharmada valamilyen oktatási intézmény tanulója, közel 7% nyugdíjas, csupán egynegyedük aktív dolgozó.
Az alkotó művelődési közösségek több mint a fele (5383) előadó-művészeti közösség (néptánc- és színjátszó csoport, énekkar, népdal- és pávakör, népzenei és bábjátszó csoport) közel egynegyede (2146) vizuális művészeti kör, a többi (1950) egyéb (műszaki, számítástechnikai, természettudományos, honismereti és egyéb társadalomtudományi) alkotó művelődési csoport. Az alkotó művelődési csoport. Az alkotó művelődési közösségek tagjai túlnyomórészt az előadó-művészeti és csaknem azonos arányban (20-20%) a vizuális művészeti, illetve egyéb csoportok munkájában vesznek részt.
A rendszeres művelődési formákhoz tartozó közösségek száma 1985-ben 16.217, tagjainak száma 470 ezer fő volt. A tanfolyamok száma közel tízezer, klubok száma valamivel több, mint hatezer volt. 1985-ben itt regisztrálták a 2600 ismeretterjesztő előadássorozatot és a mintegy 1400 előadássorozatot is.
A csaknem tízezer tanfolyam közül több mint háromezer nyelvtanfolyam volt. a közel 2400 művészeti tanfolyam közül kedveltek a balett, a társasági tánc, a művészi torna és a hangszeres zenei tanfolyamok. A mintegy 4500 egyén tanfolyam közül a háztartási, háziipari, a szakmai célú képző, átképző, továbbképző, valamint a sport jellegű tanfolyamok voltak a leglátogatottabbak. A tanfolyamok átlagos létszáma 21 fő. Egy csoport évi átlagos foglalkozásainak száma 29. A tanfolyamok hallgatóinak mintegy fele általános iskolai tanuló, egynegyede fizikai dolgozó, közel egyötöde szellemi dolgozó. A többi (5-6%) közép- és felsőoktatásban tanuló, valamint egyéb foglalkozású.
A 6268 klub egyötöde gyermekklub, valamivel több, mint egyharmaduk a 15-34 éves fiataloké, a többi felnőtt és vegyes klubként működött (ez utóbbiból a nyugdíjas klubok száma csaknem egyezer volt). A klubok átlagos taglétszáma 41 fő. Egy klub évente 33 összejövetelt tartott.
1985-ben 2600 ismeretterjesztő előadássorozatot szerveztek a művelődési otthonokban, melyek során 17.000 előadás hangzott el, több mint fele társadalomtudományi témakörben, egy előadáson átlagosan 38 fő vett részt.
Az 1400 bérletsorozat keretében 7300 előadást mutattak be. Az előadások közel egyharmada színházi előadás volt, 17% komolyzenei hangverseny és jelentős volt a filmklubok, valamint az egyéb sorozatok előadásainak száma is. Egy előadáson átlagosan csaknem kétszázan vettek részt, a résztvevők egyharmada gyermek volt.
1985-ben közel 6 ezer művészeti kiállítást rendeztek az ország művelődési otthonaiban, közel 6 millió látogató számára. Egy-egy kiállítást átlagosan mintegy ezer érdeklődő tekintett meg.
A 63 ezer ismeretterjesztő rendezvényen mintegy 4,5 millióan vettek részt.
A művelődési és szórakozási alkalmak volt a legnépszerűbb tevékenységforma. Ide tartoznak a műsoros és táncos rendezvények, a színházi előadások és a játékfilm-vetítések. Az iskolai oktatás segítése, az egyéb szórakozási alkalmak (játszóház, vásárok, ünnepségek stb.). A szórakozási és művelődési alkalmak együttes száma több mint 136 ezer volt. A rendezvényeken összesen 20 millióan vettek részt – egyötödük gyermek.
Az össze résztvevő 43%-a (8,7 millió fő) az 50 ezer műsoros rendezvény látogatója volt. Ebben az esztendőben 39 ezer diszkót, táncestet és egyéb táncos rendezvényt tartottak, amely 5,4 millióan vettek részt egy-egy alkalommal átlagosan 140 személy szórakozott.
Népszerűek voltak az egyéb művelődési-szórakozási alkalmak (játszó-házak, vásárok, ünnepségek), ahol 5,6 millióan, átlagosan egy-egy rendezvényen mintegy 200 személy jelent meg.
Az iskolai oktatás segítését több mint 17 ezer rendezvény biztosította 600 ezer résztvevővel.
A művelődési otthonokban 1985-ben a nyitott formák, szolgáltatások keretében (zenehallgatás, játék, sport, kötetlen társas élet stb.) közel 300 ezer ilyen jellegű lehetőség, alkalom, szervezés állt rendelkezésre az ezeket a társas foglalkozásokat keresők számára.
Az intézményeket számos külső szerv is igénybe veszi, túlnyomó részben oktatási célból, illetve politikai és művelődési rendezvényeknek lebonyolítására. Egy-egy intézményben ebben az évben átlagosan 60 alkalommal tartott külső szerv rendezvényt.
1985-ben a művelődési otthonokban közművelődési szakmai munkakörben 3717 főfoglalkozású dolgozó állt alkalmazásban, 16% egyetemi, főiskolai végzettséggel, 36% középiskolai végzettséggel, míg 48% ennél alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezett.
A közel 16 ezer kulturális dolgozó (a kisközségek vezetői) kétharmada szakképesített.
A tanácsi fenntartású intézményeknek mindössze 8%-a gazdálkodott önállóan, a többi ún. “részben önállóan” gazdálkodó intézmény volt. Összbevételük 1985-ben 1643 millió forint volt, ennek kétharmada állami támogatásból, egynegyede működési bevételből, a többi a fenntartók és az egyéb támogató szervek hozzájárulásából származott.
Állapotrajz (1994)
1994-ben a közművelődési tevékenységet folytató adatszolgáltató intézmények, szervezetek (művelődési otthonok, egyesületek, klubok, körök) száma 2697 volt, 88% az önkormányzatok, 2% a szakszervezetek, 10% egyéb szerv fenntartásával működött. A telephelyek, fiókintézmények száma 1088. Az intézmények és telephelyek száma összesen 3785 egység volt.
A statisztika a közművelődési tevékenységet folyató szervezetekben ugyanazokat a tevékenységeket regisztrálta, mint 1985-ben.
Az alkotó művelődési közösségek száma 5740, ennek kétharmada előadó-művészeti, 13%-a vizuális művészeti, 20%-a egyéb alkotó művelődési csoport. A közösségek összes taglétszáma 140 ezer fő, melynek valamivel több, mint a felét a 14 éven aluli korosztály adja. Egy közösség átlagos létszáma 24 fő.
A rendszeres művelődési formákhoz tartozó közösségek száma 1994-ben 12 ezer, tagjainak száma 391 ezer fő volt. A csoportok kétharmada tanfolyam, a többi klub.
Az alkotó művelődési közösségek kétharmada (3827) előadó-művészeti közösség (néptánc- és színjátszó csoport, énekkar, népdal- és pávakör, népzenei- és bábjátszó csoport), alig több mint egytizede (738) vizuális művészeti kör, a többi (1175) egyéb (műszaki, számítástechnikai, természettudományos, honismereti és egyéb társadalomtudományi) alkotó művelődési csoport. Az alkotó művelődési közösségek tagjai 62%-a az előadó-művészeti, 21%-a a vizuális művészeti, a többiek az egyéb csoportok munkájában vettek részt.
A tanfolyamok hallgató száma 174 ezer, valamivel több, mint a fele 14 éven aluli. A közel 8 ezer tanfolyam egyötöde nyelvtanfolyam, valamivel több, mint egynegyede művészeti tanfolyam, a többi egyéb tanfolyami csoport. A tanfolyamok közül az egyéb (ún. közhasznú) tanfolyamokon vesz részt az összes tanfolyami hallgató több mint fele, míg a nyelvtanfolyamokat csak egytized látogatja. Egy tanfolyam átlagos hallgató száma 22 fő, egy nyelvtanfolyamé 13 fő.
A klubok száma 4318, a klubtagok száma 217 ezer fő, amelynek több mint egynegyede 14 éven aluli gyermek.
A közművelődési tevékenységet folytató szervezetek művelődési és szórakoztatási rendezvényei közül népszerűek voltak a művészeti kiállítások, az ismeretterjesztő rendezvények, a műsoros estek és az ebben az évben külön nyilvántartott játék- és videofilm vetítések.
1994-ben 5 ezer művészeti kiállítást rendeztek az ország művelődési otthonaiban, több mint hárommillió látogató számára. Egy kiállítást átlagosan 640 látogató tekintett meg.
Az 53 ezer ismeretterjesztő előadás és egyéb ismeretterjesztő rendezvényen 3,2 millióan vettek részt.
1994-ben is a művelődési és szórakozási alkalmak volt a legnépszerűbb tevékenységforma. A szórakozási és művelődési alkalmak együttes száma 170 ezer volt.
A 60 ezer műsoros rendezvénynek 7,8 millió látogatója volt. Ebből 5,4 millió fő a 24 ezer zenei és színházi műsort kereste fel. A közel 35 ezer játékfilm- és video vetítésen 1,7 millió néző vett részt.
Az 50 ezer diszkón, táncesten és egyéb táncos rendezvényen összesen 3,1 millióan, egy-egy alkalommal 62 személy szórakozott.
A 6 ezer oktatás segítő rendezvényen 89 ezer résztvevő tanult.
Az egyéb művelődési és szórakozási alkalmak (pl. játszóházak, vásárok, ünnepségek) száma 53 ezer volt.
A nyitott tevékenységi formák, szolgáltatások keretében (zenehallgatás, játék, sport, kötetlen társas élet stb.) 335 ezer lehetőség, alkalom állt a lakosság rendelkezésére.
Az intézmények termeit 181 ezer alkalommal külső szerv is igénybe vette oktatási, politikai, közigazgatási, egészségügyi és egyéb rendezvények szervezésére.
Az intézményekben 1345 könyvtár, 342 mozi működött, 280 vendéglátó egység és 405 rekreációs és egyéb alaptevékenységhez tartozó szolgáltatás állt a látogatók rendelkezésére.
A kistelepülések, illetve művelődési intézménnyel nem rendelkező települések kulturális szolgáltatások iránti igényét 96 művelődési autó, illetve 48 ilyen célra hasznosított autóbusz működtetésével biztosították.
1994-ben az intézményekben 3235 főfoglalkozású dolgozó állt alkalmazásban, 47% szakképzett, további 13,2% felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezett. A 10 ezer kulturális dolgozó (a kisközségek vezetői) 85%-a szakképesített.
Az 1994. évi költségvetési évben az önkormányzati intézmények összbevétele 8751 millió forint volt, ennek 64%-a állami támogatásból, 24%-a működési bevételből származott, a többi üzemek, szövetkezetek, egyéb szervek és magánszemélyek támogatásából adódott. (Egy intézményre jutó bevétel átlagos összege 3,7 millió forint.)
A fenntartó támogatás mértéke 5588 millió forint volt, ez 1027 millió forinttal magasabb az előző évinél. A működési bevétel 2067 millió forint, s ez 275 millió forinttal több, mint 1993-ban. A fenntartói támogatás a vizsgált évben tehát 23%-kal, míg a működési bevétel 15%-kal emelkedett.
A vizsgált periódusban bekövetkezett strukturális változások
Művelődési otthonok száma
Az 1985-ben 2497 művelődési otthon-jellegű intézmény, 1994-ben 2697 közművelődési tevékenységet folytató intézmény, szervezet (művelődési otthon, egyesület, klub, kör) volt.
|
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
2497 |
|
|
|
1991 |
2678 |
107 |
|
|
1994 |
2697 |
108 |
101 |
Az ország művelődési otthonainak száma a periódusban mintegy tizedével emelkedett. Fenntartók szerint vizsgálva az emelkedést a tanácsi (önkormányzati) művelődési otthonok esetében az összeshez hasonló volt, míg a szakszervezeti fenntartásúak esetében drámai csökkenés volt tapasztalható: az 1985-ben talált 244 szakszervezeti intézményből 1994-ben csupán 50 működött. Jelentősen megszaporodtak viszont az egyéb (egyházi, egyesületi, alapítványi) fenntartású művelődési házak: míg 1985-ben csupán 79 – 1994-ben már 270 ilyen ház volt.
A nyolcvanas évek a “telephelyesítés” időszaka volt. joggal felvethető a kérdés, vajon nem egy “visszarendeződésről” van most szó? Vajon az intézmények számának növekedése nem az önkormányzati törvény következtében megszüntetett települési összevonások, a társközségek önállósulásának leképződése? Nem a hajdani telephelyekből lettek ismét önálló intézmények? Megvizsgáltuk tehát az intézmények és telephelyeik (a közművelődési tevékenységeket folytató egységek) együttes számát is.
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
3799 |
|
|
|
1991 |
3573 |
94 |
|
|
1994 |
3785 |
100 |
106 |
A tábla feltételezésünket látszik bizonyítani. Együttesen vizsgálva ugyanis néhánnyal kevesebb egységet találtunk, mint az időszak elején. A “mélypont” 1990-ben volt, amikor háromszázzal kevesebb intézményt és több mint ezerrel kevesebb egységet találtunk, mint 1994-ben.
Miután a statisztika 1989-1990-ben nyilvánosságra hozta a megszüntetéseket és létesítéseket az intézmények és telephelyeik esetében is, lehetőség nyílott ennek bemutatására is.
|
|
Művelődési ház |
Úttörő ház |
Közművelődési intézmény |
Fiók intézmény |
Egység összesen |
|
1989 |
2440 |
70 |
2510 |
1384 |
3894 |
|
Megszűnt |
|
|
211 |
536 |
747 |
|
Létesített |
|
|
92 |
80 |
172 |
|
1990 |
|
|
2391 |
928 |
2319 |
|
Megszűnt |
|
|
74 |
48 |
122 |
|
Létesített |
|
|
361 |
15 |
376 |
|
1991 |
|
|
2678 |
895 |
3573 |
|
1994 |
|
|
2697 |
1088 |
3785 |
A táblából az a következtetés vonható le, hogy a rendszerváltozás idején először megszűntették a telephelyeket, majd a következő évben valószínűleg önálló intézményként újra megnyitották.
Sajnos a további időszakra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre a létesítésre és megszűntetésre vonatkozó adatok intézmény-telephely bontásban, azonban miután a fiókintézmények száma is jelentősen emelkedett, valószínűsíthető, hogy nem fiókintézmények átnevezéséről, hanem valóban intézmények alapításáról van szó.
A tevékenységek elemzése
Az alkotó művelődési közösségek száma 1985-ben 9479, 1994-ben 5740.
|
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
9479 |
|
|
|
1991 |
5926 |
63 |
|
|
1994 |
5740 |
61 |
97 |
1985-89 között folyamatos a csökkenés, 1990-ben az előző évhez képest 20%-os az emelkedés, a trend azonban megtörik, a mélypont 1993-ban volt, amikor az alkotó művelődési közösségek száma alig valamivel több mint a fele volt az 1985. évinek.
Az előadó-művészeti közösségek (néptánc- és színjátszó csoport, énekkar, népdal- és pávakör, népzenei és bábjátszó csoport) esetében a csökkenés valamivel kisebb volt az időszak elejéhez képest, s 1991-től kezdve még emelkedést is mutatott, az 1985. évinek 71%-a működött 1994-ben. Drámainak mondható a vizuális művészeti közösségek csökkenése: míg 1985-ben 2146 ilyen csoport működött, addig 1994-ben csupán 738.
Ennek következtében megváltoztak a belső arányok: 1985-ben az alkotó művelődési közösségek 57%-a előadó-művészeti közösség, 23%-a vizuális művészeti kör, a többi egyéb (műszaki, számítástechnikai, természettudományos, honismereti és egyéb társadalomtudományi) csoport. 1994-ben az alkotó művelődési közösségek kétharmada előadó-művészeti-, 20%-a egyéb alkotó művelődési csoport.
Alkotó művelődési közösségek tagjainak száma (1000 fő)
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
201 |
|
|
|
1991 |
128 |
64 |
|
|
1994 |
139 |
69 |
109 |
1985-ben a közösségek összes taglétszáma 201 ezer, 1994-ben 139 ezer fő. A tagok száma valamivel kevésbé csökkent, mint a közösségek száma. Figyelemre méltó, hogy 1991-hez képest emelkedést tapasztalunk. Az emelkedés a vizuális művészeti közösségek taglétszáma esetében igen jelentős, 30% volt. 1985-ben egy csoport átlagos taglétszáma 21 fő, 1994-ben 24 fő volt. Míg a vizuális művészeti közösségek száma jelentősen csökkent, addig átlagos taglétszámuk igen jelentősen emelkedett, 1985-ben 19, 1994-ben 40 fő volt. Ez a tevékenység iránti társadalmi igény meglétét jelzi.
1985-ben a rendes művelődési formákhoz tartozó közösségek száma 16.217, 1994-ben 12.079.
|
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
16.217 |
|
|
|
1991 |
16.886 |
109 |
|
|
1994 |
12.079 |
75 |
72 |
A rendszeres művelődési formák keretében működő csoportok száma 1990-ben volt a legmagasabb (17.602), azóta kétharmadára csökkent.
Az arány mindkét évben nagyjából kétharmad a klub és egyharmad a tanfolyam.
A klubok száma 1986-ban volt a legmagasabb, a “mélypont” pedig az 1994-es év, amikor az 1986. évinél egyharmaddal kevesebb klub működött.
A tanfolyamok száma 1985-1990 között egyenletesen emelkedett, amikor 12 ezer tanfolyamot tartottak (125%), ehhez képest 1994-ben már valamivel kevesebb, mint kétharmadot regisztráltak.
A rendszeres művelődési formák 1985-ben 473 ezer fős taglétszámmal rendelkeztek, 1994-ben a közösségek összes taglétszáma 391 ezer fő.
A rendszeres művelődési formák tagjainak száma (1000 fő)
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
473 |
|
|
|
1991 |
449 |
95 |
|
|
1994 |
391 |
83 |
87 |
A megfigyelt időszakban a rendszeres művelődési formák taglétszáma 1989-ben és 1990-ben volt a legmagasabb és 1994-ben a legalacsonyabb. A tanfolyamok hallgatóinak létszáma ugyanezt a jellegzetességet mutatja.
A klubok taglétszáma ezzel ellentétesen alakul. A csúcs 1986-ban, a mélypont 1991-ben volt, azóta emelkedés tapasztalható. Érdemes megjegyezni, hogy a tanfolyamok száma és hallgatói létszáma csökkenésének oka művelődési házakban tartott nyelvtanfolyamok nagyarányú csökkenése. A nyolcvanas évek közepén kevésbé voltak elterjedtek a nyelvtanító magánvállalkozások, s a társadalmi igény kielégítésére a művelődési otthonok nyújtották a lehetőséget. Érdekes azonban, hogy a művészeti tanfolyamok száma nem csökkent, sőt a hallgatóik száma az időszak elejéhez képest 1994-ben még valamelyest emelkedett is.
Egy tartós művelődési közösség átlagos taglétszáma 1985-ben 29 fő, 1994-ben 32 fő volt. A tanfolyamok 20 körüli átlagos taglétszáma nem változott. A kluboké viszont az 1985-ös 42-ről 1994-re 50 főre emelkedett.
A művelődési és szórakozási alkalmak statisztikai nyilvántartása évről évre változott.
1985-ben itt regisztráltak az intézmény által szervezett minden olyan tevékenységet, amely résztvevőjétől nem kíván meg több-kevesebb rendszerességet. Alcsoportjai:
a) műsorok,
b) ismeretterjesztés,
c) iskolai oktatás,
d) művészeti kiállítások
e) táncos rendezvények,
f) egyéb művelődési és szórakozási alkalmak.
Valamennyivel kapcsolatban rendelkezésre állnak mind az alkalmak, rendezvények számának, mind a résztvevők számának adatai.
1994-ben az Ismeretterjesztés és a Művészeti kiállítások külön nyilvántartott tevékenységi csoport volt, míg a művelődési és szórakozási alkalmak alcsoportjai a következők voltak:
a) műsorok,
b) játék- és videofilm vetítése,
c) oktatási tevékenység,
d) táncos rendezvények;
amelyekkel kapcsolatban rendelkezésre állnak mind az alkalmak, rendezvények számának, mind résztvevők számának adatai;
e) előbbiekbe be nem sorolható művelődési és szórakozási alkalmak
f) nyitott formák szolgáltatások,
g) külső szervek tevékenysége;
ezekre vonatkozóan nincsenek részvételi adatok.
Az elemzést a legutolsó nyilvántartás rendszerében végezzük el, a filmvetítések 1985-1986-os adatait a közreadott táblákból kiszámítva.
1985-ben a 63 ezer ismeretterjesztő rendezvényen mintegy 4,5 millióan, 1994-ben a 53 ezer rendezvényen 3,2 millióan vettek részt.
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
63.437 |
|
|
|
1991 |
57.350 |
90 |
|
|
1994 |
52.998 |
84 |
92 |
Az ismeretterjesztő alkalmak száma 1987-ben volt a legmagasabb (84.118), legalacsonyabb 1994-ben, azaz hét év alatt kevesebb mint kétharmadára csökkent.
Ismeretterjesztő alkalmakon résztvevők száma (1000 fő)
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
4619 |
|
|
|
1991 |
3182 |
69 |
|
|
1994 |
3176 |
69 |
100 |
Az ismeretterjesztő alkalmakon résztvevők száma is 1987-ben volt a legmagasabb (5 millió), legalacsonyabb 1994-ben, azaz hét év alatt mintegy kétharmadára csökkent. Egy-egy ismeretterjesztő alkalmon résztvevők átlagos száma 1986-ban 73-74, 1989-1992 között 55-59, 1987-1988-ban, illetve 1993-1994-ben 60-63 személy volt.
1985-ben az ország művelődési otthonaiban közel hatezer művészeti kiállítást rendeztek, közel 6 millió látogató számára. 1994-ben 5 ezer művészeti kiállítást rendeztek, több mint 3 millió látogató számára.
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
5724 |
|
|
|
1991 |
4518 |
80 |
|
|
1994 |
5131 |
90 |
114 |
A művészeti kiállítások száma 1985-ben volt a legmagasabb, a legalacsonyabb 1991-ben, azóta a szám valamelyest emelkedett.
Művészeti kiállításokon résztvevők száma (1000 fő)
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
5611 |
|
|
|
1991 |
3046 |
54 |
|
|
1994 |
3283 |
42 |
108 |
A művészeti kiállításokon résztvevők száma 1985-ben volt a legmagasabb, a legalacsonyabb 1991-ben, azóta a szám növekedett. A kiállításokon résztvevők száma azonban lényegesen jobban csökkent, mint a kiállítások száma, s az emelkedés 1991-hez képest is mérsékeltebb volt. Ez tükröződik a kiállítások átlagos látogató számában: 1985-ben egy-egy kiállítást átlagosan 980, 1991-ben 674, 1994-ben 640 látogató tekintett meg. Ez a művészeti kiállítások iránti igény erőteljes csökkenését mutatja.
1985-ben az 50 ezer műsoros rendezvénynek 8,7 millió látogatója volt, ebből a 30 ezer műsoros előadáson (színházi előadás, irodalmi est, komoly-, nép- és könnyűzenei hangverseny) 7 millió személy szórakozott. 1994-ben a 60 ezer műsoros rendezvénynek 7,8 millió látogatója volt. Ebből 5,4 millió fő az 24 ezer színházi és zenei műsort keresett fel.
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
30 272 |
|
|
|
1991 |
25 474 |
84 |
|
|
1994 |
24 136 |
80 |
95 |
A vizsgált időszakban az ország művelődési otthonaiban, 1986-ban rendezték a legtöbb műsoros előadást, a legkevesebbet pedig 1990-ben; a csökkenés meglehetősen nagy, 25%. Azóta valamelyes emelkedéssel ingadozás tapasztalható.
Műsoros előadáson résztvevők száma (1000 fő)
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
Átlagos nézőszám |
|
1985 |
7010 |
|
|
232 |
|
1991 |
5211 |
74 |
|
205 |
|
1994 |
5419 |
77 |
104 |
225 |
A műsoros előadásokon résztvevők száma a vizsgált időszakban 7,5 és 5 millió között ingadozott. A legmagasabb 1987-ben, a legalacsonyabb 1990-ben volt. Érdemes azonban megismerni az egy előadásra eső átlagos nézőszámot is: a “legsikeresebb” évben egy-egy előadáson átlagosan 252 személy, míg a legkevésbé sikeres évben, 1993-ban 183 fős közönség előtt játszottak.
A műsoros rendezvényeknek 1985-ben csak 40%-a volt vetítés. Az arány folyamatosan emelkedik: 1991-ben már 72%-a volt vetítés. Ezután ismét folyamatosan csökken: 1994-ben már csak 60%-a.
1985-ben a 20 ezer játékfilmvetítésen 1,7 millió, 1994-ben közel 35 ezer játékfilm- és videó vetítésen 1,7 millió néző vett részt.
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
20 437 |
|
|
|
1991 |
66 470 |
325 |
|
|
1994 |
33 842 |
175 |
54 |
A statisztika ebben a kategóriában 1987-ig csak a játékfilmvetítéseket regisztrálta. 1988-tól együtt szerepel a játék- és videofilmek nyilvántartása. 1985-1991 között az emelkedés csaknem töretlen. Ezután nagyszámú csökkenés tapasztalható. Ebben nyilván közrejátszik a videokészülékek, valamint a kábeltelevíziók és a parabola-antennák elterjedése a lakosság körében.
Játék és videofilm vetítéseken résztvevők száma (1000 fő)
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
Átlagos nézőszám |
|
1985 |
|
|
|
|
|
1991 |
|
|
|
|
|
1994 |
|
|
|
|
A vetítéseken résztvevők száma 1985-ről 1988-ra 1,7 millióról 2,7 millióra emelkedett, majd 1993-ra ismét 1,7 millióra csökkent, míg 1994-ben ismét emelkedett. Az egy-egy vetítésen résztvevők átlagos száma 1985-ben volt a legmagasabb, 1991-ben a legalacsonyabb.
1985-ben 39 ezer diszkót, táncestet, és egyéb táncos rendezvényt tartottak, amelyeken 5,4 millióan vettek részt, egy-egy alkalommal átlagosan 140 személy szórakozott. 1994-ben a 50 ezer táncos rendezvényen összesen 3,1 millióan egy-egy alkalommal 62 személy vett részt.
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
39 106 |
|
|
|
1991 |
27 528 |
70 |
|
|
1994 |
50 375 |
128 |
183 |
A táncos rendezvények száma 1985-1993 között folyamatosan csökkent, majd 1994-ben egy év alatt megduplázódott.
Táncos rendezvényeken résztvevők száma (1000 fó)
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
5394 |
|
|
|
1991 |
4120 |
76 |
|
|
1994 |
3140 |
58 |
76 |
A táncos rendezvényeken résztvevők száma 1986-ban volt a legmagasabb, attól kezdve folyamatosan csökkent 1994-ig. A rendezvényszám megduplázódását nem követte a résztvevők számának emelkedése. Ennek következtében, míg az egész vizsgált időszakban az egy-egy táncos rendezvény résztvevőinek átlagos száma 140 fő körül volt, addig 1994-ben ez a felére csökkent.
1985-ben 29 ezer egyéb művelődési-szórakozási alkalom volt (játszóházak, vásárok, ünnepségek), ahol 5,6 millióan, átlagosan egy-egy rendezvényen mintegy 200 személy jelent meg. 1994-ben az egyéb művelődési és szórakozási alkalmak száma 53 ezer volt, részvételi adatot a statisztika nem regisztrált.
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
29 419 |
|
|
|
1991 |
39 178 |
133 |
|
|
1994 |
53 312 |
181 |
136 |
A művelődési otthonokban 1985-en a nyitott formák, szolgáltatások keretében (zenehallgatás, játék, sport, kötetlen társas élet stb.) közel 300 ezer, 1994-ben 335 ezer ilyen jellegű lehetőség, alkalom, szervezés állt rendelkezésre az ezeket a foglalkozásokat keresők számára.
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
Egy-egy intézményre-eső rendezvény szám |
|
1985 |
291 395 |
|
|
117 |
|
1991 |
351 927 |
121 |
|
131 |
|
1994 |
334 873 |
115 |
95 |
124 |
Ez a forma 1985-től egyre kedveltebb volt a művelődési otthonokban. Az emelkedés 1990-ig folyamatos, 1991-ben átmeneti csökkenés, majd 1992-ben a csúcs: 394 ezer ilyen jellegű rendezvény, alkalom állt a lakosság rendelkezésére. Az időszak két utolsó évében a csökkenés elég jelentős, ennek ellenére még mindig egy-egy intézmény hetente átlagosan több mint két alkalommal áll különféle összejövetelek céljaira, a lakosság rendelkezésére.
Az intézményeket számos külső szerv is igénybe veszi, túlnyomó részben oktatási, művelődési célból, illetve politikai, közigazgatási, egészségügyi és egyéb rendezvények lebonyolítására, illetőleg valószínűleg ma már üzleti vállalkozásként is. 1985-ben 154 ezer, 1994-ben 181 ezer alkalommal tartott az ország művelődési otthonaiban külső szerv rendezvényt.
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
Egy-egy intézményre-eső rendezvény szám |
|
1985 |
154 380 |
|
|
62 |
|
1991 |
125 424 |
81 |
|
47 |
|
1994 |
181 472 |
118 |
145 |
67 |
1985-1989 között a külső szervek tevékenysége keretében szervezett programok száma a művelődési otthonokban folyamatosan csökkent. 1990-ben valószínűleg a rendszerváltást kísérő politikai rendezvények miatt megugrott, majd 1991-ben ismét a 89-es szintre csökkent. Azóta folyamatos az emelkedés: a csúcs 1994-ben volt.
Egy-egy intézményben átlagosan 1985-ben 62, 1991-ben 47, 1994-ben 67 alkalommal vették igénybe külső szervek az intézményt. Ez azt jelenti, hogy hetente legalább egyszer adnak otthont különféle kezdeményezéseknek a művelődési otthonok.
A művelődési otthonokban dolgozók
1985-ben a művelődési otthonokban 30 437 személyt foglalkoztattak közművelődési szakmai, gazdasági, technikai vagy kisegítő munkakörökben, akár fő-, akár részfoglalkozásban, illetve kulturális dolgozóként (a kisközségek vezetőiként). Számuk az időszak végére egyharmaddal 20 556 főre csökkent.
Összes fő- és részfoglalkozású alkalmazottak száma (munkakörök szerint)
Év |
Közművelő-dési |
Gazdasági, technikai |
Kulturális dolgozó |
Együtt |
1985%ában |
1986%ában |
1991%ában |
|
1985(fő) |
7 812 |
7 115 |
15 510 |
30 437 |
|
97 |
|
|
1985(%) |
26 |
23 |
51 |
100 |
|
|
|
|
1986(fő) |
7 866 |
7 513 |
15 867 |
31 406 |
|
100 |
|
|
1986(%) |
25 |
24 |
51 |
100 |
|
|
|
|
1991(fő) |
5 141 |
6 426 |
9 574 |
21 141 |
69 |
67 |
|
|
1991(%) |
24 |
31 |
45 |
100 |
|
|
|
|
1994(fő) |
4 551 |
5 624 |
10 381 |
20 556 |
68 |
65 |
97 |
|
1994(%) |
22 |
27 |
51 |
100 |
|
|
|
A vizsgált időszakban csaknem minden foglalkozási csoportban, 1986-ban volt a legmagasabb a létszám, ezért a táblázatban ennek az évnek az adatait is bemutattuk. Fel kell a figyelmet hívni arra, hogy bár a csökkenés 1985 és 1993 között “töretlen” volt (1993-ban az 1985. évi alkalmazottaknak csupán 58%-a dolgozott a művelődési házakban), a csökkenés nem volt egyenletes és két nagy ugrás volt (1986-1987 között, valamint 1990-1991 között), amikor egy-egy év alatt a csökkenés több mint 10% volt.
A változás azonban nem volt azonos mértékű minden foglalkozási csoportban. Először a közművelődési szakmai munkakörben dolgozók adatait tekintjük át. A művelődési házakban foglalkoztatott összes fő- és részfoglalkozású alkalmazott 22-26%-a közművelődési szakmai munkakörben dolgozott. Arányuk a foglalkoztatottak között az időszak elejéhez képest valamelyest csökkent.
Csökkent azonban a közművelődési szakmai munkakörben dolgozó fő- és részfoglalkozású szakalkalmazottak együttes száma is, az időszakok elejének kétharmadára. Miből adódik ez a csökkenés? Mindenekelőtt a részfoglalkozású szakalkalmazottak számának drasztikus csökkenéséből.
részfoglalkozású szakalkalmazottak száma
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
4 095 |
|
|
|
1991 |
1 688 |
41 |
|
|
1994 |
1 316 |
32 |
78 |
A művelődési otthonokban mindössze egyharmad annyi népművelő dolgozik részfoglalkozásúként, mint a vizsgálat elején.
A művelődési otthoni tevékenység egyik fontos tényezője a szakképzett, főfoglalkozású népművelő. 1985-ben a művelődési otthonokban közművelődési szakmai munkakörben 3717, 1994-ben 3235 főfoglalkozású szakalkalmazott dolgozott.
főfoglalkozású szakalkalmazottak száma
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
3 717 |
|
|
|
1991 |
3 453 |
93 |
|
|
1994 |
3 235 |
87 |
94 |
Ez az egyetlen foglalkozási csoport, ahol a csúcs az évtized fordulóján volt: 1989-ben 3900 népművelőt foglalkoztattak teljes munkaidőben a művelődési otthonokban. A trend akkor fordult meg és azóta folyamatos a csökkenés.
Szakképzettségüket vizsgálva:
1985: 16% egyetemi, főiskolai végzettséggel; 36% középiskolai végzettséggel; míg 48% ennél alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezett. 1994: 60% felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezett.
Év |
1985 % (N=3717) |
1991 % (N=3453) |
1994 % (N=3235) |
|
Felsőfokú |
16 |
64 |
60 |
|
Középfokú |
36 |
+ |
30 |
|
Ennél alacsonyabb |
48 |
|
10 |
+ A statisztika nem bontotta a középfokú és ennél alacsonyabb végzettségűeket.
A kisközségek vezetői az ún. kulturális dolgozók. A művelődési otthonokban foglalkoztatottak mintegy fele a kulturális dolgozó. Számuk 1985-ben körülbelül 15 ezer, 1994-ben pedig 10 ezer volt.
|
Év |
Szám |
1985%-ában |
1991%-ában |
Közösségek száma |
Egy csoportra eső kulturális dolgozók száma |
|
1985 |
15 510 |
|
|
25 696 |
0,60 |
|
1991 |
9 574 |
62 |
|
22 812 |
0,42 |
|
1994 |
10 381 |
67 |
108 |
17 819 |
0,58 |
A művelődési házakban a legtöbb kulturális dolgozót a vizsgált időszakban 1986-ban foglalkoztattak, a legkevesebbet pedig 1993-ban. A csökkenés két időpont között 52% volt. 1993-1994 között az emelkedés viszont csaknem egyharmad.
Nem szakítható el a kulturális dolgozók száma a művelődési házakban található csoportok számától sem. A táblázatban bemutatott adatokból kiolvasható, hogy a kulturális dolgozók létszámának csökkenése arányos volt az alkotó művelődési közösségek, tanfolyamok, klubok számának csökkenésével.
1985-ben a kulturális dolgozók 67%-a, 1994-ben 86%-a volt szakképesített. A művelődési otthonokban egyéb – gazdasági, technikai és kisegítő – munkakörökben dolgozik az alkalmazottak egynegyede. Az időszak elején 7115, az időszak végén 5624 egyéb foglalkoztatottat találunk. Számuk 1985-ben volt a legmagasabb, azóta folyamatosan csökken.
Gazdasági, technikai és kisegítő munkakörben dolgozó fő- és részfoglalkozású alkalmazottak száma
Év |
Szám |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
7 115 |
|
|
|
1991 |
6 426 |
91 |
|
|
1994 |
5 624 |
79 |
88 |
Az egyéb munkakörben dolgozók számának csökkenése kisebb volt, mint a népművelőké. Az okok kiderítésére érdemesnek látszott tovább bontani ezt a foglalkozási csoportot, egyrészt a munkakör jellege, másrészt a fő- és mellékfoglalkozásúak csoportjára. A statisztikai adatgyűjtés- és szolgáltatás változásai miatt ezt csak az időszak második felére lehetett elvégezni, az 1991-1994. év adatait lehet összehasonlítani.
|
|
Gazdasági |
Technikai |
Kisegítő |
Együtt |
|
Főfoglalkozású 1991 |
962 |
1 844 |
1 630 |
4 436 |
|
1994 |
1 028 |
1 640 |
1 451 |
4 119 |
|
1994 1991%-ában |
107 |
89 |
89 |
93 |
|
Részfoglalkozású1991 |
209 |
577 |
1 240 |
2 026 |
|
1994 |
185 |
470 |
850 |
1 505 |
|
1994 1991%-ában |
89 |
81 |
71 |
74 |
|
Együtt 1991 |
1 171 |
2 421 |
2 834 |
6 426 |
|
1994 |
1 213 |
2 110 |
2 301 |
5 624 |
|
1994 1991 %-ában |
104 |
87 |
81 |
88 |
A táblázatból kiderül, hogy nyilván a művelődési házak gazdasági önállóságának megteremtése tette szükségessé a főfoglalkozású gazdasági alkalmazottak felvételét. Ugyanakkor a részfoglalkozásúak csökkenése itt is megfigyelhető. Valamennyi foglalkozási csoportot együtt vizsgálva kiderül, hogy a részfoglalkozású kisegítők között volt a legnagyobb (29%) 1991-1994 között a csökkenés.
Miután a megvizsgált időszakban a művelődési otthonok száma emelkedett, az alkalmazottak száma pedig csökkent, ezért érdemesnek tartottuk az egy intézményre eső foglalkoztatottak átlagos számának megvizsgálását is.
Miután a művelődési otthonokban foglalkoztatottak számában a “csúcs” 1986-ban volt, valamint ebben az esztendőben közölte a statisztika a gazdasági-technikai alkalmazottak számát fő- és mellékfoglalkozás szerinti bontásban is, ezért az 1986-1991-1994. évek összehasonlítását végezzük el.
|
Munka jellege |
1986 |
1991 |
1994 |
||||||
|
Foglalkozási csoport |
Foglalkozási csoport |
Foglalkozási csoport |
|||||||
|
Főfogl |
Részf. |
Együtt |
Főfogl. |
Részf. |
Együtt |
Főfogl. |
Részf. |
Együtt |
|
|
Közművelődési |
1,5 |
1,7 |
3,2 |
1,3 |
0,6 |
1,9 |
1,2 |
0,5 |
1,7 |
|
Gazdasági, stb. |
1,8 |
1,3 |
3,1 |
1,7 |
0,7 |
2,4 |
1,5 |
0,6 |
2,1 |
|
Kulturális dolg. |
- |
6,4 |
6,4 |
- |
3,6 |
3,6 |
- |
3,8 |
3,8 |
|
Összesen |
3,3 |
9,4 |
12,7 |
3,0 |
4,9 |
7,9 |
2,7 |
4,9 |
7,6 |
Egy művelődési házban foglalkoztatott dolgozók átlagos száma 13 főről 7-8 főre csökkent. A csökkenés legfontosabb oka a kulturális dolgozók számának csökkenése. Fele annyian voltak, mint 1996-ban. Kérdés azonban, hogy ez ok-e vagy okozat. Miután már előbb bemutattuk, hogy a kulturális dolgozók csoportok számához viszonyított aránya nem változott igen jelentősen, kérdés, hogy azért bocsátották-e el őket, mert megszűntek a csoportok, vagy azért szűntek meg a csoportok, mert a költségvetés csökkenésével elbocsátották vezetőiket. Sajnos azonban erre a kérdésre a statisztika eszközeivel nem lehet választ adni.
A főfoglalkozású közművelődési munkakörben foglalkoztatottak átlagos száma alig valamivel 1,5-ről 1,2-re csökkent. Átlagban 1994-ben több népművelő van, mint ahány művelődési otthon. Ha azonban megyei bontásban vetjük össze a főfoglalkozású szakalkalmazottak és a művelődési házak számát, akkor kiderül, hogy 1994-ben Budapesten egy intézményben átlagosan 5 főfoglalkozású népművelőt találunk. Ugyanakkor Győr-Sopron, Nógrád, Szabolcs-Szatmár, Vas, Veszprém és Zala megyékben több az intézmény, mint ahány teljes munkaidőben dolgozó szakalkalmazott. A legrosszabb a helyzet Zala megyében, ahol legfeljebb minden második intézményben van főfoglalkozású népművelő.
Gazdálkodás
A művelődési otthonok gazdálkodására vonatkozó adatszolgáltatás csak az önkormányzati (tanácsi) művelődési otthonok számára kötelező, s ezért korábban nem is tettek közzé az egészre vonatkozó statisztikát. Így a következőkben kizárólag önkormányzati (tanácsi) intézmények gazdálkodását fogjuk elemezni.
Év |
Ezer forint |
1985 %-ában |
1991 %-ában |
|
1985 |
1 643 393 |
|
|
|
1991 |
5 125 158 |
331 |
|
|
1994 |
8 751 117 |
533 |
171 |
A fenti táblázatból kiderül, hogy a művelődési otthonok bevételei jelentősen elmaradnak az éves inflációs rátától. Különösen nyilvánvaló ez az 1991-1994 közötti időszakra vonatkozóan.
A bevételek forrás szerinti megoszlásában nincs az egyes évek között jelentős különbség:
n az üzemetetők működési célú támogatása 62-64%
n működési bevételek 26-27%
n közös fenntartásban szerződéses támogatás 1%
n működési célú egyéb támogatás 5%
n előző évi pénzmaradvány 3-5%
Az intézmények költségvetésük egynegyedét működési bevételeikből fedezik. Miből tudnak bevételhez jutni az intézmények?
|
|
1985 % (N=421 098 Ezer Ft) |
1991 % (N=1 369 105 (Ezer Ft) |
1994 % (N=267 462 Ezer Ft |
Műsoros rendezvények |
29 |
14 |
13 |
Táncos alkalmak |
18 |
13 |
4 |
Alaptevékenységbe tartozó egyéb feladatok |
26 |
32 |
38 |
Alaptevékenységbe nem tartozó feladatok |
11 |
22 |
15 |
Terembérlet |
16 |
19 |
30 |
Összesen |
100 |
100 |
100 |
A fenti táblázatból kiderül, hogy a működési bevétel megoszlása az évtized alatt teljesen megváltozott. Míg a nyolcvanas években azért tartották a szórakoztató, ún. nagyrendezvényeket (műsoros eseteket, könnyűzenei hangversenyeket és táncos alkalmakat), mert ebből jelentős bevételhez jutottak, addig ezek szerepe a működési bevétel közel feléről kevesebb, mint egyötödére csökkent. Miből származnak a bevételek? A nem alaptevékenységbe tartozó feladatokból. Véleményünk szerint ide lehet sorolni, ugyanis a terembérlet hozta bevétel jelentős részét is.
A nem bérjellegű fenntartási kiadások valamivel gyorsabban nőttek, mint a bevételek, és arányuk a kiadásokon belül 60%-ról 65%-ra emelkedett.
Az átalakulások tendenciái és tapasztalatai
A változások tendenciáinak összefoglalására szolgál a következő táblázat, amely a statisztika rendszere szerint tekinti át ismét a művelődési otthonokban folytatott tevékenységek változását 1985 és 1994 között, illetve 1991 és 1994 között.
Tevékenység |
1994 1985 %-ában |
1994 1991 %-ában |
|
Alkotó művelődési közösségek száma - előadó-művészeti közösségek száma - vizuális művészeti közösségek száma - egyéb alkotó művelődési közösségek száma Alkotó művelődési közösségek tagjainak száma- előadó-művészeti közösségek tagjainak száma - vizuális művészeti közösségek tagjainak száma - egyéb alkotó művelődési közösségi tagok száma |
61 71 34 68 69 73 74 55
|
97 115 65 80 109 113 130 81 |
|
Rendszeres művelődési formák száma - klubok száma - tanfolyamok száma Rendszeres művelődési formák tagjainak száma - klubtagok száma - tanfolyamok hallgatóinak száma |
75 69 78 83 83 82 |
72 95 63 87 114 67 |
|
Ismeretterjesztő alkalmak száma Ismeretterjesztő alkalmakon résztvevők száma |
84 69 |
92 100 |
|
Művészeti kiállítások száma Művészeti kiállítások látogatóinak száma |
90 42 |
114 108 |
|
Művelődési és szórakozási alkalmak száma - műsoros estek száma - vetítések száma - oktatási alkalmak száma - táncos rendezvények száma - egyéb művelődési és szórakozási alkalmak száma - műsoros esteken résztvevők száma - vetítéseken résztvevők száma - oktatási alkalmakon résztvevők száma - táncos rendezvényeken résztvevők száma |
84 80 175 37 128 181 77 140 15 58 |
92 95 54 35 183 136 104 119 29 76 |
|
Nyitott formák, szolgáltatások száma |
115 |
95 |
|
Külső szervek által rendezett események száma |
118 |
145 |
A vizsgált évtizedben csaknem megkétszereződött az egyéb művelődési és szórakozási alkalmak, a vetítések; másfélszeresére emelkedett a vetítéseken résztvevők száma. 15-25%-kal emelkedett a táncos rendezvények, valamint a külső szervek által rendezett események és nyitott formák, szolgáltatások száma.
Csökkent a művészeti kiállítások, ismeretterjesztő alkalmak, műsoros estek, tanfolyamok száma, klubtagok, tanfolyamok hallgatónak, műsoros esteken résztvevőknek a létszáma – azonban a csökkenés mértéke nem éri el a 26%-ot.
Felére-háromnegyedére csökkent a vizsgált évtizedben az előadó-művészeti közösségek, a klubok és az egyéb alkotó művelődési közösségek száma; a vizuális művészeti-, az előadó-művészeti- és az egyéb alkotó művelődési közösségek tagjainak létszáma, valamint az ismeretterjesztő alkalmakon és a táncos rendezvényeken résztvevők száma.
Kevesebb, mint felére, egyharmadára csökkent a vizuális művészeti közösségek száma és a művészeti kiállítások látogatóinak száma.
Az egyes tevékenységek, illetve a tevékenységekben résztvevők változása 1991-1994 között
Csaknem megkétszereződött a táncos rendezvények száma.
Másfészeresére emelkedett a külső szervek által rendezett események száma, egyharmaddal emelkedett az egyéb művelődési és szórakozási alkalmak száma, valamint a vizuális művészeti közösségek tagjainak létszáma.
Emelkedett az előadó-művészeti közösségek és a művészeti kiállítások száma, a klubok és az előadó-művészeti közösség tagjainak létszáma, a művészeti kiállítások látogatóinak száma, valamint a vetítéseken, ismeretterjesztő alkalmakon résztvevők száma.
Valamelyest csökkent a klubok, műsoros estek, nyitott formák, szolgáltatások, ismeretterjesztő alkalmak, egyéb alkotó művelődési közösségek száma, az egyéb alkotó művelődési közösségek taglétszáma, valamint a táncos rendezvényeken résztvevők száma – azonban a csökkenés nem éri el a 25%-ot.
A csökkenés ennél nagyobb, azonban nem éri el 50%-ot a vizuális művészeti közösségek, tanfolyamok és vetítések száma, valamint a tanfolyamok látogatóinak létszáma esetében.
A fentiekből levonható következtetések
A nyolcvanas évek végén már szinte mindenki úgy látja, hogy végét járja a negyvenes évek utóján kezdődött, s közben oly sokszor és sokféle módon reformálni kívánt népművelési-közművelődési korszak. A művelődési otthonok megújítására három különféle utat javasoltak.
1/ A művelődési otthon legyen a helyi közösség fenntartásában működő, speciális maradványérdekeltségű kulturális szolgáltató vállalat. Fenntartói jogai a helyi önkormányzatnak legyenek.
2/ Az önkéntesen működő, szerveződő közösségek az intézmény gazdái, amelyeket az állam is támogat. Az egyesületeknek biztosítani kell a nyitottságot világnézeti, faji stb. szempontból. A tevékenység így a helyi közösség érdekeinek megfelelően alakul. Az állam pályázatok útján dotál, törvényességi felügyeletet gyakorol.
3/ Megőrizni az önkormányzati fenntartást, de ötvözni azt a használók széles körű bevonásával az irányításba.
A társadalmi-kulturális tevékenységek és intézmények esetében azonban a változások üteme a vártnál és kívánatosnál lényegesen lassúbb volt. A civil társadalom intézményeinek kialakulása megkezdődött, de különösen a kultúra területén nehezen tudnak önerőre támaszkodni. A helyi szerepkörű társadalmi-kulturális intézmények (amelyek között meghatározó jellegű a művelődési otthon) túlnyomó része a helyi önkormányzat tulajdonába került. Az önkormányzatok költségvetése azonban általában csak szerény működést tesz lehetővé. Ezért a rendszerváltás után széles körben, folyamatosan igénylik, hogy az állam ne vonuljon ki a közművelődés, a művelődési otthonok anyagi támogatásából.
A lakosság a politikai-társadalmi folyamatokkal párhuzamosan új művelődési formákat is létrehozott. Közművelődési egyesületek és társaságok alakultak, önszervező módon egyre nagyobb részt vállalva a kezdeményezések elindításában. A különféle pályázatok anyagaiból kimutatható, hogy egyre több a lakossági csoportok, egyesületek és helyi alapítványok által benyújtott, közművelődési tevékenység támogatását kérő beadvány.
A közművelődés területén tehát nem jelent meg a remélt magánszponzorálás, a lakosság befizetéseiből származó ár- és díjbevétel csekély arányú növekedése arra utal, hogy jelenleg a civil szféra, mint közművelődési intézményrendszer fenntartója nem reális alternatíva. Az emelkedő költségek ellentételezése, a fenntartás teljes mértékben az önkormányzatokra hárul, s a programok esetében sem hárítható át korlátlan mértékben a résztvevőkre.
Az önkormányzatok által fenntartott közművelődési intézményrendszer normatív támogatását csak akkor lehetett volna megszüntetni, ha helyette más, jobb finanszírozási technikával tudta volna biztosítani a kulturális intézmények működőképességének megőrzését.
Az állam egyetlen kulturális területről sem vonulhat ki úgy, hogy utána felperzselt föld, afféle magyar ugar maradjon. A kulturális szférában bármiféle stabilizációs intézkedés csak akkor létjogosult, ha gazdaságilag életképes és jogilag szabályozott kulturális területet hagy hátra a kulturális kezdeményezések és a kereslet, vagy a közösségi öntevékenység számára. Ahol ez nem valósítható meg, ott az állami szerepvállalástól egyelőre nem lehet eltekinteni, és ezt a tényt mind a pénzügyi, mind a művelődési kormányzatnak számításba kell venni.