A MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET DELEGÁCIÓJA VARSÓBAN
A küldöttség tagjai: Beke Pál igazgató, Tóth Erzsébet művészeti igazgatóhelyettes, Varga Tamás nemzetközi referens 2004. február 11-13-án látogatást tettek Varsóban.
A Magyar Művelődési Intézet nemzetközi kapcsolatkeresésének fontos állomása volt ez az út. Ilyen kezdeményezés történt már Szlovéniával, Csehországgal, Szlovákiával, Horvátországgal, a bukaresti testvérintézettel való kapcsolatfelvétel pedig folyamatban van. A Varsói Magyar Intézet igazgatóhelyettese, Bába Krisztina asszony szíves közbenjárásának köszönhetően delegációnknak ez alkalommal Varsóban nyílt alkalma továbbépíteni egy jövőbeli közép-kelet európai együttműködés alapjait.
2004. 02. 12. A látogatás első napja
A program a Varsói Magyar Intézetben kezdődött, ahol vendéglátónk, Bába Krisztina asszony fogadta az MMI delegációját, majd ezt követően a program teljes időtartama alatt végig kísérőnk maradt. Miután megismerkedtünk a magyar kultúrát Lengyelországban népszerűsítő intézet épületével és tevékenységével, első utunk a Lengyel Külügyminisztériumba vezetett, ahol Elzbieta Jogalla asszony, a Promóciós Osztály osztályvezető-helyettese, valamint másik vendéglátónk, Alina Magnuska asszony, a Nemzeti Kulturális Központ (lehetséges partnerintézményünk) igazgatónője fogadtak bennünket. Rajta kívül a program során kísérőnk volt még a Nemzeti Kulturális Központ igazgatóhelyettese, dr. Aleksander W. Nocun úr, valamint Marcin Brzezinski úr, a Központ egyik munkatársa is.
A megbeszélés elején Beke Pál felvázolta az MMI tevékenységét, nemzetközi kapcsolatépítési törekvéseit, valamint abbéli szándékát, hogy ottani testvérintézményét megtalálva, Lengyelországot is bevonja a koordinációjával megvalósuló visegrádi ill. közép-európai partnerségi együttműködésbe. Hallva az MMI szándékát és megismerve annak tevékenységét, Elzbieta Jogalla asszony abbéli véleményének adott hangot, hogy a Nemzeti Kulturális Központ vélhetőleg megfelelő partner lenne az MMI számára, és felajánlotta segítségét a jövőbeli együttműködéshez.
Ezt követően utunk az Adam Mickievicz intézetbe, egy, a lengyel kultúrát külföldön népszerűsítő intézménybe vezetett. Az intézet tevékenysége talán a magyar Hungarofest-éhez hasonlítható: külföldi kiállítások, programok produkciócserék segítségével (pl. Varsó-Moszkva, Moszva-Varsó kiállítás, vagy koncertsorozat hét országban “Hallgasd meg Lengyelországot!” címmel), 80%-ban nagyléptékű projektek keretei között valósítja meg Lengyelországot népszerűsítő tevékenységét (olyannyira sikeresen, hogy a lengyel repülőtársaság által kiadott, általunk a repülőúton olvasott kiadvány egy teljes oldalon foglalkozik az intézet tevékenységével). Az intézet promóciós anyagok, hanghordozók kiadásával is foglalkozik, ilyenek pl. a zeneszerzők munkásságát, munkáit is bemutató CD-füzetek, azaz kisméretű, könyvként is funkcionáló CD-k. Az intézet ezen felül tanácsadói tevékenységet is végez, amellyel a Lengyelországot külföldön népszerűsítő projektek tevékenységét segíti. Munkájuk során nagy hangsúlyt fektetnek az organikus, mindennapi munkára, valamint a vizualitásra is: logójuk megtervezését rendkívüli körültekintéssel és alapossággal végezték, mint alapvető prioritást. Az Adam Mickievicz intézet tevékenységét a Lengyel Kulturális Minisztérium finanszírozza.
Utunk következő állomása a Lengyel Kulturális Minisztérium Nemzetközi Együttműködési és Európai Integrációs Főosztálya volt, ahol Malgorzata Dzieduszycka-Ziemilska főosztályvezető asszony fogadott bennünket. Egymás tevékenységének kölcsönös bemutatását és szándékunk felvázolását követően Dzieduszycka asszony biztosított bennünket arról, hogy részéről minden segítséget megad a kívánt együttműködéshez, valamint ő is abbéli véleményének adott hangot, hogy vélhetően a Nemzeti Kulturális Központ lehet az MMI partnere ebben az együttműködésben. Kilátásba helyezte más típusú kooperációk lehetőségét is, pl. a régiónkból érkező kiállítások fogadását, többek között a Verona-i kiállításon. Mivel a 2004-es évük már telített, Dzieduszycka asszony a 2005 évet jelölte meg, mint a főosztályával kialakítható projektek legkorábbi időpontját.
Ezt követően kabinetjében fogadott minket Maciej Klimczak, kulturális miniszterhelyettes úr, majd Alina Magnuska asszonnyal közösen ebédre invitált bennünket egy közeli étterembe. A munkaebéd jó alkalmat nyújtott egymás kultúrájának mélyrehatóbb megismerésére, valamint az MMI elképzeléseinek felvázolására. A jó hangulatú együttlét végén Klimczak miniszterhelyettes úr is felajánlotta segítségét az MMI és a lengyel testvérszervezet közti együttműködéshez, és sok sikert kívánt a további munkához.
A jövőbeli együttműködés szempontjából utunk legfontosabb állomása a Nemzeti Kulturális Központba tett látogatás volt. A központ tanácstermében fogadott bennünket Alina Magnuska asszony munkatársaival, akik felvázolták intézetük tevékenységét, amely, mint kiderült, meglehetősen sok rokon vonást mutat az MMI tevékenységével:
A Nemzeti Kulturális Központot (Narodowe Centrum Kultury – National Centre for Culture) 2002-ben hozta létre a lengyel kulturális minisztérium egy olyan intézményi reform eredményeként, mely során három, a lengyel örökségvédelem és dokumentáció különböző aspektusával foglalkozó kulturális intézményt egyesítettek.
Az Nemzeti Kulturális Központ a regionális és nemzetek közötti kulturális együttműködés fóruma. A kultúrát, mint a társadalmi és gazdasági fejlődés fontos tényezőjét népszerűsíti. A központ céljai a következők:
Információk gyűjtése, terjesztése a kulturális tevékenységről.
Az állampolgárok aktív részvételének támogatása a lengyel kulturális életben.
Annak az elképzelésnek a népszerűsítése, mely szerint a kultúra fontos eleme az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének, valamint a közművelődésnek.
Ezért a központ többek között a következőkkel is foglalkozik:
Beszámolók, elemzések a lengyelországi kulturális tevékenységről.
Mobilitás programok fiatal művészek számára.
Országos támogatási program a helyi örökségvédelmi projektek támogatására.
Konferenciák, műhelyek, képzések és konzultáció szervezése a kultúrpolitika, a kulturális menedzsment és a pályázati lehetőségek témáiban.
A Nemzeti Kulturális Központ felelős a lengyel művészeti és kulturális szektor felkészítéséért a 2004-es európai uniós csatlakozásra.
Néhány a Nemzeti Kulturális Központ projektjei közül:
“Lengyel régiók az európai kulturális térben”: az EU mottója (“a sokféleség egysége”) által inspirált program célja a régiók kulturális potenciáljának azonosítása és a legjobb gyakorlatok népszerűsítése a kulturális projektek készítése és megvalósítása területén képzések, regionális és országos konferenciák, beszámolók, elemzések, kiadványok, valamint pályázati tanácsadás segítségével. A program keretében 2004-ben pályázatot szerveznek azok számára, akik kulturális projektjeikkel EU-s pénzeket szeretnének megpályázni, de nem rendelkeznek az ehhez szükséges önrésszel. A programon belüli legfontosabb tevékenység a kulturális projektírásról és menedzsmentről szóló képzési ciklusok szervezése, különös tekintettel az EU strukturális alapjaira és az Európai Regionális Fejlesztési Alapra.
“Vitorlázzunk, fedezzük fel!” projekt: a megbeszélés során az MMI konkrét írásos projekt-javaslatot is kapott, melynek célja a Lengyelországról való tudás mélyítése a magyar iskolákban műveltségi versenyek segítségével. A projekt “ikerversenyeket” javasol, tehát a magyar fél is hasonló versenyeket szervezhetne lengyel diákok számára Magyarországról. A projektet később ki lehetne terjeszteni valamennyi uniós országra is.
A központ Kultúraanalízis és Információs Osztálya szervezi az intézmény kultúrafigyelő projektjét, mely során beszámolókat, emlékeztetőket, felméréseket, kiragadott diagnózisokat készítenek a kultúráról, felmérik a részvételi lehetőségeket és azok határait, gyűjtik a lengyelországi kulturális rendezvényekről, intézményekről szóló információkat, és eredményeiket közzéteszik a központ honlapján.
Figyelemreméltó projektet szervez a Nemzetközi Együttműködés Osztálya is, melynek keretében ösztöndíjakat biztosítanak a keletről (pl. Ukrajnából, Litvániából) érkező fiatal művészek, fordítók számára a kulturális minisztérium égisze alatt. Az ösztöndíj összege havi 2000 zloty (kb. 120,000 forint), ami mellé szállást is biztosítanak a féléves lengyelországi tartózkodás során.
A központ gáláns gesztusaként a nap végén “A rosszul őrzött lány” című balett-vígjátékra voltunk hivatalosak a második világháborúban porig rombolt, majd később teljesen rekonstruált varsói Nagyszínházba, ahol a kiváló táncosoknak és a színház egyedi enteriőrjének köszönhetően kiváló hangulatú estében volt részünk.
2002. 02. 13. A látogatás második napja
A második nap első állomása a Magyar Nagykövetség volt, ahol Győr Mihály nagykövet úr fogadott bennünket. A nagykövet úr érdeklődéssel hallgatta az MMI nemzetközi kapcsolatépítési törekvéseiről és az első napról szóló beszámolónkat, majd kötetlen beszélgetés kezdődött. A beszélgetés során a nagykövet úr felhívta a figyelmünket egy katowicei projektre, mely során magyar vállalkozók alakítanak majd ki modern városközpontot az észak-lengyelországi városban. Az új városközpontban magyar kulturális intézmény kialakítását is tervezik, ebbe a munkába talán az MMI is be tudna kapcsolódni. Az idő rövidsége miatt ezt a projektet nem tudtuk részletesen átbeszélni, de abban maradtunk, hogy amint konkrétumok vannak, azonnal kapcsolatba lépünk egymással.
A következő állomás a “Dorozkarnia” (Kocsiszín) elnevezésű művelődési ház volt Varsó egyik hátrányos helyzetű elővárosában. A rendkívül jól felszerelt, jól működő és jó helykihasználtságú ház a rendkívül agilis igazgatónő, Anna Michalak asszony elképzeléseit és erőfeszítéseit dicséri. A ház alapvető mottója: “addig itt tartani a fiatalokat, ameddig csak lehet”, hiszen hátrányos helyzetű szomszédságról beszélünk, ahol a családban a gyerekeket, fiatalokat érő behatások sajnos nem mindig pozitív előjelűek. Ennek megfelelően, a ház kialakítása során rendkívüli módon ügyeltek az otthonosságra, az otthon érzetére, arra, hogy a fiatalok valóban “belakják” a házat, ne pedig csak egy-egy rendezvényre “essenek be”. Láttunk például egy konyhát, ahol a gyerekek maguknak főznek, és láttunk számos más helyiséget is, amely már kinézetével élő bizonyítékát adta annak, “hogy itt bizony nap, mint nap tevékenykednek, alkotnak, élnek fiatalok” (annak ellenére, hogy iskolaidőben jártunk ott, és a ház majdnem teljesen üres volt). Mint már említettük, az épület adottságait rendkívül jól kihasználták, a pincétől a padlásig mindenhol helyiségeket alakítottak ki különböző funkciókkal (pl. kerámia, táncterem, festészet-rajz, próbaterem, öltöző, stb.). Az épület központi helyén egy nem nagy, de jól felszerelt színházterem található, amely könnyen hozzáigazítható a különböző produkciók kívánalmaihoz.
A Dorozkarnia fő profilja az amatőr színjátszás és tánc, így nem véletlen, hogy kilenc különböző fiatalokból álló színjátszó- és tánccsoport működik a házban. Anna Michalak asszony néhány rövid videofilm segítségével érzékeltette azt az utat, amelyet a fiatalok ezekben a csoportokban a teljes önbizalomhiánytól a profizmusig vagy kvázi-profizmusig bejárnak. Mondhatnánk, könnyű dolga van az igazgatónőnek, hiszen a varsói önkormányzatok központosítása óta tevékenységüket mintegy 95%-ban finanszírozza a város (igaz csak okos gazdálkodásuknak köszönhetően sikerült ezt a számot ilyen magasra feltornászniuk), ám látva a Anna Michalak asszony elkötelezettségét és sugárzó arcát, amikor a teljes kilátástalanságból sikeresen kiemelt fiatalokról beszélt, azt kellett gondolnunk, hogy a ház sikere valójában nem a pénz hiányának vagy meglétének függvénye. Miután megegyeztünk, hogy tartjuk egymással a kapcsolatot és együttműködünk közös projektek kidolgozásában (pl. színjátszó-csoportok cseréje), rendkívül jó benyomásokkal és kiváló hangulatban hagytuk el a házat.
Vendéglátóink ezután a Bielany kultúrházba vittek bennünket, amely egy lakótelepi szolgáltatóház legalsó szintjén található Varsó egyik peremkerületében. Bár a ház profilja eltér a Dorozkarnia-étól, felszereltség és a vezetők elkötelezettsége tekintetében is állta a versenyt az utóbbival: nagy és jól felszerelt színházterem, kiállító terem, parafa burkolatú, nádbútoros kávézórész, hangstúdió, és számos más többfunkciós terem várta az érdeklődőket (nem tudhatjuk persze, hogy az általunk meglátogatott két művelődési ház Lengyelország egészét tekintve is reprezentatív-e, vagy két kivételt láttunk). A házban számos gyermekprogramot is szerveznek, de a valódi célcsoport inkább az idősebb közönség (műsoros estek, kiállítások, karikatúrapályázatok, szerzői estek, stb.). Az eddig főként litván, ukrán, belorusz kapcsolatokkal rendelkező Bielany művelődési ház vezetősége igen élénk érdeklődést mutatott egy magyarországi kultúrházzal kiépítendő partnerkapcsolat kiépítése iránt. Abban maradtunk, hogy hazatérésünk után megkeressük számukra a megfelelő partnert.
A hazaindulás előtt munkaebéden vettünk részt vendéglátóinkkal: Alina Magnuska asszonnyal, Bába Krisztina asszonnyal és a Központ két munkatársával, dr. Aleksander W. Nocun és Marcin Brzezinski urakkal. Megköszöntük a szíves vendéglátást és a remek programot, majd megegyeztünk, hogy tavasszal a Magyar Művelődési Intézet látja vendégül a Nemzeti Kulturális Központ delegációját, majd megkezdjük a közös projektek kidolgozását. A jó hangulatú beszélgetés után élményekkel és tapasztalatokkal gazdagon indultunk vissza Magyarországra.
Varga Tamás