TÖRÖK JÓZSEF

A MEGYEI KÖZMŰVELŐDÉSI TANÁCSADÓ MUNKA

Formák és módszerek, tanulságok és következtetések

Bevezetés

Több mint két év telt el azóta, hogy a megyei művelődési központok – a szakmai köznyelv szerint: mmk-k – képviselői 2001. októberében összejöttek Győrben, tanácskozni az intézménytípus funkciójáról és szerepéről. Ott és akkor volt módom először kifejteni erről szóló téziseimet, melynek az volt a kiváltója, hogy addigi tapasztalataim szerint alig foglalkozunk a fenntartók és az intézmények közművelődési-igazgatási tevékenységével, annak szakmai és törvényességi minőségével, a finanszírozáshoz szükséges forráskeresés, ezen belül a pályázati munka segítésével.

E hipotézis alapján fogalmaztam akkor az alábbiak szerint (a pontos fogalmazás miatt bátorkodom idézni előadásom írásos változatából[1] az idevágó két pontot, amely persze csak egy része volt a javasolt mmk-funkciónak):

„1. A közművelődési szervezeteknél nem elég a szokásos információközvetítés. Fontos lenne (mert alig jelenik meg a gyakorlatban) a szervezetek fejlesztése, tevékenységelemzések, modellezések, ezek közreadása, az intézmény szervezeti-személyi feltételeinek, jogi, pénzügyi hátterének vizsgálása, elemzése…

2. Rendkívül hangsúlyosnak kellene lenni (mert most alig jelenik meg) az önkormányzatokkal való kapcsolattartásnak. Ennek jellemzőjeként egyfajta kvázi-szakfelügyeletre gondolok. Azért fontos, mert az önkormányzat a „tető" a tevékenység és a szervezetek felett, s ha a tető lyukas, be- és „elázik" minden. Rendszeres kapcsolatban kellene lenni velük, s figyelni („ellenőrizni") a közművelődési igazgatás szakszerűségét és jogszerűségét. Pl. elemezni a normatíva felhasználását, a szervezeti és személyi feltételeket, jogszabálygyűjtemények, pályázati tájékoztatás…"

Véleményem ott és azóta szinte teljesen visszhangtalan maradt. Pontosan jelzi ezt az a tény, hogy az MMHÍR Fórum-menüjében nyitott topicot[2] két hozzászóló gazdagította csak. Engedtessék meg, hogy idézzem egyikük néhány mondatát: „…egy korszerű, stratégiailag átgondolt szolgáltató intézet képét vázoltad elénk. …ez a szakmai innováció lenne fontos ahhoz, hogy a népművelés megmaradjon s a korszerű követelményeknek megfeleljen. Igen, ez a válasz a mai kihívásokra…" Hozzászólását sem nem erősítették, sem nem cáfolták: a szakma – s legfőképp maga az mmk-s világ – tüntetően néma maradt. Ám itt és most nem erről akarok szólni – legyen ez a némák felelőssége. Ez az eredmény különben is várható volt, hiszen az elmúlt évtizedek alatt sok helyen megerősödött és konzerválódott a hagyományos módszertani és kultúraelosztó magatartás[3], illetve nem érzékelhető a Győrben megfogalmazott funkcióbővülés az mmk-s tevékenységben: nem tapasztalható a közművelődés-igazgatásra, szervezetfejlesztésre, elemzésekre is odafigyelő munka.

Ez az írás arról akar beszámolni – mintegy bizonyítva az akkori állítás helyességét –, hogy Csongrád megyében mit tudtunk ebből megvalósítani. Intézményünkben már a kezdetkor szükségszerűen merült fel ez a tevékenység, hiszen a mintegy hét évnyi megyei hiátus után 1999. július 1-től létrehozott Csongrád Megyei Közművelődési Tanácsadó Központ három fővel kezdte a munkát, s csak a következő évben gyarapodott még egy szakmai létszámmal a szervezet. (Az csak örömteli ráadás, hogy a fenntartó múlt év novemberétől félállású adminisztrátort is engedélyezett.) Világos volt számunkra, hogy a megváltozott társadalmi közegben ezzel a létszámmal valóban csak a nevünkben is szereplő tanácsadó munkára lehet kapacitás. Ez a szükség termelte ki azt az kényszert, amely mára erénnyé vált, hogy elinduljunk egy új úton, miközben erőnkhöz mérten végezzük a hagyományos szakági módszertani segítő munkát is.

A felvállalt munka célját és feladatait pontosan tükrözi a fenti két pont tartalma. Az eltelt évek alatt ennek a célrendszernek kívántunk megfelelni. 

 

A tanácsadó munka formái és módszerei

Már az első – 2000. évi – munkatervünkben Önkormányzati szaktanácsadás, szervezetfejlesztés fejezetcím alatt fogalmaztuk meg erre irányuló feladatainkat:

„A munka célja, hogy a települési önkormányzatokat, művelődési intézményeket és civil szervezeteket ellássuk mindazon információval, amely a közművelődési igazgatás szakszerűsége és a feladatok ellátása miatt szükséges:

­ a kulturális törvényből adódó törvényi feladatok értelmezése, feldolgozása;

­ a helyi közművelődési rendeletek megalkotásához segítségnyújtás;

­ az intézménytípusok alapításának és működtetésének szempontjai;

­ közalkalmazotti törvényből adódó kérdések (képesítési, pályázati, besorolási feltételek);

­ kiemelt figyelemmel kezelni az összevont intézményeket, különösen az ÁMK-kat;

­ segítséget adni a szakfelügyeletről és az érdekeltségnövelő pályázatról szóló rendeletek alkalmazásában;

­ intézmények szervezetfejlesztési feladataiban segítséget adni.

E munkának alapvetően három formája van:

a) Személyes tanácsadás helyszínen, intézményünkben ill. telefonon.

b) Segédanyagok készítése (pl. rendelet-minta, aktuális joganyag összeállítása…).

c) Feltáró, elemző anyagok, koncepciók készítése."

 

Fenti célkitűzéseink alapján két dokumentum közreadásával kezdtük munkánkat. Összeállítottuk a közművelődés számára fontos jogszabályok listáját, és felraktuk a közben elkészített honlapunkra[4], majd közöltük Hírlevelünkben, amelyet rendszeresen megkap a megye valamennyi népművelője, polgármestere és könyvtára. A Jogtár értelmét és értékét jelzi, hogy ennek linkje lett felrakva az MMHIR-be (Magyar Művelődési Hálózat Információs Rendszere) is. Természetesen ennek folyamatos aktualizálása nem maradhatott el.

 

A másik a közművelődési rendelet-minta elkészítése volt. Fontos tisztázni, hogy nem olyan sémát alkottunk, amely egyformára akarná fazonírozni a lokalitás sajátosságait, hanem éppen a sajátosságokra hívtuk fel a figyelmet a megfelelő pontoknál. A finanszírozás és a formai ellátás tartalmához azonban ma is fontosnak tartunk bizonyos szakmai standardokat megfogalmazni. A rendelet-mintát kísérő levéllel küldtük a megye valamennyi (60) települési önkormányzatának jegyzője részére – „szíves használatukra". Ha tetszik, ez volt a bejelentkezésünk az önkormányzati szférába: jeleztük, hogy nem csak a szűkebben vett kultúrában véljük magunkat illetékesnek, hanem a közművelődés-igazgatás ügyeiben is. Természetesen sok helyen „kilúgozták" a minta érdemi tartalmát, de sok helyen találkoztunk vele, ahol logikai rendje és több pozitív szakmai eleme is megmaradt.

 

Ezzel párhuzamosan – különösen a tudatosan megtervezett települési bejárások kapcsolatfelvétele nyomán – egyre növekvő számmal folyt a telefonos és személyes tanácsadás, minek következtében a következő évi beszámolóban már ezt írhattuk:

„Visszaigazolódott az a feltevésünk, hogy nagy szükség van a Polgármesteri Hivatalok és testületeik szakmai tanácsadására, hiszen az apparátusokban alig található közművelődési szakember, s ebből (is) fakadóan sok helytelen megoldással találkoztunk. Ezért a közművelődés-igazgatás szakszerűségének és jogszerűségének segítésére kerestünk olyan formákat, amelyek keretében tanácsadó partnerek lehetünk. Ugyanakkor az intézmények jogi ismeretei is hiányosak, s az új szakmai jogszabályok feldolgozásaiban gyakran kértek segítséget. Hónapról hónapra vált egyre ismertebbé a megyében ezirányú szerepünk és kínálatunk, s egyre növekvő mértékben kerestek bennünket a hivatalok és intézmények szakmai és igazgatási problémáikkal.   

Ilyenek voltak:

­ helyi közművelődési rendeletek készítése,

­  intézményi szervezeti formák alapítása és működtetése,

­ intézményi struktúraváltások,

­ vezetői kinevezések és pályázatok,

­ összevont intézmények szakmai, szervezeti és munkajogi kérdései,

­ érdekeltségnövelő pályázat és egyéb pályázati források,

­ továbbképzési rendelet, dokumentumvásárlási rendelet stb.

A fenti problémákra az alábbi formákban reagáltunk:

­ Rendszeres volt a telefonos tanácsadás és a településen (önkormányzatnál ill. művelődési házban) vagy intézményünkben történt személyes konzultáció.

­ Testületi ülésen ill. más önkormányzati fórumon vettünk részt.

­ Segédanyagokat készítettünk és juttatunk el a településekre (helyi rendelet minta, közművelődési jogszabálymutató)."

 

Szintén 2000-ben Önkormányzati Műhely néven a polgármesteri hivatalokban közművelődés-igazgatással (is) foglalkozó köztisztviselők konzultációs fórumát hoztuk létre, amelyben – többek között – feldolgoztuk a közművelődési érdekeltségnövelő pályázat teendőit, a kulturális törvényből adódó igazgatási feladatokat. A résztvevőknek ehhez közművelődés-igazgatási sorvezetőt[5] állítottunk össze a legfontosabb szempontokról, jogforrásokról és teendőkről. Ebben a munkában konzulensként részt vett a Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal Törvényességi Főosztályának vezetője. Azóta is gyakori az általunk kezdeményezett konzultáció, melynek következményeként már a Hivatal küldött hozzánk jegyzőt szervezeti problémák tisztázására. A következő évben a Műhely megszűnt, arra viszont pontosan megfelelt, hogy megerősítsük a korábban jelzett kompetenciánkat az önkormányzati szférában és jelezzük odafigyelésünket a szervezeti-személyi ellátásokra. Ennek következtében is erősödtek meg személyes önkormányzati kapcsolataink.

 

2001-ben nagy munkába fogtunk: egy mára lezárt, három éves adatgyűjtés és elemzés vette kezdetét, amely a közművelődési szervezeti formákat és a feladatellátás finanszírozását vette célba. Ennek évenkénti eredményeit a Hírlevél mellékleteként 2001-ben[6] és 2002-ben[7] is közreadtuk, a harmadik év utáni összesített záró elemzés pedig elhangzott az V. Közművelődési Nyári Egyetemen és megjelent a kötetben[8]. Mindezek mellett természetesen honlapunkon is olvasható valamennyi írás, tehát igyekeztünk minél többféle formában visszaforgatni a feltárt eredményeket és tanulságokat. Hozzátehetjük: nem volt ez mindig zökkenőmentes, hiszen amikor nyilvánosságra került 2001-ben, hogy 8-10 önkormányzat teljesen másra fordítja a kapott közművelődési és közgyűjteményi normatívát, s mindezt a megyei lapban bárki olvashatta, akkor bizony előjöttek a védekező reflexek, s nehezteltek a „tükörre". De a tényekkel nem lehetett vitázni, ezért ezek az apró közjátékok gyorsan elcsitultak. Úgy is mondhatjuk, hogy intézményünk adatgyűjtése és következtetései kikezdhetetlennek bizonyultak, s a mai napig hitelesít bennünket az önkormányzati szférában (is).

A három éves elemzés azonban a neki szánt funkción jóval túlmutató eredményeket is hozott. A finanszírozási adatsorok és a szervezeti formák megismerése – tapasztalatainkkal kiegészülve – a megye településeinek kulturális-közművelődési politikájának értelmezését is lehetővé tette, amely így nemcsak szűk keresztmetszetben mutatta meg a megyei helyzetet, hanem átfogó képet festett önkormányzataink kulturális 'stratégiájáról', 'koncepcionalitásuk' helyzetéről. Álljon itt most a Nyári Egyetemen elhangzott előadás és a kötetben is olvasható tanulmány erről szóló záró összegzés néhány részlete, amelyek – úgymond – nem jöhettek volna létre adatgyűjtésünk és elemzésünk nélkül:

 „1. Hiányzik a koncepcionális gondolkodás a kultúrában (is)

Alig találkozni településfejlesztési koncepcióval, kulturális koncepcióval. A települések döntően az aktuális pályázati forrásokhoz szabják terveiket, s nem készülnek tudatosan – akár félkész projektekkel, koncepciókkal. Így aztán örök lemaradásban vannak, ill. ez meglátszik a beadott pályázatok minőségén és eredményén.

2. A közművelődési rendeletek mint a jog és a pályázati feltelek termékei

Legtöbb helyen azért készült rendelet, mert a kulturális törvény előírta. E feltétel megfelelésének legszélsőségesebb példája az volt, amikor csak a települési adatok voltak mások az elkészült rendeleten, az összes többi szó szerint megegyezett a szomszéd községével. De ezen túl is alig többek a kulturális törvény kimásolt szövegein. Újabban pedig azért készítettek lóhalálában rendeleteket, mert egyre több pályázati kiírás formai kelléke, s a pályázati határidő miatti kapkodás sem az alapos munka felé terelte az önkormányzatokat..

3. A finanszírozás – fejlődése ellenére – létminimumon

Továbbra is a maradék-elv vezérli az önkormányzatokat. A napi szakmai tevékenységre és az intézményi karbantartásra minimális keretek maradnak, miközben egyes helyeken látványos és néha túlzó beruházások indulnak.

4. A közművelődés igazgatásának szakszerűsége és jogszerűsége alacsony színvonalú

A finanszírozási helyzet analógiájaként valamiféle maradék-elvű törvényesség észlelhető. Mindez ráadásul szinte indokolt és természetes állapotnak minősül a közigazgatásban, különösen, ha kevés a pénz. Az pedig mindig kevés. Ezek egy része egyébként az adott pénzügyi keretek között is kezelhető lenne, mert sok helyzet nem anyagi függésű. Ám ehhez a kulturális jog ismerete és a megoldás szándéka kellene…

5. Magas hivatali elkülönített összegek (presztízsfunkciók)

Miközben alacsony az intézményi finanszírozás mértéke, eközben magas kulturális összegek rejtőznek a hivatalok rovatain. Bizonyos, hogy nemcsak az itt bevallott 12 településnél vannak elkülönített összegek, mert nem ennyiben rendeznek különböző falunapokat és ünnepeket. Izgalmas és meglepően tanulságos lenne elvégezni a hivatalok által finanszírozott rendezvények érték- és költségelemzését… Valójában ezek miatt válik gyakran hiteltelenné a szűkös pénzügyi helyzetre való örökös hivatkozás.

6. Az intézmény, a szakember, a tevékenység kiszolgáltatottsága.

Mindezek miatt állandó kiszolgáltatottságban kell létezni: állandó stressz a pályázati eredmények várása, a fenntartói 'ötletek' és a képviselők 'hozzáértésének' elviselése, a 'racionalizálás' szóval legitimált csökkentések, a törvényes járandóságok elmaradása… a sor még sok példával folytatható."

Ez a munkánk ezzel az összegzéssel lezárult, úgy véljük hasznos volt, tartalmát igyekszünk minden lehetséges módon közreadni. Ilyen fórum volt, pl. novemberben a Homokháti Kistérség kulturális tanácskozása, ahol felkért előadóként mondhattuk el a megjelent önkormányzati és intézményi szakembereknek. A felmérést egyébként érdemes lenne tízévenként megismételni, ám ez a jövő kérdése.

Tanácsadó munkánknak meghatározó terepe lett az intézményi Hírlevél, amelyben rendszeresen jelentetjük meg az ágazati jogi ismereteket és az ezekből fakadó tennivalókat. Ilyenek voltak pl. a dokumentumvásárlási és a továbbképzési rendelettel kapcsolatos tudnivalók, amelyekről minden év elején közreadtuk az alábbi összehasonlító táblázatot:

 

	A továbbképzési rendelet hatálya (1/2000. NKÖM r.)	A dokumentumvásárlási rendelet hatálya (157/2000. Korm. r.)
1. A foglalkoztatás jogforrása     (Kjt. ill. Mt.)	Közalkalmazottra és munkaviszonyban foglalkoztatottra  egyaránt vonatkozik	Csak közalkalmazottra vonatkozik
2. A foglalkoztatás munkaideje	Teljes munkaidőben foglalkoztatott
3. A foglalkoztatás időpontja	Előző év december 31- én alkalmazásban álló	Tárgyév január 1-jén alkalmazásban álló
4. A foglalkoztatás minősége	Szakmai és egyéb munkakörben egyaránt	Csak szakmai munkakörben alkalmazott
5. A munkavállaló végzettsége	Bármilyen szakképesítéshez kötött munkakör betöltője	Közép- és felsőfokú végzettségű

A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány további téma és cikk, amely megjelent és ma is olvasható honlapunkon:

­ jogszabályok a közművelődésben,[9]

­ aktuális bértáblázatok, ágazati bértervek és megállapodások[10]

­ írások a továbbképzési rendeletről végrehajtásáról,[11]

­ szempontok az érdekeltségnövelő pályázat beadáshoz ill. változásai,[12]

­ a dokumentumvásárlási közlemény és adatlapja,[13]

­ a vezetői pályázat lebonyolítása,[14]

­ egyéb összegzés a megyei feladatellátás feltételeiről,[15]

 

Mindezek gyakori témái voltak szakmai fórumainknak is, amelyeknek gyakori vendégei voltak polgármesterek, jegyzők, hivatali ügyintézők.

 

Mérni a mérhetetlent

Az eddig sorolt eredmények egymásba fonódó szálakként alkották a tanácsadás erősödő „kötelét", s mára stabil presztízstényezőnkké vált. Az eddigiek azonban mind kézzelfogható és mérhető tevékenységről szólnak. Ám mindvégig jelen voltak a mind sűrűbbé váló telefonos és személyes megkeresések, konzultációk, csak épp' nem tudtuk mérni, s ezért nehezen is lehetett hitelesen védhető véleményt állítani erről a munkáról, tartalmáról, mennyiségéről és munkaidő igényéről. Kénytelenek voltunk tehát valamilyen módon regisztrálni ezt a tevékenységet is. Erre született 2003 elején az alábbi táblázat, amely – a 2003. január hó példája alapján – a következőképpen „működik":

 

2003. január	Polgármesteri Hivatal	Intézmény		Civil és egyéb szervezet	Egyén	ÖSSZES
Partner / Kapcsolat	1/3	5/7		­	1/1	7/11
PARTNEREK   TÉMÁK	1a ­ Mindszent  1a ­ Mindszent 3a ­ Mindszent	1a ­ Pusztamérges  1a ­ Balástya 3a ­ Balástya 1b ­ Balástya 1a ­ Apátfalva   1a ­ Hmv ­ ifipark 2a ­ Kistelek			1a
Közművelődési rendelet		/				1
Szervezeti működés	/ / /	/ / / /			/	8
Személyi feltételek	/					1
Közművelődési megállapodás						–
Vezetői pályáztatás	/ /					2
Szakmai pályázatok						–
Szakmai tevékenység						–
Képzés, továbbképzés		/				1
Dokumentumvásárlási rend.						–
Egyéni munkajog		/ /				2
Egyéb kérdések						–
ÖSSZES TÉMA:	6	8		­	1	15
KOMMUNIKÁCIÓS FORMA: 1. telefonon                        8 2. intézményünkben          1 3. a településen                  2 4. levél, fax                         ­ 5. e-mail                             ­			KEZDEMÉNYEZŐ:         a. partner               10 b. intézményünk     1

 

A táblázatba minden egyes kontaktust a kommunikáció ill. kezdeményezés szám- ill. betűkódjával beírjuk a megfelelő partner-mezőbe, és minden érintett témához „húzunk egy strigulát". Ezeket a hónap végén a fenti módon összesítjük, s kiderül a partnerek, a kontaktusok és az érintett témák mennyisége. Utóbbit nehéz volt eldönteni, hiszen az eddigi és a várható tartalmakat kellett átszűrni – az itt látható végeredménnyel. Mint majd kiderül, egy általunk fontosnak vélt téma teljesen érdektelen lett – de erről később. Az alábbi tábla a 2003. év teljes forgalmát mutatja.

 

2003	Polgármesteri Hivatal	Intézmény		Civil és egyéb szervezet	Egyén	ÖSSZES
Partner / Kapcsolat	24/61	46/93		6/7	11/13	87/174
TÉMÁK:
Közművelődési rendelet	1	2		–	–	3
Szervezeti működés	14	12		1	1	28
Személyi feltételek	4	2		–	–	6
Közművelődési megállapodások	–	–		–	–	–
Vezetői pályázatok	16	4		1	6	27
Szakmai pályázatok	35	62		4	–	101
Szakmai tevékenység	4	5		–	–	9
Képzés, továbbképzés	1	3		–	2	6
Dokumentumvásárlási rendelet	–	1		–	–	1
Egyéni munkajog	1	5		–	2	8
Egyéb kérdések	1	4		2	2	9
ÖSSZES TÉMA:	77	100		8	13	198
KOMMUNIKÁCIÓS FORMA: 1. telefonon                        139 2. intézményünkben            15 3. a településen                    13 4. levél, fax                             5 5. e-mail                                 2			KEZDEMÉNYEZŐ a. partner                 161 b. intézményünk         3

 

Nézzük meg a továbbiakban ennek részleteit.

Az adatok szerint összesen 87 partner részére 174 alkalommal végeztünk tanácsadást 198 témában. Ez azt jelenti, hogy egy-egy partner többször is jelentkezett, akár több témáról is kérdezve. Ugyanígy értelmezhető a részszektorok számsora is. Ezek alapján az alábbiak szerint alakultak az egyes partnerek, kapcsolataink és a velük feldolgozott témák száma:

Látható, hogy a legnagyobb kapcsolati szféra, amely igényt tart munkánkra, az természetesen a művelődési intézmények világa. Ám magas az önkormányzatok által igényelt és igénybe is vett szolgáltatás is. Bizonyítja ezt, hogy a 60-ból 24 hivatal 61 alkalommal 77 témában kommunikált velünk.

Magyarázattal kell azonban szolgálnunk a civil világgal való mérsékelt kommunikációra. Intézményünk nem általában vett értelemben foglalkozik velük, hanem tudatosan és következetesen csak a kulturális célú szervezetek szakmai – s nem működési – tevékenységét segíti. Álláspontunk szerint – amely nyilván vitatható és vitatni is fogják – intézményünk nem közösségfejlesztő, hanem közművelődési szervezet, nem vállalhatjuk fel az általában vett társadalomfejlesztést. Csak a kultúra eszközeivel dolgozhatunk a kulturális szférában – erre van szakmai kompetenciánk, különösen, hogy az általános működési-működtetési kérdésekkel már több egyéb szervezet (civil ház stb.) foglalkozik. Tehát pl. egy hagyományőrző egyesülettel akkor van dolgunk, ha hagyományőrző esemény (képzés, találkozó, minősítő stb.) van, ezzel kapcsolatos segítséget kérnek vagy kínálunk. Ez azonban már nem itt, hanem az előadó-művészettel foglalkozó munkatárs kommunikációjában jelenik meg. Ezen az elvi alapon született a fenti eredmény. Természetesen nem zárkózunk el a jelzett egyéb kérdésektől – mint volt is rá példa (művészeti kör kért egyesületté válásához tanácsokat) –, csak nem preferáljuk és nem kezdeményezzük ezek bővülését.

 

Tanulságos ezeknek a kontaktusoknak az időbeli eloszlása is:

Az ábra szerint – teljesen érthetően – az év első harmada volt a legintenzívebb intervallum, ekkor született kapcsolataink 75%-a. Ennek elsősorban az év eleji pályázati tanácsadás a magyarázata. Ezt követően csak a szeptemberi évadkezdéskor emelkedett kb. a januári szintre a tanácsadás. Meglepő viszont, hogy még a nyári hónapokban is kerestek bennünket, ami azt is jelzi, hogy ebben a munkában szinte nincs holtszezon.

 

Ha a tárgyalt témákat elemezzük, ahhoz az alábbi táblázatot és ábrát érdemes vizsgálni.

 

Témák	Száma összesen	Ebből
		önkormányzati	intézményi
Közművelődési rendelet	3	1	2
Szervezeti működés	28	14	12
Személyi feltételek	6	4	2
Közművelődési megállapodások	­	­	­
Vezetői pályázatok	27	16	4
Szakmai pályázatok	101	35	62
Szakmai tevékenység	9	4	5
Képzés, továbbképzés	6	1	3
Dokumentumvásárlási rendelet	1	­	1
Egyéni munkajog	8	1	5
Egyéb kérdések	9	1	4
ÖSSZES TÉMA:	198	77	100

Bár a kördiagram az összesített eloszlást mutatja, a két nagyobb partnerkörnél egyes témák más-más arányban jelennek meg. A legnagyobb mértékben a szakmai pályázatok jelennek meg, ez az arány azonban az intézményeknél 62%, míg az önkormányzatoknál „csak" 47%. Ennek ellenpontja pl. a vezetői pályázatok lebonyolítása, amely viszont az önkormányzatoknál 22%, míg az intézményeknél csak 4%. Az elmozdulások még néhány témánál ugyanígy érzékelhetők, ám az okuk világos: a szervezeti feladatok szabják meg a feldolgozandó kérdéseket.

 

Az egyes témák számaránya és tartalma mögött rendkívül izgalmas következtetések és tanulságok vannak:

Először is szembetűnő, hogy néhány téma – „nem téma". Ilyen pl. a dokumentumvásárlási rendelet, aminél vélhetően a rendelet és a végrehajtás egyszerűsége lehet a magyarázat.

Az viszont már igazán meglepő, hogy a közművelődési rendelet sem volt téma, hiszen a helyi feladatellátás fundamentális dokumentumáról van szó. Információnk szerint Csongrádban még három település önkormányzata nem készített, köztük az is, amelynek jegyzője úgy látja: „nem is fogunk, hiszen nálunk nincs művelődési ház". Ez azonban egyedi eset, annál tipikusabb, amikor jegyzők egymás között – a településnév kicserélésével – „váltanak" rendeletet. vagyis: csak azért készítenek, mert kell és/vagy pályázati feltétel. Ezért nem kérdés számukra annak minősége sem.

Hasonlóan meglepő – különösen az intézményeknél –, hogy a képzés, továbbképzés témakörében sem volt érdemi konzultáció. Pedig intézményünk sok olyan információval rendelkezik, amely segítené őket a jobb választásban. Némi magyarázó adalék ehhez, hogy a rendelet első variációja alapján be kellett küldeni intézményünkhöz a továbbképzési és beiskolázási terveket, aminek az volt a logikája, hogy csak ezen információk birtokában tud egy megyei intézmény tájékoztatni, koordinálni vagy akár igényelt képzést indítani. Nos, többszöri szóbeli és írásbeli kérésünkre is minden évben csak 4-5 intézménytől kaptunk terveket. Ez alapján teljesen indokolt, hogy ezt a kötelezettséget kivették a rendeletből.

Teljesen fölöslegesnek bizonyult 2003-ban a közművelődési megállapodás témája. Beszerkesztésekor arra gondoltunk, hogy az önkormányzatok a szűkülő keretek miatt egyre több magán, civil vagy más jogállású ellátási formát fognak keresni, s emiatt szükség lesz megállapodást kötniük. Örömmel konstatáljuk, hogy ellenkező trend érvényesült: az önkormányzatok – okulva néhány túl sikeres magán rablógazdálkodáson (értsd: vállalkozásban működtettet művelődési ház) – inkább valamilyen ellenőrizhetőbb köz-formát választanak: intézményt vagy közösségi színteret.

Igen szerény mértékben jelent meg a személyi feltételek és a szakmai tevékenység problematikája. Előbbi még magyarázható azzal, hogy ez gyakran a szervezeti működéssel együtt jelentkező, azzal szorosan összefonódó kérdés, ezért önállóan ritkán vetődik fel. Utóbbi – a szakmai tevékenység 4%-os megjelenése – azonban véleményem szerint mást jelez: a népművelő társadalom azon önképét, miszerint ebben a kérdésben nem szorul tanács(adás)ra. Olyan önbizalomról szól, amely emlékeztet egy régebbi felmérés eredményére[16] – igaz abban képesítés nélküli népművelőket kérdeztek. Szabadjon idéznem azt a táblázatot, amelyben a lehetséges konfliktusforrások közül a két legkisebb mértéket a szakmai dilemmák és kételyek jelenítették meg – még a pályájuk elején lévőknél is (miközben a feltételek hiányát égető problémaként jelzik).

 

A szakmai konfliktusforrások számai
Tárgyi feltételek hiánya	16
Pénzügyi feltételek hiánya	17
A munka parttalansága	10
Saját szakmai bizonytalanságai	5
Szakmai iránymutatás hiánya	2
Intézményi gazdálkodás korlátai	14
Vezetőkkel való konfliktusok	7
Elvárások sokfélesége	9

 

Erre mondják: no comment! Nos, talán nem véletlenül jutott eszembe ez a majd' 20 éves adatsor, hisz valami efféle önbizalmat érzek kiolvasni a jelen tanácsadó munka eredményéből (is). A szakmai tevékenység témájának még az egyéni munkajog 11%-os megjelenése is majd' háromszorosa. (Minderről a III. Közművelődési Nyári Egyetem címe jut eszembe: A szükséges tudás. Ez azonban már egy másik dolgozat témája…)

A képzeletbeli dobogó egyik alsó fokán helyezkedik el a szervezeti működés témakörében végzett munka. Mi minden jelenik meg ebben? Leggyakoribb kérdések/problémák: a különböző feladatellátási formák variációi ill. előnyei és hátrányai; az összevont intézmények szervezeti, személyi, szakmai feltételeiről szóló jogszabályok; külön kérdéskörként jelennek meg az ámk-val kapcsolatos problémák; intézmények alapítása, alapító okiratának tartalma; átszervezések lebonyolítása stb. Mind olyan kérdés, amelyhez alapos közművelődés-igazgatási jogszabályismeret kell, ám ezeket a hivatalok többsége nem birtokolja, ezért fordulnak hozzánk.

A másik „dobogós" téma a vezetői pályázatok lebonyolítása, amely azonban – természetszerűleg – elsősorban önkormányzati probléma. A hétköznapi tapasztalatok azt mutatják, hogy a hivatalok elemi ismeretek és lebonyolítási technikák híján vannak. Szinte alig van olyan eleme a folyamatnak, amelyben ne követnének el hibát. Néha elemi kérdések merülnek fel: pl. hogyan kell a pályázókat meghallgatni? Ezek a tapasztalatok késztettek bennünket arra, hogy a 2003. októberi Hírlevélben közzé tettük a korábban már említett részletes útmutatónkat.

Amint az jól látható a diagramból, a dobogó csúcsán a szakmai pályázatok témája van, ez tette ki témafeldolgozásunknak közel felét. Önkormányzatok számára ez kisebb (35%), intézmények számára nagyobb (62%) arányú volt. A téma neve azonban kissé félrevezető. A felmerült kérdések nem feltétlenül szakmaiak voltak, hanem dominánsan a pályázat formai, pénzügyi pontjairól szóltak – mintegy megerősítve a szakmai tevékenység arányáról korábban írottakat. Ennek ellenére sok energiát igényelt az NKÖM-GYISM pályázat, ahol az ekkora projektekben még gyakran tapasztalatlan kisebb települések önkormányzatai és intézményei sok segítséget igényeltek a pályázat különböző pontjainak értelmezésében, és a dokumentáció összeállításában.

Érdemes végül megnézni a kommunikáció formáját ill. a kezdeményezőket jelző számsorokat. Utóbbiak azt mutatják, hogy mindössze 7%-ban volt intézményünk a kezdeményező. Ez elsősorban tudatos helyszínválasztáson alapuló hivatali vagy intézményi látogatást jelentett, ill. levélben kerestük meg valamilyen ajánlással partnereinket. A kommunikáció formai megoszlását pontosan mutatja az alábbi kördiagram.

A számok önmagukért beszélnek, ám ezek tartalma is tanulságos. A telefonos kapcsolatban zömében konkrét kérdésekkel keresnek meg bennünket, de még itt is gyakori volt a 30-40 perces elemző-konzultatív beszélgetés. A két személyes forma általában a komplex problémák tárgyalási kerete volt, amelyben szervezeti kérdések, vagy nagy pályázati projektek megbeszélése történt, ami telefonon nem lett volna hatékony. Jellemző, hogy e két formában gyakran jegyzők és/vagy polgármesterek voltak a partnereink. Az írásos formákban elsősorban alapító okirat vagy szmsz mintát kértek.

Ez a szempontsor felvet egy még itt sem mért (mert alig mérhető) tényezőt, nevezetesen a ráfordított idő megállapítását. Előrebocsátható, hogy ez nem egyezik meg a kommunikációs formák megjelenésének százalék arányaival. Tehát pl. az intézményünkben végzett személyes kontaktus csak 9%-ot tesz ki, az erre fordított idő azonban ennél lényegesen nagyobb munkaidőrészt igényelt. Ez a forma ugyanis „műfajánál" fogva roppant időigényes, s gyakran a partner személyes probléma-feldolgozó képességén, sőt, verbális stílusán is múlik. Még ennél is időigényesebb a településen végzett munka, hiszen az gyakran félnapot is igénybe vesz az utazás miatt. Összességében a tanácsadó munka időtartama ugyan nehezen mérhető, s nem is tervezzük megvalósítását, ám jól érzékelhetően tekintélyes időrészt hasít ki a személyes és az intézményi munkaidőkeretből.

Epilógus

Talán sikerült érzékeltetni, hogy intézményi tevékenységünknek ez a vonulata mennyire sokrétű és sok ponton egymásba fonódó munka. Igyekeztünk a formai eszköztárat mindig bővíteni, megtalálni azokat a praktikákat, amellyel beférkőzhetünk a fenntartók világába, s hitelesen képviselhetjük a szakmai normáinkat. Ez a munka alapvetően offenzív szakmai magatartással végezhető csak, passzív, kiváró attitűddel, önkorlátozott kompetencia-tudattal nincs eredmény. Munkánk során rengeteg kudarc ért bennünket: a skála a cinikus nemtörődömségtől a sopánkodó tehetetlenségig igen széles. Ezek azonban inkább „harcmodorunk" finomítására ösztönöztek bennünket, mintsem céljaink feladására. Ilyen új ötlet például, hogy a Kulturális Közlönyben figyeljük a vezetői pályázatok kiírását, és ha megyei álláshelyet látunk, levelet írunk az önkormányzat jegyzőjének, amelynek lényege – a kötelező formaságokon túl – az alábbi:

„Tekintettel a 150/1992. (XI. 20.) sz. Korm. r. 6. § /7/ bekezdésére, amely előírja, hogy a beadott pályázatokat – saját testületeinek tárgyalása előtt – ún. szakmai bizottságnak kell véleményezni, engedje meg, hogy e tárgyban felajánljuk segítségünket. Bár a közművelődési szakértők listája megtalálható az NKÖM honlapjának  (www.nkom.hu) Infotéka menüjében, szakmai ismereteink alapján információkat tudunk adni a szakértőkről és elérhetőségükről. Egyúttal mellékelten megküldjük októberi Hírlevelünk vezetői pályázati eljárásról szóló  cikkének másolatát." Ezt a formulát ősz óta alkalmazzuk, így módszertani anyagunk mindenképpen eljut a jegyzőkhöz, és akkor, amikor igazán aktuális. Két önkormányzat közül az egyik már pozitívan reagált levelünkre, s mi ezt is eredménynek tartjuk. A jövő azonban új és új formákat kényszeríthet ki, s ez így természetes. Ennek a munkának is igazodni kell a folyton változó valósághoz.

Munkánk hatékonysága nehezen mérhető, ám talán nem véletlen az a pozitív leltár[17], amely szerint a 60 Csongrád megyei településből 11 dicsekedhet előrelépéssel a közművelődési feladatok szervezeti és/vagy személyi feltételeinek alakításában. Ezeknek szinte mindegyike intézményünk újjászületése (1999) óta, sőt többsége tanácsadó munkánk utóbbi 2-3 évében történt! Közreműködésünk mértéke természetesen mérhetetlen, ezért csak szakmai önérzetünk és hitünk meri mondatni velünk, hogy valamennyi közünk nekünk is van hozzá. S ha ilyen eredmények vannak, már megérte.

Fontos végül tisztázni: a tanácsadó munka nem meríti ki intézményünk tevékenységét, hiszen kizárólag e sorok írójának munkaköri kötelessége, amely mellett ott sorakoznak egyéb szakmai feladatai is. Ez tehát azt jelzi, hogy e munka ennyi ráfordítással is eredményeket hoz, s újabban már egyre gyakrabban önkormányzati köszönetet is. Munkánknak ez a legnagyobb elismerése.

 

2001. októberében Győrött még csak azt tudtuk, hogy ezen a területen is dolga van egy megyei közművelődési tanácsadó szervezetnek. Talán nem túlzás azt állítani, hogy akkori koncepciónk mára – inkább többé, mint kevésbé – megvalósított tény lett. Úgy véljük, vitatni immár nem létjogosultságát, legfeljebb formáit és módszereit lehet. De legalább már van mit vitatni…