A kötet a Budapesten, 2002. februárjában rendezett nemzetközi, azonos című konferencián elhangzott előadások szerkesztett változata.
Soha nem célravezető, ha egy olvasó, pláne, ha egy recenzens prekoncepcióval vesz kezébe egy könyvet. Több mint egy évtizede hagytam fel a kutatómunkával, de érdeklődésemet a társadalmi jelenségek feltárása iránt nem tudtam levetkőzni. Örömmel fogadtam a kötetet, mert úgy véltem, hogy a fiatal generáció felvette a stafétabotot, és a konferencia bizonyára összefoglalta az elmúlt bő évtized történetét a munkáséletmód változásainak megragadásával. Sajnos a kötet ezzel majdnem teljesen adós maradt, csak érintőlegesen foglalkozik a hajdani munkásság (bérért fizikai munkát végzők) osztálya(?), rétege(?) helyzetének kilencvenes években bekövetkezett változásával, szorosan vett jelenkori jellemzőivel.
Ezzel szemben hallatlanul érdekes kérdéseket tesz fel. Kik azok a munkások? Miben különböznek egymástól a különböző történeti korok munkásai? Hogyan változtak a régmúlttól kezdve szinte évszázadon keresztül mindennapjaik, lakóhelyeik, vagy az őket is meghatározó hatalmi viszonyok. Mennyire azonos a mai munkásság a piaci kapitalizmus liberális vagy félig etatista korszakának proletariátusával? Beszélhetünk-e egyáltalán folyamatosságról e téren?
Fölteszi ezeket a kérdéseket és meg is válaszolja azokat.
A kötet fejezetei:
Életmód és munkáskutatások
Munkások és a hatalom
Lakóhely és identitás
Munkáskutatások a rendszerváltás óta.
Az olvasónak orientációt ad Gyáni Gábor Előszava. A tanulmányoknak, sőt az azt megelőző kutatásoknak tudományos megalapozását Paládi Kovács Attila: Az ipari munkásság néprajzi kutatása, Magyarországon és Európában című tanulmánya szolgáltatja. Az utóbbi írásban, valamint Pethő László: A rendszerváltás óta folyó munkáskutatások néhány eredményéről című cikkében olvashatunk azokról a kutatási irányokról, amelyek eredményeinek egy része a kötetben olvasható.
A továbbiakban nem a fejezetek, hanem a módszertani megközelítések nyomán mutatom be az írásokat.
Mind Paládi-Kovács Attila mind Pethő László felhívja a figyelmet arra, hogy az induló magyar munkásantropológiai kutatási irányzat hangsúlyos része az ún. kolónia-kutatás. Lényegében ezekből áll össze a Lakóhely és identitás fejezet.
A kolóniák kialakulásával foglalkozó írások nem mind követik végig a kolóniák kialakulását, virágzását és jelenkori hanyatlását, csupán a “régi szép időkről” szólnak. Fűrészné Molnár Anikó: Tatabányai munkáskolóniák a 20. század első felében és R. Nagy József: “Te ember, itt mindenki cigány?” Munkáskolóniák kulturális antropológiai vizsgálata az észak-magyarországi bányászkolóniák sajátos életmódjának kialakulását mutatja be, hosszasan elemezve a külföldi bányászok betelepítésének körülményeit is. Horváth Réka: Egy falu – két életforma. Paraszti és munkáséletmód Lábatlanon érdekesen foglalja össze az egy faluban élő két életmód- és értékvilág különbözőségét és hatását egymásra.
Dobák Judit: A diósgyőri munkáskolónia című írása a kialakulás mellett a jelenlegi hanyatlást is bemutatja: “… ha a térség presztízse megcsappan, ha elterjed róla, hogy válságban vannak a vállalatok, és azok az emberek is elhagyják, akiknek lehetőségük van elköltözni, ezáltal tovább csökken a munkahelyek, az értékesebb lakások száma, aminek következtében a térség a külső szemlélő szemében még inkább leértékelődik, megakadályozva ezzel a fejlődés bármilyen formáját.”
A kolóniakutatás sajátos mellékága a Dunaújvárosról szóló két írás: Havellant Orsolya: Lakáshelyzet és szuburbanizáció Dunaújvárosban és Horváth Sándor: “Mi nem vagyunk ám proliváros!” Sztálin-város képe és mítoszai. Ez utóbbi azonban inkább hagyományos dokumentum-elemzésen alapul, s így átvezethet a következő módszertani csoportunkba.
Természetesen a hazai munkáskutatásokban az írott források elemzése sem veszítette el fontosságát. Az ezzel a megközelítéssel készített tanulmányok közül véleményem szerint a kötetben a legérdekesebb Mark Pittaway: Az állami ellenőrzés társadalmi korlátainak újraértékelése: az ipari dolgozók és a szocialista diktatúra Magyarországon, 1945-1953 című írása. Az angol történész az angol Open University munkatársa. Mint egy lábjegyzetből ki-derült, a tanulmány a háború utáni Magyarország ipari rendszerét feldolgozó kutatás egy részének összefoglalója. Szintén a láb-jegyzetekből derül ki, hogy a szerző magyar ipartörténet 1948-1958 közötti szakaszából írta 1998-ban doktori disszertációját az University of Liverpool keretében, s valószínűleg beszélhet (vagy legalább olvashat) magyarul. A Munkások és hatalom fejezetben olvasható elemzés fókuszában az üzemi magatartások és az alulról formálódó csoportidentitások álltak. Bemutatja, a különböző érdekérvényesítő taktikák eredményességét. A tanulmány végső megállapítása: az ellenállás különböző formáinak összhatása hozzájárult ahhoz, hogy az államnak a termelés ellenőrzésére irányuló kísérlete zökkenőkkel járt.
A munkáséletmód egy sajátos eleme az alkoholfogyasztás, és a munkásmozgalomhoz a legkorábbi időktől kapcsolódó antialkoholista propaganda. Balázs Géza: Pálinkázás munka közben címmel a kettő egymásra hatását, (illetve inkább hatástalanságát) mutatja be.
A közelmúlt kutatásában az legutóbbi húsz évben került előtérbe az Oral History forrásanyaga, azaz az életút-szövegek narratív elemzése. A módszer használatában úttörő szerepet töltött be az 1956-os Intézet, illetve jogelődje az Oral History Archívum. Az ott folyó munka egyik szegmense Kőrösi Zsuzsanna – Molnár Adrienne: “Kemény tanulság volt” Az 1956-os forradalom utáni megtorlás következményei munkáscsaládokba, amely “a hatalom” működésének egy jellegzetes aspektusát foglalja össze.
Majtényi György: Önfejű munkások vagy öntudatos proletariátus? Vásárossorsok a diktatúrában tanulmánya módszertani indításában elemzi a nemzeti szocializmus mindennapi életét vizsgáló német oral history kutatások által bevezetett “önfejűség” fogalmát. E szerint az egzisztenciális függésben élő emberek bizonyos helyzetekben dönthettek öntudatosan, de cselekedhettek önfejűen, azaz saját önös érdekeiket szem előtt tartva, mások szempontjairól megfeledkezve. A magyar történelemből szintén számos példa hozható fel – írja – az önfejűség meg-nyilvánulásaira. A tanulmány a magyar társadalom egyik legkiszolgáltatottabb rétege, a vásári árusok második világháború alatti és utáni helyzetét, konkurencia-harcát elemzi a levéltárakban fellelhető személyes írások (néhol feljelentések) és interjúk segítségével.
Tóth Eszter Zsófia: Egy kitüntetés befogadás-története. Egy állami díjas szocialista brigád képe a sajtóban és a tagok emlékezetében című írása a visszaemlékezések segítségével azt mutatja be, hogy a hatalom, ha az áll érdekében, hogy emeli fel, sztárolja és felejti el saját kitüntetettjeit. Végül bemutatja, hogyan élnek ma, mi maradt meg mára az eufórikus hangulatból, és milyen elemek kerületek előtérbe a kitüntetésre való visszaemlékezéseikben.
A tizennyolc tanulmány közül négy a konferencián résztvevő külföldi előadó, nemzetközi témájú, történeti megközelítésű írása.
Joachim Kuropka: A nők emancipációja, mint társadalmi racionalizáció. Családi kapcsolatok totalitárius viszonyok közötti átalakulásának kérdéséhez című munkája a nemzeti szocializmus és az NDK nő- és családpolitikájának összehasonlító elemzése. Inge Miethe: “Egyetemet a népnek!” Az előkészítő iskola és a munkás-paraszt kar, mint az esélyegyenlőség megteremtésének eszköze című előadásában pedig az NDK egy, a mi szakérettséginknek megfelelő oktatási forma hatását (illetve hatástalanságát) mutatja be a munkások értelmiségivé válásának folyamatában. Ezek az írások a hatalom történelmi befolyását elemzik.
Hermann von Laer: A németországi textil- és gépipari munkások életkörülményei és jövedelmi viszonyai a 19. században, valamint Rásky Béla: Az osztrák szociáldemokrata munkásmozgalom ünnepi kultúrája a két világháború között című tanulmányai az életmód oldaláról közelíti meg témáját.
Hasonlóan történeti megközelítésű írás Bódy Zsombor: Egy bérharc anatómiája. Az esettanulmány egy 1924-ben lebonyolított nyomdászsztrájk történetének óráról-órára történő leírása.
*
Az új témafelvetés, az új források és azok megszólaltatásának merőben új módja az érdekelt tudományágak képviselői mellett a szélesebb közönség számára is érdekessé teszik a tanulmánykötetet.