“Emlékezetét ha elejti,
Arcát ha sötétbe rejti,
Szavát, dalait ha felejti:
Por, hó, üres árny a nép.”
(Keresztury Dezső)
A kultúra, a művelődés és művészet mindennapos gondjai, bizonyára jogos panaszai között az idei Magyar Kultúra Napján a zalai megyeszékhely, Zalaegerszeg közönsége számára mondhatni igazi örömünnep alkalmával ígéretes maradandó alkotások születtek. Megtartotta bemutatkozó előadását, útra indult a Zalaegerszegi Bábszínház, s megújult a nyugati városrész közel negyedszázados művelődési háza, a Gönczi Ferenc ÁMK. 2002-ben központi pályázati és helyi önkormányzati támogatással fogtak hozzá az Általános Művelődési Központ átépítéséhez, a mintegy 440 millió forintos beruházáshoz. A 1950 négyzetméter beépített alapterülettel megnövelt, elnevezésében is megújult intézményt aztán január 22-én gazdag, igazán nívós magas színvonalú kulturális művészeti program kíséretében ünnepélyesen adták át a nagyközönségnek.
A újra avatásán dr. Gyimesi Endre polgármester szólt az impozáns előteret zsúfolásig megtöltő közönséghez, kiemelve a kultúra fellegvárának szánt intézményben dolgozók munkájának jelentőségét és átadta az intézmény kulcsát az intézmény igazgatójának Garamvölgyi Györgynek. Aki házavató beszédében bevezetőjében mondta:
“Tizenhárom hónappal ezelőtt az alapkő letételénél mindannyian izgatottan gondoltunk a következő időszakra. A terveket ismertük, elképzeltük gondolatban az új épületet, láttuk magunk előtt működni azt, mégis bizonytalan félmondatokkal arra is utaltunk, vajon hogyan lesz az átépítés alatt, milyen feladatok, kihívások várnak ránk utána.
Nos elmondhatom Önöknek, az átépítést három költözéssel átvészeltük, a kollégákkal együtt elláttuk városi feladatainkat. Itt köszönöm meg mindenki türelmét és odafigyelését ebben az átmenetiségben.
Zalaegerszeg a mai napon, a Magyar Kultúra Napján nem csak ennek az új háznak örülhet, a délelőtt folyamán megkezdte működését a Városi-Megyei Bábszínház, elindult az elő-évadja. Nekem első élményként az jut eszembe a Gönczi Ferenc ÁMK épületéről, hogy középiskolás koromban ide igyekeztem egy másik elő-évad, a Zalaegerszegi Állandó Színház Ruszt József – Merő Béla Színházának előadására. Ma, amikor újra gondoljuk városunk; megyeszékhelyünk kulturális arculatát, meglepő párhuzamokat találhatunk a 80-as évek elejével.
Akkoriban nyert új funkciót a Zsinagóga, megépült a színház, Landorhegyen pedig a VMK a Városi Könyvtárral együtt. Van-e közös a két időszak gondolkozása között? A 80-as évek elejének városfejlesztésével Zalaegerszeg helyet kért és kapott Magyarország korszerű szolgáltató centrumai között.
Aztán a 80-as évek végétől a 90-es évek első éveiben csak kapkodtuk a fejünket. Hivatalok kerültek el városunkból, nagy múltú gyárak zártak be, a határőrség az épülettel együtt tűnt el, a mai tizenéveseknek már nem mond semmit a Petőfi Laktanya neve. Ebben a helyzetben határozta el Zalaegerszeg Közgyűlése, városvezetése, a kulturális élet résztvevői, hogy új lehetőségeket keresnek Zalaegerszegnek, hogy ne csak két főút kereszteződése legyen a város. A munkahelyek stabilizálása – ipari park kialakítása – mellett tudatos fejlesztés indult a felsőoktatás területén. Idegenforgalmi attrakcióként vízi-vidámpark és Termálfürdő épült.
Ma már Zalaegerszeg középvárosi státusza, ha úgy tetszik, regionális szerepvállalása a tét. Ezt igazolják a kulturális beruházások is. Az új állandó kiállítás, megszépült kiállítótér a Göcseji Múzeumban, a felújított Hevesi Sándor Színház, Magyarország egyik legtágasabb TV Stúdiója a Kossuth úton, a számtalan köztéri műalkotás, a Pannon Tükör c. lap országos rangúvá emelése, minden évben több tudományos mű a Levéltár gondozásában, hivatásos Nyári Színház és Bábszínház városi-megyei feladatokkal, Nemzetközi Művésztelep. És a mai nap a Gönczi.
A VMK, ahogy ma is sokan nevezik, változó, de bővülő feladatokkal élte meg huszonkét évét. Városi Művelődési Központként elindította a TV-t, a színházat, a város nagyegyütteseit, befogadta a néptánc-moderntánc, és társastáncképzést ma már, több mint ezer gyermekkel.
Az 1998-ban névadónak választott Gönczi Ferenc egyben intézményi programbővítést is jelentett, a hagyományőrzés kiszélesítését - köszönhetően a Kézművesek Házának, a Zalai Táncegyüttesnek, a városi fesztiváloknak, a reprint kiadványok megjelentetésének. A mai nap éppen száz nappal van Uniós csatlakozásunk előtt. A Gönczi Ferenc Általános Művelődési Központ mellett a Közép-európai Kulturális Intézet megnevezés egyfajta válasz kíván lenni erre az új kihívásra.”
Az alkalomra megjelentetett, már a megnyitó közönségének kezébe adott elegáns kivitelű, részletes és tartalmas példaértékű információs füzetecskéből megtudhatjuk, hogy az intézmény 1981-ben kezdte meg működését. A nyolcvanas évek Magyarországának egyik legkorszerűbb kulturális központja volt. Városi, lakótelepi és városkörnyéki feladatokat látott el, valamint a város nagy öntevékeny együtteseinek adott otthont. Feladatai közé tartozott az Egervári Várszínház működtetése is, amelynek 1984-ig volt gazdája. Az 1982-ben szerveződött Zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház itt kezdte meg tevékenységét. 1983-tól két újabb létesítménnyel gazdagodott a központ: a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremmel valamint a Gébárti Kézművesek házával. 1985-1990 között a Városi Televízió is itt működött. Itt volt a székhelye az Egerszeg Hetilapot megjelentető Eger-szeg Kiadó Kft-nek is. 1990-től az Alsóerdei Ifjúsági és Szabadidő Központot is az intézmény üzemelteti. 1992-től gazdája az Erdei Színháznak. Mindezekkel párhuzamosan elmélyült szakmai munka jellemzi a központot. 1998-tól általános művelődési központként működik, a meglévő tevékenységek mellé Művészeti Iskola is szerveződik. 1999-től 2003-ig a bel- és külföldi turisták tájékoztatására létrehozott Turinform Iroda is az intézmény keretei között dolgozott.
Gönczi Ferenc Általános Művelődési Központ és Közép-Európai Kulturális Intézet sajátos konglomerátum:
Egyrészt magába foglalja a hagyományos értelemben vett közművelődési-népművelési tevékenységet, amelynek keretén belül biztosítja a város polgárai számára a közösségi együttléthez, a művelődéshez, a szórakozáshoz, a hagyományápoláshoz, a felnőttképzéshez, az egyes kulturális és szociális hátrányok leküzdéséhez szükséges feltételeket; sajátos tehetséggondozási tevékenységként iskolarendszerű művészeti alapképzést működtet.
Másrészt működési feltételeket biztosít a szakmailag és gazdaságilag önállóan működő olyan különféle szervezeteknek, amelyek az épületben tevékenykednek, vagy együttműködik a közös cél és elgondolás megvalósítása érdekében a hasonló területen munkálkodó más intézményekkel. Ezek a szervezetek önállóak, tevékenységüket és pénzügyi működésüket tekintve, viszont szakmailag egységes arculatot mutatnak.
Bizonyára jelképes üzenete is lehet annak, hogy az ünnepi alaklommal, a Magyar Kultúra Napján megtarthatta első bemutatkozó előadását a Zalaegerszegi Bábszínház. Csipkerózsika – mesejáték bábokkal előadás “szakértő” lelkes ifjú közönsége előtt Menczer János, az Állami Bábszínház igazgatója mondott ünnepi köszöntőt. A Színház- és Filmművészeti Főiskola és a Zalaegerszeg Bábszínház közös bemutatóját Menczer János tanította be. Nyakasné Túri Klára többévtizedes úttörő fáradozása a bábművészet népszerűsítéséért az amatőr bábozás óvodai, iskolai “meghonosításáért,” immár többszöri sikertelen kezdeményezés után Zalaegerszeg Város és a Zala Megyei Közgyűlés támogatásával megvalósulhatott.
A premiert az előévadban aztán a Maskarás Céh két vendégjátéka, a Vitéz László tradicionális bábjáték és a Szegény ördög – harangjáték bábokkal, valamint a Márkuszínház vendégjátéka Bajusz Laci és az Égigérő fa bábjáték előadások követik. A működtető Bábszínházat Fenntartó Társulási Tanács úgy tervezi, hogy a központi bemutatók mellett az előadásokkal nemcsak a város, hanem a megye óvodáiba és iskoláiba elviszik az előadásokat.
Az intézmény átépítése következtében igen kedvezően alakultak a képzőművészeti kiállítások (és egyéb bemutatók) megrendezésének feltételei. Ezt mindjárt két rangos vernisszás szervezésével igyekeztek meghálálni a lelkes munkatársak. A többszörösére növelt kamara kiállítási teremben “Arányok és irányok” címmel az Ady Endre Művészeti Gimnázium Vizuális tagozatának művésztanárai (Farkas Ferenc, Fischer György szobrászok, Frimmel Gyula grafikus és az USÁ-ba áttelepült Gábriel József festőművész) munkáiból – a többfunkciós előtérben pedig a Zalaegerszegi Nemzetközi Művésztelep, a GébART “Képtárút I.” c. tárlatát a művésztelep első vezetője Szemadám György festőművész nyitotta meg.
A kiállítás megnyitók után az emeleti szárnyon immár tágasabb otthonában berendezett József Attila Városi Könyvtárban a délnyugati régió – benne a Muravidék alkotóit is befogadó idén nyolcadik évfolyamába lépő, Péntek Imre József Attila díjas költő főszerkesztésével újjáalakult Pannon Tükör bemutatója követte a Hevesi Sándor Színház művészeinek közreműködésével. Majd felavatták Hadnagy Györgynek az íróról készített ülő szobrát, amelyet az elmúlt évben megszüntetett szomszédos iskolából helyeztek ide.
Majd a színházterembe várták a közönséget. A zsúfolásig megtelt nézőtér lelkes tapssal jutalmazta Forgách András drámáját a Veszprémi Petőfi Színház és a Zalai Nyári Színházak Kht. bemutatóját Merő Béla rendezésében. A Tercett (A Szép, a Jó és a Gonosz) Móricz Zsigmond és Simonyi Mária szerelemi levelezésének viharos epizódjait idézte meg.
Az este erdélyi táncházzal zárult. Az intézmény hagyományosan jó, testvéri kapcsolatot épített ki és ápol a Gymes vidékkel. A meghívott “Gymesi Hagyományőrzők” és a “Tücsök” zenekar gyermek-ifjú táncosai, zenészei a nap folyamán többször, több helyszínen, szinte folyamatosan, fáradhatatlanul bizonyították elhivatott tehetségüket, autentikus sugárzó hagyományszeretetüket.
A jeles nap rendezvényei közül ide kívánkozik a város szülötte, Keresztury Dezső akadémikus költő a város díszpolgára emlékére az alma mater, a Zrínyi Miklós Gimnázium és a Keresztury Dezső Alapítvány Kuratóriuma által hagyományosan meghirdetett versmondó-verseny regionális döntőjének megrendezése a gimnázium könyvtárában.
Az “Egy fazekasdinasztia remekei” – a 60-as években a Vas megyei gelencsérvidék központjából, Magyarszombatfáról Zalába áttelepült Czúgh-család: a néhai Czúgh János a Népművészet Mestere Népi Iparművész és testvére Czúgh Dezső a Népművészet Mestere Népi Iparművész és fiatalon 2002-ben elhunyt fia, Czúgh Miklós Népi iparművész poszthumusz emlékkiállítás tervezett megrendezésére technikai okok miatt azonban csak február elején kerülhet sor.
Másnap, január 23.-án pedig a tudomány avatott szakemberei és érdeklődő hívei számára kínálkozott izgalmas esemény. A Gönczi Ferenc Általános Művelődési Központ és Közép-Európai Kulturális Intézet – megújult névválasztásához is híven – “A nyelvi-materiális identitás megőrzése és gazdagítása – a sokszínű etnikai érintkezés a régiók Európájában” időszerű kérdéskör megvitatására rendezett szimpóziumot a kérdés hazai szakértői és Zalaegerszeg külföldi testvérvárosainak és kulturális kapcsolatai küldötteinek (Lendva, Zágráb, Krosno, Herszon, Klagenfurt, Graz, Maribor,) meghívásával. A tanácskozás résztvevőit köszöntötte a városba érkező japán nagykövet is.
A bevezető előadást Pomogáts Béla irodalomtörténész tartotta. A felkért hozzászólók: Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész (Budapest-Zágráb), Szíjártó István irodalomtörténész (Budapest-Keszthely), Mann Jolán irodalomtörténész, műfordító (Budapest-Zágráb), Szakolczay Lajos irodalomtörténész (Budapest), L. Simon László költő, irodalomtörténész, szerkesztő és Göncz László író, történész (Alsólendva, Szlovénia).
A szimpózium zárásaként bemutatták Pomogáts Béla “Tükör és minta” – Irodalmi stratégiák az ezredfordulón) (Előadások és tanulmányok) c. kötetét.
A tanácskozás gondolatgazdag anyagát rövidesen kiadványban is megjelentetik.