TÖMÖRY MÁRTA
A teljes évet átfogó ismertetés helyett ezúttal a múlt év egyik legkockázatosabb vállalkozásáról, a XI. Szárnyas Sárkány Hete, magyar – szlovák koprodukcióban készült fesztivál-záró projektjéről számolunk be részletesebben. (Társrendezőként évek óta együttműködünk e nyírbátori Nemzetközi Utcaszín-házi Fesztivállal.)
A XI. Sárkány röpte a váltás éve volt.
E jelentős vállalkozás tavaly bizonyos fokig túlterhelte a fesztivált, de ha ez a terv nincs, talán maga a fesztivál se realizálódott volna.
Ellenszélben, polgármester-váltáskor, időközi választás után, s a szaporodó mammut-fesztiválok árnyékában került sor e rendezvényre. S megint csak kiderült: e kis, 14 ezer fős közösség igényli a nagybetűs Ünnepet, még ha két kézen összeszámolható stábja is van csupán jelenleg a fesztivál-bonyolításra.
Május közepén, két nap alatt, együtt határozta meg a hat fős, a projektért felelős csapat (Marián Peczko tervezője, s tolmácsa Dózsa György fesztiváligazgató, s Szász Zsolt, Tömöry Márta) a téma koncepcióját, vázát. A “Báthory vadászata” c. lengyel legendatémát Dió Zoltán találta (az Alvó lovagok c. kötetben) s ezt javallottuk feldolgozásra a nagy záró közös játékban.
(A fenti legendából közösen kitalált utcaszínházi szcenárió szerint: Lengyelhon a fiatal szüzek s idős lovagok földje, akiket megtámad egy szörny, s ők SOS jeleket adnak, ezt “veszik” a magyarok, s parlamenti döntés után, Báthory vezetésével megindulnak, baráti segítséget nyújtani. Báthory legyőzi a szörnyet, s beleszeret a várúr lányába, Agneskába. Nagy lakoma után közös vadászat kezdődik, mindenki kapatos, szarvasokat ölnek, s véletlenül a leányt is eltalálják.)
Marian Peczko rendező úr a témában aktuális mondanivalót látott: az eltérő kulturális alapokkal bíró felek közt a túlzott várakozás, a legjobb szándékok ellenére is, végzetes félreértésekhez vezethet.
A határon túli magyaroknak szervezett nyári tábort, a bábos Kurta kurzust hozzárendeltük a közös szlovák-magyar projekthez, az eredeti tervet módosítva.
A tábor programja június 30-ától július 6-ig tartott.
A Kurta kurzusra Szerbiából egy, Kárpátaljáról két magyar diáklány, Romániából két magyar bábos, s három román mímes jött, (akik nem beszéltek magyarul), s két diák érkezett még Szlovéniából, Lendváról a Pupila bábszínháztól.
A kurzus létszámát kiegészítettük budapesti, balmazújvárosi, móri illetve olyan gyerekkel, akik szüleik műhelymunkája révén évek óta Nyírbátor “gyerekei.” Illetve néhány helyi lóti-futi segítő fiatallal Így 25 fő dolgozott együtt a projekten magyar részről. (Szlovák oldalon a koprodukcióban részt vett 17 bábos, a besztercebányai Divadlo na rázcesztyi bábszinház művészei).
A frissen érkezők ismerkedtek a várossal, múzeum és könyvtárlátogatás, majd a Báthory téma elemzése következett. Ezt a munkát már a szlovák vendégekkel együtt végeztük.
Ennek alapján rögzítettük a feldolgozandó képek sorrendjét, s felosztottuk, melyek a közös és a külön végzendő feladatok
A magyar oldal önálló előkészítő munkája:
A kulturális kommunikáció érdekében annak megválaszolása: mi a magyar, mit gondolunk magunkról, s hogy látnak minket mások?
Napilapokból jellemző híreket kerestettünk a hallgatókkal (a verseny s vizsgacsalás volt a begyűlt anyag)
Folyt a népünket jellemző szimbólumok, közhelyek begyűjtése (fehér ló, szalámi, paprika – szalmaláng, sírva vigadás).
Lazító etűdök, pl. sportteljesítmények színházi áttétele – Szász Zsolt vezetésével.
Végül is a Kurta Kurzus közös népi játékkincséből, leány formációs játékokból épült a bemutatkozó jelenetsor – Bálint Károly zenész és Vágó Edit tanárnő vezetésével.
A fiú oldal “kurta bordal és tánc stúdiuma” a Madárdal Zenekar irányításával folyt.
A parlamenti vitát a segítségnyújtásról a nők siratójából, az “Adj király katonát!” mondókából, s verbunkos dalokból montázsoltuk.(Sziluettképek jelezték a szereplőket a Magyar Ház kivilágított ablakában.)
Az előző évben Nyírbátorban elkészült köralakú deszkaszínház volt a Magyarok háza, onnan indult a lengyel szüzek által hívott felmentő sereg.
Közben a szlovákok a női világ színpadi bemutatkozását próbálták, óriásbábokkal, gépzenével, táncpantomimmal a tűző napon, ill. éjszakába nyúlóan.(A nők napoztak, álmodozva elkészítették álmaik hercegének bábalakját, megrémülve a szörnytől, tükrös fényjeleket adtak.)
Július 3-4-én indult a közös jelenetek próbája két rendezővel (Szász Zsolt és Marian Peckó).
A közjáték-szerű vonulás próbája.
Pünkösdi dalokra vonult át a huszársereg a négy faragott kapun, ahol hatalmi jelvényeket, fegyverzetet kapott a sereget vezető Báthory.
A határhoz érve, a szlávok hídverő akcióba kezdtek – cirkuszi személyzet módjára, nagy sebességgel, s precízen rakták a dobogókat a vonulók elé, majd áthaladásuk után, ezeket felszedve, előre futottak.
Így értek el együtt a mese szerint a lengyel vendégfogadó úr udvarába, a téren szemközt álló színpadra. Közben egy magyar narrátor (Herceg Zoltán) terelte, gólyalábon állva a tömeget, tájékoztatva őket, aktuális poénokkal, a közös Eu- sztrádáról, a bányász szolidaritásról, stb.).
A nagy Találkozás a lengyel térfélen: a szüzek (értetlenségbe fúló) lelkes ünnepi beszédei, szlovákul. Rituális ajándékcsere: só, kenyér, hoki felszerelés (szláv) – ill. a fehér ló, paprika, kolbász (magyar részről). A közös nyelv megtalálása énekben, táncban, a harmadik fázisban. Slusszpoén: Agneska elővezetése.
Ágneska és Báthory kettőse. Szerelem első látásra. (Miközben 3-3 személy lassan forgatta a vállukra emelt Ágneskát és Báthoryt.) Táncuk végén Ágneska, az őt vakon követő Báthoryval felkúszik a térben kiemelt platóra, leshelyre. Az énekmondó (Fehérváry Lilla) Balassi sorokat idézve értelmezte a jelenetet: a vadászó Diánáról és hálójába került vadról.
Ekkor a tóban felbőgött a Szörny, ezt Báthory, mint egy cowboy egyetlen lövéssel leterítette. A szörny felrobbant, látványosan elégve a tóban. Közben Ágneska a csábos, elfutott.
A férfiak vadászünnepe, duhaj mulatozás tombolt a színen. (Történelmi vívók küzdelmei, bordalok, tánc. Báthory Ágnes-kára iszik.
(A nők eltűntek, átfutottak a 3. színpadra, mely a templom előtt volt felállítva).
Szimultán jelenet kezdődött itt: a nők szűzi tánca a holdfényben. (Modern ruhában voltak, szarvas voltukat csak egyszarvú fejdíszük jelezte.)
Báthory és a kapatos férficsapat virtuskodva sorra kilőtte jelzetten, nyilazva, ill. igazi hátultöltős, rémeset durranó mordályokkal a szarvasokat. Ágneska is sebet kapott, Báthory odarohanva, estében felfogta.
Az “Ég haragja” c. jelenettel beindul a totális operai teatralitás: A “Féljétek az Istent” c. szólót éneklő debreceni operistát a magyar oldal “állította ki”. (A technikát a város adta, az énekest darus-kocsi emelte az égbe).
A szlovákok a színpadon adták a haragvó angyalokat, gólyalábon. Nagy fehér szárnyaikra, mint projektorra vetítette Peczko stábja az emberiség mai agressziójának képeit, éhezők, háborúk, toronydőlés). Dübörgő rockzenére táncoltak az angyalok, és elszabadították a Sárkányt.
Ekkor Ágneska felkelve halottaiból, Báthoryval együtt előlépett, szeretethiányos korunk hőseiként, a lét nemlét kapujában állva
– Miért futottál el?
– Mért üldöztél engem, most ölelhetsz holtan – panaszolták sorsukat, és magyar és szlovák nyelven imát mondtak az emberiségért:
Ne ítélj el minket, ne öntsd ki haragod
Ne vedd el felőlünk a Holdat, a Napot.
Miközben “sírt a templom fala”, bevilágította a teret s a döbbent népet a templomereszről leomló tűz-zuhatag, a térben felhangzottak az ószövetségi és apokaliptikus igék: mindennek rendelt ideje van…s ami volt az eljön megint… A sárkány, az a régi kígyó feloldoztatik egy rövid időre – hogy kiválasztassanak az Igazak.
A vidám nászmenetből hirtelen szorongóvá vált ázott embercsapatot kísérte a levegőben úszó (felfújt légzsák)-sárkány, a “mikor a nagy erdőn kimégy” ének dallamára, majd a beinduló tűzijáték petárdák közt, órási léggömbök alakjában, felszáll a Sárkány buborék lelke.
(A sárkánytest az állandó, szemerkélő eső miatt nem tudott égbe emelkedni, így a benne lévő héliummal töltött léggömböket szabadították ki a játszók!)
A fesztivál tanulságai:
Ha a profi szempontokat nézzük, s sokmilliós, milliárdos költségvetésből dolgozó, profi stábbal működő “monstre fesztiválszervezők szemével, akkor e Papok réti fesztivál maga a nonszensz.
A szervező stáb roppant kis létszámú, százfelé szakad, maguk is fellépő bábosok, éjjel építenek, a részint önkéntes helyi építőbrigáddal, futtában szerveznek, tolmácsolnak – a mindenkori kurzus teljes tagságát be kell építsük a fesztiválnyitók, zárók eleven falába.
Idén a Kurta Kurzus előre tervezett programját erőst módosítanunk kellett, a mezőn megvalósuló közös álomért.
Az elhangzó – elvben jogos – kritikai észrevételek:
Aki fesztivált szervez, maga ne játsszon, ne rendezze a zárót. (Ezúttal át is engedtük a gyeplőt a szlovákoknak. Az Ort Iki Bábszínház és a Hattyúdal Színház meg saját bemutatóját áldozta fel.)
Nekünk e fesztivál kitalálóinak kezdetektől az az álmunk, hogy ez legyen a mi bemutatkozó terepünk, csóringer magyar utca-művészeké, akiknek kísérleti, félkész művei is esélyt kapjanak itt az első bemutatkozásra – ezt a műhely-jelleg megengedi.
S tanulni kívánunk az évente érkező “ászoktól”(Gyerevo, Formanovi, svájci egyensúlyozó művész, francia vándormutatványosok, brazil misztériumjáték stb.).
Ki meri elvitatni e hátrányos helyzetű műfaj életképességét ma már, s ki bátor elvenni művelőitől és e kulturálisan alultáplált vidék népétől az ünnep lehetőségét?
Tanulság mégis, hogy vérrel-verejtékkel szerzett terepünkre csak toleráns partnereket engedjünk be, akik képesek a körülményekhez alkalmazkodó rögtönzésre, s a tökélyre törekvést, s nívót előadásuk abszolválásával bizonyítják.
Összegezve elmondható: hogy némi csúszás, viharszünet, s ezekből kifolyólag, két elmaradt játék ellenére – sikeresnek mondható e fesztivál is.
A tavaly, nyírbátori, Dózsa György menedzseléssel elkészült Korona Teátrumot idén vette igazán a birtokába a nép. Telt házak mellett játszottak a stúdió-körülmények közt felkészülő profik és alternatívok.(A német bábos extravagáns Hamletje, a sírásók szemszögéből előadott ötletdús apokaliptikus szellemjáték sikere, a Stúdió K. Csipkerózsikája, a pécsi Bóbita Candide-játéka említendő a rögtönzők: Néder Norbert és Piláriék, meg a Vérballada mellett.
Remek volt a gyepen az újzélandi bohóc.
Az angol bábjátékos is otthonosan bóklászott a mezőn, bár a mi Kemény Henninket meg se közelíti – elhozta mezőnkre Punchot és Judyt.
S az ország két, talán legjobb kortárs táncosa, a Közép-Európa táncszínház szent lelkei: Ladányi Andrea, Horváth Csaba – áldozatul kínálta táncát, a szabad tér adta lehetőség kipróbálásának.
Megrendítő volt a Baltazár Színház down kóros színészeinek költői játéka.
A zenei produkciók is rendkívül színvonalasak voltak: Makám Koncert, Magyar Tekerőzenekar, s a két ausztrál lánynak is nagy sikere volt, magyar átirataival.
S végül a nagy áldozatokkal járó Báthory Vadászata címet viselő igényes nemzetközi akció is sikeresen lezajlott. Az ellendrukkerek kórusa ellenére – megvolt a nyírbátoriaknak a 11. évi ünnep is.
Kérdezhetjük, megérte?
Mennyit ér nekünk a közös ünnep?
A találkozás lehetősége a világ tisztaszívű kóboraival.
De, mivel anyagi vonzatai is vannak e hétnek – számolhatunk is.
Volt ökörsütés, állandó büfé, jó bevételt könyvelhet el a vendéglátóipar!
Megteltek a szálláshelyek.
Kinn járt a TV– a régió áruinak fórumára eljött egy államtitkár is!
S az Eu-ba vezető úton fontos állomás volt e nemzetközi záró-akció.
Milyen valutában mérhető, hogy a pillanatnyi feszült magyar-szlovák viszonyban egy szín-szlovák, 18 fős csapat üdítő kreatív szabadságnak éli meg a nyírbátori munkát, s terjeszti jó hírünket?
Marian Peczko, a besztercebányai fesztiválfőnök és rendező meghatottan köszöni a záró után a lehetőséget. Amikor először megszólítottuk, a tavalyi besztercebányai fesztiválon, ahol évek óta fogadja a magyarokat, azt gondolta, elhoznak ide egy művet.
Majd megkapva tőlünk az ajánlatot a közös záróra – már érezte, el kell ide jönnie – mert nagyobb a felajánlás. És ideutazva, a helyszínen megfogta a táj varázsa, és az emberek mentalitása, és bár tudta, őrültség mindez, ilyen rövid idő alatt, csak azt tudta válaszolni: belevágunk.
Dózsa Gyuri közbemorogja: biz’ a rendezői ötletek némelyike számunkra már már életveszélyes őrültségnek tűnt, teljesíthetetlennek! De sikerült!
Szász Zsolt művészeti vezető így fogalmaz:
A 2000. évi besztercebányai színházavatón, a földre rakott mécsesek neki a földre hozott eget jelképezték – s ezért ajánlotta tiszta szívvel a maga színházi terepét, az egyetlent, amivel bír: a csillagok alatt a Báthory Papok rétjét.
És mindent összevetve nagy és szép vállalható koncepció született e közös munkából, s új dimenziók nyíltak.
(Az öt fős temesvári különítmény külön köszönetet mond a kurzusbeli munkáért. A csapat három tagja a tervezés-kivitele-zés munkájában dolgozott, végig alázattal, teljesen önállóan.
A szlovén-magyar fiúk kijelentik: most már tudjuk, mi az, hogy Nyírbátor – mert nem csak játszóként, de rögtönző részvevőként részei lehettünk a nagy ünnepnek!
A kárpátalji tanítójelölt lányok is magukra találtak a népi játékokban, akárcsak a délvidéki Kornélia, akinek évek óta a feltöltődés, kitárulkozás tere e kurzus.
Az utcaművészek hátrányos helyzetű gyerekei számára Nyírbátor a szülőkkel együtt-nyaralás kedves tere évek óta, s most végre ők is aktív részesei lehettek az ünnepnek, így törlesztettek.
S tán a legtöbb az, hogy a helyi ifjúság – Dózsa Gyuri “talpasai”, hűséges lóti-futi építői közül is a legbátrabbak ott állhattak, papír-huszáruniformisban a színpadon, táncoltak, énekeltek, mutatták a magyar virtust.
(Szívet simogató rokoni hangok szólnak be a térről, hogy “né, mán, az meg ott a mi fiunk, ni, a Pisti"!)
Ez a közel 60 fős csapat lett az idén a mi XI. fesztiválunk leghűbb igazolója.
.
Megszívlelendő
tanulság?
Ha még egy ilyen őrült vállalkozásba kezdünk – minimum egy hetet kell
hagyni a fesztivál nyitás előtt, a munkára! Túl hosszú volt, (a csúszásokkal
másfél óra!) e szokatlan tematikus műsor. A peczkói nyelvezet a tűzijátékra
várók türelmét próbára tette – a végig csendesen hulló esőben.
De a nagy lépték mindenkire hatott.
Két ennyire eltérő művészeti elveket, formanyelvet használó csapat összeengedése istenkísértés volt! (Az egyik, a szlovák, bent, zárt térben kísérletező profikból, kik a mezőn teljesen próbálatlanok, a másik oldal, a mienk meg, több országból idecseppent, eltérő korú, többségben alkalmi amatőr résztvevővel.)
De a kísérlet, a mindkét oldalon meglévő őszinte érdeklődés, nyitottság mégis nagy energiákat szabadított fel, átlendített minket a holtponton, egy új állomást jelölve ki az úton az igazi nagy utcaszínházi ünnep felé.
Dózsa György fesztiváligazgató örömmel konstatálta, hogy, ha nehezen is, s csúszásokkal. de sikerült teljesíteni a vendégek szokatlan kéréseit.
Kiderült, hogy alkalmas a terep a nagyobb léptékű akciókra, de a helyi műszaki és személyi feltételeket okvetlenül javítani kell.
Felmerül a tereprendezés, a tó tisztítása, stb. – az évek óta terítéken lévő megoldatlan problémák.
De ez már legyen a 2004 évi, a XII. Sárkány gondja!