SZERELMES FÖLDRAJZ

Szabó Zoltán ihlette feltárás és fejlesztés

1940-es élményei alapján Szabó Zoltán megírta, 1942-ben a Nyugat kiadta a Szerelmes földrajzot, amely egy 1964-es kiadás után már csak 1999-ben látott napvilágot az Osiris Kiadó jóvoltából.

A szerző művét három kötetesre tervezte, de mindössze egy kötet készült el, s a másik kettő nem született meg. Az első kötet viszont olyan erejű, hogy érdemes – módszerét követve – munkára ösztönző hatását kihasználni.

Miután Szabó Zoltán elvégezte az Alföld és érintkező részeinek feltárását, s mivel a magyar irodalmat találta az egyetlennek, “ami egészen kitöltötte a Kárpátok karéját”, a magyar irodalmat használta tehát fel ehhez a feltáráshoz, adódik először is, hogy az általa tervezett, de meg nem valósított másik két részt, a Dunántúlt és Budapestet valamint Erdélyt ugyanezekkel a módszerekkel feltárjuk. De mert Szabó Zoltán “olyan írócsoporthoz tartozott, amely az írást szolgálatnak tekintette, s földbirtokszerkezeten, társadalomszerkezeten kívül közgondolkodást is reformálni akart”, adódik szemléletéből az is, hogy munkáját úgy folytassuk tovább, hogy ne álljunk meg a feltárásnál, hanem a tudhatót tegyük a köz ismeretévé, és használjuk fel a továbbgondoláshoz, majd egy-egy település, kistérség fejlesztéséhez.

A munka előkészítése – amelynek szerves része Szabó Zoltán Szerelmes földrajzának feldolgozása, elemzése – a 2003. évben megkezdődött. Eddig a munkában társnak Tápiószele, Mezőkövesd és Vasvár vállalkozott. E települések mindegyike olyan munkával és előélettel hívta fel magára a figyelmet, amely egyértelművé tette, hogy érdekelt a közös munkában, s joggal kíván osztozni eredményeiben.

A munka szerencsés esetben – néhány év alatt – lefedheti a Szabó Zoltán által tervezett részeket. S ha nem is fogja tudni megközelíteni a belőle kiadandó könyv a Szerelmes földrajzot, az nem lesz majd méltatlan úgysem a nagy elődhöz. Mert feltár, hogy építsen. S ezt Szabó Zoltán sem gondolta másképp.

Mátyus Aliz